Anna Todero strana 2 z 3

"Dél után pár órával jelentkeztek a szorongás első kis lökései, amelyek aztán viharrá erősödtek. Eszükbe jutottak a vasárnap zárva tartó szupermarketek, a hívások, amelyeket hétfőn kell lebonyolítani az ügyfelekkel, a héten lejáró határidők. Úgy köszöntek el egymástól, hogy nem beszéltek meg újabb találkozót. Az U-Bahnnal elindultak növényekkel és parkettával teli, két- vagy háromszobás lakásaik felé, már előre érezték a szerotoninszint csökkenését, és meleg fürdőre vágytak. Elküldtek néhány semmitmondó üzenetet, hogy enyhítsék a bűntudatot, amely néhány rossz mondatra, kínos helyzetre visszagondolva támadt fel bennük. Többnyire nem kaptak választ. Lefekvés előtt bevettek két aszpirint, és hétfő reggelre minden elmúlt, vagy majdnem minden, vagy majdnem." Az olasz pár, Anna és Tom a húszas éveikben járnak, és látszólag irigylésre méltó életet élnek Berlinben. Mindketten a kreatíviparban dolgoznak, és minden napjuk olyan, mint egy gondosan megszerkesztett Instagram-fotó. Ám ahogy telnek az évek, a csillogó felszín mögül egyre inkább átsejlik az unalom, a sehová-sem-tartás és valamilyen megfoghatatlan hiány. A tökéletesség szociografikus pontossággal megírt regény a globalizációról, a közösségi médiából áradó idill hajszolásáról, az emigránslét gyökértelenségéről és egy generációról, amely mindig vár valamire, ami sosem jön el. Vincenzo Latronico (1984) olasz író, műfordító. A tökéletesség az első magyarul megjelent könyve.

Erik egy kis házban él a hegyek lábánál a családjával. Szél borzolja a fák lombját, ragyog a nap az égen: beköszöntött a nyár, és közeleg a nyári napforduló ünnepe, a Szent Iván-éj. A legenda szerint ezen a varázslatos éjszakán minden kívánság teljesül, és a természet életre kel. Erik egy barátságos róka társaságában el is indul egy ősöreg fához, hogy végre megkapja azt, amire régóta vágyik…

"Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Jang Jin-sung, a Dear Leader című könyv szerzője Hyeonseo Lee gyermekkorát Észak-Koreában töltötte, egyike volt annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében elrejtették előle az igazságot. Képtelenség, hogy „a világ legnagyszerűbb országában" a népnek ennyi éhezés és elnyomás jusson osztályrészül. Tizenhét évesen elmenekült hazájából. Ekkor még nem sejthette, hogy csak hosszú idő elteltével láthatja viszont szeretteit. Hazatérésre menekültként nem gondolhatott, Kínában maradt, megtanulta a nyelvet, kivárt és túlélt. Tizenkét év elteltével azonban visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész, költséges és rendkívül veszélyes küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. A lány hét névvel különleges, bátor történet, amely bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legkegyetlenebb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

Közeledik a karácsony, és nincs is annál szebb ajándék, mint ha az ember az angol vidéken töltheti az ünnepet egy bájos fogadóban. De amikor a sűrű hóesésben egy vendég elhagyja a fogadót, Sherlock Holmes pedig titkos járatot fedez fel a pincében, Mila gyanakodni kezd, hogy ez a festői hely valami sötét titkot rejt. Szenteste azután váratlanul meghal az egyik vendég, és Milának mindent be kell vetnie, amit a barátaitól tanult, hogy megfejtse a rejtélyt.

,,Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Jang Jin-sung, a Dear Leader című könyv szerzője Hyeonseo Lee gyermekkorát Észak-Koreában töltötte, egyike volt annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében elrejtették előle az igazságot. Képtelenség, hogy "a világ legnagyszerűbb országában" a népnek ennyi éhezés és elnyomás jusson osztályrészül. Tizenhét évesen elmenekült hazájából. Ekkor még nem sejthette, hogy csak hosszú idő elteltével láthatja viszont szeretteit. Hazatérésre menekültként nem gondolhatott, Kínában maradt, megtanulta a nyelvet, kivárt és túlélt. Tizenkét év elteltével azonban visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész, költséges és rendkívül veszélyes küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. A lány hét névvel különleges, bátor történet, amely bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legkegyetlenebb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért. HYEONSEO LEE a Hankuk Egyetem angol és kínai szakán szerzett diplomát, jelenleg Dél-Koreában, Szöulban él. 2015-ben publikált önéletrajza, A lány hét névvel nemzetközi siker lett, megjelenése óta több mint húsz országban adták ki. Lee az észak-koreai menekültek egyik legnagyobb hatású szószólója, aki az Egyesült Nemzetek Szervezete és a világ számos vezetője előtt beszélt a szülőhazájában tapasztalt elnyomásról. Tartott beszédet a Stanford, a Princeton és a New York-i egyetemeken, írásai jelentek meg a New York Times és a Wall Street Journal hasábjain, valamint a BBC, a CNN és a CBS News is készített vele interjút. Újságíró-gyakornokként részt vett a dél-koreai újraegyesítési minisztérium munkájában, és tervei közt szerepel egy alapítvány létrehozása, amely az észak-koreai menekülteknek segítene kapcsolatba lépni a nemzetközi közösségekkel. Hyeonseo Lee nagy hatású TED-előadását eddig több mint húszmillióan látták. "Hétéves voltam, amikor anyám egy meleg délutánon beküldött valamiért a városba. Kellemetlenül párás volt a levegő. A folyó felől orrfacsaró szag terjengett. Mindent beleptek a legyek. Éppen hazafelé tartottam a folyóparton, amikor valamivel előrébb megláttam a vasúti híd alatti úton tolongó tömeget. Furcsa módon megéreztem, hogy valami baj történhetett, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megnézzem. Befurakodtam a tömegbe, hogy lássam, mi történt. Az elöl állók mind felfelé bámultak. Követtem a tekintetüket, és egy akasztott embert láttam. A fejére koszos zsákot húztak, a kezét hátrakötözték. A gyári munkások liláskék egyenruhája volt rajta. Nem mozgott, de a teste ide-oda ingott a híd vaskorlátjához erősített kötélen. A közelében jó pár katona állt rezzenéstelen arccal, vállukra akasztott puskával. A nézelődők egy szót sem szóltak, mintha valamiféle szertartáson vettek volna részt. A kötél csikorgott. Állott férfiverejték szaga csapott az orromba. A jelenet zavarba ejtett, mert senki sem mozdult, senki sem sietett a kötélen lógó ember segítségére. A legjelentéktelenebb részlet ragadt meg az emlékezetemben. A mellettem álló férfi rágyújtott, aztán leengedte cigarettát tartó kezét, és a füst ott gomolygott az ujjai körül. Szélcsend volt. Hirtelen úgy éreztem, nem kapok levegőt. Ki kellett jutnom onnan. Valósággal kirontottam a tömegből."

Nemzeti-könyvdíj (2011) ALA Alex-díj (2012) New York-i Közkönyvtár díja (2012) - jelölés Dayton Irodalmi Békedíj (2012) - jelölés Hurston/Wright Legacy-díj (2012) - jelölés Dublini Nemzetközi Irodalmi Díj (2013) - jelölés Könyörtelen, mégis gyengéd regény családról és szűkölködésről. „...briliáns cselekmény, áradó íráskészség. Egyszerre mai és ősi, archetipikus.” New York Times „Tapintható a feszült várakozás, a vihar előtti atmoszféra.” New Yorker „...faulkneri és félelmet nem ismerő...” Paris Review Bois Sauvage kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Hurrikán készül, Esch édesapja egyre jobban aggódik. A férfi kemény piás, a lány és három fiútestvére nyomorognak. Eschben nemigen marad meg az étel - teherbe esett tizennégy évesen. Fivére, Skeetah el-elcsen az asztalról egy-két falatot, hogy harci pitbullja kicsinyeinek adja, az alomból mégis több kiskutya elpusztul. A testvérek a maguk módján próbálják oltalmazni egymást a rideg, durva környezetben. Két ellentétes pólus feszül egymásnak Jesmyn Ward könyvében: költészet és nyomor, az emberi gyengédség és a vidéki élet brutalitása. A csontok megmaradnak igazi irodalom - a faulkneri dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája. Jesmyn Ward (1977-) azon kevesek egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.

Történetek kalandokról, rejtélyekről, ismét elmerülhetünk Tony Wolf csodálatos világában! Tom és Polli, a két elválaszthatatlan jóbarát messzire kerül az erdő mélyén megbúvó, nyugalmas falutól, és hihetetlen kalandokat él át…

Ki ne szeretné, ha a polcról levéve kitárulna a világ mesekincstára, és előbukkannának a legszebb klasszikus mesék. Ennél már csak az lehet tökéletesebb, ha mindannyiunk kedvenceit Tony Wolf csodálatos rajzait nézegetve olvashatjuk újra. Minden családban ott a helye! A kötetben ez a 43 mese kapott helyet: A kis hableány, Pöttöm Panna, A rút kiskacsa, Az ólomkatona, A császár új ruhája, Borsószem hercegkisasszony, A tűzszerszám, Hókirálynő, Pinokkio, A róka és a szőlő (La Fontaine), A ló és a szamár (Aesopus), A teknős és a nyúl, Az egerek gyűlése (La Fontaine), A gém, a halak és a rák (Tolsztoj), A falusi és a városi egér (Aeszópusz), Az oroszlán háborúba megy (?), A holló és a róka, A tücsök és a hangya, A sót cipelő szamár (Aeszóposz), A farkas és a bárány, A varjú meg a páva , A két kiskecske, A hiú szarvas (La Fontaine), A róka meg a gólya vendégsége, A béka és az ökör (La Fontaine), Az oroszlán meg az egér (Tolsztoj), A róka, a kígyó és a földműves (?), A húst vivő kutya (Aeszópusz), Jancsi és Juliska (Grimm), Hófehérke és a hét törpe, A három kismalac, Rumpelstitkin (Grimm), A hét kecskegida (Grimm), A csizmadia szerencséje (?), Hüvelyk Matyi, Az aranylúd (Grimm), A nyúl meg a sün (Grimm), Brémai muzsikusok (Grimm), A hét holló (Grimm), Az aranyhal (Grimm/orosz népmese), Gulliver (Swift).

Jackie Kennedyt mintha celebnek teremtette volna a sors. Szép volt és tehetséges, jó családból származott, kitűnő iskolákba járt. Születésétől megvolt benne a vágy és az ambíció, hogy kilógjon a sorból. Talán mert megérezte az új idők szelét, idegenkedett attól, hogy a főiskola után magától értetődő módon feleségül menjen egy hozzá illő státuszú fiúhoz. Amerikaiként is Európa felé kacsingatott. Egyvalamit szilárdan elhatározott: amit csinál, az semmiképp ne legyen unalmas és átlagos. Ezt a célját el is érte. Férjhez ment a háború utáni Amerika nagy ígéretéhez, a sármos és gazdag szenátor-, majd elnökjelölthöz, John F. Kennedyhez. Jack és Jackie: ők lettek a hatvanas évek álompárja, lepipálták még a hollywoodi filmcsillagokat és a rocksztárokat is. Iszonyatos árat fizettek érte. A stílusikon címlapmosolya mögött megalkuvás, fájdalom, magány és érdekkapcsolatok hálózata rejtőzött. Két újszülött gyermekét temette el. Túlélte férje halálát, túlélte kettejük mítoszának halálát, túlélte, hogy a nemzet özvegyének dédelgetett szerepe helyett a milliárdos görög hajómágnás feleségének, egyszersmind az árulónak a szerepét osztotta magára. Három évtizeden át menekült a felépített élet hamisságai, a romba dőlt mítoszok emlékei, saját félelmei elől. Alkoholba, neurózisba, rossz és még rosszabb kapcsolatokba. Barbara Leaming életrajzi kötete pontosan, hitelesen, de szokatlan pszichológiai szemszögből ábrázolja a huszadik század egyik legfontosabb mellékszereplőjét. Jacqueline Bouvier Kennedy Onassis életét már számtalanszor mérlegre tették, vizsgálták és megírták, de csak ez az újabb portré érteti meg velünk, ki is volt valójában ez a kivételes asszony.

Jackie Kennedyt mintha celebnek teremtette volna a sors. Szép volt és tehetséges, jó családból származott, kitűnő iskolákba járt. Születésétől megvolt benne a vágy és az ambíció, hogy kilógjon a sorból. Talán mert megérezte az új idők szelét, idegenkedett attól, hogy a főiskola után magától értetődő módon feleségül menjen egy hozzá illő státuszú fiúhoz. Amerikaiként is Európa felé kacsingatott. Egyvalamit szilárdan elhatározott: amit csinál, az semmiképp ne legyen unalmas és átlagos. Ezt a célját el is érte. Férjhez ment a háború utáni Amerika nagy ígéretéhez, a sármos és gazdag szenátor-, majd elnökjelölthöz, John F. Kennedyhez. Jack és Jackie: ők lettek a hatvanas évek álompárja, lepipálták még a hollywoodi filmcsillagokat és a rocksztárokat is. Iszonyatos árat fizettek érte. A stílusikon címlapmosolya mögött megalkuvás, fájdalom, magány és érdekkapcsolatok hálózata rejtőzött. Két újszülött gyermekét temette el. Túlélte férje halálát, túlélte kettejük mítoszának halálát, túlélte, hogy a nemzet özvegyének dédelgetett szerepe helyett a milliárdos görög hajómágnás feleségének, egyszersmind az árulónak a szerepét osztotta magára. Három évtizeden át menekült a felépített élet hamisságai, a romba dőlt mítoszok emlékei, saját félelmei elől. Alkoholba, neurózisba, rossz és még rosszabb kapcsolatokba. Barbara Leaming életrajzi kötete pontosan, hitelesen, de szokatlan pszichológiai szemszögből ábrázolja a huszadik század egyik legfontosabb mellékszereplőjét. Jacqueline Bouvier Kennedy Onassis életét már számtalanszor mérlegre tették, vizsgálták és megírták, de csak ez az újabb portré érteti meg velünk, ki is volt valójában ez a kivételes asszony.

Kár, hogy a szerelemhez nem jár időzítő szerkezet, mint a bombákhoz. Legalábbis Lennie szerint. A tizenhét éves lány nemrég vesztette el imádott nővérét, és semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy egyszerre két fiú is feldúlja addigi békés, eseménytelen (mondjuk ki: unalmas) életét. Mégis ez történik. Lennie-t a közös veszteség egyre közelebb sodorja Bailey vőlegényéhez, de közben felbukkan Joe, ez a fantasztikus, szenvedélyes srác, akinek a gitárjátéka virtuóz, az életöröme ragadós, és akinek minden egyes csókjától mintha felrobbanna a világ... Az egyik fiú emlékezni segít, a másik felejteni. De szabad-e egyáltalán boldognak, szerelmesnek lennie, amikor épp gyászol?