Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 33 z 89

„Nehezen besorolható műfajú írást tart kézben az olvasó: a visszaemlékezésként és izgalmas esszéként egyaránt érvényes szövegben korunk egyik példaadó művészettörténésze indul majd hat évtizedes "érzékeny utazásra" személyes és szakmai múltjába, érzékeltetve egyúttal a korszak mindegyre változó művészeti és társadalmi folyamatait is. A saját szavaival élve egész életében "paplanon lépkedő", a világban és a művészetben óvatos, de tudatos kíváncsisággal tájékozódó muzeológus finom megfigyelésekben gazdag - s irodalmi, zenei párhuzamokkal jócskán megerősített - képeket rajzol a 60-as évek közepétől elementáris erővel feltörő művészeti törekvésekről, az egymást követő generációk laza "örömzenéből" fokozatosan baljós előjelekkel telítődő fellépéséről, majd a rendszerváltás utáni évtizedek megváltozott képkultúrájáról tér- és időszemléletéről. Mindeközben anekdotikus részletekben is bővelkedő módon mutatja be a (kisvárosi) polgári értékek, hálózatok átalakulását, elillanását, az új, globális korszakba való beilleszkedését. Az utóbbi fél évszázad művészeti, társadalmi, emberi problémái iránti érdeklődését a könyvben Kovalovszky Márta LeSage nyomán a háztetőkön át bekukucskáló ördöghöz hasonlítja. De kíváncsisága valójában inkább az értékeket őrző és minden új iránt nyitott "ősz művészettörténész" gyengéd, de felelősségteljes figyelme.” (Pataki Gábor)„Aztán nem unalmas itt nektek?" - kérdezte egyszer valaki. A múzeumra gondolt és ásított, persze, képek, szobrok, valami kiállítások. "Micsoda? - kérdezett vissza. - De hiszen...” De hiszen a kezeik között fordultak meg azok a művek, amelyekben a kortárs művészet újabb változásának első jelei feltűntek, hogy aztán békésen növekedjenek a megelőző évek árnyékában, majd felnőve, megerősödve, játékos kergetőzés közepette átvegyék a "régi idők" helyét.

Keanu Reeves több mint színész: jelenség. Egyszerre vagány akciósztár, dögös izompacsirta, akit a People magazin az „internet pasijának” nevezett, a klasszikus motorok szerelmese, kis példányszámú művészeti albumok kiadója, élő mém – valódi legenda. Látszólag megszegi a 21. századi hírességekre vonatkozó összes szabályt. Hogyan képes minderre? Alex Pappademas kultúrkritikus megpróbál választ találni Keanu kortalanságára és a karrierje által felvetett megannyi kérdésre. A csípős humorú, alapos kutatómunkával alátámasztott, a titokzatos színész iránti leplezetlen rajongással átitatott alkotás az első könyv, amely komolyan veszi a Keanu-jelenséget. Igen, beleértve a Johnny Mnemonicot is, amelyben Keanu elméje összeolvad egy delfinével. Mindeközben Pappademas bemutatja nekünk, hogy mit tanulhatunk Keanutól Hollywoodról, a tágabb értelemben vett kultúráról, és talán magáról az életről.

„Az ember néha belép egy kapun, és nem is sejti, hogy mindent maga mögött hagy; kifelé már csak egy új világba vezet az út” – írja könyve elején a hazánkban élő neves újságíró, Boris Kálnoky. Pontosan így történt ez az ő esetében is, mikor a rendszerváltás idején ellátogatott családja régi erdélyi birtokára, és ezzel élete új fordulatot vett. A kőröspataki gyökerű nemesi família, a Kálnokyak históriája végigkíséri a letűnt századok erdélyi, illetve osztrák–magyar történelmét. Ha a család tagjai nem tartoztak is mindig az események fő formálói közé, katonaként, politikusként többnyire ott voltak hazánk múltjának főbb fordulópontjainál, háborúinál. A forgatagos 20. század azonban sok más honfitársunkéhoz hasonlóan ezt a családot is szétzilálta, s tagjait arra kényszerítette, hogy életüket gyökereiktől távol folytassák. Múltjuk azonban búvópatakként tovább kísérte őket, erdélyi látogatásakor pedig maga a szerző is rácsodálkozott ősei gazdag örökségére. Ezért döntött úgy: a múltnak kútjába leereszkedve fölfedezi családja sokfelé ágazó történetét, hogy ezáltal jobban megérthesse magát, saját útját, génjeiben tovább élő örökségét is. Szellemi felfedezőútjából született e lebilincselő történet, mely egyszerre szól a hazakeresésről, a viharos közép-európai történelemben helytállni próbáló férfiakról és a hajdanvolt idők utáni nosztalgikus vágyódásról.   BORIS KÁLNOKY egy székely apa és egy sziléziai német anya gyermekeként 1961-ben Németországban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát négy különböző országban töltötte, végül 1986-ban Hamburgban elvégezte a politológia szakot, és csatlakozott a Die Welt szerkesztőségéhez. 1989-ben, a rendszerváltozás idején kezdett Közép-Kelet-Európáról cikkezni, majd 1993-ban Budapestre jött, és előbb szabadúszóként, utána pedig korábbi lapja helyi munkatársaként dolgozott tovább. 2004-től törökországi és közel-keleti tudósítóként folytatta karrierjét, ám 2013-ban visszatért Magyarországra. 2015-től újra szabadúszó, több német nyelvű orgánum számára tudósít a helyi eseményekről. Oktatóként ő vezeti a Mathias Corvinus Collegium médiaiskoláját. 

2021 tavaszán a legrövidebb vicc, amelyet berlini politikai körökben hallani lehetett, a következőképpen hangzott: „Olaf Scholzból szövetségi kancellár lesz.” Történetünk egy olyan politikusról szól, akit megmosolyogtak és „Scholzomatának” csúfoltak, akit sokáig saját pártja sem kedvelt, és aki mégis szilárdan hitt abban, hogy egy napon elfoglalhatja a Németországi Szövetségi Köztársaság kancellári székét. Az azonban, hogy ez utóbbi végül valóra vált, nem a véletlen műve. Olaf Scholz tudatosan haladt előre a célja felé, minden lépését alaposan megtervezve, egyre magasabb és befolyásosabb pozíciókba kerülve. Lendületének még rossz döntései sem vetettek gátat, sőt a kudarcok inkább arra ösztönözték, hogy jobban vagy másképp csinálja mindazt, amit csinál. Az újságíró szerző több mint tíz éve követi Olaf Scholz pályáját, ez idő alatt megismerve őt mint politikust és mint embert. Politikai portréja, amely 2022-ben felkerült a Der Spiegel magazin bestsellerlistájára, olvasmányos formában mutatja be a kancellár karizmatikus személyiségét és a hatalomhoz vezető útját.

1938-ban, amikor a fiatal Erzsébet Görögországban megismerkedik a sármos Fülöp herceggel, a trón várományosa számára nem kérdés: ezzel a férfival akarja leélni az életét. A családja azonban ellenzi kapcsolatát a vagyontalan nemessel. Erzsébet mégis kitart választottja mellett, és már akkor megmutatkozik, milyen is ő valójában: erős akaratú, őszinte és szerény. A pár együtt birkózik meg Erzsébet legnagyobb feladatával, nevezetesen, hogy felkészüljön Anglia királynőjének a szerepére. A trónig vezető rögös út kemény megpróbáltatások elé állítja a fiatal házaspárt, az ezekkel való küzdelem nagymértékben meghatározza a királynő további életét.    Eva-Maria Bast életrajzi regényében II. Erzsébet rendkívüli életpályájából emel ki kulcsfontosságú időszakokat, amivel egészen új megvilágításba helyezi a királynőt. Betekintést nyerhetünk a brit királyi család kötelességgel és elhivatottsággal teli életébe, miközben megismerhetjük a fiatal Erzsébet mindennapjait még a trónra kerülése előtt.

Külföldön való beilleszkedésem és szakmai életem szerencsésen alakult. A szerencsét előre kiszámítani nem lehet, nem merem ajánlani senkinek, hogy kövessék példámat. Ezt mindenkinek saját feselőségére kell eldönteni. Optimista voltam 50 évig, és többször könnyelműen otthagytam egy biztosnak látszó munkát akkor, ha az új munka a szakmai kíváncsiságomnak szélesebb teret kínált. Ráadásul munkaéveim legnagyobb részében nem volt alkalmazotti szerződésem sem, viszonylag korán szabadfoglalkozású vállalkozó lettem. A legjobb munkáim ráadásul, körülbelül 8 évig, minden írásbeli szerződés nélkül, csak egyszerűen adott szóra vagy „kézfogáson” alapultak.

Egy ártatlan nő viszontagságai magyar börtönben és a 7 év nyomozati eljárás alatt...

Nemrég egy ügyetlen mozdulatom nyomán íróasztalom rozoga fiókja hirtelen kicsúszott, és belőle régi feljegyzéseim, rajzaim és egyéb titkaim sokasága szóródott a földre. Ültem a kupac fölött, amíg rá nem jöttem, hogy múltam nem csekély darabja fekszik előttem a szőnyegen. Ahogy átvizslattam a cetliket, noteszlapokat és más relikviákat, egészen meglepő dolgokat is találtam közöttük. Az általuk felidézett kalandokból, örömökből és csalódásokból kerekedett ki e könyv lazán összefűzött anyaga, amelyet megtűzdeltem egy pár időszerű megjegyzéssel is. Hogy a múltamban tett kirándulásnak van-e a jelen vagy a jövő számára bármiféle veretes üzenete, arról fogalmam sincs. Mert nincs mihez hasonlítsam, hiszen ennyire spontán és lemeztelenített irodalmi gyónásom még sosem volt. Abban viszont biztos vagyok, hogy életünk fecnijeinek – és velük együtt a legtitkosabb érzéseinknek, gondolatainknak is – joguk van lelkünk fiókjainak évtizedes rabságából egyszer a fény felé törni…

Hanna Faber egyedülálló életrajzi regénye méltó emléket állít minden idők legtöbbet díjazott női előadóművésze, Whitney Houston előtt. Whitney Houston dalokat alkotott az örökkévalóságnak, és legendává vált. Egy templomi előadás közben egy gyönyörű, törékeny, fiatal lány a hangjával elvarázsolja az egész termet. A lányt Whitney Houstonnak hívják. Az elkövetkező években minden idők egyik legsikeresebb énekesévé válik legjobb barátja, egyben elválaszthatatlan társa, Robyn oldalán. Aztán Whitney találkozik egy zenész fickóval, Bobby Brownnal, és fülig beleszeret. Ahogy karrierje egyre magasabbra ível, döntenie kell, mit hajlandó feláldozni a sikerért. Énekelted már valaha hangosan Whitney I Wanna Dance with Somebody című slágerét? Vagy elsírtad magad az I Will Always Love You ritmusára…? Ha igen, merülj el korunk egyik legkáprázatosabb zenei ikonjának lenyűgöző életében. Örökké szeretni fogunk, Whitney!

Február elején furcsa üzenetet kaptam, az Ököljog Facebook oldalán:"Hívj fel légy szíves, úgy érzem érdekes lenne számodra is a beszélgetés az életemről!" majd egy számomra ismeretlen, rendkívül hosszú telefonszám, melynek +58 volt a hívószáma... -innentől lett érdekes a sztori és kezdtük el a munkát, a dél - amerikai kapcsolattal. Hogy került egy jó eszű, normális értékrendre nevelt srác, szinte gyerek fejjel abűn útjára? Hogy kötött ki Latin-Amerikában az Interpol körözés elől, majd nem sokkal később,hogy került a világon a harmadik legveszélyesebbnek számító La Reforma börtönbe Costa Ricán?Nagyon egyszerű: rossz döntések sorozata kell hozzá, semmi egyéb. És miért pont Costa Rica?Mert onnan nincs kiadatás, és egyébként is vonzó számára az a közeg. De hamarosan ott is megtalálja a zsák a foltját, és bűntársakat szerez.És máris egyenes út vezet a National Geographic által is bemutatott, hírhedt börtönbe,a földi pokolba, ahol már az élete a tét... Mindehhez természetesen kalandok sokaságát kellett megélje, amiket ebben a könyvbenolvashattok. Vigyázat, szókimondó szöveg!

„Napközben megengedték, hogy normális (idegesítő) gyerekként viselkedjek. Hülye kérdéseket tegyek fel, gyerekes és önző legyek, mint a legtöbb kölyök. De ha elvittek egy kellemes étterembe vagy bárba (ami előfordult, mert Curt bárzongoristaként dolgozott), vagy egy éjszakai lokálba (amit időről időre szintén megtettek), vagy moziba, vagy dupla randira egy másik párral, tudtam, hogy ez a felnőttek ideje. Ha azt akartam, hogy körülöttük legyeskedhessek a felnőttek ideje alatt, akkor kurvára csihadnom kellett.” Quentin Tarantino régóta várt könyve ékes bizonyítéka annak, amit a világszerte elismert rendező nyilatkozatai és a vele készült interjúk alapján már eddig is sejthettünk: Hollywood örökifjú fenegyereke nem csupán napjaink amerikai filmművészetének zseniális alkotója, de a filmek egyik legélesebb szemű nézője, kritikusa és csodálója is. Ebben a hatalmas filmtörténeti ismeretanyagot megmozgató, mégis mindvégig olvasmányos könyvben Tarantino meghatározó gyerekkori moziélményeiből kiindulva vizsgálja a '70-es évek amerikai filmtermésének számára legérdekesebb darabjait, megkerülhetetlen klasszikusokat és már-már elfeledett B kategóriás gyöngyszemeket egyaránt. Magával ragadóan laza stílus és irigylésre méltó profizmus - Tarantino sajátos kor- és életrajzzá összeálló elmélkedéseinek ugyanazok az ismérvei, mint utánozhatatlan filmjeinek. A Cinema Speculation mélyen személyes vallomás a mozi szenvedélyes szeretetéről - kihagyhatatlan olvasmány nemcsak Tarantino rajongóinak, de általában a filmek szerelmeseinek. QUENTIN TARANTINO: Lehengerlő fantáziájának és összetett forgatókönyveinek köszönhetően Quentin Tarantinót generációjának egyik leghíresebb filmeseként tartják számon. Első nagyjátékfilmjét rendezőként az 1992-es Kutyaszorítóban jelentette, ezt pedig egyik legnépszerűbb filmje, a Ponyvaregény követte, amelynek elkészítésében rendezőként, társszerzőként és színészként is közreműködött, és amelyért elnyerte első Oscar-díját a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. További filmjei, a Jackie Brown, a Kill Bill 1 & 2 és a Halálbiztos sikersorozatát a Becstelen brigantyk című második világháborús eposz, a Django elszabadul (amelyért ismételten elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart), valamint az Aljas nyolcas folytatta. Tarantino legutóbbi filmje, a Volt egyszer egy... Hollywood öt Golden Globe-, tíz BAFTA-, valamint tíz Oscar-jelölést kapott. A szerzőtől a Helikon Kiadónál megjelent: Volt egyszer egy Hollywood

„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”  Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.  21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.  Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.  A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.  A szerző a Tartalék bevételeiből brit segélyszervezeteket kíván támogatni. Sussex hercege 1,5 millió dollárt adományozott a Sentebale nevű szervezetnek, melyet együtt alapított Seeiso herceggel, édesanyáik örökségének megfelelően, és amely HIV-fertőzött gyermekeket és fiatalokat támogat Lesothóban és Botswanában. Harry herceg a WellChild nevű non-profit szervezetet is támogatja, 300 ezer brit fonttal, melynek tizenöt éve királyi patrónusa. A WellChild komoly orvosi kezelést igénylő gyerekeknek és fiataloknak nyújt támogatást, hogy ne kórházban, hanem otthon gyógyulhassanak, amennyiben lehetséges.  A TARTALÉK angol nyelven Észak-Amerikában a Random House U.S. és a Random House Canada kiadásában jelenik meg, az Egyesült Királyságban, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Indiában és Dél-Afrikában a Transworld, a Penguin Random House UK és a Random House Canada kiadói csoport tagja adja ki. A könyv fordításban a következő nyelveken jelenik meg: SPANYOL (Plaza & Janés/Penguin Random House Grupo Editorial), NÉMET (Penguin Verlag/Penguin Random House Verlagsgruppe GmbH), BRAZIL PORTUGÁL (Objetiva/Grupo Companhia das Letras), PORTUGÁLIAI PORTUGÁL (Objectiva/Penguin Random House Grupo Editorial), EGYSZERŰSÍTETT KÍNAI (Penguin Random House China), DÁN (Politikens Forlag), HOLLAND (Hollands Diep, an imprint of Overamstel), FINN (Otava Publishing Company Ltd.), FRANCIA (Éditions Fayard), GÖRÖG (Pedio Books), MAGYAR (Corvina Kiadó), OLASZ (Mondadori), LENGYEL (Wydawnictwo Marginesy), ROMÁN (Nemira Publishing House), és SVÉD (Albert Bonniers Förlag). 

A MARS GYARMATOSÍTÁSA, ÖNVEZETŐ AUTÓK, AGYBA ÜLTETETT CHIPEK. ELON MUSK: ZSENI VAGY SZÉLHÁMOS? Manapság már nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Musk-jelenséget. Elon Musk felvásárolja a Twittert, mer nagyot álmodni, és azzal kecsegteti az emberiséget, hogy hamarosan elhagyjuk a Földet, irány a Mars! Néhány év alatt megvetette a lábát a jelenkori tudomány valamennyi kiemelkedő területén. Forradalmasítja az űrszektort a SpaceX-szel, a mesterséges intelligencia szószólója, a számítógép és az agy közvetlen összekapcsolásával át akarja alakítani az idegtudományt, és vezető szerepet játszik a kriptovaluták fejlesztésében. De vajon létezik-e összefüggő tudományos gondolat e mögött a hatalmas innovációs kuszaság mögött? Melyek azok a fontos technológiai, biológiai, informatikai alapelvek, amelyeket Musk mindinkább háttérbe szorít? Melyek azok a problémák, amelyek felett Elon Musk átsiklik, mert azok akadályoznák jövőbe vetített látomásait? Olivier Lascar tudományos újságíró alaposan kielemzi a csúcstechnológiai világ legfelkapottabb személyiségének terveit.

„Anyám mindig kényelmetlen ember volt, nemcsak az orosz hatóságok, de az egyszerű emberek számára is. Minden szépítés nélkül írta meg az igazat a katonákról, a banditákról és a háború húsdarálójába került civilekről. Fájdalomról, vérről, halálról, megcsonkított testekről és derékba tört sorsokról írt.”Anna Politkovszkaja, az egyik vezető orosz ellenzéki lap, a Novaja Gazeta újságírója egészen a haláláig írta tudósításait a második csecsenföldi háborúról, valamint a Putyin Oroszországát behálózó korrupcióról, bűnökről és hallgatásról. Miután 2006. október 7-én Moszkva belvárosában meggyilkolták, arca a szólásszabadság jelképévé vált. Lánya, Vera akkor huszonhat éves volt, és a bátyjával, Iljával együtt sokáig küzdött azért, hogy kiderüljön az igazság. Vera közvetlen közelről tapasztalta meg az orosz igazságszolgáltatás gépezetének lassúságát és megbízhatatlanságát, az egymásnak ellentmondó információkat, a képtelen feltételezéseket. Legfőképpen azért harcolt, hogy ne felejtsék el az édesanyja üzenetét: „Legyetek bátrak, és mindig nevezzétek nevükön a dolgokat, a diktátorokat is.”Miután Oroszország lerohanta Ukrajnát, a Politkovszkaja név újra halálos fenyegetések tárgya lett, ezért Vera végül kénytelen volt egy titkos helyre költözni a családjával. Azért írta meg ezt a könyvet, hogy lánya - az unoka, akit Anna már nem ismerhetett meg - és az egész világ emlékezzen annak a nőnek a különleges történetére, aki mindig kifejezte, hogy nem ért egyet Vlagyimir Putyin politikájával, és volt bátorsága az olvasók elé tárni, hogyan sérti meg az emberi jogokat Oroszországban egy volt KGB-tiszt, akiből egy veszedelmes birodalmi ábránd megalkotója lett.

Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, akadémikus számos tudományos munka publikálása után, a karanténok idején kezdett bele az Árnyak megírásába. Emléket akart állítani mindazoknak a tudósoknak és tudós barátainak, akikkel tanulmányai kezdetétől a pályája során együttműködött, akik hatással voltak életére és gondolkodására. A személyes hangvételű portrék azonban csak részben rajzolták ki saját életét, így a kötet első részében megismerhetjük izgalmas sorsú családját a Szibériából katonafeleségként érkező orosz apai nagymamától és az asztalos nagypapától egészen a családját jóslásból eltartó anyai nagymamáig. A dorogi bányavidéktől a pesti Mester utca környékén át vezetett Pléh Csaba útja az egyetemi, majd a nemzetközi tudományos világba. Az Árnyak izgalmas életrajz és személyes hangú tudománytörténet. Pléh Csaba (1945) pszichológus, nyelvész, akadémikus.

Még a Színművészeti Egyetem elsőéves dokumentumfilm-rendező hallgatója voltam, amikor az egyik tanárunk behozott az órára egy vadonatúj, frissen készült filmet. Azt mondta, nézzük meg, aztán beszélgessünk róla. Ez volt a Sose halunk meg, Koltai Róbert első rendezése. Egyetlen gondolat motoszkált akkor bennem, aminek aztán parázs vitát provokálva hangot is adtam az egyetemen: ennek a filmnek minden kockájából árad a szeretet.A filmet is, bennünket is megérlelt azóta az idő.Nem sejthettem, hogy pontosan 30 év múlva olyan könyvön fogok dolgozni, amely Koltai Róbert filmjeivel foglalkozik, és őt nem csak mint filmrendezőt, filmszínészt, hanem mint életem párját is kérdezem majd.A szubjektív kifejezés ily módon talán adja magát, a monográfiát pedig az magyarázza, hogy a könyv Koltai Róbert mintegy 15 filmjét és az elmúlt közel 30 évet öleli át.A könyvben mesélnek többek között:Bunyik Béla producer,Darvas Ferenc zeneszerző,Dés László zeneszerző, zenész,Grecsó Krisztián író,Kern András színművész,Miklós Mari vágó,Vámos Miklós író,Nógrádi Gábor író.A szerzőről:Gaál Ildikó vagyok, színházi rendező, rádiós műsorvezető, de legfőképpen kíváncsi ember. Érdeklődésem tárgya pedig a másik ember. Filmen, színházban, rádióban és a magánéletben is. Kapcsolódni szeretek. Érteni, érezni, létrehozni.

"Sokan úgy tartják, hogy a szakszerűtlen, propagandisztikus, manipulatív vagy egyszerűen csak dilettáns múltértelmezésekkel a történésznek semmi dolga sincs. Én nem osztom ezt a véleményt. Éppen ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy a történész fontos társadalmi feladata az ideológiailag durván meghatározott, a múlt ismert és igaznak elfogadott tényeitől eltávolodó, manipulatív és propagandisztikus célzatú értelmezések hiteltelenítése - még ha az abszolút objektív igazság nem is tárható fel." "Egotörténelmem" első kötete arról szól, hogyan lettem történész. A második, melyet az olvasó a kezében tart, arról, hogy milyen történész lettem. Miként végeztem a munkám a modern magyar történelem kutatójaként, kutatásszervezőként, az Osiris, az Akadémiai és a Kossuth Könyvkiadó szerzőjeként és sorozatszerkesztőjeként, hazai és külföldi konferenciák előadójaként, rádió- és tévéműsorok szereplőjeként és nem utolsósorban az ELTE, majd az egri Eszterházy Károly Főiskola s több külföldi universitas, mindenekelőtt az amerikai Indiana Egyetem és a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem oktatójaként. Az első kötethez hasonlóan ebben is igyekeztem kívülről szemlélni magam, s kritikusaim és méltatóim optikáján át egyaránt láttatni történészi tevékenységemet. Bár a pártpolitikához köthető csatározásoktól következetesen távol tartottam magam, időnként mégis személyeskedő támadások kereszttüzébe kerültem. Ezek során egyesek a legkülönfélébb politikai címkéket igyekeztek rám aggatni. Úgy gondolom, hogy e megbélyegző törekvések nemcsak rólam szóltak, hanem tükrözték a rendszerváltozás utáni magyar társadalom érzékenységeit, indulatait és frusztrációit is. Visszatekintésemben ezért ezekről is részletesen beszámolok.

Slovensko má však aj inú tvár, láskavú a empatickú. Nie vždy ju ukazuje navonok a to je škoda. V tejto knihe sa tá milá tvár zrkadlí v 580-tich správach, ktoré predstavujú iné Slovensko. Také, v ktorom chceme vychovávať našich synov a dcéry.

Vše začalo jako internetová síť léků na předpis, která dodávala americkým zákazníkům léky proti bolesti v hodnotě stovek milionů dolarů. Tím to ale neskončilo. Zanedlouho se z tohoto byznysu stal rozsáhlý nadnárodní konglomerát zapojený do téměř všech myslitelných aspektů zločinného chaosu. Jachty převážející kokain za 100 milionů dolarů. Trezory v Hongkongu plné zlatých prutů. Zásilky metamfetaminu ze Severní Koreje. Zbraňové obchody s Íránem. Žoldnéřské armády v Somálsku. Týmy nájemných vrahů na Filipínách. Šifrovací programy tak dokonalé, že je vláda nedokázala prolomit. Za vším stál Paul Calder Le Roux, který tahal za nitky z notebooku v Manile - samotářský programátor, který se stal geniálním zločincem, jenž mohl existovat pouze v síťovém světě 21. století, a zločinecký boss, jakého si americké orgány činné v trestním řízení nikdy nedokázaly představit. Půl desetiletí hráli agenti DEA s Le Rouxem celosvětovou hru na kočku a myš, když za sebou zanechával teror a chaos. Pokaždé, když se k němu přiblížili, vyklouzl jim. K jeho dopadení bylo zapotřebí neúnavné vyšetřovací práce a šokující zrady zevnitř jeho organizace. A když byl konečně dopaden, příběh se znovu otočil, protože Le Roux uzavřel dohodu, aby zničil svou vlastní organizaci a lidi, které kdysi zaměstnával. Oceňovaný investigativní novinář Evan Ratliff strávil čtyři roky skládáním této složité skládačky, pronásledováním Le Rouxova impéria a jeho stínových přisluhovačů po celém světě, vedením stovek rozhovorů a odhalením tisíců dokumentů. Výsledkem je strhující, bezprecedentní příběh zločineckého bosse, který byl vytvořen pro digitální věk.