William Shakespeare strana 17 z 48

The Life of Timon of Athens is a play by William Shakespeare about the legendary Athenian misanthrope Timon (and probably influenced by the eponymous philosopher, as well), generally regarded as one of his most obscure and difficult works. Originally grouped with the tragedies, it is generally considered such, but some scholars group it with the problem comedies. (From Wikipedia)

Love's Labour's Lost is one of William Shakespeare's early comedies, believed to have been written in the mid-1590s, and first published in 1598.The play opens with the King of Navarre and three noble companions, Berowne, Dumaine, and Longaville, taking an oath to devote themselves to three years of study, promising not to give in to the company of women — Berowne somewhat more hesitantly than the others.

Történik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erdoben ? vélhetoleg Franciaországban. Egy nagy ereju vitéz, miként nálunk majd Toldi, legyoz egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az o homlokára kerül a gyoztesnek kijáró koszorú. És ezzel kezdetét veszi vesszofutása. Elobb csak bátyja, majd uralkodója haragja elol, utóbb egyenest a számuzetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézbol kapott amulett és öreg szolgája sírig hu ragaszkodása szolgál. Ám az ardeni erdo mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és eluzött hercegének birodalmára talál.

Much Ado About Nothing is a comedy by William Shakespeare. First published in 1600, it is likely to have been first performed in the autumn or winter of 1598-1599, and it remains one of Shakespeare's most enduring and exhilarating plays on stage. Stylistically, it shares numerous characteristics with modern romantic comedies including the two pairs of lovers, in this case the romantic leads, Claudio and Hero, and their comic counterparts, Benedick and Beatrice.

A III. Richard William Shakespeare 1592 körül írt királydrámája, amelynek tárgya III. Richard angol király hatalomra jutása és rövid uralkodása. A Hamlet után ez Shakespeare második leghosszabb darabja, amelyet ritkán adnak elo teljes terjedelmében.

A Cymbeline Shakespeare keveset játszott színmuve, mely a Téli rege elott egy évvel keletkezett. Abszurd románc a nagypolitika hátországából: döntésképtelen király, mindenre elszánt gonosz királyné, pszichopata mostohafiú, elrabolt királyfi, számuzött foúr, szétválasztott szerelmespár... Méreg, tetszhalál, orület, gyilkosság, árulás, színlelés és sírig hu szerelem, melyet bemocskol egy "kis Jago" (Iachimo). Aztán kitör a háború és mindent elborít a káosz. Látlelet egy támpontok nélküli világról, rémálommá váló édes ifjúságról és keseru öregségrol. Mintha Shakespeare régebbi darabjaiból válogatta volna a szereploket: csupa ismeros alak, csupa ismeros szituáció# mintha összefoglalná az életmuvét.

The Comedy of Errors tells the story of two sets of identical twins. Antipholus of Syracuse and his servant, Dromio of Syracuse, arrive in Ephesus, which turns out to be the home of their twin brothers, Antipholus of Ephesus and his servant, Dromio of Ephesus. When the Syracusans encounter the friends and families of their twins, a series of wild mishaps based on mistaken identities lead to wrongful beatings, a near-incestuous seduction, the arrest of Antipholus of Ephesus, and accusations of infidelity, theft, madness, and demonic possession. (From Wikipedia)

A Szeget szeggel, ez a mufajilag nehezen besorolható színdarab a Hercegrol, aki idolegesen másnak adja át a hatalmat, hogy rendet csináljon az általa szabadon engedett erkölcsu Bécsben, s Angelóról, a helytartóról, aki kérlelhetetlenül ítél el más olyan bunért, melyet maga is elkövet, Shakespeare legtalányosabb muvei közé tartozik. A drámai eszme mesze túlno a korai shakespeare-i vígjáték megszokott keretén, s nem egy helyzetben tragikus mozzanatokkal terhes ? a komédia keseru szájízt hagy. Tragikus összeütközés csíráit rejti a bonyodalom csaknem minden szála# Izabellának választani kell szerzetesi fogadalmával is megszentelt erénye vagy fivére élete között. A választás annál is nehezebb, mert Claudio halálfélelmében könyörög Izabellának, hogy mentse meg az Angelo követelte odaadása árán. De még sokkal inkább tragikus koncepció hoséül illik Angelo, aki hatalma teljes súlyával üldözi a közéletben azt a bunt, amelynek magánéletében maga is áldozatul esik. Az erkölcsi bukás nála is züllésre, zsarnoki kegyetlenségre vezet: mialatt a város rendorségét az erkölcsök védelmére mozgósítja, o maga titkos éji találkára készül, majd törvényszegését gaztettel is megtoldja, Izabellának tett ígéretét megszegve nem vonja vissza a Claudio kivégzésére adott parancsot, tehát bunt bunre halmozva jó elore megtervezi a tett eltitkolásának módját. Ha a Szeget szeggel ezeket a tragikumba forduló bonyodalmakat vígjátékilag feloldja is, a kibontakozásban mindig marad valami fanyar íz. A darab mindig zavarba ejtette a kritikát. Egy 20. századi Shakespeare-kutató a költo e korszakbeli hangulatában helyesen látja meg azt az elszántságot, amely ?vad haraggal tép le minden álcát, s a valóságot a maga rút és visszataszító alakjában mutatja meg?.

A közfelfogás szerint a sikeres hadvezért a heroikus gog dönti romlásba, emiatt nem való népvezérnek, s amikor a politikai porondon kudarcot vall, ez fordítja szembe hazájával. Shakespeare azonban másként ítél, mert más problémát tárgyal: o a fusztráció tragédiáját dolgozza föl. Coriolanus ?római jelleme? gépiesen funkcionális, mint a pályára állított versenyzoé, aki annyiban önmaga, amennyiben rekorderedménnyel legyozi ellenfelét. Erre az egyetlen feladatra trenírozták, ezt a támadóösztönt trenírozta bele az anyai nevelés. Egyébként infantilisan jófiú, csak akkor érzi jól magát, ha kötelességét teljesíti. S mivel egymásnak ellentmondó parancsot kap, elbizonytalanodik, elvadul, tönkremegy. A cinizmus és fanatizmus zurzavaros katasztrófa-politikájában elégtelen vezérelv a szolgálati becsület: bajnokát a rómaiak kivetik maguk közül, mert nem hajlandó kompromisszumra, a volszkok pedig csapdába csalják és végeznek vele, mert kompromisszumra hajlott. Az etikai abszurdumból dramaturgiailag az következik, hogy a levitézlett harcos megkapja a végtisztességet ? ellenségeitol.

The Taming of the Shrew is a comedy by William Shakespeare. It was one of his earlier plays, believed to have been written between 1590 and 1594. The play begins with a framing device in which a drunkard is deceived into thinking he is a nobleman who then watches the "play" itself, which depicts a nobleman, Petruchio, who marries an outspoken, intelligent, and bad-tempered shrew named Katherina. Petruchio manipulates and "tames" her until she is obedient to his will. The main subplot features the courting of Katherina's more conventional sister Bianca by numerous suitors.

Az álomszeruen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, elobbi csupán Camillo huségének köszönhetoen menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyozni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyu látvány ? szerettei holtteste ? ébreszti fel zavaros állapotából. Már késo, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemot távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita ? a csecsemo, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor ? felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hu Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszeru pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézotér és a színpad közé az áttetszoség, a látomás, az álomszeruség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

A csaknem két évszázados belso fejlodés után a 16. században csodálatos pompában felvirágzó angol reneszánsz színmuirodalom egyik legszebb darabja a Szentivánéji álom, amely a klasszikus mitológia, a néphit, a vallás, a polgári gondolkodás, s lényegében az érlelodo új filozófia naiv elemeit forrasztja csodálatos egységbe egy naivul groteszk tündérjáték keretében. Ez a darab is ? a színreállítás mindenkori igényeinek megfeleloen ? számtalan értelmezésben ismert. Nálunk Arany János fordítása számít ?klasszikusnak? ? a könyv ezt a fordítást közli, Takács Ferenc eloszavával. Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínuleg egy foúri esküvo alkalmából tartott eloadásra. Errol szól maga a darab is, a szerelemrol, a házasságról, a szenvedélyrol, az akadályok legyozésérol. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. A ?váltott gyermek?, az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirályno között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetozo, uzekedo szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendezodjék.

Honnan vette Vízkereszt czímét e darab, melynek tartalma semmi összefüggésben sem áll ez ünneppel, erre nézve most már legfölebb találgatásnak van helye. Meglehet, azon véletlen körülménynek köszönte czímét, hogy először a vízkereszt ünnepén, január 6-án került színre; vagy talán Viola átöltözködése emlékeztette a költőt ez ünnepre, melyen szokásban volt álruhába öltözködni s álarcz alatt különféle tréfákat űzni. Más conjectura a második felvonás harmadik szinében vél újjmutatást találni a darab czímére. Tóbiás itt néhány szót énekel egy most már elveszett régi balladából.

The Famous History of the Life of King Henry the Eighth is a history play by William Shakespeare, based on the life of Henry VIII of England. An alternative title, All is True, is recorded in contemporary documents, the title Henry VIII not appearing until the play's publication in the First Folio of 1623. Stylistic evidence indicates that the play was written by Shakespeare in collaboration with, or revised by, his successor, John Fletcher. It is also somewhat characteristic of the late romances in its structure.

A Midsummer Night's Dream is a romantic comedy by William Shakespeare, suggested by "The Knight's Tale" from Geoffrey Chaucer's The Canterbury Tales, written around 1594 to 1596. It portrays the adventures of four young Athenian lovers and a group of amateur actors, their interactions with the Duke and Duchess of Athens, Theseus and Hippolyta, and with the fairies who inhabit a moonlit forest. The play is one of Shakespeare's most popular works for the stage and is widely performed across the world.

Pericles, Prince of Tyre is a play written (at least in part) by William Shakespeare and included in modern editions of his collected works despite some questions over its authorship, as it was not included in the First Folio. Many modern editors believe that Shakespeare is responsible for the main portion of the play after scene 9 that follows the story of Pericles and Marina, and that the first two acts, detailing the many voyages of Pericles, were written by a relatively untalented reviser or collaborator, possibly George Wilkins.