Mária Szepes strana 3 z 6

Bármilyen különösen hangzik is, az életünket átszövő egyik legfontosabb jelenségnek, a szerelemnek is van mágiája. Ez nem olyan varázslat, amely valamiféle bájitalban található, hanem a lelkünk mélyén gyökeredzik, és belőle bontja szirmait az igazi egymásba olvadás virága. Hogyan igazodhatunk el párkapcsolatunk szellemi-testi-lelki szövevényében? Hogyan lehetünk okosak, amivel megőrizhetjük szerelmünket, és megvédhetjük magunkat az esetleges szerelmi vetélytárstól? Mit kell tennünk, hogy partnerünk és mi magunk is teljes életet éljünk? Ezekre és más fontos kérdésekre találhatunk választ ebben a műben. A kötet magában foglalja az írónő Mágia sorozatának a Szerelem, a Hűség és az Öröm Mágiája könyveit.

A mű a nevek és számok mágiájáról, valamint a kozmikus morálról árul el olyan titkokat, amelyeket csak a letűnt korok emberei ismertek. Megismerhetjük belőle az ősi betű- és számkulcsokat, amelyek segítségével nevünk titkos értelméhez juthatunk el, és általa kitárhatjuk a bennünk rejlő csodák kapuját. A természet minden jelenségének alapja a szám. Nevünket kölcsön kaptuk, mégis kijelöli életutunkat. Mivel a név számokkal kifejezhető, s a számokhoz egy-egy bolygóállás rendelhető, sorsunk megfejtésének kulcsa a kezünkben van. Nem a végzetet kell okolni a nehézségekért, hiszen mi magunk határozzuk meg életünket rossz szándékú vagy éppen jó cselekedeteinkkel és gondolatainkkal. Így hát bölcs lépés megismerni a bennünk rejlő erőket.

E könyvben kiemeltem A Vörös Oroszlán című művem sokrétegű cselekmény-szökőárjából az egyik legbonyolultabb, mágnesesen vonzó nőalakot, a XVII. századi Franciaország arisztokrata családjában született, gyönyörű Corinnát. Szajha volt, és tökéletes színésznő. Hűtlen, számító, méregkeverő, intrikus nimfa, hínárba húzó szirén, aki vámpírként kiszívta férje, Louis de la Tourzel életerejét, de maga is áldozatul esett kalandor szerelmi viszonyainak, perverzióinak, játékszenvedélyének. Pokoljárásának és katarzisának élet- és halálküszöbökön átívelő, szédítő távlatok magasságába és iszonyú mélységeibe merülő történetéről ő maga gyón titkos írásában, amelynek mágikus pecsétjét egyedül akkor törhette fel, amikor elérkezett az ideje. Corinna alvilági zuhanása a kárhozat szakadékába: diagnózis. Az emberi lélek és a föld kórságának szindrómája, önmaga okozta betegségműve. Corinna katarzisa pedig a felemelkedés gyógymódja, elixírje, s beteg bolygónk valamennyi lényének, közösségének arkánuma is. Ki tudta volna jobban ezt Corinnánál, aki a pokol valamennyi bugyrát megjárta, minden bűnös tévedést elkövetett, míg saját gyötrelmein keresztül rá nem ébredt, hogy a másikban önnön húsát tépi, marcangolja, önmagát csalja, öli, tapossa, kényszeríti kínpadra, máglyára. Corinna ezért határozta el, hogy bukásainak okával együtt, saját naplóját is az emberiség elé tárja, és átmenti a következő nemzedékének. A közlés ideje elérkezett. Íme Corinna titkos naplója. (Részletek Szepes Mária előszavából) A kötet ráadásként tartalmazza Szepes Mária A Jasper család szégyene című novelláját. A szárnyas fiú története azokról szól, akik valamiképpen kilógnak az átlagos emberek sorából.

Légy birtokában az erőnek, mellyel megfejtheted és tervezheted álmaid, melyeken keresztül tudatosan irányíthatod sorsod! Mit jelent az, hogy mágia? Szepes Mária, a rejtett tudományok egyik legkiválóbb magyar ismerője szerint a mágia nem más, mint képzeletünk teremtőereje. Az álmok határtalan síkja lehetőséget ad a megvalósulást kereső alkotóerőinek kibontakozására. Az álmok a lelkünkben lüktető energiákból, ki nem elégült vágyainkból, életünket nehezítő félelmeinkből keletkező feszültségek kivetülései, melyek mágikus irányítása lehetővé teszi problémáink feloldását. Te döntesz, hogy sodródsz tovább vágyaid által vezérelve a tudatalattid útvesztőiben és rejtélyes, amnéziaszerű állapot marad számodra az álomvilág, vagy a mágikus irányítás módszerének elsajátításával megoldókulccsá változtatod, melynek megtalálása elengedhetetlen a lélek fejlődéséhez. Hogy mi mindenre képes a mágia, azaz a teremtőerő, amit valójában mindenki birtokol a gyakorlatban? Miről vallanak álmaink? Hogyan fejtsük meg az álmok titkait? Miképpen változtassuk meg sorsunkat álmaink segítségével? Szepes Mária gyakorlati mágia sorozatának első kötete, Az álom mágiája ezekre a kérdésekre ad választ.

A XXI. században vagyunk. A Föld ökológiai egyensúlya teljesen felborult. A népesség száma tizenkétmilliárd. A levegőszennyezés melegházhatása megolvasztja a sarkok jégsapkáit. Új özönvíz fenyeget. E vészhelyzetben ülnek össze a Terra legkiválóbb tudósai a stochholmi konferencián, hogy csak a saját érdekeiket védőkkel szemben kikényszerítsék az emberiség létfeltételeinek megmentését. Az egyik felszólaló ellen merényletet követnek el. Megölik. A zűrzavarban a Föld szinéről eltűnnek bolygónk legkiválóbb tudósai. A kozmoszban ismeretlen hovatartozású, megközelíthetetlen űrerőd kering, Hámán professzor főhadiszállása. A professzor univerzális géniusz, de valójában egy gátlástalan őrült, aki gyilkos eszközökkel törekszik világhatalomra. Ám a ragyogó elmével rendelkező foglyok – a Tibeti Orgona segitségével – megmentik az emberiséget a pusztitó katasztrófától. A Tibeti Orgona nem csupán lélegzetelállitó sci-fi, hiszen a nagyszerű irónő olyan valós tényeket dolgoz fel, amelyek időszerűsége kétségbevonhatatlan. Üzenetét komolyan kell vennünk.

„Sorsát alakítani csak a mentális alkímia tüzén átégett lélek tudja.” Szepes Mária azzal a tudással és szemléletmóddal ajándékoz meg bennünket, amelynek segítségével felszabadíthatjuk magunkban a mélyen szunnyadó isteni erőt, amelynek birtokában választ kaphatunk sorskérdéseinkre. Nyitott és fogékony lélekkel a hétköznapjainkban is felfedezhetjük a mágia jelenlétét. A mágia szavára figyelve életünk kedvező irányba fordulhat, és ismét egy lépéssel közelebb juthatunk a lét végső titkainak megfejtéséhez. A csoda nem varázslat, hanem – ahogy Szepes Mária írja – „a feledés fátylai mögött rejtőző magasabb természetesség. A titokká vált valóság”. Így szemlélve a csodát, már egyáltalán nem rejtélyes egyetlen olyan jelenség sem, amit korábban a csodák körébe soroltunk. Életünkben mindennapos eseménnyé válhatnak a csodák, hiszen isteni eredetünk mindannyiunkat pszichomágussá avat, ha ezt a képességet jól tudatosítjuk magunkban.

E kötetben az áldozat jelentősége helyeződik különleges fénybe, mert ebben rejlik az egyik legfontosabb mágikus kulcs. E kulcs nélkül egyetlen lépést sem tehetünk előre bármilyen elérendő cél felé. Mágikus áldozat az, amikor valami olyat teszünk, amire sem a körülmények, sem egészségi állapotunk nem kényszerít bennünket; fizikai érdekeinkkel, kényelemszeretetünkkel, kéjszerző hajlamunkkal, hiúságunkkal vagy személyes becsvágyainkkal ellentétes, világi megítélés szerint esetleg értelmetlen, és semmi anyagi hasznot nem jelent. Adomány – ellenszolgáltatás nélkül. Önfeláldozás – hála nélkül. Az áldozat mágiája közömbösíti beidegzett rossz szokásaink mérgét, és saját gyermekes igényeink, indulataink fölé emel bennünket. Aki belül így szabaddá lett, arról kívül is lehullanak a bilincsek. „Amit adunk, önmagunkból kell adnunk, úgy, hogy még forró a vágyainktól, kegyeletünktől, vérünktől, verejtékünktől és könnyeinktől. Ez a felszabadulás egyetlen valutája.” Szepes Mária

„A szavak sokszor világbirodalmakat építenek, de vannak szavak, amelyek világbirodalmakat döntenek romba.” E könyv a hermetikus filozófia alapfogalmainak gyűjteménye. Nélkülözhetetlen alapmű. Sorrendjét nem betűrend, hanem a fogalmak értelmének logikája határozza meg. Valamennyi szédületes dimenziókra nyílik. Aki elindul feléjük, nem fordul többé vissza. Minden erőfeszítése kimeríthetetlen értékekhez juttatja az olvasót. Felvillantja előtte az örök cél bizonyosságát. E mágneses csillogás nélkül értelmes ember aligha bírná ki korunk kiszámíthatatlan provokációit. Szaporodó kérdéseire feleletet követel. Ezt teszi e sorok írója is, csaknem évszázadnyi eszmélése óta. Közben a marósavban ázó, sivatagi talajban aranyrögökre, kisebb drágakövekre is rátalált. Ezt kínálja feleletül az olvasónak a költészet, a misztériumok, a tetté vált tanulmányok és a halálközeli élmények hitelességével.

Ahogy életem a végjáték felé közeledik, egyre inkább érzem, hogy egy köddé vált korszak alakjai jelt akarnak adni magukról. Az idő sürget. Hiszen már csak én tudok számot adni róluk. E könyv eseményeit magam éltem át korai eszmélésem óta sajátos, fotografikus szemlélettel, amely nyilván elfogult néha, mégis őszinte, s számomra így igaz. Lehet, hogy néhányan az olvasók közül – nem sokan lehetnek már – másképp látták a múlt sűrűn torlódó tragédiáit, komédiáit, de ez bizonyosan megbocsátható egy olyan műnél, amely nem törekedett teljességre, egyéni szemszögből vetítettem ki élményeimet. A világ, amelyről írok, nagyrészt elsüllyedt már a felejtés vizében. Bizonyos elemei valószínűleg csak bennem maradtak meg. E mélybe merült Atlantisz néhány eleven részletét próbáltam kiemelni az idő oceanikus iszaprétege alól. Talán nem lesz érdektelen azoknak, akik átélték történéseit, de a fiataloknak sem, akik egyáltalában nem tudtak róla eddig.

Ahogyan az egyén pszichikuma korszakonként bizonyos átalakulásokon megy keresztül, úgy kell hozzá alakítani a tanítási módszereket és a feladatokat is. Különösképpen áll ez a jelen korszakfordulóra, amelyben az egyéni létritmus megváltozik. Szepes Mária vallja: senki helyett nem élhetünk. Aki passzív követeléssel külső segítséget vár problémái megoldására, az nem kapja meg. Csak az az ember gyógyul és birkózik meg sorsával, akinek értelmét fontos felismerések világítják meg, és kitenyészti lényében szívós kitartással minden elintézetlen ügye, fájdalma, megpróbáltatása Arkánumát önelemzéssel. Anélkül, hogy saját mulasztásaira bűnbakot keresne valaki másban. Az Istenek tüze a tudás és halhatatlanság hatalmáról szól. Az ember két alapérzését járja körül: egyikben félelmeink gyökereit tárja fel, majd ezek oldására hét részből álló gyakorlatsort kínál. A másik fejezetben a mindent értő, megbocsátó szeretetet világítja meg, melyek által egyensúlyba kerülhetnek bennünk a dolgok. E könyv felmérhetetlen segítséget jelenthet a békességre, megismerésre vágyó embernek.

Az ember sejtjeiben, pszichikumában és szellemében még ma is benne lappang isteni öröksége: a tisztánlátás, Istennel való azonosságának és halhatatlanságának bizonyossága. A test sejtjeinek, a lélek tudattalan zónáinak és a szellem tudat feletti régióinak titkos, szárnyas lakóját ki lehet szabadítani kábult zárlatából, amelybe rejtélyes varázslat vezette. Mert tudatunk alszik. De fel lehet ébresztenünk. Ezt az operációt kísérli meg Szepes Mária a Misztériumok könyvében oly módon, hogy először elméletben áttekintjük vele a területet, amelyre lépni kívánunk, azután megpróbálunk járni rajta. E könyvvel eddig alig ismert kulcsokat nyújt át az olvasóinak: az ősi hagyományok misztériumainak modern, gyógyító módszereit.

Merre tartasz, ember? – E kérdés felvetése még sohasem volt annyira időszerű, mint napjainkban. Az író éles látásával, a világ és az ember, a látható és láthatatlan lét összefüggéseit kutató szellemével átfogó keresztmetszetét adja mindannak a felismeréssorozatnak, amelyben meghatározza a mai kor problémáit, valamint e válságokból kivezető útját. A felvetett gondolatok segítségével próbál belemerülni a Föld és az ember zaklató jelenébe, sajátos, egyedi, megoldhatatlannak tűnő kérdéseibe és lehetséges jövőjének perspektíváiba. Ezek az írások a XX. század krónikájának végösszegéről adnak híreket, de a XXI. század emberéhez szólnak, feltárva a kor kórtüneteit, amelyből kivonható a vakcina. Szepes Mária a kiút irányának eshetőségét is meghatározza: a súlyosan beteg Föld egyedüli gyógyszere a szellem individuális, egyetemes kultúrájában rejlik. A kötet tanulmányai az e kérdéseken való közös továbbtűnődést kínálják a saját és Földünk krízisein töprengő humanistáknak.

Szepes Mária hagyatékának máig kiadatlan, legújabb kötetét tartod kezedben. A végtelenbe nyíló Rákóczi-udvar bepillantást enged Szepes Mária misztikus élményektől átitatott gyermekkorába. Az író-tanító személyes visszaemlékezésein keresztül részesei lehetünk egy hétköznapinak egyáltalán nem mondható család életének. A kibontakozó történetekből megtudhatjuk, hogy a gyermek Mária szinte az anyatejjel szívta magába a szellemi világra való nyitottságot. Nem is történhetett volna másképp, hiszen környezetében mindenki extrém módon érzékeny és fogékony volt a láthatón túli világ rezdüléseire. A család Rákóczi úti lakása nem csupán Szepes Mária szeretett otthona, de titkos spiritiszta összejövetelek, szellemidézések helyszíne is volt. A szülei által vezetett összejöveteleken előszeretettel gyűlt össze a budapesti értelmiség, hogy éjszakába nyúló, parázs vitákat folytassanak filozófiai és spirituális kérdésekről. Szepes Mária ebben a környezetben ébredt spirituális önmagára. A kandalló tüzében pillantotta meg első látomásait, és ekkortájt nyílt meg számára az álomvilág kapuja, melyen keresztül bebocsátást nyert a finomabb dimenziókba is. A szerző színes és magával ragadó elbeszélései hangulatos képet festenek a korabeli spirituális mozgalmakról, és ráébresztik az olvasót, hogy az ezoterikus érdeklődés éppúgy nevelés kérdése, mint oly sok másféle emberi viselkedés.

„A krízis, amelyben sodródunk, az emberi történelem eddigi egyetlen katasztrófájához sem hasonlítható, mégis félelmetesebb valamennyinél. Nem háború. A szépség és a szenvedély vízióival bénítja meg érzékeinket. Az élet valóságai között alvajáró futóbolondokká válunk. Ilyen fantazmák bűvölete ellen nincs védekezés...” Ez az Arany Meteor-díjjal jutalmazott Szepes Mária mű az ezoterikus irodalom élő klasszikusa. A Surayana élő szobrai olyan, már-már időszerű jövőképet vetít elénk, aminek minden mozzanata markában tartja az olvasó figyelmét.

„A Földet, a mi valódi paradicsomunkat, amellyel a természet megajándékozott bennünket, alaposan összedúltuk és kizsaroltuk, s voltak olyan történelmi időszakok, amikor kis híján elpusztítottuk. A Föld beteg, de kórságait magunk okoztuk. Nekünk kell leküzdenünk őket. Megvannak az eszközeink hozzá!” Szepes Mária az ezotéria avatatlan királynője, a sci-fi élvonalbeli művelője. A sci-fi irodalom eme élő klasszikusát áthatja az írónő különleges szellemisége.

A magyar sci-fi-irodalom úgynevezett lélektani vonulatához kapcsolódik Szepes Mária regénye, amelyben a fő hangsúly a modern ember belső lelki torzulásainak, önáltató hazugsá- gainak kíméletlen elemzésére, leleplezésére helyeződik. Tem Asvin egy fiatal fizikus, akinek a nem is oly távoli jövőben magánélete totális válságba jutott, szinte minden energiáját a tudományos kutatásba fekteti, s részt vesz az időszimulá- tor megalkotásában. Annak ellenére, hogy a gép még nem tökéletes, mégis úgy dönt, hogy egy lapra tesz fel mindent, s vállalkozik egy időutazásra a jövőbe: menekülni szeretne saját megoldatlan problémái, élete csődtömege elől, feledni szeretne mindent, indulása után azonban a gép időzárlatba kerül, s a jövő helyett egy olyan idődimenzióba kerül, ahon- nan úgy tűnik, nincs számára végképp kiút. Az egymásba folyó tér- és idősíkok világában az időgép az önvizsgálat és az önismeret útjára vezető eszköz. A fantasz- tikum színes fátyla mögött rejlő igazságok emberi kapcso- lataink értékére és tetteink következményeire hívják fel a figyelmet. „Lehunytam a szemem. A homlokom mögött, képzeletem végtelenné táguló világegyetemében megjelent hirtelen az időkozmoszban lebegő időlombik sugárzó gömbje. Va- jon meddig kering még negyedórás pályáján Kronosz sze- rencsétlen szökevényeivel, akiknek nincs bátorságuk hozzá, hogy kitörjenek saját gyöngeségük zárlatából?"