Thury Zoltán

?Küküllõi Dénesnek egyszer csak nem is annyira fájni, mint inkább elaludni készült a szeme. Zsibbadt volt. Könnyezett s néha nyilallás szaladt végig rajta. Mind a kettõn egyszerre s lassan, fájdalmasan. Küküllõi különben is igen-igen rossz szemû ember volt. Nagyon vastag szemüveget hordott az utcán s még vastagabbat tett föl otthon, a mikor irt. Író volt tudniillik. Nem népszerû, kapós, hanem töprengõ, józan és lelkiismeretes ember. Azzal a két rossz szemmel mindennek a mélyére nézett. - A mikor elõször észrevette, hogy a papiroson maga elõtt nem látja a betût s voltaképpen csak találomra ír, végigsuhant a lelkén a hideg. Egy kis katonasipka hevert az asztalon, a kisebbik fiáé, a hogy pedig fölállott, kis takaréktûzhelybe botlott bele, körül szétszórva hevertek a fazekak meg lábosok, tepsik, tortaformák, a legkisebb lányának a játéka. - Rémülten kérdezte: - Mi lesz ezekkel? Mi lesz ezekkel? - Aztán járta a tanárokat s egyszer, a mikor délben tapogatva vak módjára kereste maga elõtt a kést az abroszon, elszólta magát:- Én vakon nem élek, fiam. Ezt nem követelheti tõlem senki. Ha nem tudnak segíteni rajtam, agyonlövöm magam.A felesége hebegve, lélek nélkül felelt:- Dehogy nem tudnak.? (részlet a címadó novellából)

A lexikonban a huszadik század nagy magyar íróinak novellái olvashatóak a szerelemről. A szenvedélyes, olthatatlan fiatalkori és a megnyugodott bölcs öregkori szerelemről is részletes képet kap az olvasó a szomorú és vidám történeteken keresztül. A szerzők között találjuk többek között Ady Endrét, Bíró Lajost, Bródy Sándort, Csáth Gézát, Hunyady Sándort, Juhász Gyulát, Kosztolányi Dezsőt, Nagy Endrét, Szomory Dezsőt, Szép Ernőt, Thury Zoltánt.