Zsuzsanna Tomcsányi

"Keringünk az éjszakában, és a tűz martalékává leszünk. Akkor is, ha nem akarjuk." Ismael korán elárvult, s miután ifjúkorát nevelőotthonban töltötte, középkorú tanárként immár eseménytelen, egyhangú életet él. A véletlen azonban összesodorja egy gyermekkori barátnőjével, a sok csalódást megélt Leóval, és különös viszonyba bonyolódnak. Ismael úgy érzi, talán boldog is lehetne, mígnem egy nap egy kórházi ágyon tér magához, fogalma sincs, hogy került oda, de még nagyobb baj, hogy azt sem tudja, ki ő... A katalán irodalom legnagyobb kortárs alkotójának új regénye szürreális fordulatokban bővelkedő, enigmatikus mese, amely mesteri módon használja a klasszikus noir irodalom figuráit: ártatlan emberek, akik véletlenül szembekerülnek a törvénnyel, titokzatos, meggyötört nők, akiket végül mind magával sodor a tragikus végzet, amely szüntelenül hajszolja őket.

A sikeres New York-i jogásznő, Urania Cabral több mint három évtized után tér haza szülőföldjére, a Dominikai Köztársaságba. Leginkább azért, hogy tolószékhez kötött, haldokló apját szembesítse egykori gyalázatos tettével, amikor a diktátor kegyeiért cserébe kislányként odadobta őt a szűzlányokért rajongó Vezérnek. Urania emlékeivel együtt mi is visszatérünk 1961-be, a dominikai önkényuralom pokoli végnapjaiba, amikor a latin-amerikai történelem - s immáron a világirodalom - egyik legördögibb figurája, Rafael Leonidas Trujillo tábornok, azaz a Kecske döntött a karib-tengeri szigetország hárommillió lakosának életéről és haláláról. Miközben fokozatosan föltárul a szörnyű traumával terhes múlt, az író szenvtelenül végigkalauzol minket a zsarnokság labirintusaiban. Megismerjük a Trujillo-diktatúra jellegzetes szereplőit: az elvakult, szadista tábornokokat és megalkuvó értelmiségieket, együtt izgulunk a diktátor elleni összeesküvőkkel, s a nagy "Jótevő" utolsó napjait nyomon követve mind mélyebbre ásunk Trujillo torz személyiségében is. A Kecske ünnepe mesterien megkomponált, feszült ritmusú diktátorregény, a Nobel-díjas perui író életművének egyik csúcspontja. 2005-ben film is készült belőle Luis Llosa rendezésében, Isabella Rossellini főszereplésével. Amikor meglátok egy szép nőt, egy igazi szépséget, aki után mindenki megfordul, nem magamra gondolok. Hanem a Vezérre. Bizony, őrá. Vajon szívesen magához szorítaná és szeretné? Ezt még nem mondtam el senkinek. Még magának a Vezérnek sem. De ő persze tudja. Hogy nekem mindig is ő volt az első, még ebben is.

Carlos Ruiz Zafón (1964–2020) napjaink nemzetközi irodalmának egyik legelismertebb szerzője, és Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre fordították le. 1993-ban ifjúsági regénnyel mutatkozik be (A köd hercege), 1998-ban jelenik meg a Marina, 2001-ben pedig A szél árnyéka, mely az Elfeledett Könyvek Temetője első regénye. A sorozat – mely öt világrészen is a kortárs irodalom szenzációjává vált – további részei az Angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa, melyek tetszőleges sorrendben olvashatók. A The New York Times így ír a fájóan rövid életű szerzőről: „García Márquez, Umberto Eco és Jorge Luis Borges találkozása egy újszerű és elsöprő stílusban.” „Ki merjük jelenteni, hogy Zafón Barcelona Dickense, ma ő az elbeszélés művészetének legtehetségesebb írója” – mondja róla a Corriere della Sera. Havonta világszerte hétmillió felhasználó oszt meg idézetet a szerző valamelyik könyvéből. Zafón egyike a #libro hashtaggel leggyakrabban társított szerzőknek. A Marina az író legnehezebben kategorizálható és a legszemélyesebb regénye. Fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt.

1799 augusztusa. Egy ember fekszik a nagy piramis sírkamrájában, a szarkofágban, küzdve a halálfélelemmel, a klausztrofóbiával, a különös látomásokkal és a rátörő emlékekkel. Nem tudja, él-e még, vagy már meghalt. S ha meghalt, feltámadhat-e. S ha nem, mi lesz a lelkével. A fiatalember a harmincéves Bonaparte Napóleon. Nem csak a kíváncsiság hajtotta, hogy egy éjszakát a nagy piramis belsejében töltsön; azt ígérték neki, hogy olyan beavatásban lesz része, melynek során feltárul előtte egy ősrégi titok, és ettől megváltozik a sorsa. És nemcsak az övé, hanem Egyiptomé és az egész világé is. Alkimisták, varázslók, franciák, egyiptomiak, beduinok, szépséges táncosnők, öreg bölcsek, egymással hadakozó egyiptomi családok keresik együtt vagy külön, összefogva vagy kegyetlen küzdelemben a világ legnagyobb kincsét: az örök élet formuláját. Azt a titkot, amely feltámasztotta Oziriszt... és feltámasztotta Krisztust. A halhatatlanság piramisa a máshonnan is ismert történetet dolgozza fel: Napóleon valóban eltöltött egy éjszakát a Kheopsz-piramis belsejében, de utána csak azt mondta róla legközelebbi embereinek is: ha elmesélné, mi történt ott vele, úgysem hinnék el... Javier Sierra (sz. 1971) napjaink legnépszerűbb spanyol szerzője (Carlos Ruiz Zafón mellett) számos könyvével aratott már világsikert. Első regénye, A titkos vacsora az első olyan spanyol könyv volt, amely a New York Times tízes bestsellerlistájára került. Alapos történelmi ismereteket ezoterikus gondolatokkal vegyítő könyveit világszerte milliók olvasták már.