Stendhal

Zjednodušená francouzská četba Lectures ELI Senior je určena pro dospělé a studenty středních škol. Součástí knihy je poslechové CD, informace o autorovi, doplňkové aktivity, vysvětlení obtížných slov a na konci knihy test. Knihy jsou rozdělené podle obtížnosti do šesti kategorií. - román ČERVENÝ A ČERNÝ je dvoudílný román s podtitulem Kronika roku 1830 – líčí osudy chudého mladíka, jenž se pokusí po Napoleonově vzoru o společenský vzestup a je společností rozdrcen. Syn venkovského dřevaře Julien Sorel chce dosáhnout v životě vynikajícího postavení. Potlačuje v sobě sympatie k Napoleonovi, protože mu brání v kariéře. Ačkoliv opovrhuje náboženstvím, dává se bez přesvědčení na kněžskou dráhu, neboť ta je nezbytným předpokladem ke kariéře, po níž touží. Sorel je pokrytec, který předstírá nebo utajuje city a názory podle toho, jak to vyžaduje jeho vlastní zájem. Nakonec raději umírá na popravišti, než aby přijal milost od společnosti, kterou opovrhuje.

Dnes oblíbený román, který však ve své době zapadl – tehdejší autority soudily, že nestojí za přečtení. Traduje se autorův výrok: „Sázím na los v loterii, jejíž hlavní výhra je být čten v roce 1935.“ Měl naprostou pravdu. Dílo patří k nejčtenějším a nejoceňovanějším klasickým románům vůbec. Příběh Juliána Sorela – ctižádostivce a učenlivého intrikána, jenž ale v rozhodujících okamžicích jedná podle diktátu srdce –, milující, zoufalé paní de Renal a přímé, hrdé, možná naivní Matyldy de la Mole.

Fabrice Del Dongo, second fils d'une riche famille d'aristocrates milanais, est élevé par sa tante dans le culte de Napoléon. Rappelé au domaine familial par son pere qui ne partage pas les idées révolutionnaires de sa soeur, il assiste la mort dans l'âme a la chute de l'Empire et a l'exil de l'empereur a l'ile d'Elbe. Un an plus tard, Napoléon débarque en France et s'apprete a livrer une grande baraille en Belgique. Fabrice quitte alors précipitamment le château de son pere, traverse la France et participe tant bien que mal a la bataille de Waterloo. La défaite de la Grande Armée marque la fin de ses illusions. Proscrit a Milan ou les Autrichiens ont repris leurs quartiers et traquent désormais les bonapartistes, il trouve refuge a Parme grâce a sa tante Gina, secretement éprise de son neveu.

Elevée au couvent de Castro, Hélne appartient une puissante famille des environs de Rome. Jules, lui, est fils de brigand, et pauvre parmi les pauvres. Entre eux, dans l'Italie du XVIe sicle, se noue une passion comme les aime Stendhal, aussi absolue qu'impossible. Leur différence sociale, la religion, une sourde fatalité : tout s'oppose leur union et concourt leur perte. Histoire effrénée d'amour, de violence et de mort, la plus célbre des Chroniques italiennes revisite les grands mythes amoureux de la littérature et annonce La Chartreuse de Parme. En conteur virtuose, Stendhal explore toutes les possibilités du récit et se joue des attentes du lecteur. Le dossier de l'édition contient des questionnaires de lecture sur plusieurs passages clés de l'uvre. Il réunit les projets de Préface des Chroniques italiennes, dans lesquels Stendhal justifie son got pour les histoires vraies. Enfin, il consacre un groupement de textes aux grands mythes littéraires des amours contrariées.

Elevée au couvent de Castro, Hélne appartient une puissante famille des environs de Rome. Jules, lui, est fils de brigand, et pauvre parmi les pauvres. Entre eux, dans l'Italie du XVIe sicle, se noue une passion comme les aime Stendhal, aussi absolue qu'impossible. Leur différence sociale, la religion, une sourde fatalité : tout s'oppose leur union et concourt leur perte. Histoire effrénée d'amour, de violence et de mort, la plus célbre des Chroniques italiennes revisite les grands mythes amoureux de la littérature et annonce La Chartreuse de Parme. En conteur virtuose, Stendhal explore toutes les possibilités du récit et se joue des attentes du lecteur. Le dossier de l'édition contient des questionnaires de lecture sur plusieurs passages clés de l'uvre. Il réunit les projets de Préface des Chroniques italiennes, dans lesquels Stendhal justifie son got pour les histoires vraies. Enfin, il consacre un groupement de textes aux grands mythes littéraires des amours contrariées.

Salué par la critique comme un miracle littéraire ", La chartreuse de Parme roman improvisé en 52 jours, est toujours considéré aujourd'hui comme l'un des plus grands romans de la littérature française. La principale originalité proposée par Michel Crouzet est de proposer en bas de page l'ensemble des annotations portées par Stendhal sur les différents exemplaires de son roman. Ces célbres marginalia - de simples variantes, des commentaires d'ordre littéraire, mais aussi parfois de véritables extraits de journal intime - apportent un étonnant éclairage sur la création de ce chef d'oeuvre. L'appareil critique comporte en outre une longue introduction (" La Chartreuse ou le sublime tendre "), une chronologie du roman, des notes de commentaires, une bibliographie et un important dossier critique composé des manuscrits italiens qui sont l'origine du projet de Stendhal, des chapitres complémentaires, des marginales en liberté et une étude sur la réception du roman (l'étude de Balzac et la réponse de Stendhal)."

Slavný román francouzského spisovatele Stendhala rozehrává složitý děj zasazený do doby po Napoleonských válkách, v níž mladý šlechtic Fabrizzio del Dongo čelí nekonečným intrikám, lstem a pokrytectví, jež ho vláčejí mezi evropskými městy, šlechtickými sídly, bojišti, církevní dráhou, tragickými náručemi žen a vězením, aby nakonec skončil jako poustevník v kartuziánském klášteře v Parmě, podle kterého je celý román pojmenován. Román Kartouza parmská představuje jedno z vrcholných děl francouzské tvorby 19. století, v němž se mísí realistická kritičnost s romantickou ironií, a pevně patří do kánonu evropské literatury. Filmové zpracování z roku 1948 je adaptací části románu. Hlavního hrdinu ve filmu ztvárnil Gérard Philipe

Dnes již klasický román Červený a černý původně zcela propadl. Dobové autority soudily, že nestojí za přečtení: autor ho prý napsal nedbalým a místy přestručnělým stylem, útržkovité, vypjaté dialogy se vzdalují realitě, vyprávění mnohokrát prudce mění tempo a logika příběhu budí otázky. „Mám na mysli jinou logiku a jinou pravdivost – pravdivost života,“ odpovídal Stendhal a dodával: „sázím na los v loterii, jejíž hlavní výhra je být čten v roce 1935“. Měl pravdu, a zároveň se mýlil: jeho hluboké vcítění do psychologie postav a pohybů společnosti stejně jako nepochopitelně moderní styl učinily z Červeného a černého knihu, kterou vyhledávají čtenáři po celém světě právě tak i v 21. století. Příběh Juliána Sorela –ctižádostivce a učenlivého intrikána, jenž ale v rozhodujících okamžicích jedná podle diktátu srdce –, milující, zoufalé paní de Renal a přímé, hrdé, možná naivní Matyldy de la Mole může znovu začít.

Stendhal palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a kettosség teszi, hogy ez az éles szemu katonatiszt és precíz tisztviselo, szenvedélyes, olaszos mukedvelo és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülrol szemléli, és muvészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét.A Vörös és fekete foszereploje Julien Sorel, a szegény sorból származó, becsvágyó fiatalember, aki tudatosan egyházi pályára készül, de nem vallási meggyozodésbol, sokkal inkább érvényesülési vágytól vezérelve. A történet magvát Sorel szerelmei és lelki vívódása adja.

Életében ?kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a – korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

Mint ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, ebben a regényben a vörös és fehér a radikális, köztársaságpárti forradalmiságot és az ?ultra? maradiságot, reakciót jelképezi. Stendhal a becsvágyai és szerelmei közt egyen-súlyra nem lelo bankárfiú, Lucien történetén keresztül a polgári társadalom fölött mond ítéletet. Lucien Leuwent megundorodva attól, hogy minduntalan a nép ellen küldik harcba, végül is hátat fordított sorsának és korának.

Stendhalnak, ?aki a Vörös és feketével kezdte regényírói pályáját, A pármai kolostor öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de e kevesek közt nagy vetélytársa, Balzac, így nyilatkozott róla: „Stendhal olyan regényt írt, amelynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!… Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat – egy zsarnok udvarát!… Nagyszerű, szellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!… Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!” „A pármai kolostor mindenekelőtt a tizenkilencedik század nagy regénye, a szabadság és a boldogság követelése a szent Szövetség, Európa akkori Atlanti Paktuma korában” – írta róla legutóbb Aragon. A Pármai kolostorban csodálatos egységben találkozik Stendhal társadalmat leleplező kritikai realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról. Stendhalnak ezt a regényét is Illés Endre fordítói művészete hozza közel a magyar olvasóhoz.

Stendhal ?legnagyobb, reménytelen szerelme szolgált apropóul az író e kötetéhez, melyben az értekező próza nyelvén szól a Léonore-nak, máshol Métilde-nek nevezett hölgy iránt táplált érzései kapcsán a szenvedélyről, amely későbbi regényeinek, A vörös és feketének vagy A pármai kolostornak is központi témája lett.A szerelemről c. könyvében fejti ki Stendhal híressé vált „kristályosodás”-elméletét, mely egy salzburgi sóbányában szerzett tapasztalatából született. Túristaútján (sic!) a francia író megfigyelte, hogy a bányászok az elhagyott tárnák mélyére gallyakat dobálnak, amelyekre sókristályok tapadnak, s pár hónap múltán „az eredeti ágat már fel sem lehet ismerni”, „a gallyat tündöklő kristályok borítják be”. A szerelem esetében e kristályosodáshoz hasonló folyamat játszódik le, amikor is a szerelmes saját elképzeléseit, vágyait, (sic!) a szeretett személyre vetítve már meg sem látja annak eredeti, valóságos személyiségét. S ez nem is csoda, mert ahogy azt a szerző írja, „a szerelem a leghatalmasabb szenvedély. Minden más szenvedélynél a vágyak kénytelenek a hideg valósághoz idomulni; itt éppen ellenkezőleg, a valóság idomul készségesen a vágyakhoz…”

Senki sem akad a világirodalomban, aki annyit tudna a szerelem természetrajzáról, mint Stendhal. Senki, aki oly módszeresen és magával ragadóan térképezte volna föl az intim szenvedélyeket s egyúttal Európa udvarlási szokásait, „technikáit”. Lélektani megfigyeléseit az író élethossziglan készülő munkában foglalta össze, évtizedekkel megelőzve a modern pszichológiai kutatásokat. Olyan analitikus hajlamú szerző osztja meg velünk szerelmi tapasztalatait, aki katonaként szolgálva csataterek helyett az operaházak karzataira vágyott, hivatalnokként irodák helyett a régészeti ásatásokra. A napóleoni hódításoknál ezerszer jobban foglalkoztatták az érzelmek ostromai. Stendhal szerint a nő a mindenkori férfitársadalom képzeteiben hol zsarnok, hol zsákmány, és épp ebben az ellentmondásos képben szembesül egymással a boldogtalan szerelmek szépsége a beteljesülő hódítások olcsóságával. Ugyanakkor az író a legelsők egyikeként cáfolja, hogy a női egyenjogúság elismerése szégyellni való behódolás, illetve a női varázs szétfoszlatása lenne. „Olyan ez – írja –, mintha valaki attól félne, hogy a fülemülét tavasszal megtanítják hallgatni.” A szerelemről először 1822-ben jelent meg, de további jelentős fejezetei csak a hagyatékból kerültek elő. Máig tartó, páratlan hatásában a teljes mű vetekszik Stendhal nagy regényeivel. Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=0wMLLoElI_E