Najnovšie - História - ostatné strana 30 z 45

A Harmadik Birodalom rémtetteire már közvetlenül a második világháború lezárása után fény derült, ezért a népirtást elkövető háborús bűnösök jellemzően a szökés mellett döntöttek. Néhányukat hamar elkapták - mint az SS hírhedt vezérét, Heinrich Himmlert -, mások azonban elkerülték a letartóztatást, köszönhetően egy olajozottan működő szervezetnek, mely éppen az ilyen bűnösök bújtatására szakosodott. Utóbbiak közé tartozott Josef Mengele, „a halál angyala", aki iszonyú orvosi kísérleteket végzett Auschwitzban; Martin Bormann, Hitler brutális személyi titkára; Klaus Barbie, a könyörtelen „lyoni hóhér", s talán valamennyi közül a legförtelmesebb: Adolf Eichmann. Az SS kiiktatása eposzba illő hőstörténet arról a titkos háborúról, amit az önjelölt „nácivadászok" vívtak. Ebbe a végtelekig eltökélt és igencsak sokszínű csapatba tartozott többek között egy francia házaspár, egy, a normandiai partraszállás idején katonaként szolgált amerikai ügyvéd, egy német ügyész, aki sírig tartó hűséget esküdött a náci pártnak, több izraeli Moszad ügynök és a haláltáborok egyik túlélője is. Ezek a férfiak és nők évtizedeken kutattak az SS még szökésben lévő tagjai után, hogy egyikük se úszhassa meg a felelősségre vonást és sok esetben a halálos ítéletet. Az SS kiiktatása egyszerre felemelő és hátborzongató, s új részletekkel szolgál a történelem egyik legmesteribb hajszájáról.

Koronavírus - miről van szó? Mi köze ennek a világ és a jövő történetéhez? A jövő megértéséhez meg kell értenünk a történelmet. Vannak olyan titkok a történelemben, amelyek megmutathatják nekünk a jövőt? Ez a könyv megvizsgálja a világesemények néhány titkát, amelyek megváltoztathatják jövőjét. A szerző David Ewing Jr világszerte több mint 2500 városba és helységbe utazott, 20 év alatt sok történelmi kutatást végzett, és nagy tudással rendelkezik a világtörténelemről.

Sok ember kérdőjelezi meg a világtörténelmet, és sok kutató állítja, hogy a világ története hazugság. Ez a könyv néhány bizonyítékot mutat be, amelyeket számos kutató tart fenn Tartaria és a "huszadik század" történetével, valamint az Adolf Hitler néven ismert emberrel kapcsolatban. A kutatók azt állítják, hogy Hitler és bandája olyan színészek csoportja volt, akik részt vettek a germán civilizáció, kultúra és örökség megsemmisítésének tervében. Ez a könyv néhány olyan bizonyítékot mutat be, amelyet a kutatók bemutatnak ezzel kapcsolatban A szerző David Ewing Jr világszerte több mint 2500 városba és helységbe utazott, és 20 év alatt sok kutatást végzett, és nagy ismeretekkel rendelkezik a ma Tartaria néven ismert témában.

The history of silver, all the way back. Until the beginning of the century Chinese silver, world throughout historical silver.   Thanks to my right hand NYERLUCZ EDIT HENRIETTA, co-author  creation, editing, printing and illustration   And thanks to ZSIBRITA GRÉTA EDIT  Secretary General, illustration and finalizing, co-author    

Milliók reménykedtek Adolf Hitler halálában, ám csak néhányan rendelkeztek azokkal a képességekkel, azzal az eltökéltséggel és lehetőséggel, hogy merényletet kísérelhessenek meg ellene. A Harmadik Birodalom messianisztikus vezetője ellen állítólag 42 merényletet kíséreltek meg, közölük harmincnál többet dokumentumok igazolnak. Néhány merénylő abban reménykedett, hogy a Führer közelébe kerül és pisztollyal lelövi. Mások mesterlövészpuskával akarták leszedni. Akik ismerték a napirendjét, bombával vagy méreggel pusztították volna el. Többen is közel kerültek a sikerhez, köztük egy idealista német arisztokrata, egy vakmerő brit diplomata, sőt egy egyszerű asztalos is.   A könyv szereplői között kommunista és szocialista ellenállókkal, vallásos ellenzékiekkel, a német katonai elit konzervatív tagjaival, mi több, olyan egykori nácikkal találkozunk, akiknek elege lett vezetőjükből. Megismerkedhetünk a különböző szintű biztonsági intézkedésekkel, amelyekkel Hitlert védték ellenségeitől, és a szörnyű megtorlásokkal. Mindezek ellenére a Führer elsősorban a puszta szerencséjének és néha bohózatba illő véletleneknek köszönhette, hogy kialakult saját elpusztíthatatlanságába vetett hite  A szerző, az egyik legrangosabb brit történész, kísérletet tett arra, hogy összegyűjtse valamennyi Hitler ellen tervezett, illetve megkísérlett merényletet. A könyv külön érdeme, hogy plasztikus leírást ad Hitler szokásairól és személyiségéről, valamint a náci párt és Hitler SS-testőrségéről.

Az Ókori hősök című kötet Kertész István két korábban megjelent kötetének írásaiból válogat: Ókori hősök, ókori csaták; Antik harcmezőkön. Olyan ókori hadvezérekkel, harcosokkal foglalkozik, akik a görög-perzsa háborúk és a hellenizmus kibontakozása, valamint a második pun háború időszakában éltek, továbbá olyan legendás hadvezérek tetteit mutatja be, mint II. Philipposz, Marius vagy Julius Ceasar. Az izgalmas csataleírások, a hadieszközök és felszerelések bemutatása, a színes leírások nemcsak az ókori harcművészetet és általában a hadászatot hozzák életközelbe, de megelevenítik az ókori világ társadalmát és mindennapjait is.

This book examines the ten most powerful weapons designed by Nazi Germany during WWII. It provides an analysis of each super-weapon's capabilities, potential for destruction, and combat effectiveness in battlefield conditions.

Amikor meghívást kap, hogy tartson előadást az ukrajnai Lvivben, Philippe Sands nemzetközi jogász családja titkos történetének nyomába ered. Eközben egy sor megdöbbentő véletlenre bukkan, melyek arra késztetik, hogy beutazza a fél világot, egészen a nemzetközi jog bölcsőjéig, a nürnbergi per helyszínéig. A kötet mind a négy főszereplője kötődik valamiképpen Lviv városához. Leon Buchholz az anyai nagyapa, aki Lvivben született, de élete nagy részét Franciaországban élte le, és az 1945 előtt történtekről sosem mesélt az unokájának. A másik három szereplő mindegyike jogász: Raphael Lemkin a népirtás, Hersch Lauterpacht az emberiesség elleni bűntett fogalmának megalkotója, különböző időben ugyan, de mindketten a Lvivi Egyetemen folytattak jogi tanulmányokat, valamint Hans Frank, Adolf Hitler jogtanácsosa, aki a második világháború idején a megszállt lengyel területek főkormányzója volt. Ők négyen sosem találkoztak, de összefonódó élettörténetük fontos kordokumentuma a 20. század európai történelmének. A Kelet-nyugati utca felejthetetlen keveréke az emlékiratnak és a történelmi detektívregénynek, elmélkedés arról, milyen sérüléseket okoz az emlékezet, a bűn és a bűntudat generációk egész során át.

Csaknem ?hetvenöt éve, hogy az MI9 megálmodta a második világháború legmerészebb menekítési és megtévesztési tervét. Kigondolója Airey Neave volt, azon elsők egyike, akiknek valaha is sikerült megszökniük Colditzból. Soha korábban nem dolgoztak ki nagyobb szabású menekítő-, rejtegetési, illetve megtévesztő akciót. Mivel Európában a Királyi Légierő és a Szövetségesek számos lelőtt pilótája bujkált, a híres „Üstökös” menekítő útvonalat működtető szervezetekbe pedig kettős ügynökök épültek be, Neave arra gondolt, hogy inkább közvetlenül a nácik orra előtt kell elrejteni őket, mint megkockáztatni a hazájukba való visszajuttatásukat. Erre célra egy erdőt talált a legmegfelelőbbnek, amely Franciaország szívében feküdt, a német hadsereg egyik legnagyobb lőszerraktárának közelében: az volt a szándéka, hogy ő, valamint belga ügynökök és a francia Ellenállás titokban ide hozzák, és itt, az ellenségtől karnyújtásnyira rejtegetik majd a pilótákat és katonákat. Senki sem hitte, hogy a dolog megvalósulhat, a titkos tábor azonban akkora sikernek bizonyult, hogy az erdőben a D-napot megelőző három hónapban szövetséges menekülőkből álló jókora, százötven fős közösség élt. Sokszor csak egy hajszálon múlt, mégsem fedezték fel őket. Az egyszerűségében zseniális, elképesztően vakmerő terv nyomán a szövetséges menekülők otthonosan berendezkedtek az erdőben, és anélkül, hogy lelepleződtek volna, vadásztak és főztek, hogy fenntartsák magukat. Még egy golfpályát is kialakítottak maguknak – ütők gyanánt pedig faágakat használtak… Minderről egyetlen kívülálló sem szerzett tudomást, ahogyan a környező falvak lakói sem: az utolsó pillanatig a leghalványabb sejtelmük sem volt a szövetséges kontingens létezéséről a közvetlen közelükben. Könyvünk alapanyagául, amely a második világháború egyik legvakmerőbb akciójának izgalmas történetét mondja el, interjúk szolgáltak, amelyeket a szerzők a menekülőkkel, az Ellenállás tagjaival és azokkal a gyerekekkel készítettek, akik az élelmet csempészték az erdőlakóknak. Mindazt, ami történt, mindmáig éppúgy titok övezte, mint a frétevali titkos hadsereget.

Kezdetét vette a Harmadik Birodalom utolsó hete. Hitler halott, de a háborúnak még nincs vége. Mintha megállt volna az idő, mégis minden szakadatlan mozgásban van. Volker Ullrich napról napra leírja ezt az "időtlen időt", és feltárja olvasói előtt a drámaisággal és reménnyel, erőszakkal és félelemmel teli világot. Könyve időutazás az összeomlásba. Miközben a Dönitz-kormány Flensburgba menekül, a szövetséges haderők feltartóztathatatlanul törnek előre. Berlin kapitulál, Olaszországban a C. hadseregcsoport leteszi a fegyvert. Wernher von Braun rakétakutatót letartóztatják. Járványos méretűvé válik az öngyilkosság, tömegessé a nők elleni erőszak. Utolsó halálmenetek, erőszakos kitelepítések, náci fejesek szökése, koncentrációs táborok felszabadítása - mindez beletartozik abba, amit Erich Kästner 1945. május 7-én írt naplóbejegyzésében így fogalmazott meg: "a már nem és a még nem közötti hézag". Volker Ullrich (1943) történész és publicista. 1990-től 2009-ig a Die Zeit című tekintélyes német hetilap munkatársaként a "Politikus könyv" rovatot vezette. A közelmúltban megjelent kétkötetes Hitler-életrajza a nemzetközi piacon is nagy sikert aratott.

„Briliáns történelmi tabló egy világról, melynek súlypontja épp most tolódik el Kelet felé." - The Economist.  A hírnév és a vagyon évszázadokon át Nyugaton, a két Amerika új világában várta a merészeket. A kalandra és meggazdagodásra vágyók ma a Keletre függesztik tekintetüket. A Közép-Ázsiában, majd Kína és India jókora részein át húzódó térség valaha uralkodó szerepet játszott a világ gazdasági, politikai, kereskedelmi és kulturális életében, s most hasonlóan meghatározó jelentőségre tesz szert.  A világtörténelem új szempontok alapján megfogalmazott nagy áttekintése, a Selyemutak szemkápráztató feltérképezése azoknak az erőknek, amelyek birodalmakat virágoztattak fel és taszítottak a mélybe, áruk és eszmék áramlását irányították, napjainkban pedig a nemzetközi viszonyok és folyamatok új fejezetének kezdetét ígérik.  „Manapság nagy körültekintéssel igyekszünk felbecsülni a gyors gazdasági növekedés valószínű hatásait Kínában, ahol a luxuscikkek iránti igény az előrejelzések szerint a következő évtizedben megnégyszereződik, és feszült figyelemmel kísérjük a társadalmi változásokat Indiában, ahol ma már több embernek van mobiltelefonja, mint ahányan vízöblítéses vécét használhatnak. Egyik ország sem jelenti azonban a legjobb nézőpontot a világ múltjának és jelenének szemléléséhez. Valójában egy évezreden át ez a Nyugat és Kelet, Európa és a Csendes-óceán között húzódó régió volt a világ tengelye.  Ez az a régió, ahol a világ nagy vallásai megszülettek. Itt emelkedtek fel és hanyatlottak le hatalmas birodalmak, s a küzdelem hatásai érzékelhetőek voltak sok ezer kilométernyi ávolságban is. Aki itt megáll, másképpen látja a múltat, és feltárul előtte egy bonyolult, szoros összefüggésekkel átszőtt világ, amelyben az egy-egy kontinensen végbemenő történések hatással vannak a másikra, ahol a közép-ázsiai események utórezgései Észak-Afrikában is érezhetők, ami Bagdadban végbemegy, az visszhangot ver Skandináviában.  A történelmi megrázkódtatások szétterjedtek a szélrózsa minden irányába futó hálózaton: az útvonalakon, amelyeken zarándokok, harcosok és kereskedők közlekedtek. A 19. század végén egy kiváló német geológus, Ferdinand von Richthofen (az első világháborúban legendává vált pilóta, »a vörös báró« nagybátyja) selyemutaknak - Seidenstraßen - nevezte el ezt a nagy jelentőségű, eleven hálózatot."

"Bulgária közel ötvenezres zsidósága a második világháború alatt kétszer is elkerülte a deportálást. Megmentésében a legfontosabb szerepet a bolgár pravoszláv egyház játszotta. A remélt revízió Bulgáriát is a hitleri Németország karjaiba taszította. A megvalósult területi gyarapodás kötelezvényeként a bolgár parlament 1940-ben a nürnbergi faji törvények mintájára súlyos jogfosztásokat és diszkriminációt vezetett be a zsidó lakossággal szemben. A bolgár pravoszláv egyház szinódusa ezt kezdettől fogva elítélte. Március 10–11-i céldátummal 1943 elejére elkészült a deportálások titkos forgatókönyve, de már a macedóniai és trákiai zsidók koncentrációs táborokba történő hurcolása is felrázta a bolgár zsidó közösséget és a bolgár közvéleményt, és kormányzó párti képviselők tiltakozására III. Borisz cár március 9-én leállíttatta a szerelvényeket. Ennek ellenére Plovdivban március 10-én reggel összeszedtek néhány száz zsidót bevagonírozásra. Kiril plovdivi metropolita kinyilvánította, hogy velük tart. Tiltakoztak a pravoszláv egyház képviselői Szlivenben, Sumenben, Pazardzsikben, Haszkovóban és Szamokovban is. Végül délig mindenhova eljutott a halasztó parancs. A bolgár társadalmat 500 évnyi török uralom után nem jellemezték polgári tradíciók és szilárd demokratikus értékrendszer, a holokauszt idején mégis képes volt a nagy cselekedetre. Doncsev Toso, akinek Magyarországi bolgárként egyformán van rálátása mindkét ország, mindkét nép történetére, ennek a páratlan történetnek a nyitját keresi hiánypótló tanulmányában, hitelesen."  – Klein András Magyarország szófiai nagykövete

Joseph R. Bident, Barack Obama alelnökét nevezték már a legszerencsésebb embernek – és a legszerencsétlenebbnek is. Szerencsés, mert ötven évnyi töretlen pályafutása a Fehér Házig vitte, és szerencsétlen, mert ezt a fél évszázadot fájdalmas személyes veszteségek és mély csalódások kísérték. Noha Joe Biden életét drámai események alakították, a hajtóerőt hozzá olyan eltökéltség adta, amely a politika legfelső köreiben is ritka: a szembenézés a tévedésekkel, az emberi fogyatékosságokkal és a sorsfordulatokkal. Saját próbatételei mély empátiát fejlesztettek ki benne a küszködő emberek iránt, és ez a tulajdonság nélkülözhetetlen akkor, amikor az amerikai nemzet évtizedek óta legnehezebb időszakát éli át. Evan Osnos, a The New Yorker újságírója hosszú interjúkat készített Bidennel és másokkal, köztük Barack Obamával és a Biden család tagjaival. A bennfentes, érdekes és hiteles könyv megjeleníti az elnökjelölt hosszú és eseménydús szenátusi pályafutását, nyolcéves alelnöki megbízatását, a mellőzöttség éveit, amikor 2016-ban a demokraták Hillary Clinton mögé álltak, és a döntést, hogy harcba száll az elnökségért Donald Trumppal.

Ki ne gondolkodott volna még el azon, vajon kik voltak az ősei, miért épp ott éltek, ahol, és hogy a kalandos, titokzatos múlt mennyire határozza meg az utódok életét? A Svábok történetét, mely a második sváb betelepítés idején játszódik és Lotaringia szomszédságából indul, egy ilyen időutazás ihlette. Hőseink porosz–német, francia–német ellentétek, csetepaték közepette élik dolgos hétköznapjaikat, amikor is toborzók járják a birodalmat, akik elsősorban Magyarországra szeretnék csábítani a jobbágycsaládokat. Ezzel veszi kezdetét az a kalandos utazás, melynek során a különböző tartományokból induló hőseink útjai kereszteződnek, hogy aztán a többek között Baranya megye falvait, a pécsváradi apátságot is benépesítő letelepedők sorsa végérvényesen összefonódjon.Az események során azok a hagyományok, szokások is megelevenednek, amelyek részben még ma is köztünk élnek. Megtudhatjuk, egy zárt közösség hogyan jut szorgalmának, kitartásának köszönhetően egyről a kettőre, mennyit változtat sorsukon egy rátermett, karizmatikus vezető, a szerelem mennyiben befolyásolja sorsukat.

Hannibalnak hatvan háborús elefántot kell szállítania az észak-afrikai Karthágóból, a Közép-tengeren át Ibériáig. Ki kell képeznie embereit e nehéz feladat végrehajtására. Ennek a projektnek az az első része, hogy egy elefántot be kell rakni egy hajóra, és tizennyolc napos úton kelet felé kell vitorlázni. Kiválasztotta legnagyobb elefántját, Obolust, amelyet emberei képzésében használ majd. Az állat Obolus hajóra felszállítás közben megölte hosszú távú gazdáját. Egy lány, Liada az egyetlen, aki képes irányítani a temperamentumos elefántot. Miután sikerül neki felvezetnie a rámpán és a hajó fedélzetén Obolust, Hannibal megkéri, hogy menjen el az elefánttal Ibériába. Liada nem szívesen hagyja el Karthágóban a barátait, de a hosszú út során aggódik Obolus biztonsága miatt is. Úgy dönt, hogy elhagyja barátait, és gondoskodik Obolusról.

Tizenkét hónap telt el férje halála után, mikor Vigdis Birgsdóttir végre megtöri önként választott magányát, és újra kilép az utcára, ahol egy sor különös történés fogadja. Ugyanekkor, Pécs városában felszínre kerülnek Vlad Tepes (Drakula) magyarországi lakhelyének romjai, falain pedig rejtélyes, vérrel írt feliratokra bukkannak. Szenes Miklós régészdoktor veszi kézbe a meglepő felfedezés kivizsgálását, és felveszi a kapcsolatot az izlandi Hanna Sigurdóttirral, a holt nyelvek szakértőjével. Kutatásaik során rájönnek, miért pont őket „választották” az évszázadokon át rejtve maradt titok megfejtésére, mely rávilágít egy Vlad Tepes és a magyar vámpírként ismert, szűzlányok vérében fürdő Báthory Erzsébet között köttetett egyezségre. Eközben Vigdis megismerkedik Süllős Lajossal, és az elbűvölő férfi apránként bevezeti a magyar kultúra és az ezotéria világába, majd úgy döntenek, beavatási útra indulnak Budapest felé. A Szerelmi szálak, vérkötelékek megindító utazás a múltba, mely során egyaránt jelen van élet és halál, szerelem és árulás, de főként az észrevétlenül mindent átjáró varázslat.

Az 1914-ben kezdődött és világméretűvé dagadt összecsapás felrobbantotta és megszüntette a régi világot, miközben utat nyitott egy új, minden korábbinál kegyetlenebb korszaknak, amelyet rövid huszadik századnak szokás nevezni. A Nagy Háborúról szóló első értelmezési kísérletek magából a háború logikájából sarjadtak, és a gonosz, illetve a jó közötti küzdelemként írták le az eseményeket. Ez az értelmezés máig sok hívet tudhat magáénak. Schmidt Mária történész nagyívű esszéje az egyik első szellemi próbálkozás, hogy túllépjünk az ellentétpárokkal operáló magyarázatokon. Csak száz év telt el azóta, így kijelenthető: ez a könyv igazi kezdet. Sokan fognak még hivatkozni rá.

Aligha van olyan esemény, amely inkább a tágabb értelemben vett „baloldali tábor” teljes egyetértésének tárgya lenne, mint Párizs városának felkelése, a párizsi kommün a vesztes porosz–francia háború után, és. ezzel azért többé-kevésbé mindenki egyetért. Ennek a jelenségnek persze az egyik oka, hogy talán ez az a fontos történelmi esemény, amelyről tán a legkevesebbet tudunk: a kommün története még hívei, rajongói, tisztelői számára is legtöbbször elég homályos. Ennek oka, hogy a kommün, ez a „tigrisugrás a történelem szabad ege alatt” (Walter Benjamin szavaival) már a kortársak számára is nagyon nehezen megfogható és elmesélhető történelmi eseménynek bizonyult. A könyv bőséges korabeli és modern forrást felhasználva tárja fel a párizsi kommün kiváltó okait, történelmi gyökereit, a városi forradalom természetét, a kortársak reakcióit, az események lefolyását, a kommün utáni megtorlást, valamint a forradalom utóéletét az emlékezetben és a történetírásban. Feldolgozásának módszere egyszerre klasszikus és formabontó, olvasmányos és elgondolkodtató.

Jeruzsálem 1244-ben elesett, s a szentföldi keresztesek kétszáz esztendei háborúskodás után egyetlen valamirevaló erősségben húzhatták meg magukat: Akkóban. A város impozáns bástyáit és vastag kőfalait mintegy tízezer harcos védte. Ám 1291 tavaszán Akkót ostrom alá vette az irdatlan mameluk sereg. Az Elátkozott toronyban Roger Crowley eleven mesélőkedvvel számol be a mamelukok bősz támadásáról, akik a dzsihád lázában égve képzett árkászok csapataival és óriási katapultokkal felszerelkezve indultak Akkó falai ellen, hogy minden korábbinál hevesebb lövedékzáport zúdítsanak rájuk. A szerző fennmaradt arab forrásokból és eleddig lefordítatlan latin okiratokból merítve eleveníti föl az összeomlóban lévő keresztes királyságok és a harcos iszlám konfliktusát. Az Elátkozott torony, középpontjában a drámai utolsó ütközettel, lebilincselően ábrázolja a keresztes hadjáratok korát, s merőben új szemszögből láttatja a világtörténelem e fordulópontját. „Az ádáz tusa végül egyetlen konkrét pontra összpontosult. Akkó középkori látogatói fantáziadús hasonlatokkal jellemezték a város alakját: hol csatabárd formájúnak írták le, hol egy keresztes pajzsához hasonlították, hol pedig - egyszerűbben, de nem kevésbé láttatón - olyan háromszögként festették le, amelynek alapját a tenger határolja. A háromszög másik két oldalát a város egyetlen falának északi és keleti része alkotta, melyek folytonosságát helyenként kapuk és bástyatornyok szakították meg. Előtte egy alacsonyabb külső fal és vizesárok húzódott. A két falszakasz a háromszög csúcsában találkozott, amely a vár legsebezhetőbb, egyben legjobban megerősített körzete volt - és persze itt tombolt a leghevesebben az Akkóért vívott küzdelem. Ezt a helyet egy félelmetes torony védte; a védelem talpköve, amelyet a keresztesek csak Turris maledicta, vagyis Elátkozott torony néven emlegettek."