Anna Todero

Ellenállhatatlanul szellemes történet felnőtté válásról, anyaságról és a nők közötti barátságról.Pen egész életében úgy érezte, elvált szülei titkolnak előle valamit. Amikor az óceánon átrepülve megérkezik Skóciába, hogy elkezdje az egyetemet, valami azt súgja neki, itt az összes kérdésére választ talál. Amikor apja egy régi barátja, az immár Lord Lennox néven ismert híres író meghívja, hogy töltsön el egy hétvégét ősi birtokán a melegszívű, lenyűgöző családjával, Pen egyre közelebb kerül a rejtély megoldásához. Ráadásul életében először szerelmes lesz...A közönséges polip életének szakaszai a felnőtté válás hepehupás ösvényén követi végig Pent, aki az út során arra is rájön, hogy a múlt titkainak megismerése vezetheti el a boldogsághoz."Tudom, hogy vannak kivételek - a terhes hím csikóhalak a maguk költőtáskájával, meg hasonlók -, de többnyire a nők hordozzák a jövőt. Ez akár halálos feladat is lehet. A természet bizonyos szegleteiben az utódok abból merítenek erőt, hogy élve falják fel az anyjukat. Emberi körökben rossz szemmel nézik az ilyen extrém viselkedést. Ritkán fordul elő, hogy a gyerekek megeszik az anyjukat a kisbuszban, mert megfeledkezett a sós kekszről. Gyakoribb, hogy az anya önmagát emészti fel.Amikor puha hasadra pillantok, nem szívesen gondolok arra, hogy egyszer majd nővé cseperedsz. Lefektetlek a fehér ágytakaróra, hogy megtörölgesselek a fürdetés után. Ujjam az állad alá csúsztatom, hogy mosolyra késztesselek. Bizalmat sugárzó tekintettel követsz, a szemed sötét, akár az Északi-tenger, mintha már előre megbocsátanád a sok csalódást, amit okozok majd neked.Sima vagy és rózsaszín, és úgy teszek, mintha egyek volnánk. De közben pontosan tudom, hogy nem igaz. Én újra egyedül vagyok a testemben, és te is egyedül vagy a magadéban."

„Tudom, hogy vannak kivételek – a terhes hím csikóhalak a maguk költőtáskájával, meg hasonlók –, de többnyire a nők hordozzák a jövőt. Ez akár halálos feladat is lehet. A természet bizonyos szegleteiben az utódok abból merítenek erőt, hogy élve falják fel az anyjukat. Emberi körökben rossz szemmel nézik az ilyen extrém viselkedést. Ritkán fordul elő, hogy a gyerekek megeszik az anyjukat a kisbuszban, mert megfeledkezett a sós kekszről. Gyakoribb, hogy az anya önmagát emészti fel. Amikor puha hasadra pillantok, nem szívesen gondolok arra, hogy egyszer majd nővé cseperedsz. Lefektetlek a fehér ágytakaróra, hogy megtörölgesselek a fürdetés után. Ujjam az állad alá csúsztatom, hogy mosolyra késztesselek. Bizalmat sugárzó tekintettel követsz, a szemed sötét, akár az Északi-tenger, mintha már előre megbocsátanád a sok csalódást, amit okozok majd neked. Sima vagy és rózsaszín, és úgy teszek, mintha egyek volnánk. De közben pontosan tudom, hogy nem igaz. Én újra egyedül vagyok a testemben, és te is egyedül vagy a magadéban.” Ellenállhatatlanul szellemes történet felnőtté válásról, anyaságról és a nők közötti barátságról Pen egész életében úgy érezte, elvált szülei titkolnak előle valamit. Amikor az óceánon átrepülve megérkezik Skóciába, hogy elkezdje az egyetemet, valami azt súgja neki, itt az összes kérdésére választ talál. Amikor apja egy régi barátja, az immár Lord Lennox néven ismert híres író meghívja, hogy töltsön el egy hétvégét ősi birtokán a melegszívű, lenyűgöző családjával, Pen egyre közelebb kerül a rejtély megoldásához. Ráadásul életében először szerelmes lesz… A közönséges polip életének szakaszai a felnőtté válás hepehupás ösvényén követi végig Pent, aki az út során arra is rájön, hogy a múlt titkainak megismerése vezetheti el a boldogsághoz.

Tíz év telt el azóta, hogy a fiú negyvenegy évesen becsapta maga mögött az ajtót, többé nem ment vissza a szülői házba, és ezzel megkezdődött élete legboldogabb évtizede. A fiú egy elnyomó, patriarchális családban nőtt fel, ahol mindenről az apa döntött, az anya pedig olyannyira láthatatlanná vált mellette, hogy az alakját is nehéz felidézni a családi élet tereiben. Az apa nem nézte jó szemmel, hogy felesége munkát vállal, vagy meglátogatja a szüleit, a barátnőire és a nagy ritkán megcsörrenő telefonra pedig a családi rendet fenyegető halálos veszélyként tekintett. Bajani regénye arról szól, hogyan látja, vagy épp nem látja egy gyerek élete különböző szakaszaiban a totális elnyomás alatt tartott édesanyját, el lehet-e hagyni a saját szüleinket, és ki lehet-e szabadulni a származásunk fogságából. A Tíz év előhívja az anyát a vakfoltból, vádaskodás nélkül, Emmanuel CarrÉre szavaival: "felháborítóan nyugodt hangon" beszél családi terrorról, birtoklási vágyról, szabadságról, és megrendítő portrét rajzol egy nőről, aki néhány apró lázadáskísérlet után teljesen feladta önmagát.

"Ginzburg olvasása közben úgy éreztem, mintha egy olyan titokba avatna be, amelyre egész életemben vártam... mintha valami lényegi igazságra világítana rá a saját élettapasztalatommal és magával az élettel kapcsolatban." - Sally Rooney "A könyvben szereplő helyek, tények és személyek valóságosak. Nem találtam ki semmit." Natalia Ginzburg a hatvanas években Londonban élt, itt írta Családi szótár című önéletrajzi regényét. Honvágya megidézte előtte olasz családját: szokásaikat, hagyományaikat, vicceiket és sértéseiket, de mindenekelőtt sajátos beszédmódjukat, szóhasználatukat, a családi szállóigéiket. Az apa, Giuseppe Levi biológus, aki munkájának és túrázás iránti szenvedélyének él. Türelmetlen és hajthatatlan, tökéletes ellentéte feleségének, Lidiának, aki derűs, könnyed, befolyásolható és sóvárgó természetű - mégsem tud nélküle élni. Együtt uralkodnak öt gyermekük felett egy olyan házban, amely összejövetelektől és vitáktól hangos, könyvvel és politikával, látogatóval, baráttal, ismert értelmiségiekkel teli. De mire a gyerekeik Mussolini Olaszországában felnőnek, a Levi-ház már nemcsak egy rendkívüli család otthona, hanem a fasizmus elleni harc erődítménye is. A közvetlen és tiszta hangon szóló, lebilincselő, humoros és szomorú Családi szótár felejthetetlen klasszikus a nyelvről, az emlékezetről, és arról a soha meg nem szűnő hatásról, amelyet a család mindannyiunkra gyakorol. "Natalia Ginzburg olasz regényíró és esszéista hangja kristálytisztán jut el hozzánk az idő és a nyelv szövetén át. Több mint fél évszázados írások, de mintha most születtek volna - sőt valamely titokzatos értelemben mintha még mindig születőfélben lennének." - Rachel Cusk "Prózastílusa megtévesztően egyszerű, mégis nagyon összetett. Hatása egyszerre megnyugtató és felkavaró - rendkívüli teljesítmény." - Deborah Levy Natalia Ginzburg (1916?1991) a szicíliai Palermóban született. Többtucatnyi esszét, színdarabot, novellát és regényt írt, köztük Az este hangjai, a Baktérítő, a Valamennyi tegnapunk, a Családi szótár című műveket. Ez utóbbiért 1963-ban elnyerte a rangos Strega-díjat. Tudósok és írók között nőtt fel, akik a háború kitörésével a liberalizmus és a szólásszabadság védelmezőivé váltak. Ő maga egy antifasiszta csoport tagja és a sajtószabadság védelmének központi alakja lett. 1983 és 1987 között az olasz parlament képviselője. Éveken át a torinói Einaudi Kiadó szerkesztője. Proust és Vercors olasz fordítója.

Varázslatos, meleg szél fúj az erdőben. Mindjárt kezdődik a nyári napforduló ünnepe, de a kis Erik nem találja a helyét. Van egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni: honnan tudhatjuk, kik vagyunk? A szél nyomában, az erdei teremtmények kíséretében Erik ismét végigmegy a láthatatlan lények varázsvilágába vezető ösvényen. Számos meglepetés vár rá, és egy régi baráttal is találkozik...

"Az életnek úgy kellene véget érnie, ahogy elkezdődött, egy öleléssel." Elba eleinte együtt él édesanyjával egy olyan helyen, amelyet a kislány félvilágnak hív, de valójában egy Nápoly melletti elmegyógyintézet. Miután az anyja egyik napról a másikra eltűnik, egy fiatal pszichiáter, Fausto Meraviglia elhatározza, hogy kimenti őt onnan. Az orvos befogadja az otthonába Elbát, saját gyermekeként bánik vele. A lánynak köszönhetően a férfi, aki soha nem volt jó szülő, megtanulja, mekkora terhet, ugyanakkor erőt jelent apának lenni, és hogy nem csak rajtunk múlik, szeretnek-e minket mások. Viola Ardone a világsikerű Gyerekvonat – amelyből a Netflix készített azonos címmel filmet – és az Oliva Denaro című regénye után A nagy csodával zárja a huszadik század délolasz történelméről szóló trilógiáját.

Andersen népszerű meséje, A Hókirálynő ihlette ezt a csodálatos téli történetet. December egyik hajnalán egy jéggé dermedt kisfiút találnak a városi parkban. Bár mozdulatlanul áll, a szíve továbbra is dobog. Nővére, Bianca gyorsan rájön, hogy a könyvtárból kikölcsönzött, szikrázó fedelű, különleges könyvnek köze van a történtekhez. Vajon ki lehet az a titokzatos, cilinderes idegen, aki felfedezte az öccsét a parkban? Ahogy múlnak a napok, más gyerekek is hasonló sorsra jutnak. Bianca elhatározza, hogy kideríti, mi okozza a rejtélyes eseteket. Nyomozása során egy csodálatos téli vidámparkba jut, amely egyszerre veszélyes és vonzó, és ahol semmi sem az, aminek látszik. Egy lebilincselően izgalmas és varázslatos kalandregény a szeretet minden akadályt leküzdő erejéről.

A szicíliai nyár sokat ígér, csak nem Ariannának, aki egyfolytában dolgozik. Közben a sziget kínálta finomságokkal, granitával, fagylalttal, cannolóval és különféle halételekkel vigasztalódik, abban az étteremben, ahol naphosszat a laptopja előtt ücsörög. Időnként szórakozottan rápillant Nissóra, a jóképű, ám kissé arrogáns séfre, aki a fiatal Antonio Banderasra emlékezteti. A férfi mindig is Szicíliában élt, a nő igazi világpolgár. A férfi harmincéves, a nő ötven. Egyikük sem vágyik a szerelemre, idejük sincs rá. Mindkettőjüknek megvan a maga álma. Nem ugyanaz, de nem is annyira más. A sors mit sem törődik kezdeti vonakodásukkal, és addig szövi a szálakat, míg végül szorosan összefonja őket. A meglepően végződő szerelmi történet minden olvasót nevetésre, sírásra, gondolkodásra, ábrándozásra, és talán változtatásra is késztet. A kötet különlegessége, hogy a fejezetek végén a szerző olasz ételek receptjeit vonultatja fel, amelyeket bárki elkészíthet, aki kedvet kap hozzá

Egy asszony, akinek választania kell férje, a király és a trónra törő testvére között... A vörös és a fehér rózsa között. Amikor Tudor Henrik felemeli az angol koronát a bosworthi csatatér sarából, már tudja, hogy feleségül kell vennie az ellenséges York-ház hercegnőjét, Elizabethet, hogy ily módon egyesítsék a csaknem húsz éve folyó háború által megosztott országot. Csakhogy a menyasszony még mindig Henrik meggyilkolt ellenségébe, III. Richardba szerelmes, az anyja pedig - akárcsak fél Anglia - az eltűnt York-örökösről ábrándozik, akit annak idején biztos helyre menekített a fehér királyné. Az új király átveszi ugyan a hatalmat, de a nép szívéhez nem tud közel férkőzni. Titkon sokan azon mesterkednek, hogy előkészítsék a York-ház diadalmas visszatérését. Henrik attól retteg a leginkább, hogy valahol egy herceg rejtőzködik, aki előbb-utóbb ellene tör, és magának követeli a trónt. Amikor pedig csakugyan előkerül egy ifjú, aki serege élén a király ellen támad, Elizabethnek választania kell: férje mellé áll-e, akit lassanként már kezdett megszeretni, vagy a fiú mellé, aki azt állítja magáról, hogy ő Elizabeth hőn szeretett, eltűnt öccse, York rózsája, aki végre hazatért.

Egy gyönyörű, régi világítótorony áll valahol az isten háta mögött, a tengerparton. Szép és szomorú emlékeket egyaránt őriz. Ezen a nyáron tizennégy kamasz veszi birtokba a tornyot. Mindenkinek megvan a maga rejtegetni való sebe. Nehéz sorsok, nehéz természetek ütköznek, így aztán nem indul zökkenőmentesen a táborozás, menetrendszerűen törnek ki óriási veszekedések. Ám idővel barátságok és szerelemek is köttetnek, egy különös graffiti pedig végképp összehozza a társaságot. Egy régi, titokzatos szerelmi történet nyomába erednek, miközben így vagy úgy, mindegyikük szembenéz a saját démonjaival is. Az utolsó világítótorony 2018-ban elnyerte a legjobb ifjúsági regényért járó rangos Premio Strega-díjat

"Van választásom. Lehetek Louisa Clark New Yorkból vagy Louisa Clark Stortfoldból. Vagy egy egészen másféle Louisa, akivel még nem is találkoztam. A lényeg az, hogy ne azok döntsék el, ki vagy, akik körülötted vannak, ne zárjanak be egy dobozba, mint egy pillangót. A lényeg az, hogy tudd: mindig kitalálhatsz valamit, amivel újraalkothatod önmagadat." Amikor Lou New Yorkba repül, biztos benne, hogy a sok ezer kilométeres távolság ellenére, amely elválasztja Samtől, új barátjától, teljes mértékben élvezni fogja a kalandot. Lelkesen veti bele magát az új munkájába a felső tízezerhez tartozó Gopnik családnál és lubickol a New York-i élet örömeiben. Amikor azonban a véletlen az útjába sodorja Joshuát, a férfi váratlanul rég eltemetett emlékeket ébreszt fel benne. A találkozástól megzavarodott Lou minden igyekezetével igyekszik az óceán által kettéválasztott szívét összeforrasztani. Ám a benne kavargó nehéz titkok azzal fenyegetik, hogy felborul az ingatag lelki egyensúlya. Talán eljött az idő, hogy feltegye magának a kérdést, ki is ő valójában...

Claudia Durastanti a fiatal olasz írónemzedék legizgalmasabb, legeredetibb hangú alkotója. Önéletrajzi elemeket is tartalmazó könyve egy nem mindennapi család életébe enged bepillantást, ahol a szülők még abban sem tudnak megegyezni, hogyan ismerkedtek meg egymással. A narrátor két hallássérült ember gyermekeként nő fel az olaszországi Basilicata régió egyik falujában és New Yorkban. A családi kommunikációban mindennaposak a félreértések, és a szülők viharos kapcsolatára még a válás sem jelent megoldást. A minden szempontból kívülálló lány szabadságra vágyik, ezért könyvekhez és a zenéhez menekül, amelyek megmutatják neki, hogyan teremtse meg a saját mitológiáját. Az Ismerős idegenek egy kulturális utalásokkal teleszórt, egyedi hangú felnövéstörténet családról, emigrációról, nyelvről, valahol a regény és a memoár határán. Az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.

Alba Donati olaszországi könyvkiadóként mozgalmas életet élt - élvezte a nyüzsgést, a neves nemzetközi szerzők társaságát -, mégis készen állt a változtatásra. Egy nap úgy döntött, visszatér Lucignanába, szülőfalujába a toszkán hegyekben, és nyit egy kis könyvesboltot. Nem tűnt valószínűnek, hogy Alba boltja sikeres lesz, mégis hamarosan elterjedt a híre nemcsak a környékbeli könyvbarátok között, de szerte Olaszországban. Miután túlélt egy tűzesetet és egy világjárványt, népszerűsége nőttön-nőtt. Elkötelezett olvasók érkeznek távoli vidékekről nézelődni, meginni egy csésze teát abban a biztos tudatban, hogy Alba megtalálja a számukra legmegfelelőbb olvasmányt. A naplóbejegyzések formájában megírt, inspiráló történet az olvasást, az olvasókat és a könyveseket ünnepli - az irodalmi világ meg nem énekelt hőseit. Alba Donati költő, könyves szakember az olasz könyvkiadásban dolgozott a legjelentősebb nemzetközi szerzőkkel együttműködésben, mielőtt hazaköltözött Lucignanába, hogy nyisson egy kis könyvesboltot. A Könyvesbolt Toszkánában az első prózakötete.

A több mint 14 millió példányban eladott Mielőtt megismertelek folytatása Lou Clarknak rengeteg kérdése van. Például, hogy hogy a csudába került egy reptéri bárba, ahol minden műszakját azzal tölti, hogy nézi, ahogy mások új helyekre repülnek? Vagy hogy miért nem érzi magát otthon a lakásban, amelyben már egy éve él? Vagy hogy a szűk családja vajon megbocsát-e neki egyszer? De legfőképp: túljut-e majd valaha élete nagy szerelmén? Egy dolgot azonban biztosan tud: valaminek változnia kell. Aztán az egyik éjszaka nem úgy alakul, ahogy a többi. De vajon az idegen, aki a küszöbén áll, választ ad majd Lou sok kérdésére, vagy ellenkezőleg: még több kérdést vet fel? Vajon Lou-nak be kellene csuknia az ajtót, és folytatnia kellene szép, biztonságos, rendezett életét? Vagy pont ellenkezőleg: nyissa ki, és tegyen kockára mindent? Lou egyszer régen megígérte, hogy teljes életet fog élni. És ha be akarja tartani az ígéretét, nem zárkózhat el... A Miután elvesztettelek egyszerre mélységesen megható és kedvesen humoros történet gyászról, szeretetről, bátorságról és élni akarásról.

"Talán ezt jelenti felnőtt nőnek lenni: nem a vérzést, ami havonta egyszer jön meg, nem a férfiak megjegyzéseit vagy a szép ruhákat. Hanem azt, hogy a szemébe nézek egy férfinak, aki azt mondja: "Az enyém vagy". És azt felelem: "Én nem vagyok senkié."" Monza, 1936. A Lambro partján két kamasz lány próbálja eltüntetni egy férfi holttestét, akinek az ingén nemzeti színű jelvény és fasiszta vesszőnyaláb díszeleg. A holttestig vezető történetet Francesca meséli el. A tizenkét éves kislány polgári családjában rendezett, unalmas életet él, legfőbb gondja, hogy szaporán lépkedjen a misére és illedelmesen viselkedjen az asztalnál. Vágyakozva figyeli a Lambro-parti vadócokat, leginkább a vezérüket, Maddalenát, aki mezítláb, felhúzott szoknyában, összekaristolt lábbal játszik a fiúkkal a sárban. Arról ábrándozik, hogy barátnők lesznek, annak ellenére, hogy a lányról azt beszélik, mindenkire szerencsétlenséget hoz, úgy is hívják: az Átkozott. Az abesszíniai háború hátterében a két lány együtt próbál eligazodni az összekuszálódott világban. Együtt küzdenek az igazságtalanság és a hatalmi visszaélések ellen, amelyek különösen a nőket sújtják. Sok minden megesik velük, mire maguk mögött hagyják a gyerekkort. Egyiküknek meg kell tanulnia bízni, másikuknak pedig önmagáért kiállni. Beatrice Salvioni első regényében két kamasz lány egymásba fonódó felnövéstörténetén keresztül mozgalmas képet fest a bontakozó olasz fasizmusról és a rezsim árnyékában boldogulni próbáló kisemberekről. Beatrice Salvioni (Monza, 1995) jártas a középkori harcművészetben, és megmászta a Monte Rosát. 2021-ben végzett az Alessandro Baricco által alapított torinói Holden Íróakadémián, és ugyanebben az évben Calvino-díjat nyert elbeszéléseivel. Az Átkozott az első regénye, 32 nyelven jelenik meg, és a közeljövőben tévésorozat is készül belőle.

Az Illinois állambeli Amgash átlagos amerikai kisváros, hétköznapi emberek élik itt hétköznapi életüket. De ha közelebbről megnézzük - ahogy Elizabeth Strout teszi -, észrevesszük, hogy mindegyikük sorsa különleges. Egy asszony, aki mindig odaadóan gondoskodott a férjéről és a gyerekeiről, túl a hetvenen szerelmes lesz, és mindent hátrahagyva elköltözik Olaszországba. Egy vietnámi veterán kénytelen szakítani a szeretőjével, bár majd' megszakad a szíve, mert a nő újra meg újra pénzt kér tőle, hogy megmentse drogos fiát. Egy nagyapát foglyul ejt egy boldogtalan színész, és váratlan számvetésre készteti... A városka neve az írónő előző könyvéből, A nevem Lucy Bartonból lehet ismerős. Miközben Lucy múltjába is jobban belelátunk, történetének mellékszereplői válnak főszereplővé ebben a bravúros novellafüzérben: a testvérei, az unokatestvérei és a város más lakói, köztük Mississippi Mary, a Csinos Nicely Lányok, Charlie Macauley. Mindannyiuk életét titkok és hazugságok szövik át, mi pedig tanúi lehetünk, amint egy különös találkozás, egy felbukkanó emlékkép vagy éppen a közelítő halál tükrében hirtelen meglátják, mi az, ami igazán fontos az életükben - és amint a félelmek, csalódások, veszteségek sötétjében feldereng a megbékélés és a megbocsátás. A Pulitzer-díjas Elizabeth Strout úgy tud írni szeretetről, szenvedésről, érzelmekről, hogy egy pillanatra sem csúszik át érzelgősségbe. Kíméletlenül, mégis mélységes együttérzéssel ábrázolt szereplőiben, akik vergődnek, bukdácsolnak, de mindig a jót keresik, az olvasó is magára ismerhet.