Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 32 z 87

Egy kisújszállási lány története, aki a Kádár-kori Magyarországról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába került Karikó Katalin szerény körülmények között, vályogházban nőtt fel, olyan szülők gyermekeként, akik igyekeztek mindent megadni neki, hogy megvalósíthassa álmait. Mert a kislány eszmélésétől fogva csodálta az őt körülvevő varázslatos élővilágot, és szerette volna megismerni, amennyire csak lehetséges. Először Magyarországon, majd Amerikában lett kutató. Sohasem az elvárásoknak próbált megfelelni; konokul végezte kísérleteit, mert hitt abban, hogy kutatásai egyszer majd hozzájárulnak súlyos betegségek gyógyításához. A bürokrácia hatalmaskodóival szemben hosszú éveken át folytatott küzdelem után végül eljött az ő ideje. A Covid elleni leghatékonyabb vakcina gyors előállítása az ő fantasztikus munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Eredményei egy az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. Önéletrajza nemcsak tudományos pályafutásáról szól: benne van az ellentmondásos kádári évek Magyarországa, ahol a szegény családból származó, tehetséges gyerekek mégiscsak lehetőséget kaptak, hogy egyetemet végezzenek. Katalin kénytelen-kelletlen követte néhány magyar származású, világhírű tudós útját: pályáját ő is Amerikában teljesítette be... A könyvben benne van a magánélet minden nehézsége és szépsége is. A férj, Béla, aki mindvégig támogatta, bátorította Katalint, és lányuk, Zsuzsi, aki kétszeres olimpiai bajnok lett evezésben, amerikai színekben.

A tizenkét elbeszélést tartalmazó kötet feltárja előttünk az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb filmrendezőjének titkait, és sajátos humorával fűszerezett, valósággal keveredő álomvilágába repít bennünket. Olyan életrajzi töredékeket tesz közzé, amelyek Almodóvar alkotásaiban sajátos egésszé álltak össze.A kötet igazi csemege mindazok számára, akik szívesen megismernék a madridi La Movida kulturális mozgalom egyik kulcsfigurájának mozgatórugóit, illetve azt a spanyol művészeti hátteret, amely mind a mai napig meghatározó.„Nem az volt a szándéka, hogy emlékiratokat közöljön, és azt sem szeretné, ha más írná meg az életrajzát; pusztán papírra vetette azokat a töredékeket, melyek egyfajta forgatókönyvalapot képeztek, és egy titkos bőröndben lapultak, és ebbe mi most betekinthetünk. Mindezek segíthetnek megismernünk és megértenünk Pedro Almodóvart, az embert.”- Jaume Bonfill, a Reservoir Books irodalmi igazgatója.Részlet:„Egy jó forgatókönyv szerzője képes (és hivatott is) jó regényt írni, gondolhatnánk. Azt hittem, ez csupán idő kérdése; hogy meg kell érni, tapasztalatokat kell gyűjteni, tehetséggel, megfelelő látásmóddal és saját világgal kell bírni hozzá. Ám annak ellenére, hogy azt hiszem, mindennek birtokában vagyok, lassan rájöttem, hogy csak áltatom magam. Jó forgatókönyvet írni nem egyszerű dolog: sok idő és magányos óra (valamint narratív ravaszság) kell hozzá, és egy kicsit kíméletlennek is kell lennünk önmagunkhoz. Mindez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy egy jó forgatókönyvből jó regény szülessen. Senki sem olyan ostoba, hogy azt higgye, egy jó forgatókönyv jó regényhez is vezet, még kevésbé egy nagy regényhez. Mégis jogos emberi törekvés, amely mellett ki kell állni; ehhez azonban nagyon fontos szempont, hogy ne szeressünk bele a saját munkánkba.”

„Ha énekes vagy egy bandában, a zenésztársaid, a stáb, a menedzsment, a kisegítő személyzet, a kiadó és - ami a legfontosabb - a rajongók százezrei mind ki vannak szolgáltatva annak, hogy fel tudsz-e menni a színpadra, és el tudod-e végezni a munkádat, történjen bármi is.”

Sharon ?Stone a világ egyik legismertebb színésznője volt, amíg egy masszív agyvérzés nemcsak az egészségét, de a karrierjét, a családját és a világhírnevét is le nem rombolta, és elvitte a vagyonát is.Ebben a memoárban elmeséli, hogy milyen erőfeszítéseket tett, hogy újra felépítse az életét és elmondja, hogyan jutott el a teljességhez és az egészséghez.Egy olyan iparágban, ahol nem létezik a kudarc fogalma, egy olyan világban, ahol túl sok hangot némítanak el, Sharon Stone-nak volt ereje visszatérni, volt bátorsága hallatni a hangját és akarata, hogy világszerte pozitív változást hozzon nők és gyermekek életébe.Közvetlenül és egy személyes beszélgetés őszinteségével beszél kulcsfontosságú szerepeiről, az életére döntő hatást gyakorló barátságairól, legkeserűbb csalódásairól és legnagyobb sikereiről.Feltárja, hogy követte a traumákkal és erőszakkal teli gyermekkorát egy olyan szakma, amiben a pénz és a csillogás örve alatt sok tekintetben ugyanazok a visszaélések folynak. Leírja, hogy találta meg az erőt és az élet értelmét a gyermekeiben és a humanitárius törekvéseiben. Végül megosztja velünk, hogy küzdötte vissza magát, hogy ne csak a számára fontos igazságot találja meg, de a családja összebékülését és szeretetét is.Sharon Stone nemcsak szépsége és tehetsége, de őszintesége és amiatt is a címlapokon szerepelt, mert nem volt hajlandó „beállni a sorba”, és a memoárja pontosan ezek miatt olyan átütő.A Kétszer élni, mi lehet ennél szebb a megsebzetteknek és a túlélőknek is szól.A nők erejének és rugalmasságának a dicsőítése.Számvetés és felhívás a harcra.Bizonyítéka annak, hogy sosem késő felemelni a hangunkat és kimondani, ami a szívünket nyomja.„ Nem az a tipikus hollywoodi önéletrajz. Brutálisan őszinte, féktelen és feltárulkozó.”O, The Oprah Magazine

... Én semmilyen titokkal nem tudok szolgálni. Nem alkottam maradandót semminő téren. Amit a földi lét során képességeimtől telhetően és igaz lelkesedéssel műveltem, annak már az emlékét is elmosta az idő. Valamikor szélté-ben-hosszában szavalgatták a verseimet, olvasták a regényeimet, kapkodták a könyveimet, tapsoltak színdarabjaimnak. Megálmodott figuráimat életre keltette a film, sugározta a rádió. Volt idő, hogy hetente megjelent az arcképem a tőlem közölt novellák élén, és egy előkelő napilap tárcarovatában vasárnaponként megpendítettem koboz elárvult lantját. Aztán huszonöt sorrá zsugorodtam egy elavult lexikonban, amelynek sárgult lapjait ma már senki sem pergeti… Epitáfiumom Ezt írjátok majd sírom fölébe: „Szeretett, de őt nem szerették. Mielőtt elment, megbánta tettét. Álmodta csak az életét. Vége.” Kozma Béla

„Az ember néha belép egy kapun, és nem is sejti, hogy mindent maga mögött hagy; kifelé már csak egy új világba vezet az út” – írja könyve elején a hazánkban élő neves újságíró, Boris Kálnoky. Pontosan így történt ez az ő esetében is, mikor a rendszerváltás idején ellátogatott családja régi erdélyi birtokára, és ezzel élete új fordulatot vett. A kőröspataki gyökerű nemesi família, a Kálnokyak históriája végigkíséri a letűnt századok erdélyi, illetve osztrák–magyar történelmét. Ha a család tagjai nem tartoztak is mindig az események fő formálói közé, katonaként, politikusként többnyire ott voltak hazánk múltjának főbb fordulópontjainál, háborúinál. A forgatagos 20. század azonban sok más honfitársunkéhoz hasonlóan ezt a családot is szétzilálta, s tagjait arra kényszerítette, hogy életüket gyökereiktől távol folytassák. Múltjuk azonban búvópatakként tovább kísérte őket, erdélyi látogatásakor pedig maga a szerző is rácsodálkozott ősei gazdag örökségére. Ezért döntött úgy: a múltnak kútjába leereszkedve fölfedezi családja sokfelé ágazó történetét, hogy ezáltal jobban megérthesse magát, saját útját, génjeiben tovább élő örökségét is. Szellemi felfedezőútjából született e lebilincselő történet, mely egyszerre szól a hazakeresésről, a viharos közép-európai történelemben helytállni próbáló férfiakról és a hajdanvolt idők utáni nosztalgikus vágyódásról.   BORIS KÁLNOKY egy székely apa és egy sziléziai német anya gyermekeként 1961-ben Németországban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát négy különböző országban töltötte, végül 1986-ban Hamburgban elvégezte a politológia szakot, és csatlakozott a Die Welt szerkesztőségéhez. 1989-ben, a rendszerváltozás idején kezdett Közép-Kelet-Európáról cikkezni, majd 1993-ban Budapestre jött, és előbb szabadúszóként, utána pedig korábbi lapja helyi munkatársaként dolgozott tovább. 2004-től törökországi és közel-keleti tudósítóként folytatta karrierjét, ám 2013-ban visszatért Magyarországra. 2015-től újra szabadúszó, több német nyelvű orgánum számára tudósít a helyi eseményekről. Oktatóként ő vezeti a Mathias Corvinus Collegium médiaiskoláját. 

Keanu Reeves több mint színész: jelenség. Egyszerre vagány akciósztár, dögös izompacsirta, akit a People magazin az „internet pasijának” nevezett, a klasszikus motorok szerelmese, kis példányszámú művészeti albumok kiadója, élő mém – valódi legenda. Látszólag megszegi a 21. századi hírességekre vonatkozó összes szabályt. Hogyan képes minderre? Alex Pappademas kultúrkritikus megpróbál választ találni Keanu kortalanságára és a karrierje által felvetett megannyi kérdésre. A csípős humorú, alapos kutatómunkával alátámasztott, a titokzatos színész iránti leplezetlen rajongással átitatott alkotás az első könyv, amely komolyan veszi a Keanu-jelenséget. Igen, beleértve a Johnny Mnemonicot is, amelyben Keanu elméje összeolvad egy delfinével. Mindeközben Pappademas bemutatja nekünk, hogy mit tanulhatunk Keanutól Hollywoodról, a tágabb értelemben vett kultúráról, és talán magáról az életről.

2021 tavaszán a legrövidebb vicc, amelyet berlini politikai körökben hallani lehetett, a következőképpen hangzott: „Olaf Scholzból szövetségi kancellár lesz.” Történetünk egy olyan politikusról szól, akit megmosolyogtak és „Scholzomatának” csúfoltak, akit sokáig saját pártja sem kedvelt, és aki mégis szilárdan hitt abban, hogy egy napon elfoglalhatja a Németországi Szövetségi Köztársaság kancellári székét. Az azonban, hogy ez utóbbi végül valóra vált, nem a véletlen műve. Olaf Scholz tudatosan haladt előre a célja felé, minden lépését alaposan megtervezve, egyre magasabb és befolyásosabb pozíciókba kerülve. Lendületének még rossz döntései sem vetettek gátat, sőt a kudarcok inkább arra ösztönözték, hogy jobban vagy másképp csinálja mindazt, amit csinál. Az újságíró szerző több mint tíz éve követi Olaf Scholz pályáját, ez idő alatt megismerve őt mint politikust és mint embert. Politikai portréja, amely 2022-ben felkerült a Der Spiegel magazin bestsellerlistájára, olvasmányos formában mutatja be a kancellár karizmatikus személyiségét és a hatalomhoz vezető útját.

1938-ban, amikor a fiatal Erzsébet Görögországban megismerkedik a sármos Fülöp herceggel, a trón várományosa számára nem kérdés: ezzel a férfival akarja leélni az életét. A családja azonban ellenzi kapcsolatát a vagyontalan nemessel. Erzsébet mégis kitart választottja mellett, és már akkor megmutatkozik, milyen is ő valójában: erős akaratú, őszinte és szerény. A pár együtt birkózik meg Erzsébet legnagyobb feladatával, nevezetesen, hogy felkészüljön Anglia királynőjének a szerepére. A trónig vezető rögös út kemény megpróbáltatások elé állítja a fiatal házaspárt, az ezekkel való küzdelem nagymértékben meghatározza a királynő további életét.    Eva-Maria Bast életrajzi regényében II. Erzsébet rendkívüli életpályájából emel ki kulcsfontosságú időszakokat, amivel egészen új megvilágításba helyezi a királynőt. Betekintést nyerhetünk a brit királyi család kötelességgel és elhivatottsággal teli életébe, miközben megismerhetjük a fiatal Erzsébet mindennapjait még a trónra kerülése előtt.

Egy ártatlan nő viszontagságai magyar börtönben és a 7 év nyomozati eljárás alatt...

Nemrég egy ügyetlen mozdulatom nyomán íróasztalom rozoga fiókja hirtelen kicsúszott, és belőle régi feljegyzéseim, rajzaim és egyéb titkaim sokasága szóródott a földre. Ültem a kupac fölött, amíg rá nem jöttem, hogy múltam nem csekély darabja fekszik előttem a szőnyegen. Ahogy átvizslattam a cetliket, noteszlapokat és más relikviákat, egészen meglepő dolgokat is találtam közöttük. Az általuk felidézett kalandokból, örömökből és csalódásokból kerekedett ki e könyv lazán összefűzött anyaga, amelyet megtűzdeltem egy pár időszerű megjegyzéssel is. Hogy a múltamban tett kirándulásnak van-e a jelen vagy a jövő számára bármiféle veretes üzenete, arról fogalmam sincs. Mert nincs mihez hasonlítsam, hiszen ennyire spontán és lemeztelenített irodalmi gyónásom még sosem volt. Abban viszont biztos vagyok, hogy életünk fecnijeinek – és velük együtt a legtitkosabb érzéseinknek, gondolatainknak is – joguk van lelkünk fiókjainak évtizedes rabságából egyszer a fény felé törni…

Hanna Faber egyedülálló életrajzi regénye méltó emléket állít minden idők legtöbbet díjazott női előadóművésze, Whitney Houston előtt. Whitney Houston dalokat alkotott az örökkévalóságnak, és legendává vált. Egy templomi előadás közben egy gyönyörű, törékeny, fiatal lány a hangjával elvarázsolja az egész termet. A lányt Whitney Houstonnak hívják. Az elkövetkező években minden idők egyik legsikeresebb énekesévé válik legjobb barátja, egyben elválaszthatatlan társa, Robyn oldalán. Aztán Whitney találkozik egy zenész fickóval, Bobby Brownnal, és fülig beleszeret. Ahogy karrierje egyre magasabbra ível, döntenie kell, mit hajlandó feláldozni a sikerért. Énekelted már valaha hangosan Whitney I Wanna Dance with Somebody című slágerét? Vagy elsírtad magad az I Will Always Love You ritmusára…? Ha igen, merülj el korunk egyik legkáprázatosabb zenei ikonjának lenyűgöző életében. Örökké szeretni fogunk, Whitney!

Február elején furcsa üzenetet kaptam, az Ököljog Facebook oldalán:"Hívj fel légy szíves, úgy érzem érdekes lenne számodra is a beszélgetés az életemről!" majd egy számomra ismeretlen, rendkívül hosszú telefonszám, melynek +58 volt a hívószáma... -innentől lett érdekes a sztori és kezdtük el a munkát, a dél - amerikai kapcsolattal. Hogy került egy jó eszű, normális értékrendre nevelt srác, szinte gyerek fejjel abűn útjára? Hogy kötött ki Latin-Amerikában az Interpol körözés elől, majd nem sokkal később,hogy került a világon a harmadik legveszélyesebbnek számító La Reforma börtönbe Costa Ricán?Nagyon egyszerű: rossz döntések sorozata kell hozzá, semmi egyéb. És miért pont Costa Rica?Mert onnan nincs kiadatás, és egyébként is vonzó számára az a közeg. De hamarosan ott is megtalálja a zsák a foltját, és bűntársakat szerez.És máris egyenes út vezet a National Geographic által is bemutatott, hírhedt börtönbe,a földi pokolba, ahol már az élete a tét... Mindehhez természetesen kalandok sokaságát kellett megélje, amiket ebben a könyvbenolvashattok. Vigyázat, szókimondó szöveg!

Külföldön való beilleszkedésem és szakmai életem szerencsésen alakult. A szerencsét előre kiszámítani nem lehet, nem merem ajánlani senkinek, hogy kövessék példámat. Ezt mindenkinek saját feselőségére kell eldönteni. Optimista voltam 50 évig, és többször könnyelműen otthagytam egy biztosnak látszó munkát akkor, ha az új munka a szakmai kíváncsiságomnak szélesebb teret kínált. Ráadásul munkaéveim legnagyobb részében nem volt alkalmazotti szerződésem sem, viszonylag korán szabadfoglalkozású vállalkozó lettem. A legjobb munkáim ráadásul, körülbelül 8 évig, minden írásbeli szerződés nélkül, csak egyszerűen adott szóra vagy „kézfogáson” alapultak.

A MARS GYARMATOSÍTÁSA, ÖNVEZETŐ AUTÓK, AGYBA ÜLTETETT CHIPEK. ELON MUSK: ZSENI VAGY SZÉLHÁMOS? Manapság már nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Musk-jelenséget. Elon Musk felvásárolja a Twittert, mer nagyot álmodni, és azzal kecsegteti az emberiséget, hogy hamarosan elhagyjuk a Földet, irány a Mars! Néhány év alatt megvetette a lábát a jelenkori tudomány valamennyi kiemelkedő területén. Forradalmasítja az űrszektort a SpaceX-szel, a mesterséges intelligencia szószólója, a számítógép és az agy közvetlen összekapcsolásával át akarja alakítani az idegtudományt, és vezető szerepet játszik a kriptovaluták fejlesztésében. De vajon létezik-e összefüggő tudományos gondolat e mögött a hatalmas innovációs kuszaság mögött? Melyek azok a fontos technológiai, biológiai, informatikai alapelvek, amelyeket Musk mindinkább háttérbe szorít? Melyek azok a problémák, amelyek felett Elon Musk átsiklik, mert azok akadályoznák jövőbe vetített látomásait? Olivier Lascar tudományos újságíró alaposan kielemzi a csúcstechnológiai világ legfelkapottabb személyiségének terveit.

„Anyám mindig kényelmetlen ember volt, nemcsak az orosz hatóságok, de az egyszerű emberek számára is. Minden szépítés nélkül írta meg az igazat a katonákról, a banditákról és a háború húsdarálójába került civilekről. Fájdalomról, vérről, halálról, megcsonkított testekről és derékba tört sorsokról írt.”Anna Politkovszkaja, az egyik vezető orosz ellenzéki lap, a Novaja Gazeta újságírója egészen a haláláig írta tudósításait a második csecsenföldi háborúról, valamint a Putyin Oroszországát behálózó korrupcióról, bűnökről és hallgatásról. Miután 2006. október 7-én Moszkva belvárosában meggyilkolták, arca a szólásszabadság jelképévé vált. Lánya, Vera akkor huszonhat éves volt, és a bátyjával, Iljával együtt sokáig küzdött azért, hogy kiderüljön az igazság. Vera közvetlen közelről tapasztalta meg az orosz igazságszolgáltatás gépezetének lassúságát és megbízhatatlanságát, az egymásnak ellentmondó információkat, a képtelen feltételezéseket. Legfőképpen azért harcolt, hogy ne felejtsék el az édesanyja üzenetét: „Legyetek bátrak, és mindig nevezzétek nevükön a dolgokat, a diktátorokat is.”Miután Oroszország lerohanta Ukrajnát, a Politkovszkaja név újra halálos fenyegetések tárgya lett, ezért Vera végül kénytelen volt egy titkos helyre költözni a családjával. Azért írta meg ezt a könyvet, hogy lánya - az unoka, akit Anna már nem ismerhetett meg - és az egész világ emlékezzen annak a nőnek a különleges történetére, aki mindig kifejezte, hogy nem ért egyet Vlagyimir Putyin politikájával, és volt bátorsága az olvasók elé tárni, hogyan sérti meg az emberi jogokat Oroszországban egy volt KGB-tiszt, akiből egy veszedelmes birodalmi ábránd megalkotója lett.

„Napközben megengedték, hogy normális (idegesítő) gyerekként viselkedjek. Hülye kérdéseket tegyek fel, gyerekes és önző legyek, mint a legtöbb kölyök. De ha elvittek egy kellemes étterembe vagy bárba (ami előfordult, mert Curt bárzongoristaként dolgozott), vagy egy éjszakai lokálba (amit időről időre szintén megtettek), vagy moziba, vagy dupla randira egy másik párral, tudtam, hogy ez a felnőttek ideje. Ha azt akartam, hogy körülöttük legyeskedhessek a felnőttek ideje alatt, akkor kurvára csihadnom kellett.” Quentin Tarantino régóta várt könyve ékes bizonyítéka annak, amit a világszerte elismert rendező nyilatkozatai és a vele készült interjúk alapján már eddig is sejthettünk: Hollywood örökifjú fenegyereke nem csupán napjaink amerikai filmművészetének zseniális alkotója, de a filmek egyik legélesebb szemű nézője, kritikusa és csodálója is. Ebben a hatalmas filmtörténeti ismeretanyagot megmozgató, mégis mindvégig olvasmányos könyvben Tarantino meghatározó gyerekkori moziélményeiből kiindulva vizsgálja a '70-es évek amerikai filmtermésének számára legérdekesebb darabjait, megkerülhetetlen klasszikusokat és már-már elfeledett B kategóriás gyöngyszemeket egyaránt. Magával ragadóan laza stílus és irigylésre méltó profizmus - Tarantino sajátos kor- és életrajzzá összeálló elmélkedéseinek ugyanazok az ismérvei, mint utánozhatatlan filmjeinek. A Cinema Speculation mélyen személyes vallomás a mozi szenvedélyes szeretetéről - kihagyhatatlan olvasmány nemcsak Tarantino rajongóinak, de általában a filmek szerelmeseinek. QUENTIN TARANTINO: Lehengerlő fantáziájának és összetett forgatókönyveinek köszönhetően Quentin Tarantinót generációjának egyik leghíresebb filmeseként tartják számon. Első nagyjátékfilmjét rendezőként az 1992-es Kutyaszorítóban jelentette, ezt pedig egyik legnépszerűbb filmje, a Ponyvaregény követte, amelynek elkészítésében rendezőként, társszerzőként és színészként is közreműködött, és amelyért elnyerte első Oscar-díját a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. További filmjei, a Jackie Brown, a Kill Bill 1 & 2 és a Halálbiztos sikersorozatát a Becstelen brigantyk című második világháborús eposz, a Django elszabadul (amelyért ismételten elnyerte a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscart), valamint az Aljas nyolcas folytatta. Tarantino legutóbbi filmje, a Volt egyszer egy... Hollywood öt Golden Globe-, tíz BAFTA-, valamint tíz Oscar-jelölést kapott. A szerzőtől a Helikon Kiadónál megjelent: Volt egyszer egy Hollywood

Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, akadémikus számos tudományos munka publikálása után, a karanténok idején kezdett bele az Árnyak megírásába. Emléket akart állítani mindazoknak a tudósoknak és tudós barátainak, akikkel tanulmányai kezdetétől a pályája során együttműködött, akik hatással voltak életére és gondolkodására. A személyes hangvételű portrék azonban csak részben rajzolták ki saját életét, így a kötet első részében megismerhetjük izgalmas sorsú családját a Szibériából katonafeleségként érkező orosz apai nagymamától és az asztalos nagypapától egészen a családját jóslásból eltartó anyai nagymamáig. A dorogi bányavidéktől a pesti Mester utca környékén át vezetett Pléh Csaba útja az egyetemi, majd a nemzetközi tudományos világba. Az Árnyak izgalmas életrajz és személyes hangú tudománytörténet. Pléh Csaba (1945) pszichológus, nyelvész, akadémikus.

„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”  Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.  21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.  Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.  A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.  A szerző a Tartalék bevételeiből brit segélyszervezeteket kíván támogatni. Sussex hercege 1,5 millió dollárt adományozott a Sentebale nevű szervezetnek, melyet együtt alapított Seeiso herceggel, édesanyáik örökségének megfelelően, és amely HIV-fertőzött gyermekeket és fiatalokat támogat Lesothóban és Botswanában. Harry herceg a WellChild nevű non-profit szervezetet is támogatja, 300 ezer brit fonttal, melynek tizenöt éve királyi patrónusa. A WellChild komoly orvosi kezelést igénylő gyerekeknek és fiataloknak nyújt támogatást, hogy ne kórházban, hanem otthon gyógyulhassanak, amennyiben lehetséges.  A TARTALÉK angol nyelven Észak-Amerikában a Random House U.S. és a Random House Canada kiadásában jelenik meg, az Egyesült Királyságban, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Indiában és Dél-Afrikában a Transworld, a Penguin Random House UK és a Random House Canada kiadói csoport tagja adja ki. A könyv fordításban a következő nyelveken jelenik meg: SPANYOL (Plaza & Janés/Penguin Random House Grupo Editorial), NÉMET (Penguin Verlag/Penguin Random House Verlagsgruppe GmbH), BRAZIL PORTUGÁL (Objetiva/Grupo Companhia das Letras), PORTUGÁLIAI PORTUGÁL (Objectiva/Penguin Random House Grupo Editorial), EGYSZERŰSÍTETT KÍNAI (Penguin Random House China), DÁN (Politikens Forlag), HOLLAND (Hollands Diep, an imprint of Overamstel), FINN (Otava Publishing Company Ltd.), FRANCIA (Éditions Fayard), GÖRÖG (Pedio Books), MAGYAR (Corvina Kiadó), OLASZ (Mondadori), LENGYEL (Wydawnictwo Marginesy), ROMÁN (Nemira Publishing House), és SVÉD (Albert Bonniers Förlag).