Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 32 z 89

A négyszeres bestsellerszerző rock ’n' roll ikon saját szavaival meséli el, hogyan lett a fékezhetetlen vidéki srácból, Frank Ferannából Nikki Sixx, a Mötley Crüe alapítója. Franklin Carlton Feranna 1958. december 11-én született. Apja korán elhagyta a családot, így részben a korát messze megelőző elveket valló, de saját démonaival is folyamatosan küzdő anyja nevelte fel. A fiatal Frankie végül nagyszüleinél kötött ki, farmról farmra, államból államba költözve. Tipikus amerikai srác volt – vadászott, horgászott, lányokat hajkurászott és focizott –, de mindig is többet akart, és ez a több a zene volt. Végül felszállt egy buszra, és elindult szerencsét próbálni Hollywoodba. Los Angelesben egy ideig a nagynénjével és a nagybátyjával – a Capitol Records elnökével – élt, de így sem vezetett könnyű út a csúcsra. Hamarosan saját lábára állt, és bármit elvállalt a megélhetésért: futószalag mellett gyártott áramköri lapokat, volt ital- és lemezbolti eladó, árult használt villanykörtéket – mindent megtett a túlélésért. Esténként viszont csak a zenére fókuszált, beszállt egy másik hard-rock-veterán, Blackie Lawless Sister nevű zenekarába, majd saját együttest alapított: a Mötley Crüe elődjének számító Londont. Miután nemet mondott Randy Rhoadsnak, és nem csatlakozott a zenekarához, Frank megváltoztatta a nevét: először Nikki Londonra, majd Nikki Nine-ra, végül Nikki Sixxre. Mindig is egy cél lebegett előtte: a zenekar, amely a punkot, a glamet és a hard rockot a legnagyobb, legszínpadiasabb és legellenállhatatlanabb köntösben tárja a világ elé. A könyv mély, igaz történet arról, miként találjuk meg identitásunkat – azaz, hogyan lesz Frank Ferannából Nikki Sixx. Nikki Sixx nemzetközi rockikon, a Mötley Crüe és a Sixx:A.M. alapítója, négyszeres New York Times bestsellerszerző (a The First 21, a The Heroin Diaries, a This Is Gonna Hurt és a Mötley Crüe – The Dirt könyvekkel), filantróp, fotós és a szenvedélybetegségekből való felépülés szószólója.

Romy Schneider fia, David 1981. július 5-én meghal. Ezzel kezdődik a színésznő számára a "szenvedés éve", amely 1982. május 29-én bekövetkezett tragikus halálával ér véget. Miközben ezt a forgatásokkal és a velük járó vándorlásokkal teli szűk esztendőt vizsgálja, a szerző Romy egész életét, hivatását figyelemmel kíséri. Ott van a sikereknél és a kudarcoknál, összefüggéseket keresve a múlt és az utolsó életév között. Időt szentel a Sissi-jelenségnek, az Alain Delonhoz fűződő elsöprő szerelemnek, valamint a Claude Sautet filmrendezőhöz kötődő speciális viszonynak. Eddig nem ismert exkluzív nyilatkozatokat és a színésznő halálával kapcsolatos vallomásokat közöl megkerülhetetlen életrajzában, szívszorító képet festve a német-francia színésznőről. 

Kötetünk az elmúlt fél évszázad hazai és nemzetközi roma emancipációs törekvéseinek egyik legjelentősebb személyiségét, Daróczi Ágnest mutatja be Kóczé Angéla interjúsorozatára támaszkodva, fényképekkel és a korszak néhány markáns, ritkán látott szöveges dokumentumával illusztrálva. Daróczi Ágnes személyes története összefonódik a roma politikai követelések mozgalmával. Versmondó, népművelő, kultúraszervező, aktivista, újságíró-szerkesztő, kisebbségkutató és legfőképpen emberjogi harcos, aki gyengeségeivel és tévedéseivel együtt a különböző ideológiai rezsimeken keresztül következetesen küzdött a romák "nemzetiségi elnyomása" ellen. Életműve, politikai hagyatéka megkerülhetetlen azok számára, akik meg akarják érteni a rendszerváltó roma értelmiség évtizedes ellenállását és megpróbáltatásait, önéletrajza pedig újabb adalék és reflexió a rendszerváltás roma szempontú társadalomtörténetének megértéséhez. 

Több mint fél évszázaddal a halála után Marilyn Monroe még mindig a világ egyik leghíresebb embere. Tragikusan rövid élete során szinte mindenki össze-vissza hazudozott róla, és ő maga is kivette a részét a ködösítésből. Anthony Summers a pletykák, hazugságok és mítoszok mögé nézett, minden elérhető dokumentumot alaposan megvizsgált, elkészített több mint hatszáz interjút, hogy végül megmutassa nekünk: milyen is volt valójában a Norma Jeane néven született későbbi filmsztár. „Még soha semmi nem vitt közelebb a rejtély megoldásához, mint ez a könyv.” - (The Guardian). „A legpontosabb beszámoló Monroe életéről és haláláról.” - (Evening Standard). „Fantasztikus olvasmány! Marilyn Monroe szelleme végig ott kísért a lapokon.” – (The New York Times). „Egy legenda igaz története” – (Irish Times).

Minden egy végzetes téli éjszakán kezdődött, amikor az akkor tízéves Noel Fitzpatrick a februári hidegben újszülött báránykákat próbált megmenteni. Sikertelenül. A tehetetlenség és a kétségbeesés rettenetes éjszakája után soha többé nem akart elveszíteni egyetlen állatot sem. Hatgyermekes ír parasztcsalád gyermekeként egy kicsiny tanyán nőtt fel, egyszerű körülmények között tanult, valamint örömét és bánatát csak a hűséges terelőkutyának, Kalóznak mesélte el. A végzetes gyermekkori éjszaka után tudatosan készült az állatorvosi pályára. Fitzpatrick professzor ma a világ egyik legismertebb ortopéd állatsebésze, aki reménytelennek látszó helyzetben lévő sérült állatoknak adja vissza a teljes élet lehetőségét. Egyedülálló munkásságára a televízió is felfigyelt, A bionikus állatorvos és A szuper állatorvos című sorozatok mindenütt a világon ismertté tették a nevét. Méltán híres álltaklinikáján rendszeresen végez olyan műtéteket, amelyek révén sérült kutyák és macskák kapnak bionikus végtagot. Szakmai, ideg- és csontsebészeti újításai a tudomány határait feszegeti - a gazdik legnagyobb örömére. A könyvből megismerjük hosszú utazása legfontosabb állomásait az elemi iskolától a szakorvosi képzésig és az álom megvalósulásáig, a Fitzpatrick Klinika küzdelmes megalapításáig. Memoárjában bárányokról és bikákról, kutyákról és macskákról, sündisznókról és lovakról mesél együttérzéssel, szeretettel, hozzáértéssel. Az állatok hangja szívmelengető és életigenlő könyv, annak a története, hogy ember és állat között a szeretet kiteljesíti az életet, és jobbá tesz minket.

Egy mentálisan egészséges ember nem kínoz és nem bánt másokat! Általában a megkínzottakból lesznek a későbbiekben a kínzók.Senki nem születik úgy, hogy kínozni fogja a családtagjait, gyermekét, ám ha saját maga átéli ezt, komoly az esélye, hogy ismételni is fogja.Tévedés azt hinni, hogy a rossz anyagi helyzetű és szociális státuszú családoknál van ilyen; EU szintű tapasztalat, hogy nem kizárólag a lecsúszott család a színtere.Hazánkban még mindig él sajnos az ’ami a családban történik, maradjon a családban’ közfelfogás, miszerint mindez magánügy, a család belső ügye.Sajnos az sem ritka, hogy amikor segítséget kér valaki a családból vagy épp a hatóságoktól, a sértettet hibáztatják.A közreműködő hatósági szakemberek burkoltan ugyan, de sokszor éreztetik, hogy az áldozat hibájának tartják a bekövetkezett erőszakot, így aztán a sértettek, akár a gyermek is, végül a hatóságoktól is félnek. A gyermekjogok elismertsége és kultúrája hiányos, a megalázott helyzetbe jutottak nem kapnak biztatást. További problémák forrása a mindig hosszan elhúzódó büntetőeljárás: a sértetteteket újra és újra kihallgatják, mindegyre a bántalmazott lélek érzékenysége iránti hozzá nem értéssel. Nem járnak jobban az elkövetők sem; egyik oldal sem kap semmilyen mentális segítséget, sokkal inkább atrocitás éri őket...Az erőszak eszkalációja:– a folyamat mindig előrehalad, az erőszak szétterül, valamint fokozódik, különösen, hogy senki (ismerős, szomszéd, hatóság) nem reagál, nem mond „állj!-t”,– igazolódik a módszer, a sértett közben leépül, idegileg kikészül, pl. alkoholistává válik. Évente több ezer nő veszíti el születendő gyermekét, negyedüket a várandósság alatt is bántalmazzák. Minden negyedik elvált nővel előfordult, hogy korábbi férje a házasságuk során megerőszakolta, és minden tizedik nőt és gyermekét bántalmazzák családon belül.

 „Nagy tempónál minden nehezebbé és szebbé válik. Ha valaki 280 km/h sebességgel versenyez, a félkanyarok kanyarokká, a kis lyukak kátyúkká válnak, minden sokkal, de sokkal nagyobb lesz. Aztán meg szép."Valentino Rossi valóságos ikon: ő minden idők legsikeresebb és legnépszerűbb motorversenyzője. Az ő érdeme, hogy a MotoGP a bátorság, a kockázatvállalás és a merészség megtestesítőjévé vált. Példa nélküli, hogy valaki huszonhárom esztendőn át megszakítás nélkül versenyezzen a világ legveszélyesebb sportágában, és közben nyakra-főre nyerje a díjakat. Rossi a modern idők gladiátora, minden alkalommal kockára teszi életét, amikor motorra pattan, és leengedi a bukósisak plexijét. Az elmúlt két évtized során az olasz versenyző mindent megtapasztalt. Ellenfelek és barátok halála, példátlan sikerek, súlyos sérülések, mesébe illő meggazdagodás, a két keréken valaha vívott legnagyobb párbaj, legádázabb ellenfeleivel való küzdelmek a pályán és azon kívül is. A legendás versenyző karrierjét közvetlen közelről nyomon követő neves szakújságíró, Stuart Barker könyve eloszlatja a pályákat belengő benzingőzt, és átfogó képet nyújt a mindig szélesen mosolygó, világkedvenccé vált olasz szupersztár kivételes pályafutásáról.

Wim Aloserij átlagos holland férfi, nem meggyőződéses ellenálló, vallását, identitását tekintve sem tartozik a náci rezsim üldözöttei közé. Egyszerű állampolgár a németek által elfoglalt országban, aki véletlenül lesz a történelem sodró eseményeinek áldozata: megmenekül három koncentrációs táborból, majd túléli egy náci börtönhajó, a Cap Arcona bombázását. Ám mostoha életkörülményei ellenére mindvégig az alapvető emberi értékek mentén hozza meg döntéseit, segíti sorstársait, és a háború után képes gyűlölködés nélkül új életet építeni családja számára.   Az utolsó túlélő nyers őszinteséggel számol be a háborús hátország mindennapjairól, a folyamatos fenyegetettségről, az üldözöttek állandó bizonytalanságáról, a lágereket működtető abszurd hierarchiáról, szabályokról és a mérhetetlen brutalitásról. A holland holokauszttúlélő több évtizedes hallgatás után törte meg a csendet: a könyv szerzője személyes interjúk, a koncentrációs táborokban tett közös látogatások alapján, számos eredeti képpel alátámasztva rekonstruálja a férfi szívszorító életútját. 

Sharon ?Stone a világ egyik legismertebb színésznője volt, amíg egy masszív agyvérzés nemcsak az egészségét, de a karrierjét, a családját és a világhírnevét is le nem rombolta, és elvitte a vagyonát is.Ebben a memoárban elmeséli, hogy milyen erőfeszítéseket tett, hogy újra felépítse az életét és elmondja, hogyan jutott el a teljességhez és az egészséghez.Egy olyan iparágban, ahol nem létezik a kudarc fogalma, egy olyan világban, ahol túl sok hangot némítanak el, Sharon Stone-nak volt ereje visszatérni, volt bátorsága hallatni a hangját és akarata, hogy világszerte pozitív változást hozzon nők és gyermekek életébe.Közvetlenül és egy személyes beszélgetés őszinteségével beszél kulcsfontosságú szerepeiről, az életére döntő hatást gyakorló barátságairól, legkeserűbb csalódásairól és legnagyobb sikereiről.Feltárja, hogy követte a traumákkal és erőszakkal teli gyermekkorát egy olyan szakma, amiben a pénz és a csillogás örve alatt sok tekintetben ugyanazok a visszaélések folynak. Leírja, hogy találta meg az erőt és az élet értelmét a gyermekeiben és a humanitárius törekvéseiben. Végül megosztja velünk, hogy küzdötte vissza magát, hogy ne csak a számára fontos igazságot találja meg, de a családja összebékülését és szeretetét is.Sharon Stone nemcsak szépsége és tehetsége, de őszintesége és amiatt is a címlapokon szerepelt, mert nem volt hajlandó „beállni a sorba”, és a memoárja pontosan ezek miatt olyan átütő.A Kétszer élni, mi lehet ennél szebb a megsebzetteknek és a túlélőknek is szól.A nők erejének és rugalmasságának a dicsőítése.Számvetés és felhívás a harcra.Bizonyítéka annak, hogy sosem késő felemelni a hangunkat és kimondani, ami a szívünket nyomja.„ Nem az a tipikus hollywoodi önéletrajz. Brutálisan őszinte, féktelen és feltárulkozó.”O, The Oprah Magazine

... Én semmilyen titokkal nem tudok szolgálni. Nem alkottam maradandót semminő téren. Amit a földi lét során képességeimtől telhetően és igaz lelkesedéssel műveltem, annak már az emlékét is elmosta az idő. Valamikor szélté-ben-hosszában szavalgatták a verseimet, olvasták a regényeimet, kapkodták a könyveimet, tapsoltak színdarabjaimnak. Megálmodott figuráimat életre keltette a film, sugározta a rádió. Volt idő, hogy hetente megjelent az arcképem a tőlem közölt novellák élén, és egy előkelő napilap tárcarovatában vasárnaponként megpendítettem koboz elárvult lantját. Aztán huszonöt sorrá zsugorodtam egy elavult lexikonban, amelynek sárgult lapjait ma már senki sem pergeti… Epitáfiumom Ezt írjátok majd sírom fölébe: „Szeretett, de őt nem szerették. Mielőtt elment, megbánta tettét. Álmodta csak az életét. Vége.” Kozma Béla

Egy ?ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak. Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Marbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével. Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.

Mára közmegegyezés mutatkozik abban, hogy a naplók képezik a Márai-életmű centrumát. Ezek közül is kiemelkednek a világháborús naplók, mint nélkülözhetetlen kordokumentumok, melyek afféle műhelytanulmányokként és önvallomásokként is értelmezhetők. Márai az 1945-ös naplóban a háború fojtogatta és pusztította főváros egyedülálló rajzát adja. A humanizmus, az európai értékek, a lelkiismeret nevében igyekszik számot vetni a veszteségekkel, egy világ pusztulásával, az eltévelyedett ország sorsával. Közben saját magánemberi-írói lelkiállapotát is elemzi: végtelenül bensőséges hangon, megkapó őszinteséggel, vívódásait, kétségeit, kétségbeesését, szégyenérzetét sem titkolva. Legfőképpen pedig keresi, miként lehet morálisan elfogadható feleletet találni a zavaros új világ kihívásaira.„Naplóiban élete fő művét írta meg Márai.” (Bod Péter, Népszava)

Egy kisújszállási lány története, aki a Kádár-kori Magyarországról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába került Karikó Katalin szerény körülmények között, vályogházban nőtt fel, olyan szülők gyermekeként, akik igyekeztek mindent megadni neki, hogy megvalósíthassa álmait. Mert a kislány eszmélésétől fogva csodálta az őt körülvevő varázslatos élővilágot, és szerette volna megismerni, amennyire csak lehetséges. Először Magyarországon, majd Amerikában lett kutató. Sohasem az elvárásoknak próbált megfelelni; konokul végezte kísérleteit, mert hitt abban, hogy kutatásai egyszer majd hozzájárulnak súlyos betegségek gyógyításához. A bürokrácia hatalmaskodóival szemben hosszú éveken át folytatott küzdelem után végül eljött az ő ideje. A Covid elleni leghatékonyabb vakcina gyors előállítása az ő fantasztikus munkája nélkül nem lett volna lehetséges. Eredményei egy az emberiség sorsát meghatározó másik kutatást, a rákbetegségek kialakulásának és terjedésének feltárását is új szintre emelhetik. Önéletrajza nemcsak tudományos pályafutásáról szól: benne van az ellentmondásos kádári évek Magyarországa, ahol a szegény családból származó, tehetséges gyerekek mégiscsak lehetőséget kaptak, hogy egyetemet végezzenek. Katalin kénytelen-kelletlen követte néhány magyar származású, világhírű tudós útját: pályáját ő is Amerikában teljesítette be... A könyvben benne van a magánélet minden nehézsége és szépsége is. A férj, Béla, aki mindvégig támogatta, bátorította Katalint, és lányuk, Zsuzsi, aki kétszeres olimpiai bajnok lett evezésben, amerikai színekben.

A Rolling Stones történetét pályafutásuk évtizedei alatt számtalan könyv és dokumentumfilm dolgozta már fel, de többségük a színpadon is mindig reflektorfényben álló frontemberekre fókuszált. A zenekarok dobosaira általában kevés figyelem irányul, és fokozottan így van ez, ha a dobos szótlan, visszahúzódó típus, mint a két éve elhunyt Charlie Watts volt, akinek botrányoktól mentes magánélete a bulvársajtót sem érdekelte. És mégis: ki ne tűnődött volna már el azon, hogy milyen ember lehet az a szerénynek és kedvesnek látszó fickó a sztárok mögött? E könyv szerzője maga is dobos, aktív zenész, aki mindig is a hátsó sorból figyelte a színpadi eseményeket, ezért tapasztalatból tudja, hogy gyakran éppen a dobos lélekjelenléte menti meg a szétesőfélben lévő zenekart. Charlie Watts életét is úgy mutatja be, mint aki a Rolling Stones botrányoktól hangos története során akkor is az összetartó erőt jelentette, amikor Jagger és Richards éveken át jóformán szóba sem álltak egymással, a másodgitáros nagyon jól elvolt a maga kis világában, a basszusgitáros pedig gyakran távollétével tüntetett. A szerző szakemberként rávilágít azokra az apró technikai fortélyokra is, amelyek egyedivé tették Watts dobolását, aki a jazz világából érkezett a rock 'n' rollba, és mind szerényen összeállított hangszerét, mind játékstílusát tekintve megmaradt jazz-zenésznek akkor is, amikor a Stones stadionokban lépett fel. "Élvezetes Stones-könyv a banda legszófukarabb tagjának szemén és ritmusán át. Végre valaki a dobost is kellőképpen értékelte." Larry Sloman

Danny Trejo Hollywood egyik legismertebb, legtermékenyebb és legkedveltebb karakterszínésze, emellett pedig sikeres étteremlánc-tulajdonos. Életútja az extrém mélységből az extrém magasságba vezetett: megjárta Kalifornia leghírhedtebb börtöneit - ült San Quentinben és Foslomban is -, fiatal korától heroinfüggőséggel küzdött, majd - ahogy mondaná - "Isten kegyelméből" jó útra tért. Egy rossz fiút alakító statisztából híres filmsztár lett, aki olyan legendákkal dolgozott együtt, mint Charles Bronson vagy Robert De Niro. Élettörténete, hiteles személyisége és aktív szerepvállalása számos embernek segített a szenvedélybetegségekkel való harcában.

Káli-Rozmis Barbarát gyerekkora óta érdekli az arisztokrácia világa, különösen Erzsébet királyné és családja élete, amelyet több, mint másfél évtizede kutat. 2015 tavaszától publikál írásokat vele kapcsolatban, 2018-tól magyar és angol nyelvű nyilvános és zártkörű előadásokat tart a királyi családról. YouTube csatornáján érdekes és hiteles történeteket oszt meg a közönséggel. 2021-ben jelent meg első könyve Erzsébet királyné és a magyarok címmel, amely az olvasói szavazatok alapján elnyerte "Az Év Könyve 2022" díjat a történelmi tényirodalom kategóriában."Ez a két kötet különösen nagy jelentőséggel bír a mai furcsa korban, amikor divattá vált a valós tények elferdítése és a kultuszrombolás" - így ajánlja az olvasóknak Káli-Rozmis Barbara könyveit a Habsburg család magyar ágához kötődő gróf Seremetyeff-Papp János restaurátorművész.Fontos ez a gondolat, mert a szerző második könyvétől sem azt kell várnunk, hogy a közelmúltban bemutatott két Sisi-filmhez hasonlóan meghökkentően új színben, afféle korát megelőző feministának ábrázolja Erzsébet királynét.Káli-Rozmis Barbara nem hökkent meg, hanem igyekszik a lehető leghitelesebben bemutatni könyvének hősét - de közben mégis azt érezzük, hogy a "valóság" (már amennyire rekonstruálható) gyakran lebilincselőbb és izgalmasabb a filmeknél.Sisi, ahogy ebből a könyvből megismerjük, alapvetően magányos és elkeseredett ember, aki nehezen vagy egyáltalán nem tud és nem is akar megfelelni az arisztokrata körök elvárásainak. Mértéktartónak kellene lennie, de ő nem ismer mértéket, ahogy egyik udvarhölgye írta, "ellenszenvében és rokonszenvében, hitében, bizalmában és gyanakvásában és környezete iránt érzett félénkségében sem".Leginkább ezekről a kiélt vagy mélyen elrejtett - ám Sisi verseiből és leveleiből mégis előtűnő - szenvedélyekről szól ez a könyv. Egy különleges, érzékeny, tehetséges, gyönyörű, hiú, szorongó nő életéről; meg azok különféle szenvedélyeiről is, akik családi és baráti körében közel álltak hozzá.S bár a könyv épp csak érintőlegesen szól a kor politikai folyamatairól, megjelennek benne a "boldog békeidőknek" aztán oly tragikusan véget vető erőszak előjelei is. Ez foglalja keretbe a történetet. Káli-Rozmis Barbara azt is megmutatja, hogy a régi rend - melynek merev szabályai Sisit olyannyira meggyötörték - nem volt fenntartható, hiszen az élet alapja a változás...Erzsébet maga is bevallotta, hogy nem kapott a pozíciójához megfelelő nevelést: Engem... bizonyosan nem császárnénak neveltek, tudom, hogy neveltetésem sok kívánnivalót hagy maga után - Isten a tudója, hogy mégsem tettem soha semmi rosszat, pedig lett volna alkalmam. Szerettek volna elválasztani a császártól. Az intrikus bécsi udvarban valóban nagyon sokan akarták megtörni az uralkodóra gyakorolt befolyását. Ez azonban nem sikerült. A császár az utolsó lélegzetéig szerette hitvesét, és minden különbözőségük ellenére meg volt győződve róla, hogy senki más nem illik hozzá annyira, mint Sisi.

1913 - Az évszázad nyara című kötet szerzőjének új könyve. 1933-ban Berlinben véget érnek az „arany húszas évek”, a Côte d'Azurön azonban F. Scott és Zelda Fitzgerald továbbra is száguld a házasságukat elnyelő szakadék felé; Walter Benjamin a szerelmet keresi Ibizán, de csak hasist talál; Kurt Weill a Koldusopera jogdíjaiból finanszírozza felesége, Lotte Lenya és szeretője kirándulásait Monte-Carlo kaszinóiba, Erich Kästner pedig beszámol az anyjának legújabb flörtjeiről a berlini Romanisches Caféban. Mintha egyelőre az odaadás és a szerelem lenne az egyetlen lehetséges válasz a nemzetiszocialisták által szított gyűlöletre: a harmincas évek tele vannak szép, merész, kilátástalan kalandokkal és nagy románcokkal. A Szerelem a gyűlölet korában izgalmasan és magával ragadóan meséli el egy radikális évtized történetét, amelyben a szabadosság maximuma egyedülálló politikai katasztrófával találkozik. Amikor az ifjú Jean-Paul Sartre 1929 tavaszán a párizsi École Normale-ban először pillant Simone de Beauvoir szemébe, életében először és utoljára elveszíti az eszét. Miután néhány héttel később, június elején sikerül megbeszélnie vele, hogy kettesben találkozzanak, a lány egyszerűen nem jön el. Sartre a rue de Médicis-n egy teázóban rostokol, és hiába várja. Ezen a napon kellemesen meleg van Párizsban, fehér felhők gomolyognak a mélykék égen, Sartre direkt nem kötött nyakkendőt, mert a tea után át akar menni Simone-nal a közeli Jardin du Luxembourg-ba csónakázni, olvasta, hogy ez így szokás. Már félig kiitta a teáját, tizenötször az órájára pillantott, hosszan tömködte a pipáját, és rágyújtott, amikor odarohan hozzá egy fiatal, szőke nő. Azt mondja, ő Simone húga, Héléne de Beauvoir, a nővére nem tud eljönni, sajnálja. Mire Sartre megkérdezi: de hogy talált meg ilyen hamar ennyi ember között? „Simone azt mondta - így a húg -, hogy maga alacsony, szemüveges és nagyon csúnya.”  Így kezdődik a huszadik század egyik legkülönösebb szerelmi története. „Elragadó könyv. Rengeteget tanultam belőle szerelemről, művészetről, borzalmakról.” - Ferdinand von Schirach. Florian Illies 1971-ben született, Bonnban és Oxfordban tanult művészettörténetet. Volt a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung és a ZEIT tárcarovatának vezetője, a Rowohlt könyvkiadó igazgatója és a Griesbach aukciósház vezetője. Jelenleg a ZEIT társkiadója és szabadfoglalkozású író. 27 nyelvre lefordított, világsikert aratott könyve, az 1913 - Az évszázad nyara új műfajt teremtett az elbeszélő történetírásban.

A tizenkét elbeszélést tartalmazó kötet feltárja előttünk az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb filmrendezőjének titkait, és sajátos humorával fűszerezett, valósággal keveredő álomvilágába repít bennünket. Olyan életrajzi töredékeket tesz közzé, amelyek Almodóvar alkotásaiban sajátos egésszé álltak össze.A kötet igazi csemege mindazok számára, akik szívesen megismernék a madridi La Movida kulturális mozgalom egyik kulcsfigurájának mozgatórugóit, illetve azt a spanyol művészeti hátteret, amely mind a mai napig meghatározó.„Nem az volt a szándéka, hogy emlékiratokat közöljön, és azt sem szeretné, ha más írná meg az életrajzát; pusztán papírra vetette azokat a töredékeket, melyek egyfajta forgatókönyvalapot képeztek, és egy titkos bőröndben lapultak, és ebbe mi most betekinthetünk. Mindezek segíthetnek megismernünk és megértenünk Pedro Almodóvart, az embert.”- Jaume Bonfill, a Reservoir Books irodalmi igazgatója.Részlet:„Egy jó forgatókönyv szerzője képes (és hivatott is) jó regényt írni, gondolhatnánk. Azt hittem, ez csupán idő kérdése; hogy meg kell érni, tapasztalatokat kell gyűjteni, tehetséggel, megfelelő látásmóddal és saját világgal kell bírni hozzá. Ám annak ellenére, hogy azt hiszem, mindennek birtokában vagyok, lassan rájöttem, hogy csak áltatom magam. Jó forgatókönyvet írni nem egyszerű dolog: sok idő és magányos óra (valamint narratív ravaszság) kell hozzá, és egy kicsit kíméletlennek is kell lennünk önmagunkhoz. Mindez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy egy jó forgatókönyvből jó regény szülessen. Senki sem olyan ostoba, hogy azt higgye, egy jó forgatókönyv jó regényhez is vezet, még kevésbé egy nagy regényhez. Mégis jogos emberi törekvés, amely mellett ki kell állni; ehhez azonban nagyon fontos szempont, hogy ne szeressünk bele a saját munkánkba.”

„Ha énekes vagy egy bandában, a zenésztársaid, a stáb, a menedzsment, a kisegítő személyzet, a kiadó és - ami a legfontosabb - a rajongók százezrei mind ki vannak szolgáltatva annak, hogy fel tudsz-e menni a színpadra, és el tudod-e végezni a munkádat, történjen bármi is.”