Rudolf Steiner strana 3 z 12

Janovo evangelium skrývá mnohá tajemství. Rudolf Steiner je před námi v knize odhaluje a zároveň nás pomocí tohoto evangelia uvádí do hlubokých tajemství duchovních dějin lidstva a bytí vůbec. Poznáváme tak vývoj lidstva v období dávné Atlantidy a v jednotlivých poatlantských epochách, vývoj Země ve vztahu k Logu, vývoj člověka a jeho bytostných článků, především se ale zcela novým způsobem můžeme vnořit do Janova evangelia samotného, této jedinečné zprávy o působení Krista na Zemi.

Az ember csak akkor ért meg egy dolgot, amikor azt a szívével felfogja. Az értelem és az ész csupán közvetítők a szív megértéséhez. Az ész és az értelem által jutunk el az Isten gondolataihoz. Amikor azonban az ember így birtokolja a gondolatot, akkor meg kell tanulnia azt szeretni. Az ember lassanként megtanul szeretni minden dolgot. Ez nem azt jelenti, hogy megítélés nélkül mindent meg kell szeretnie amivel találkozik. Hiszen tapasztalatunk mindenekelőtt csalóka. Ha azonban az ember azon fáradozik, hogy egy lényt vagy dolgot isteni alapokra helyezve kutasson, akkor el is kezdi szeretni. Amikor egy eltévelyedett ember áll előttem, úgy nem az eltévelyedettségét kell szeretnem. Azáltal csak tévedésben lennék, és neki sem segítenék. Ha azonban elgondolkodom azon, hogy ez az ember hogyan tévelyedett el, és ha mellé állok, hogy tévelyedettségét levesse, akkor segítek neki, s én pedig eltökélem magam az igazságra. Mindenütt keresnem kell, hogy hogyan szerethetek. Isten minden dologban ott van, de ezt az istenit először benne meg kell keresnem.

Létezik az életben még egy olyan erő, amely jobban megmozgat, mint a szerelem? Talán a sors az ?, de tulajdonképpen csak azért, mert a sors a szerelemmel együtt, annak beteljesedésével vagy éppen be nem teljesedésével és megtagadásával együtt jelenik meg. De mi is a szerelem? Hogyan kapcsolódunk sorsszerűen az életnek ehhez a varázslatos fájdalom és örömbirodalmához? "Mindenki tudja, hogy a szerelem jó ?, mégpedig nem csak a szerelem és cselekedeteinek tárgya számára, hanem annak is, aki szeret. Ennek ellenére mégsem dönthetjük egyszerűen el, hogy szerelembe esünk. Úgy tűnik, hogy a szerelem szabadságunk megnyirbálása. Másrészt senki sem vonja kétségbe, hogy aki igazán szeret, sem a természeti törvény szükségességének, sem a kötelesség morális szükségességének nem engedelmeskedik, hanem szabad."

Jak lidská řeč, tak i pláč a smích, tyto navýsost lidské projevy, jsou ve své podstatě velmi záhadné. Rudolf Steiner v předkládaných třech přednáškách vysvětluje jejich podstatu a vznik z hlediska duchovní vědy, neboť běžná věda, neuznávající nadsmyslové články lidské bytosti, na jejich vysvětlení nestačí. Kniha tak otevírá úplně novou perspektivu jejich chápání.

Odkud se vzaly pohádky, co znamenají obrazy v nich obsažené, jakou potravu dávají pohádky lidské duši, jak využívat pohádky v pedagogice? Na tyto a další otázky dává odpověď tato kniha, která poskytuje přehled toho podstatného, co Rudolf Steiner o pohádkách řekl. Zabývá se při tom nejen pohádkami lidovými, ale třeba i Goethovou Pohádkou o zeleném hadu a krásné lilii a najdeme v ní i výklad pohádek, které Rudolf Steiner vytvořil a začlenil do svých mysterijních dramat.

Čím prochází lidská duše po smrti? Jakými zákonitostmi se řídí život mezi dvěma inkarnacemi? Rudolf Steiner dává v deseti přednáškách podrobné odpovědi na tyto i další otázky. Vysvětluje také zásadní význam našeho smýšlení a našich znalostí o posmrtném životě pro to, co pak během posmrtné existence prožíváme. Čtenář se rovněž dozví o vyslání Buddhy Christianem Rosenkreutzem do sféry Marsu, aby právě zde uplatňoval své učení o míru, lásce a soucitu. Dalším důležitým tématem je předčítání zemřelým a také okolnosti doprovázející přípravu na nové vtělení. Kniha chce napomoci k překonání propasti mezi životem zde na Zemi a životem po smrti.

Ha bepillanthatunk az emberi szervezetbe maguknak a szerveknek a viszonylagos egyensúlyát illetően; áthatóan tanulmányozhatjuk a természetet az anabolikus és katabolikus erők felfedezéséért, s így a gyógyítás művészetét valami olyanná tesszük, melyben valóban láthatjuk, hogy egy gyógyszert nem csak azért adunk be, mert a statisztikák megerősítik, hogy ebben és ebben az esetben hasznos - hanem mert mind az emberek, mind a természet igazán beható vizsgálatával miden helyzetben pontossággal ismerjük a természet termékében a természetes folyamatot, melyet az anabolikus és katabolikus erők tekintetében az emberi szervezet számára - gyógyító tényezővé alakíthatunk át.

Vánoční přednášky Rudolfa Steinera se vždy nesou ve zvláštním, slavnostním duchu. Tři z nich jsou zařazeny do této knížky. Rudolf Steiner v nich přibližuje význam vánočního stromku jako symbolu, proměny vánoční nálady v běhu doby a hovoří o zrození pozemského světla z temnoty Vánoc. Tyto přednášky osloví hřejivý lidský cit a zároveň přinášejí světlo poznání.

Az emberi lélek a jelenkor természettudománya számára még mindig talányos és ismeretlen. A természettudomány nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel valami olyan szubtilis dolgot, mint a lélek megismerhetne. É minél anyagiasabbá válik a tudomány, annál több hiányosság merül fel a jelenségek felszínén, melyek képtelenek keresztülhatolni a lényegen és leleplezni az okokat. Számukra az "elektromos feszültség funkciója a szinapszisokban" van jelen, az érzések a hormonális folyamatok eredményei, az ember egy állatfaj, valamiféle magasabbrendű állat, amely jelentős mértékben meg van fosztva saját ösztöneitől. Ezt a könyvet azonban nem azért állítottuk össze és nem azért adjuk ki, hogy a természettudományok révén az emberi lélek lényegéről polemizáljuk. Azt akarjuk, hogy legalább apró segítségükre legyen, kapaszkodópont legyen azok számára, akik idegesek és depressziósak, akik kérdéseket tesznek fel eredetüket és kitörő haragjukat, lelki gyötrődésüket illetően. Hiszen ha a természettudomány semmit sem tud a lélek lényegéről, akkor a pszichiátria sem képes, melynek eredményeire a természettudomány támaszkodik, a lelket nélkülöző ember számára valós segítséget nyújtani. Képtelen meggyógyítani annak lelki betegségét; csillapító orvosságokkal (antidepresszáns) nem lehet gyógyítani.

Co prožívá duše po smrti v duchovním světě? Jaká je podstata extatického vytržení a mystického pohroužení? Před čím nás chrání malý a velký strážce prahu? Jaká je moderní cesta zasvěcení? V čem spočívá myšlení srdcem oproti myšlení rozumu? Jaká je budoucí úloha hrtanu? Na tyto a další otázky dává Rudolf Steiner odpověď ve dvanácti přednáškách tohoto cyklu.

Kniha srozumitelným způsobem zasvěcuje do učení o duchovních bytostech a jejich vztahu k člověku. Rudolf Steiner ve třinácti přednáškách přibližuje vznik a vývoj člověka a Země a úlohu duchovních bytostí v něm. Hovoří o podstatě andělů, archandělů a dalších hierarchií, o významu obětování se vyšších bytostí a o Kristu jako mystickém Beránku. Obšírně vysvětluje vznik a působení elementárních bytostí a všímá si také bytostí z rodu fantomů, spekter a démonů. Poslední přednášku věnuje vztahu duchovních bytostí a umění.

Víra, láska a naděje jsou tři základní síly duše, které jí nikdy nelze vzít, a zároveň jsou potravou, bez které duše a po ní i tělo onemocní. Rudolf Steiner v předkládaném textu tyto síly přiřazuje k jednotlivým bytostným článkům člověka i k vývojovým epochám lidstva. Druhá část knihy je věnována významu lásky ve světě. Činy konanými z lásky nezdokonalujeme sami sebe, nýbrž splácíme své dluhy a obohacujeme svět. Kristův impulz je impulzem lásky; k jeho pochopení nestačí moudrost, k tomu je nutná láska. Moudrost ponořená v lásce přivádí svět ke Kristu.

A tisztánlátás, amely a beavatás modern tudományának alapja, mindig is létezett. Az elmúlt korszakokban a tisztánlátás elemi erőként jelent meg az emberekben. A ma élő emberek lelkének szükségleteit ki kell elégítenünk, nem alapozhatunk a hatalomra, hanem a beavatási képzéssel a fejlődési szintet kell emelnünk. Rudolf Steiner jelen előadásaiban Krisztus megismerését és ezáltal az emberi én fejlődését mutatja be az antropozófia látásmódján keresztül.

Nemigen egyezik meg a mai gondolkodásmóddal, hogy a karácsonyi ünnep alatt előadássorozatot tartsunk; ez különösnek látszik, mert már megszoktuk, hogy az év nagy ünnepeit a pihenés és a vallásos gyakorlatok idejének tekintsük. A jelenlegi viszonyok mélyebb ismerete azonban félreismerhetetlenül megmutatja, hogy a mostani ünnepekhez nem illik az, ami eddig hosszú időn keresztül érvényben volt. Nehéz időket élünk s könnyelműség lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a mai helyzet súlyosságát s egyszerűen folytatni akarnánk a régi szokásokat, tekintet nélkül arra, hogy mi játszódik le éppen ma a látható és láthatatlan világokban. Ilyenkor, a nagy ünnepeken az emberek megajándékozzák egymást, a hagyományhoz híven feldíszítik a karácsonyfát és azt cselekszik, ami évszázadok óta szokás. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy észrevegyük: ez a szokás ma már szinte bűn . . .

Ez az írás elmélkedésszerű formában ismerteti a világ és az emberiség életének ama részeit, amelyek akkor szemlélhetők, ha a szellemi megismerés átlép az érzéki világot a szellemvilágtól elválasztó határokon. Sem rendszeres leírásra, sem bármely vonatkozású teljességre nem törekszünk; csupán megkíséreljük szabad formában megrajzolni a szellemlét élményének néhány képét. Ilyen értelemben egészíti és bővíti ki ez az írásom egyéb írásaimat éppúgy, mint a múlt évben megjelent az Önmagunk megismerésére vezető út című munkám. Azért ez alkalommal is arra törekedtem, hogy értekezésem önállóan, a többi ismerete nélkül is érthető legyen. Aki csakugyan meg akarja ismerni a szellemtudomány területét, szükségét fogja érezni annak, hogy az élet szellemi birodalmát egyre újabb és újabb irányból szemlélhesse. Természetes, hogy minden egyes ilyen leírás valamennyire egyoldalúnak bizonyul. A szellemi terület ismertetése esetében ráadásul ez sokkal gyakoribb, mint az érzéki világéban. Ezért aligha foglalkozik komolyan a szellemi megismerés kérdésével az, aki e terület egyszeri leírásával is beéri. Efféle írásokkal, mint ez is, jó szolgálatot szeretnék tenni minden egyes olyan olvasómnak, aki a szellemvilág fürkészését és megismerését komolyan veszi. Ezért kísérlem meg, hogy azokat a szellemi valóságokat, amelyeket írásaimban bizonyos szempontok szerint már ismertettem, más szempontokból is újra és újra ismertessem. Az ilyen ismertetések kölcsönösen kiegészítik egymást, akárcsak azok a fényképek, amelyek más és más beállításban készültek egy-egy személyről vagy folyamatról. Minden egyes leíráskor, amely bizonyos szemszögből készül, alkalmunk nyílik olyan ismeretek közlésére, amelyek más szemszögből nem szerezhetők meg. Annak, aki maga is törekszik szellemszemléletre, ebben az írásban újabb információk kínálkoznak elmélkedése anyagául. Az olvasó észre fogja ezt venni, ha keresi ezeket, hogy a lelki életben megfelelő módon alkalmazhassa majd. München, 1913 augusztusa Rudolf Steiner

Ebben a kalendáriumban minden hétre jut egy meditáció, ami lehetőséget biztosít a lélek számára annak átélésére, ami az év adott hetében, mint egész életének részeként megtörténik. A meditációban kifejezésre jut, hogy ez az élet a lélekben mit szólaltat meg, ha azzal egyesül. Ezzel a természetben lévő egészséges "egység érzetére" és az abból létrejövő "önmegtalálás" meggyőződésére gondol, minek folytán a bölcselkedés értelmében a világtörténelem megsejtése a lélek számára valami olyasmit jelent, ami után vágyódik, ha jól értelmezi önmagát. A lelki naptárban az emberi szellemet egy olyan szituációban képzeljük el, ahol a különböző évszakok hangulatában az év folyamán benyomások képében hétről-hétre ráérezhetünk saját tulajdon lelki életünkre. Itt az érzelmi önmegismerésre gondolok. Ezt az érzelmi önmegismerést a jellegzetes hétvégék segítségével a lelki élet körforgásának idején, mint valami időtlen dolgot élhet át. Ezzel kifejezetten az önmegismerés egyik ehetőségére gondol. Minden, ami a lélek számára meghatározott, rendelkezik individuális színezettel. Éppen ezért minden lélek megtalálja a saját útját, mégpedig más lelkekkel való kapcsolat révén és az egyénileg kijelölt úton.