Mária Szepes

„A Földet, a mi valódi paradicsomunkat, amellyel a természet megajándékozott bennünket, alaposan összedúltuk és kizsaroltuk, s voltak olyan történelmi időszakok, amikor kis híján elpusztítottuk. A Föld beteg, de kórságait magunk okoztuk. Nekünk kell leküzdenünk őket. Megvannak az eszközeink hozzá!” Szepes Mária az ezotéria avatatlan királynője, a sci-fi élvonalbeli művelője. A sci-fi irodalom eme élő klasszikusát áthatja az írónő különleges szellemisége. 

XXII. század. Aquapolis. Az emberiség már meghódította a tengerek mélyét, csodálatos mélytengeri civilizációt épített ki. A rohamos fejlődést azonban váratlanul megdöbbentő esemény zavarja meg, egy ismeretlen eredetű emberi lény feltűnése. Hamarosan kiderül, hogy az idegen az antianyag világából érkezett, és magasabb, bár sok szempontból egészen másfajta fejlődést képvisel. Ez a másfajta fejlődési lehetőség végzetesnek tűnő zavarokat okoz a földi társadalomban. Az áttekinthető rend, a tiszta értelem kapui mögül előtörnek a zabolátlan, zűrzavaros érzések és ösztönök, végső pusztulással fenyegetve a jobb sorsra érdemes földi civilizációt. Az idegen azonban nem nézi tétlenül a készülő katasztrófát, és sikerül is elhárítania. Ebben a kétkötetes, utópisztikus, jövőjóslásokkal tarkított regényben Szepes Mária egy mindent elsöprő szerelmet tár elénk, izgalmas, XXII. századi társadalomrajz kíséretében, ahol a szerző lerántja a leplet a földi halandókban ott rejtőző kételyekről és brutalitásról. Könyvének szereplői szeretnek és gyűlölnek, egyszerre zseniálisak és őrültek. Szepes Mária a magyar sci-fi-irodalom első női képviselőjeként különleges, befelé forduló, lélektani regényeivel színesíti a tudományos-fantasztikus regények sorát. Az ismeretlen dimenzióból érkező férfi lénye polarizálja az elfojtott ellentéteket, kihívja a rajongást és a tagadást, és ezzel végtelen veszélyek forrásává válik, amelyekről nem is tehet, és amelyekre idegenül néz. A baj a földi ember indulataiban, billenékeny állapotában van. Erre figyelmeztet a regény, és így tölti be feladatát – azt, hogy ismereteket adjon rólunk, mulatságos vagy veszélyes kalandjainkról, válságainkról és egészségünkről, szellemünk, lelkünk kozmikus méretű? végtelenjéről” – Kuczka Péter Kossuth-díjas költő, író utószavából

AZ ELSŐ KÖTET MÁGIKUS KULCSAI A mindennapi élet mágiáját egy ideig csak az írónő közeli barátai olvashatták, s akikhez eljutott, komoly válságokat győztek le módszere segítségével. Amolyan „ágy melletti” kézikönyv lett belőle. Megoldást kínál, hogyan legyünk úrrá kedvetlenségünkön, miképpen kezeljük a fájdalmas konfliktusokat, s mitől válhatunk a közösség sikeres, rokonszenves és népszerű alkotó tagjává. Mindez összefügg A fény mágiájával, amelyből megismerhetjük a hermetikus filozófia titkos tanításait. Ezeket gyakorolva erőnk megszilárdul, egészséges önbizalmunk alakul ki, és kiteljesedik az életünk. Az öröm mágiájában Szepes Mária az általa képviselt szeretet és hit sugárzó energiáját állítja szembe a harag, az elégedetlenség és más romboló, negatív erővel szemben. Olyan csodálatos eszközt kapunk tőle, amelynek segítségével önmagunk orvosává válhatunk, s életünk minden napját ünnepként élhetjük. A mítoszok mágiája szintén unikumnak számító írás, amelynek már a létrejötte is különleges. 1948-ban a kiadókat államosították, bezúztak és elégettek minden olyan művet, amelyeknek tartalma nem egyezett az aktuális politikai áramlattal. Hamvas Béla akkor még könyvtáros volt, és Szepes Mária igen jó barátja. Néhány nagyszerű, ritka könyvet mentett az írónőhöz az eltűnt kultúrákról. Máriát elsősorban éppen ez a rejtélyes, őstörténeti világ érdekelte; a legérdekesebb részeket lefordította, és kommentárokkal látta el. Az áldozat mágiájában rejlik az egyik legfontosabb mágikus kulcs. E kulcs nélkül egyetlen lépést sem tehetünk előre elérendő célunk felé. Az írónő világosan, részletesen feltárja az áldozat rejtett értelmét, hogy miért van rá szükség, s miért kell a legnagyobb komolysággal számot vetnünk vele fejlődésünk érdekében. Ugyanis a karma körforgásából való kiemelkedés mentőkötele az önkéntesen hozott, tudatos áldozat, amely Mágussá tesz bennünket. Sorsát pedig csak a Mágus változtathatja meg. A szó mágiája a hermetikus filozófia alapfogalmainak gyűjteménye. Nincs olyan szakma a világon, amelynek ne volna saját fogalomnyelve. Természetes, hogy a tudomány, a művészet és a bölcselet szintézisére törekvő összefüggések tudományának, az ezotériának is sajátos fogalomrendszere van, amely hozzásegíti az érdeklődőket spirituális tanulmányaik folytatásához. A MÁSODIK KÖTET MÁGIKUS KULCSAI Az álom mágiája bebizonyítja, hogy egy álom olyan képsorozatokból áll, amelyeknek éppen úgy, mint a hieroglifáknak, három értelmük van: egyik a fizikai világra vonatkozik, másik az érzelmi életre, harmadik a szellemi síkra. Számos kérdésünkre választ kapunk: Miről vallanak álmaink? Hogyan fejtsük meg az álmok titkait? Miképpen változtassuk meg sorsunkat álmaink segítségével? A szerelem mágiája nem olyan varázslat, amely valamiféle bájitalban található, hanem olyan, amely a lelkünk mélyén gyökeredzik. Belőle bontja virágát az igazi egymásba olvadás. A varázslatos táj, ahova Szepes Mária elvisz minket nem hely, hanem állapot, amelyben a szerelem sohasem válik unalmassá. Az együttélés állandóan új színekkel gazdagít, és nem ismer szürke megszokást. E bűvös, lebegő állapot valóban létezik. Méghozzá bennünk. Mindenki létrehozhatja, aki igazán akarja! Ehhez kínál lehetőséget és módszereket az írónő mindazoknak, akik elfogadják. A hűség mágiájából kiderül, hogyan igazodhatunk el párkapcsolatunk szellemi-testi-lelki szövevényében. A féltékenység a birtoklás gyilkos dühe. Ez értelmes magyarázat nélkül önpusztító tragédiákhoz, lelki-testi kórsághoz, halálos bosszúhadjáratokhoz, különféle szenvedélybetegségekhez vezet. Szepes Mária megvilágítja e harc valódi okait és párhuzamait a természet valamennyi dimenziójában, és elárulja, miként védhetjük meg magunkat az esetleges szerelmi vetélytárstól. A sors mágiája modernizált kiegészítése, folytatása a A mindennapi élet mágiája című tanulmánynak. Szepes Mária azzal a tudással és szemléletmóddal ajándékoz meg bennünket, amelynek se

A világhatalomért folyó harcban csak azok győzhetnek, akik a képességeiket a felsőbb jó szolgálatába állítják. A jó és a rossz küzdelmében kibontakozik a tudás és a gondolat erejének határtalansága, mely tökéletes fegyverré kovácsolódik az emberiségre irányuló csapás megakadályozása érdekében. „A XXI. században vagyunk, ahol a népesség száma tizenkétmilliárd. A Föld ökológiai egyensúlya teljesen felborult. A levegőszennyezés üvegházhatása megolvasztja a Sarkok jégsapkáit, így új özönvíz fenyegeti az emberiséget. E vészhelyzetben ülnek össze a Terra legkiválóbb tudósai a stockholmi konferencián, hogy csak a saját érdekeiket védőkkel szemben kikényszerítsék az emberiség létfeltételeinek megmentését. Az egyik felszólaló ellen, aki a Földet sújtó problémákért egy titokzatos személyt okol, merényletet követnek el, melynek során megmérgezik. A konferencián kialakult zűrzavarban a Föld színéről eltűnnek bolygónk legkiválóbb tudósai. A kozmoszban ismeretlen hovatartozású, megközelíthetetlen űrerőd kering, mely Hámán professzor főhadiszállása. A professzor univerzális géniusz, de valójában egy gátlástalan őrült, aki gyilkos eszközökkel törekszik világhatalomra. Az elmezavarodott professzor karmai közül csak gondolataik összeforrása ad lehetőséget a menekülésre a fogvatartottak számára. Vajon sikerül-e a ragyogó elmével rendelkező foglyoknak a tibeti orgona segítségével megmenteni az emberiséget a pusztító katasztrófától? Elkerülheti-e az őrült tudós, hogy szembenézzen lelkiismeretével, Önmaga hátborzongató tükörképével?"

A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is. A „mi a teendő” kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak. Szepes Mária Füveskönyve egyaránt megfelel a műfaj korai és kései kívánalmainak. Egyszerű, könnyen érthető élethelyzetek, bölcsességek, látszatok mögé leső, gondolatébresztő megállapítások és olyan közvetlen tanácsok sorjáznak benne, amelyeket úgy érezhet magáénak mindenki, mintha csak neki szólna. Ezen túl pedig - hűen a szerző lenyűgözően és főleg eredményesen egyéni tanítási módszereihez - kérdések, látszólagos ellentmondások, továbbgondolásra, kiegészítésre, az olvasó élethelyzetéhez való igazításra, azaz az agysejtek alapos megdolgoztatására szolgáló felismerések ezek, amelyek képesek arra is, hogy felkeltsék a saját lélekbe lemerülő őszinteséghez szükséges bátorságot és kitartást.

Nincs olyan elkötelezett, magas képzettségű orvos, akit tapasztalatai ne győztek volna meg arról, hogy valamennyi betegség a lélekben gyökerezik. A tudattalan mélyrétegeibe gyűrve névtelen sérülések gubbasztanak eltakart arccal. A testben csak tünetekben mutatkoznak meg, sajátos gén- és jellemalkat szerint, mindig egyedi módon. Szimbolikus jajdulások ezek. E könyv a lélek bonyolult betegséggócainak diagnózisait, és e kórokból kivont örök szérumait tartalmazza. Csak egyetlen axiómát említek: „Az anyagi szervezet mögött pszichikai irányító erők állnak.” Az ember felépítése nem végződik a fizikai testnél, fölötte magasabb áramok működnek. A kísérleti fizika bizonyítja a lét elmúlhatatlan folyamatosságát. Ennek emlékképeit a mélypszichológiai módszerek elő tudják hívni. Ez a művelet hallatlan óvatosságot igényel. Szükséges, hogy az orvos és a páciens együtt hajtsa végre a gyökerekhez hatolást, s annak tisztító, gyógyító feltöltését. Durva érintést az érzékeny beteg nem visel el, görcsbe rándul, és nem fogadja be egyetlen, nélkülözhetetlen gyógyító panaceáját. De nem csak a magányosok, a keresők, a tanácstalanok szorulnak szerény kínálatomra, hanem az erősek, a küzdők is, akik tehetetlenül topognak szeretteik veszendő lelke körül.

Merre tartasz, ember? - E kérdés felvetése még sohasem volt annyira időszerű, mint napjainkban. Az író éles látásával, a világ és az ember, a látható és láthatatlan lét összefüggéseit kutató szellemével átfogó keresztmetszetét adja mindannak a felismeréssorozatnak, amelyben meghatározza a mai kor problémáit, valamint e válságokból kivezető útját. A felvetett gondolatok segítségével próbál belemerülni a Föld és az ember zaklató jelenébe, sajátos, egyedi, megoldhatatlannak tűnő kérdéseibe és lehetséges jövőjének perspektíváiba. Ezek az írások a XX. század krónikájának végösszegéről adnak híreket, de a XXI. század emberéhez szólnak, feltárva a kor kórtüneteit, amelyből kivonható a vakcina. Szepes Mária a kiút irányának eshetőségét is meghatározza: a súlyosan beteg Föld egyedüli gyógyszere a szellem individuális, egyetemes kultúrájában rejlik. A kötet tanulmányai az e kérdéseken való közös továbbtűnődést kínálják a saját és Földünk krízisein töprengő humanistáknak.

A magyar sci-fi-irodalom úgynevezett lélektani vonulatához kapcsolódik Szepes Mária regénye, amelyben a fő hangsúly a modern ember belső lelki torzulásainak, önáltató hazugságainak kíméletlen elemzésére, leleplezésére helyeződik.  Tem Asvin egy fiatal fizikus, akinek a nem is oly távoli jövőben magánélete totális válságba jutott, szinte minden energiáját a tudományos kutatásba fekteti, s részt vesz az időszimulátor megalkotásában. Annak ellenére, hogy a gép még nem tökéletes, mégis úgy dönt, hogy egy lapra tesz fel mindent, s vállalkozik egy időutazásra a jövőbe: menekülni szeretne saját megoldatlan problémái, élete csődtömege elől, feledni szeretne mindent, indulása után azonban a gép időzárlatba kerül, s a jövő helyett egy olyan idődimenzióba kerül, ahonnan úgy tűnik, nincs számára végképp kiút. Az egymásba folyó tér- és idősíkok világában az időgép az önvizsgálat és az önismeret útjára vezető eszköz. A fantasztikum színes fátyla mögött rejlő igazságok emberi kapcsolataink értékére és tetteink következményeire hívják fel a figyelmet. „Lehunytam a szemem. A homlokom mögött, képzeletem végtelenné táguló világegyetemében megjelent hirtelen az időkozmoszban lebegő időlombik sugárzó gömbje. Vajon meddig kering még negyedórás pályáján Kronosz szerencsétlen szökevényeivel, akiknek nincs bátorságuk hozzá, hogy kitörjenek saját gyöngeségük zárlatából?”

Ahogyan az egyén pszichikuma korszakonként bizonyos átalakulásokon megy keresztül, úgy kell hozzá alakítani a tanítási módszereket és a feladatokat is. Különösképpen áll ez a jelen korszakfordulóra, amelyben az egyéni létritmus megváltozik. Szepes Mária vallja: senki helyett nem élhetünk. Aki passzív követeléssel külső segítséget vár problémái megoldására, az nem kapja meg. Csak az az ember gyógyul és birkózik meg sorsával, akinek értelmét fontos felismerések világítják meg, és kitenyészti lényében szívós kitartással minden elintézetlen ügye, fájdalma, megpróbáltatása Arkánumát önelemzéssel. Anélkül, hogy saját mulasztásaira bűnbakot keresne valaki másban. Az Istenek tüze a tudás és halhatatlanság hatalmáról szól. Az ember két alapérzését járja körül: egyikben félelmeink gyökereit tárja fel, majd ezek oldására hét részből álló gyakorlatsort kínál. A másik fejezetben a mindent értő, megbocsátó szeretetet világítja meg, melyek által egyensúlyba kerülhetnek bennünk a dolgok. E könyv felmérhetetlen segítséget jelenthet a békességre, megismerésre vágyó embernek.

Az ősi kultúrák ránk maradt üzeneteiben vannak utalások szerint az emberiség már nem először jutott olyan fejlettségi szintre, amikor megfelelő morális háttere híján végül elpusztította önmagát. Ma ismét válaszút előtt állunk. De a valós veszélyek mellett, szédítő távlatokat kínáló kibontakozási lehetőségeink is felgyorsultak. Egyre több nagyszerű ismeret áll rendelkezésünkre, amellyel megteremthetnénk új, élhető világunkat. De vajon tudunk-e élni az elénk táruló óriási lehetőségekkel? E kérdéseket feszegeti Szepes Mária, s a mai kor emberének szinte minden időszerű problémáját érinti. Közös töprengésre hív bennünket. Kérdez. Olykor provokál. Fel akarja rázni az embert kábult tétlenségéből, hogy minden vészhelyzetből van kiút! A világot megváltani lehetetlen vállalkozás lenne. De önmagunkat és környezetünket ráeszméltetni a bennünk, körülöttünk szüntelenül jeleket adó összefüggésekre és csodákra - ez elérhető! Ismerjük meg a bennünk szunnyadó erőket, határtalan képességeket! Ne sodródjunk vakon át az életen, amikor mi magunk alakíthatjuk sorsunkat, a körülöttünk lejátszódó eseményeket! Engedjük magunkhoz a bölcseletet, a szelíd jóságot, mert gyógyul tőle a világ, s rajta minden élet.

Az ember sejtjeiben, pszichikumában és szellemében még ma is benne lappang isteni öröksége: a tisztánlátás, Istennel való azonosságának és halhatatlanságának bizonyossága. A test sejtjeinek, a lélek tudattalan zónáinak és a szellem tudat feletti régióinak titkos, szárnyas lakóját ki lehet szabadítani kábult zárlatából, amelybe rejtélyes varázslat vezette. Mert tudatunk alszik. De fel lehet ébresztenünk. Ezt az operációt kísérli meg Szepes Mária a Misztériumok könyvében oly módon, hogy először elméletben áttekintjük vele a területet, amelyre lépni kívánunk, azután megpróbálunk járni rajta. E könyvvel eddig alig ismert kulcsokat nyújt át az olvasóinak: az ősi hagyományok misztériumainak modern, gyógyító módszereit.

„A krízis, amelyben sodródunk, az emberi történelem eddigi egyetlen katasztrófájához sem hasonlítható, mégis félelmetesebb valamennyinél. Nem háború. A szépség és a szenvedély vízióival bénítja meg érzékeinket. Az élet valóságai között alvajáró futóbolondokká válunk. Ilyen fantazmák bűvölete ellen nincs védekezés...” Ez az Arany Meteor-díjjal jutalmazott Szepes Mária mű az ezoterikus irodalom élő klasszikusa. A Surayana élő szobrai olyan, már-már időszerű jövőképet vetít elénk, aminek minden mozzanata markában tartja az olvasó figyelmét

A Lángoló Időfolyó kék bolygónk életnemző, létfenntartó érrendszere. E könyv azokkal a varázslatos időkategóriákkal foglalkozik, amelyekben percnyi álmainkban évezredeket tölthetünk el. Visszapergethetjük a múltat. Felkereshetjük ősi kultúrák virágzó fényességét. Lehetetlen? Nem az. A modern technika visszajátssza a XX. század valamennyi bűnének, emelkedésének, hanyatlásának minden dokumentumát. Miért ne hatolhatna be az ember saját belső kozmoszába, előző életeinek intenzív élményei közé? Szepes Mária közli e visszahatoló meditáció módszertanát. Sikerrel próbálta ki önmagán, mégse ajánlja akárkinek. Igen kockázatos vállalkozás. Szakember ellenőrzése szükséges hozzá. Van-e olyan valaki, aki ne találkozott volna eltemetett, meggyászolt szeretteivel, álmai időkategóriájának megjelenítő hatalma által? Az álom nem ismeri a halált. A Lángoló Időfolyónak a legnagyobb rejtelme azonban a küszöbön várakozó hidegfúzió felfedezése, „a vízből keletkező tűz csodája”. Ami egyszerre oldja meg a környezetszennyezés, a szegénység és az olajéhség problémáját. Mert a járműveket víz hajtja, szennyezés nélkül. Ha egy idea az emberi elmében megszületik, azt tudományos felfedezés követi. Íme a „planetáris gondolat”, amelyre írók, tudósok, művészek, humanisták várnak választ a korszak megoldhatatlannak tűnő problémáira. E tanulmánysor is azt a bizonyosságot tükrözi, hogy a megvalósítás küszöbön áll. Az Érzékeken túli víziók olyan világról szól, amelynek képességei valamennyi emberben benne élnek. Idéző formulája a szomjas hiányérzet, a soha be nem teljesedő vágy, a másik nembe való beleolvadás, a szerelmi halál. Minden, ami külön való, egyesülésre törekszik. Az anyag mélységében történik a tragikus szatíra, amelyben egyik lény felfalja a másikat. Ez a nemek kettészakadásának és az Unio Misztikának a drámája. Bolygónk misztériumszínpadain szüntelenül ez a színjáték bonyolódik. Valamennyi darab halállal végződik, de a színész felkel, lesminkel és elindul az új szerepek felé.

Párafátyolba burkolódzó egzotikus magaslatok, elhagyott városok, fenséges sziklaóriások, amelyek néma tanúként tekintenek le a mélybe. Ha vallomásra lehetne bírni őket, sokat mesélhetnének a múlt ködébe veszett civilizációkról, melyek mágikus kultúrája a történelem kezdete előtti időkben velük együtt eltűnt bolygónkról. Vagy mégsem?A harmadik évezred küszöbén ismét katasztrófa fenyegeti az emberiséget. Ekkor egy csodálatos képességű lányka születik. Szembeszegül a pusztulással és pusztítással, ő lesz a Tibet magaslataira menekültek lelki vezetője, ő segíti át társait Gondwána rejtélyes birodalmába."Amit az emberi értelem elképzel, csak azért teheti, mert igaz volt, igaz lehet, és megvalósulhat a jövőben. Különben e koncepció meg sem születhetett volna az agy rejtélyes világegyetemében."

E könyvben kiemeltem A Vörös Oroszlán című művem sokrétegű cselekmény-szökőárjából az egyik legbonyolultabb, mágnesesen vonzó nőalakot, a XVII. századi Franciaország arisztokrata családjában született, gyönyörű Corinnát. Szajha volt, és tökéletes színésznő. Hűtlen, számító, méregkeverő, intrikus nimfa, hínárba húzó szirén, aki vámpírként kiszívta férje, Louis de la Tourzel életerejét, de maga is áldozatul esett kalandor szerelmi viszonyainak, perverzióinak, játékszenvedélyének. Pokoljárásának és katarzisának élet- és halálküszöbökön átívelő, szédítő távlatok magasságába és iszonyú mélységeibe merülő történetéről ő maga gyón titkos írásában, amelynek mágikus pecsétjét egyedül akkor törhette fel, amikor elérkezett az ideje. Corinna alvilági zuhanása a kárhozat szakadékába: diagnózis. Az emberi lélek és a föld kórságának szindrómája, önmaga okozta betegségműve. Corinna katarzisa pedig a felemelkedés gyógymódja, elixírje, s beteg bolygónk valamennyi lényének, közösségének arkánuma is. Ki tudta volna jobban ezt Corinnánál, aki a pokol valamennyi bugyrát megjárta, minden bűnös tévedést elkövetett, míg saját gyötrelmein keresztül rá nem ébredt, hogy a másikban önnön húsát tépi, marcangolja, önmagát csalja, öli, tapossa, kényszeríti kínpadra, máglyára. Corinna ezért határozta el, hogy bukásainak okával együtt, saját naplóját is az emberiség elé tárja, és átmenti a következő nemzedékének. A közlés ideje elérkezett. Íme Corinna titkos naplója. (Részletek Szepes Mária előszavából). A kötet ráadásként tartalmazza Szepes Mária A Jasper család szégyene című novelláját. A szárnyas fiú története azokról szól, akik valamiképpen kilógnak az átlagos emberek sorából.

A Raguel hatalmas beavatási regény, a lélek tisztulási folyamatainak különféle fázisain vezeti át az Olvasót. A Raguel hét tanítványában Szepes Mária hét típust, a hét bolygó karakterét formázza meg egy-egy emberi sorson át eleven plaszticitással. Hét különböző utat vetít elénk, hét összetett próbát, amely után elérkeznek mindannyian Mythenburgba. „Raguel Isten barátja, a szent angyal, aki a világon és az égitesteken beteljesíti a törvényt. Jelenünkben Raguel nem létezik, de nem kételkedhetünk benne, hogy van, mert volt, s most is a múlt vagy egy más létállapot elérhetetlen dimenziójában folytatja öröklétét. Raguelt a karma angyalának, az életet gyökerében átalakító hőnek, az örök tűz ébren tartójának látom, és ennek a termékenyítve teremtő, önemésztő inspirációnak igen sok megszállottja bukkant már elő ismert történelmünk folyamán. A tűz lényege az élet misztériuma. S a szenvedésektől súlyos karma maga a tisztítótűz. Raguel pedig sohasem lehet távol a nagy tüzektől.