William Shakespeare strana 17 z 47

"To the Queen" (or "To The Queen by the players") is a short poem attributed to William Shakespeare. It was included in 2007 by Jonathan Bate in his complete Shakespeare edition for the Royal Shakespeare Company.The poem, written on the back of an envelope, is thought to have been written as an epilogue for a performance of As You Like It given at court on Shrove Tuesday in February 1599. American scholars William Ringler and Steven May discovered the poem in 1972 in the notebook of a man called Henry Stanford, who is known to have worked in the household of the Lord Chamberlain.It consists of 18 lines.

A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: - Rómeo és Júlia (Kosztolányi Dezső fordítása) - Hamlet, dán királyfi (Arany János fordítása) - Lear király (Mészöly Dezső fordítása) - Szentivánéji álom (Arany János fordítása) - Vihar (Mészöly Dezső fordítása) A jegyzeteket Borbás Mária készítette. "Az Európa Könyvkiadó 1991-ben indította el megújított diákkönyvtár-sorozatát, melybe az általános és középiskolások számára ajánlott műveket vettük fel. A sorozatban megjelent művek szerzőjét és címét a kötetekhez mellékelt könyvjelző tartalmazza. Regények, kisregények és novellák, műköltészet és népköltészeti alkotások, drámák és bölcseleti írások szerepelnek a listán. A világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kívánunk segítséget nyújtani és maradandó olvasmányélményt kínálni diáknak, tanárnak, szülőnek - és valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek." (a Kiadó)

Drama člověka, který přichází o své idealistické představy o sobě a o světě. Shakespearův krutě ironický obraz rozvrácené a zkorumpované společnosti je až hrozivě aktuální.

Extensive reading improves fluency and there is a real need in the ELT classroom for hand-picked classics of English literature that are simplified and adapted for students in an accessible and engaging way. Romeo and Juliet is one of Shakespeare's most popular plays adapted into contemporary English for students of English as a Foreign Language and interspersed with stills from the 2013 movie.

Král Lear je již unaven věkem a vládnutím. Rozhodne se rozdělit správu země mezi své tři dcery. Jen je nejdřív požádá, aby mu popsaly, jak moc svého otce milují. Prvorozená Goneril a druhorozená Regan ho zasypou sladkými slůvky, jen nejmladší Cordelie pronese, že otce miluje dle své povinnosti - nic víc, nic méně. Taková zdánlivá strohost ovšem Leara velmi ranila. Říši předal starším dcerám a dříve milovaného benjamínka se rozhodl potrestat vyhnanstvím. Král Lear je tragickým příběhem člověka, který nedokázal rozeznat pravou lásku od falše plných lichotek. Tato divadelní hra je často označována za vrcholné Shakespearovo dramatické dílo.

Komedie o proradném lidském citu, který člověku bere svobodu a žene ho do houfu, ale jemuž nakonec i ti nejchytřejší podlehnou, protože "svět se musí rozmnožovat". Hrálo se: Divadlo Příbram, Západočeské divadlo v Chebu [velká scéna]. Hraje se: Divadlo v Dlouhé v Praze.

Shakespearova sváteční komedie o lásce, intrikách a lžích, příběh plný překvapení, milostných zvratů, důvtipných pletich i zákeřných pomluv. Mnoho povyku pro nic (Much Ado About Nothing) napsal Shakespeare koncem roku 1598 nebo počátkem roku 1599. Žánrově tato hra patří do skupiny tak zvaných "svátečních komedií" (festive comedies), zároveň se od největších "svátečních komedií" významně odlišuje. Nenalezneme v ní žádný aténský či ardenský les, žádnou Ilýrii. Schází v ní onen magický, snový prostor komedií Sen noci svatojánské, Jak se vám líbí a Večer tříkrálový, je střízlivější, drsnější. Jestliže nakonec vyvolává osvobozující pocit uvolnění a usmíření, pak je to především díky Benedickovi a Beatrici. Patří k oněm velkým shakespearovským postavám, které si energickou, často agresivní slovní hrou hledají cestu ke svatebnímu oltáři. Šťastný konec hry je zajímavý proto, že se zrodí z mimořádně hlučného nesouladu.

Na prknech Národního divadla vytvořil přes sto postav světového i českého dramatu. Uměl pracovat se svým hlubokým hlasem, uměl utlumit expresivní projev do projevu civilního, uměl pracovat s intonací, byl i skvělý recitátor. Jeho herecký projev byl nezaměnitelný.

Herecký portrét Olgy Scheinpflugové - audiokniha obsahuje několik ukázek z hereckých rolí Olgy Scheinpflugové.

Coriolanus mal kritický pohľad na Rimanov, no Shakespeare ním dráždil hlavne svojich anglických súčasníkov. Nádherný Coriolanov príbeh sa končí tragicky, ale jeho posolstvo je živé dodnes – a bude aktuálne vždy a všade, kde zavládne rozčarovanie z politiky. William Shakespeare (1564 – 1616) nebol len veľký dramatik – bude sa o ňom vždy hovoriť aj ako o najväčšom básnikovi divadla. Aj nový slovenský preklad je dielom básnika – hru preložil Ľubomír Feldek. Preklad sa opiera o najlepšie kritické vydanie THE ARDEN SHAKESPEARE.

Album monologů z her W. Shakespeara (Hamlet, Othello, Julius Cézar, Romeo a Julie), Moliéra (Zdravý nemocný, Lakomec), Dostojevskij (Zločin a trest), Goethe (Faust) a dalších vydal Supraphon v roce 1981. Podařilo se tak zachovat mimo jiné herecké umění dnes již nežijících hereckých legend Jiřího Adamíry, Martina Růžka, Rudolfa Hrušínského, Josefa Kemra, Jiřího Sováka, Václava Vosky, Petra Haničince a Miloše Nedbala.

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legtöbbet játszott műve Shakespeare-nek. Középpontjában az élet kínálta, s mindenkiben fölmerülő kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végső határa a vélt vagy valós hiba, netán bűn helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létezőre? Vívódó, töprengő alkotás a dráma, miként a főszereplő maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas önmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék előzik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ő is belepusztul. Tűrni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája örökérvényű! Mert a cselekvés erkölcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ölni? Következmények nélkül semmi sem vállalható, különösen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felelősséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk előtt? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelmű feleletet. Nem is adhat. Remekművek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb döntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

William Shakespeare egyik legnagyobb műve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt jövendölik, hogy király lesz. Felesége ösztönzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában megölik a náluk vendégeskedő királyt. Tettüket a leitatott őrökre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth szörnyű „felindultságában” megöli őket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

Az álomszerűen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, előbbi csupán Camillo hűségének köszönhetően menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyőzni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyű látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már késő, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemőt távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsemő, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hű Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszerű pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézőtér és a színpad közé az áttetszőség, a látomás, az álomszerűség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

Történik Olivér házában, Frigyes herceg udvarában, valamint az Ardeni-erdőben – vélhetőleg Franciaországban. Egy nagy erejű vitéz, miként nálunk majd Toldi, legyőz egy bajnokot. Bár testvére ármánya miatt meg kellett volna halnia a párviadalban, mégis az ő homlokára kerül a győztesnek kijáró koszorú. És ezzel kezdetét veszi vesszőfutása. Előbb csak bátyja, majd uralkodója haragja elől, utóbb egyenest a száműzetésbe. Vigaszul csupán egy mosoly, egy fehér lánykézből kapott amulett és öreg szolgája sírig hű ragaszkodása szolgál. Ám az ardeni erdő mélyén további barátokra, igaz szerelemre, és elűzött hercegének birodalmára talál.

E tündérjátékról úgy tartják, egy főúri esküvő alkalmából íródott. Erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirálynő között, minden kergetőző, egymást űző szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis összerendeződjék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.