Najnovšie - História, vojnová literatúra strana 30 z 82

A katonai erények szükséges feltételét alkotják a katonai feladatok sikeres teljesítésének, ezért nélkülözhetetlen részét képezik a katonákkal szemben támasztott elvárásoknak. Az egy-egy korszakra jellemző katonai erények mindig képet nyújtanak arról, hogy a társadalom mit vár el a katonáktól, így az adott kultúra katonai etikai gondolkodásáról is. A kor tágabb filozófiai, politikaelméleti, társadalmi, hadtechnikai és egyéb változásaival az erények is változnak. Ez részben azt jelenti, hogy egy erénynek egy bizonyos időszakban kiemelkedő jelentősége lehet, és minden más erényt arra hivatkozva határoznak meg, máskor azonban alárendelt szerepbe kerül. A katonai erények változása másrészt azt jelenti, hogy az alapvető katonai erénytípusok – kiemelkedő vagy alárendelt szerepben – minden esetben megmaradnak, csupán az változik, hogy ezek az erénytípusok milyen formában jelennek meg egy-egy korszakban. Jelen kötet témája a katonai erények, azon belül is a magyar katonai erények változásának története.

Mikor mondták ki az erdélyi románok a Magyarországtól való elszakadást? Hány jegyzéket adott át Fernand Vix alezredes a magyar kormányzatnak? Ki volt Szlovákia első diktátora? Kik szálltak szembe az egyre több magyarlakta területet megszálló idegen csapatokkal? Hogyan érintette a magyar vasúthálózatot a trianoni békeszerződés? Hány menekült érkezett Magyarországra az elcsatolt területekről? Mennyi időbe telt, mire úgy-ahogy magához tért a magyar gazdaság Trianon után? A Trianon enciklopédia szerzőiként és szerkesztőiként egy olyan kézikönyvet szeretnénk átnyújtani a közönségnek, amely a tényanyagra koncentrálva segít tájékozódni, eligazodni a történelmi folyamatok és különféle értelmezéseik között. Abban bízunk, hogy a mai magyar történeti kutatás élvonalát képviselő kötet megtalálja az utat olvasói, elsősorban a történelemtanárok, egyetemisták felé, és összefogott, világos, de nem egysíkú magyarázatokkal segítheti azokat, akiket érdekelnek a magyar történelem ezen tragikus évei. Trianon megismerésében – akár tetszik, akár nem – a rációé a főszerep, csak ennek segítségével tudjuk feldolgozni az évszázada történt, de napjainkra is kiható eseményeket.

A háború művészete című kötet három, az ókori Kínában született klasszikus hadtudományi művet (A háború művészete, A hadviselés szabályai és A tábornagy metódusa) tár az olvasó elé. Mindhárom tekinthető egyszerre politikaelméleti, filozófiai és pszichológiai alkotásnak. Útmutatót adnak nemcsak a hadviseléshez, hanem a helyes kormányzáshoz, konfliktuskezeléshez és ahhoz, hogyan érvényesítsük érdekeinket. A több mint 2000 évvel ezelőtt született művek a mai napig különböző államok stratégiai gondolkodásának alappillérei, és az élet számos területén tanítják és alkalmazzák a versenyhelyzetben használandó taktikákat és stratégiákat.

Aki már járt Indiában, az megtapasztalhatta, hogy a szubkontinens szétválásának megvannak az árnyoldalai. A politikai és a vallási kérdések a közös történelmi múlt ellenére is India, Pakisztán és Banglades széthúzását eredményezik. Ezek az országok mégis hívogatóak a világ utazói számára. Ez a könyv megmutatja, hogy a felszín alatt milyen csodák rejtőznek. Hogy az évezredek kultúráját a hétköznapokban őrző, ápoló kezek milyen értékessé teszik Pakisztánt, ahol a UNESCO világörökségi helyszínei ötvözik a hindu, a muzulmán és a törzsi kultúrát. Ahol egyedülálló irodalmi műveket és semmihez sem hasonlíthatóan csodás mauzóleumokat hagytak maguk után a szúfi szentek. Ahol a modern kor minden vívmánya biztosítja a gondtalan kényelmet az odalátogatók számára, ugyanakkor időutazást lehet tenni Mohendzsodáro és Harappa évezredeibe, valamint meg lehet csodálni Chaukhandi és más temetkezési helyek síremlékeinek csipkeszerű, faragott falait. Azután el lehet mélyedni Allah hívei és Mohamed próféta követői nyomában Iszlámábád óriás mecsetének az üzenetében, majd a vallási rajongásban az önkívületig elmerülő tömegek láttán Allahot meg a negyedik kalifát, Alit idézhetjük meg Sehwan Sharifban. De a történelmi tényekkel is megismerkedhetünk a könyv segítségével. Az ókori Selyemút nyomán emelt óriáserődökkel, amelyek egyedülálló füzért alkotnak az Indus folyó mentén, és Bahawalpur maharadzsáinak életébe is betekintést nyerhetünk. Megtudhatjuk továbbá, hogyan oktattak a világ egyik első egyetemén, Takszilában. Azután találkozhatunk Kőrösi Csoma Sándorral és Stein Auréllal, valamint megcsodálhatjuk Lahorban Schöfft Ágoston monstre festményét abban a galériában, amely a szikh Bamba hercegnő tulajdonában állt. Az ő társalkodónője volt a neves magyar tudós, Baktay Ervin nővére, aki egyben édesanyja volt a Budapesten született Amrita Sérgil festőnőnek. Ezt a gazdag kulturális közeget pedig még felejthetetlenebbé teszi a pakisztáni emberek utunk során megtapasztalt kedvessége.

Honnan érkeztek az első földművelők a Kárpát-medencébe, és hogyan festettek a modern várostervezés kezdetei Magyarországon? Mikor szerepelt Magyarországon kiadott világtérképen először az amerikai kontinens, miként terjedt el az Újvilágból származó paprika? Kik szürcsöltek elsőként kávét kínai porcelánból Budán, és milyen szerepet játszott az Amerika leigázásából származó ezüst a magyarországi törökellenes háborúkban? Miért csókolta meg Szapolyai János Szulejmán szultán kezét? Miért okozta egy indonéz vulkánkitörés a nyár elmaradását Magyarországon, és miként lett az ország "akácnagyhatalom"?E könyv - a Magyarország globális története, 1869-2022 idősebb testvére - nagyszabású kísérlet Magyarország történetének újragondolására. Szerzői - történészek, geológusok, régészek, nyelvészek, irodalmárok, a könyv-, a művészet- és építészettörténet, illetve a vallástudomány képviselői - az ország és lakosainak határokon átívelő kapcsolataiból és globális beágyazódottságaiból indulnak ki.Évezredek meghatározó jelentőségű, de mégis csak kevésbé ismert vagy nem kellően tudatosított történeteit elemzik tudományos színvonalon, ugyanakkor közérthető stílusban. Érdemben bemutatják, hogy - a változó kiterjedésű és formájú - Magyarország az elmúlt évezred során milyen módokon volt a globális történelem némileg sajátos, de nagyon is integráns része, és kapcsolatai idővel miként hálózták be bolygónkat.Szerzők:Ács Pál, Ágoston Gábor, Baár Mónika, Bácsatyai Dániel, Balogh Piroska, Balogh Róbert, Bárány Attila, Benda Borbála, Berecz Ágoston, Bodrogi Ferenc, Cieger András, Csákó Judit, F. Romhányi Beatrix, Fata Márta, Fedeles Tamás, Gál Judit, Lumini?a Gatejel, G. Etényi Nóra, Halmos Károly, Hőnich Henrik, Jakab Gusztáv, Kármán Gábor, Kázmér Miklós, Klaniczay Gábor, Klein Rudolf, Klement Judit, Koloh Gábor, Komori Tünde, Konrád Miklós, Kontler László, Kovács Bálint, Kovács Janka, Kovács Péter, Kovács Szilvia, Kökényesi Zsolt, Kuzder Rita, Laczó Ferenc, Láng Benedek, Langó Péter, Lévai Csaba, Mészáros Ágnes, Mézes Ádám, Mihalik Béla, Mikó Árpád, Monostori Tibor, Nagy Balázs, Nagy Levente, Nagy Pál, Robert Nemes, Németh Ágnes, Pálffy Géza, Papp Adrienn, Rácz Zsófia, Rétfalvi Zsófia, Sándor Klára, Siklósi Zsuzsanna, Simon Melinda, Skorka Renáta, Sz. Kristóf Ildikó, Szabados János, Szabó András, Szabó Dániel, Szakács Béla Zsolt, Szende Katalin, Thoroczkay Gábor, Tóth Ferenc, Tóth G. Péter, Tóth Hajnalka, Tóth Heléna, Tózsa-Rigó Attila, Török Zsolt, Ugry Bálint, Uhrin Dorottya, V. Szabó Gábor, Vadas András, Varga Bálint, Vásáry István, Végsheő Tamás, Velladics Márta, Veszprémy László, Vida Tivadar, Zászkaliczky Márton

"Én igazán a legkisebb okot sem adtam kiutasításra, hiszen már süketségemnél és tudatlanságomnál fogva sem kerülhettem abba a helyzetbe, hogy az állam érdekeire, a közrendre és közbiztonságra aggályos lehessek. Alázattal könyörgöm, hogy még hátralévő pár napomat ne méltóztassék súlyosabbá tenni kiutasításommal, ne küldjenek egy idegen országba, ahol ma már senkim sincs; itt éltem le életemet, és itt szeretnék örök pihenőre térni." "A holokauszt minden egyes magyar állampolgár részvételével történt: mindenkinek volt a zsidótörvények által érintett szomszédja, barátja vagy üzletfele. Az átlagember esetében a felelősség elhárítására szolgáló "parancsra tettem" megfogalmazás megfelelője a "nem is tudtam róla". Klacsmann Borbála könyve ennek a kényelmes és megszokott elbeszélésnek minden elemét megkérdőjelezi, és konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogyan nyilvánította a magyar állampolgárok egyik része a másikat minden következmény nélkül "másnak". (...) Azt, hogy mi hangzott el és milyen döntések születtek az ebédlőasztaloknál a gőzölgő levesek felett vagy a befüggönyözött szobák sötétjében, melyeknek hatására (...) kérvényeket, beadványokat tettek egyes állampolgárok más állampolgárok ellen, nem tudjuk, csak sejthetjük. De ezeknek a döntéseknek az írott forrásai megmaradtak, és rájuk épül ez a könyv. A kapzsiság és a bizonyosság, hogy meg lehet úszni, sok tízezer magyart késztetett rá, hogy mások kirablása és halála árán javítson anyagi helyzetén." (Részlet Pető Andrea előszavából)

"Pillanatfelvétel. A közelmúltból, a régmúltról. A jelent nekünk kell hozzárendelni. Csak az biztos, hogy a város szenvedései folytatódnak. A szemünk láttára küzd. És ha győz, talán a szembenézés ideje is eljön. Lutz Kleveman a közép-európaiság büszke, de borzalmas örökségéről mesél, történészi igénnyel. Ám riporteri reflexeinek ő sem tud parancsolni. Ahogy senki más sem. Lembergben biztos nem." Vörös Szabolcs, Válasz Online A Habsburg Birodalomhoz tartozó Lemberget, Lvivet "Európa Jeruzsálemének" tartották, ahol lengyelek, zsidók, ukránok és németek éltek együtt. Neves művészek és tudósok olyan kultúrát teremtettek, amely a berlinivel és a bécsivel vetekedett. Aztán mint oly sok közép-európai város, a háborúk, a holokauszt és a kitelepítés miatt lakóinak java részét elvesztette - és velük együtt az emlékeit is. Lutz C. Kleveman felidézi a város eltemetett múltját. Amit feltár és amit eközben elmesél, az Európa napjainkig tartó történelme. "Könyvem azokon a kutatásokon alapul, amelyeket Lembergben, ebben a nyugat-ukrajnai városban végeztem 2014-15 folyamán, azaz már a Krím orosz annektálása és a Donbaszban vívott harcok kitörése után. Azok az események jelölik ki a mostani háború voltaképpeni kezdetét, és kíméletlen folytatásuk csupán az újabb orosz invázió. 2014 júliusában határoztam el, hogy könyvet írok Lembergről és Ukrajna történelméről, miután részt vettem egy istentiszteleten. Három, a Donbaszban elesett lembergi katona emlékére tartották azt a szertartást. (...) azért gyakorolt rám megrendítő hatást, mert úgy tűnt, hogy Lembergben szakadatlanul ismétli magát a történelem. Hát soha nem lesz már vége az öldöklésnek? - töprengtem. Hány ifjúnak kell még meghalnia? És ma megint ugyanezeken a kérdéseken rágódom." Lutz C. Kleveman (1974) történelmet tanult a London School of Economicson, írásait a Die Zeit, a Spiegel Online és a The Daily Telegraph közli. Magyarul ez az első könyve.

Romsics Ignác nagyívű szintézise a magyar történelem utolsó száz évét a történettudomány és a társtudományok eredményei alapján teszi mérlegre. A nyolc nagy fejezet tárgya a XX. századi magyar történelem egymást követő - és rendszerint egymást tagadó - nyolc nagy korszaka, kitágítva az időhatárokat az első világháború előtti három-négy évtizedre és befejezésként a rendszerváltozás utáni húsz évre. Az egyes fejezeteken belül minden esetben tematikai rendezőelv érvényesül: állam és politika, gazdaság, oktatás, társadalom, kultúra és művelődés, külpolitika. A jelenlegi kiadás az újabb kutatásoknak megfelelő néhány kiegészítéssel bővíti a könyv legutóbbi, 2010-es megjelenését.A Monarchia s ezen belül a történelmi Magyarország felbomlása nem véletlenek következménye, hanem egy hosszabb folyamat eredménye volt. E folyamat motorjának, hajtóerejének a nyelvi-kulturális közösségekre épülő modern nacionalizmus tekinthető, amely előbb vagy utóbb a térség mindegyik multietnikus birodalmát - majd államát - felrobbantotta. Az átalakulás a Török Birodalom dezintegrálódásával és kis, de expanzív nemzetállamok kialakulásával kezdődött a Balkánon a XIX. század első harmadában, s legutóbbi fázisa a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása volt az 1990-es évek elején.

Tévedés ne essék, figyelmezteti az olvasót a szerző: itt a gengszterek a "jó fiúk". A harmincas évek végén az amerikai zsidó maffia -- a maga sajátos módján -- hadba lépett az amerikai náci Bund ellen, méghozzá egy bíró felkérésére, aki kikötötte: csontok törhetnek, orrok vérezhetnek, de gyilkolni nem szabad. Ha Rejtő Jenő történelmi regényt írt volna, valami ilyesmi került volna ki a keze alól. Sziporkázóan szellemes, szórakoztató, ráadásul az elsőtől az utolsó betűig igaz. „A hadtörténészek feljegyzései szerint a Third Ward Polgárőrei méltónak bizonyultak történelmi elődeikhez. Az amerikai függetlenségi háborúban a brit katonák alakzatban vonultak fel, és általában is ragaszkodtak a hadviselés szabályaihoz, az amerikaiak viszont gerilla-hadviselést folytattak ellenük. Hasonló történt itt is. Meglehet, hogy a nácik összehangoltabban harcoltak, viszont a zsidók serege profi bokszolókból és pénzbehajtókból állt. Úgy is mondhatnánk, hogy profi menetelők szálltak szembe profi verekedőkkel. Egy zsidó a kalapácsával akkorát ütött egy náci felkarjára, hogy utána könnyedén letéphette onnan a horogkeresztes karszalagot, de úgy, hogy jött vele némi hús is a csontról. A Robert Michelis nevű áldozat ordítva rogyott össze.” „Meg kell értetni velük, hogy nácinak lenni veszélyes.” - (Nathan Perlman bíró, a náciverés szellemi atyja). „A színpadot horogkereszttel és Hitler-képpel díszítették. Mi nem voltunk valami sokan, de keményen odatettük magunkat. Némelyiket egyszerűen kidobtuk az ablakon. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a zsidók nem mindig tűrik tétlenül a sértegetést.” - (Meyer Lansky, gengszter).

Minden állam igényt tart arra, hogy az oktatásra támaszkodva folyamatosan segítse a különböző köszszolgálati hivatásrendeket a változó környezeti kihívásokhoz való sikeres alkalmazkodásban. Jelen könyv olyan ismereteket ad át, amelyben a közösségi együtt gondolkodásnak kiemelt szerep jut. A hadtudomány és a honvédelem alapkérdéseit és gondolatrendszerét, annak történetét bemutatva sajátos közszolgálai ismeretek megszerzésének lehetőségével támogatja a katonai hivatásrend/szakterület jobb megismerését. A könyv fejezetei olyan színes tudásanyagot tartalmaznak, amelyek korszerű ismeretekkel szolgálnak a honvédelemről és a haderő tevékenységéről. Tartalmuk elősegíti a katonai hivatásrend főbb feladatainak és egyes működési sajátosságainak jobb megértését, a közszolgálati életpályák egymáshoz közelítését, az Egyetem karai között az átoktatás és az áthallgatás megvalósulását, valamint a társkarok hallgatóival való közös tanulás élményét. A tananyag sikeres elsajátítását követően a hallgatók összességében ismerik, értik és át tudják tekinteni a honvédelem és a haderő tevékenységének teljes spektrumát.

\"Captain Smith came running out of the chart room. \'What is it?\' he asked. \'We have struck ice, Sir.\'\" \"Titanic\" was published in 1912, shortly after the disaster. In his book, Young provides a detailed account of the Titanic\'s construction, the voyage, and the sinking, using information from survivors and other firsthand sources. He also analyzes the events leading up to the disaster, including the warnings that were ignored, the actions of the crew, and the inadequate number of lifeboats.

A kor kihívásainak megfelelően mindig módosultak a hadtudományi kutatás kérdései. Napjaink hadtudományának, aktualitásának vizsgálata nemcsak azért fontos, mert a maga nemében egyedülálló tudományágról van szó, hanem mert a szomszédunkban zajló háború, a haderőben zajló változások aktualizálják a hadtudományi kutatások tárgyát, fókuszba állítják a hadászati-harcászati kérdéseket. A hadtudósok, doktoranduszok feladata pedig a jelen vizsgálata.Minden hadtudomány iránt érdeklődőnek, oktatónak, doktorandusznak, ajánlom a kötetet, melyben olyan elméleti-gyakorlati kérdésekről olvashatunk többek között, mint a célfeladatra készített kumulatív töltetek kialakításának vizsgálata, a harcászati szintű katonai döntéshozatal folyamata, a légi sugárfelderítés jövője.

1808, ?Franciaország. Egész Európa Bonaparte Napóleon lába előtt hever. Győzedelmes seregei minden ellenséges hadat szétzúztak az Atlanti-óceán partjaitól Oroszországig, rendőrminisztere, Fouché, pedig könyörtelenül elbánik a hatalma ellen szövetkezőkkel – és sokszor az ártatlanokkal. Ám a bukás réme folyamatosan a nagyok nyomában jár, és amikor a sikerektől megrészegült császár úgy dönt, hogy Spanyolországot lerohanva végleg leszámol a Bourbonokkal, olyan eseményeket indít el, amelyek elkerülhetetlenül vezetnek a katasztrofális oroszországi hadjárathoz, majd a megsemmisítő waterlooi vereséghez.A nagy Napóleon az egész európai történelmet új irányba terelő uralkodó és hadvezér életének kritikus fontosságú időszakát dolgozza fel. David Pilgrim óriási kutatómunkán alapuló klasszikus regényében megelevenedik a hatalma csúcsán lévő császár udvara, és a trón körül csoportosuló történelmi alakok izgalmas kavalkádja: Talleyrand, a minden rezsimet túlélő zseniális diplomata; Fouché, a kíméletlen rendőrminiszter, akitől még Napóleon is tart; Walewska Mária, Napóleon lengyel szeretője és törvénytelen gyermekének anyja. És természetesen maga Bonaparte Napóleon, aki minden zsenialitása, ambíciója, szívóssága és nagysága ellenére végül ugyanolyan esendőnek bizonyult, mint bárki más.

Alig múlt húszesztendős II. Lajos, amikor meghalt Mohácsnál. Nála egy évvel volt idősebb a királyné, aki egyetlen szerelmét gyászolta haláláig. Mária nem tudhatta, és egész életében azt kutatta, hol nyugszik a négyszer eltemetett király teste, és hogy pontosan mi okozta a halálát.  Miklya Luzsányi Mónika II. Lajos feleségének portréját rajzolja meg könyvében. A nagyközönség számára talán kevésbé ismert Habsburg Máriáról a mai történetkutatási források alapján bizonyosan tudni, hogy nemcsak olvasott, művelt és a gazdálkodáshoz is értő asszony volt, hanem nagyformátumú politikus, aki hasztalan próbált nyomást gyakorolni a megátalkodott magyar hűbérurakra - reformjai így végül Németalföld gazdaságának felvirágoztatását szolgálták. A regény egy sírig tartó szerelem története, s emellett képzeletbeli nyomozás: hogyan jutott a magyar királyság Mohácsig? Az Időutazó sorozat kortárs történelmi regényei olyan népszerű vagy kevésbé ismert élettörténeteket beszélnek el, amelyek kivételesek és egyediek. Saját korukat megelőző, erős asszonyok, bölcs mesterek, vagy éppen gyarlóságukban emberi történelmi alakok elevenednek meg a könyvek lapjain. Az olvasó bepillanthat a hírességek hálószobatitkaiba, vagy csemegézhet a történelemkönyvekből kimaradt életrajzi epizódokból. Az író pedig – mint hivatásos időutazó – régi korok asszonyainak és férfijainak bőrébe bújva mesél egyszerre múltról és jelenről.

Könyvünk a második világháború egyetlen hónapjának – túlzás nélkül állíthatóan nemcsak a háború, hanem a 20. századi világtörténelem legfontosabb, sorsdöntő hónapjának – mikrotörténete napról napra, óráról órára, percről percre.  Az eseményeket a történelem legkisebb alkotóeleme, a részt vevő egyén szemszögéből rekonstruálja. Vannak köztük katonák: Sztálingrádnál harcoló szovjet gyalogos, Guadalcanalnál szolgáló amerikai pilóta, olasz teherautó-sofőr az észak-afrikai sivatagból, partizán a belarusz erdőségekből; de vannak civilek is: tizenkét éves menekült kislány Sanghajból, háziasszony Long Islandről, egyetemi hallgató Párizsból, hajótörött kínai matróz, sonderkommandós Treblinkából, koreai szexrabszolga a Mandalajban felállított tábori bordélyházból. Többnyire ismeretlen emberek a ranglétrák alsó fokairól, bár akad köztük néhány olyan ismerős név is, mint Sophie Scholl, Ernst Jünger, Albert Camus, Vaszilij Grosszman. Nem történelmi távolságból, nem mai tudásunk magaslatairól, hanem az ő szemszögükből élhetjük át azokat a napokat, amikor az egész világ jövője forgott kockán.  „Mit jelentenek ezek a szavak? Manszur Abdulin körbesétál társai között, megkérdezi őket. »Gott mit uns?« Minden német katona övcsatján ez áll. Azok az övek nagyon tartósnak tűnnek, igazi bőrből készültek. Sokszor megállt már egy-egy elesett német előtt, és arra gondolt, hogy leveszi róla az övet, saját használatra. De előbb tudni akarja, mit jelentenek ezek a szavak. Balszerencsét is hozhat.  Sejlik neki egy szabályszerűség: az a katona, aki például elveszi egy halott német óráját, általában hamarosan maga is meghal, néha órákon belül. Egyik barátja felkapott egy német pisztolyt, és véletlenül azonnal kézen lőtte magát vele – ami szigorú értelemben öncsonkításnak minősül, és helyben ki is végezhetik érte az embert. Azonkívül úgy véli, van egy hatodik érzéke, amivel megérzi, ki fog legközelebb elesni: általában túlzottan félni kezdenek, elveszítik az önuralmukat, vagy visszahúzódnak, illetve nyakatekert, de átlátszó módon igyekeznek megemberelni magukat. Vannak jelei.”  

Mi a világ igazi története? Vannak titkok a világtörténelemben? Mi a "sárözön" története?Volt egy globális civilizáció, amelyet Tartaria néven ismertek? A világ története nagy hazugság? Miért fontos a világtörténelem?Ez a könyv sok fontos titkot mutat meg a világtörténelemről. Készen állsz az igazság elfogadására? Ha nem érted a múltat, soha nem fogod megérteni a jövőt sem

Nógrádi György legújabb kötetében azokat az írásait gyűjtötte össze, amelyek 2019 eleje és 2022 vége között jelentek meg a Magyar Nemzet hasábjain. A mintegy hatvan cikkben az ismert biztonságpolitikai szakértő a megjelenést megelőző hetek nemzetközi fejleményeit, eseményeit tekinti át, a tőle megszokott módon globális világpolitikai kontextusba ágyazva a felmerülő helyi vagy regionális problémákat. Az elmúlt – nehéz, sok mindenben válságos – évek éppen aktuális helyzetelemzéseit az eltelt idő igazolta, vagy éppenséggel megcáfolta. Visszanézve mindkét eset fontos tanulságokat kínál az olvasó számára.

2022. február 24-én arra ébredt Európa, hogy Oroszország újra megtámadta Ukrajnát. Akkor már hetek óta folytak erről a találgatások, azon a reggelen mégis arcul csapott bennünket a hír. A támadás lángra lobbantotta a Délkelet-Ukrajnában már 2014 óta tartó „alvó háború” szunnyadó parazsát, és emberek millióinak életét forgatta fel fenekestől. E riportkönyv olvasóit magammal hívom a háború sújtotta Belső-Ukrajnába, a menekültekkel elárasztott Kárpátaljára, illetve a határ innenső oldalán, a menekültáradat első vonalában lévő kistelepülésekre is. Találkozni, beszélgetni harcolókkal és menekülőkkel, családokkal és magányos útrakelőkkel, de ugyanúgy a befogadókkal is. Emberekkel, akiket, így vagy úgy, elért a háború forgataga.„Utazás” közben persze, avatott szakértők révén, e háború történeti, biztonságpolitikai, gazdasági és belpolitikai vonatkozásaival is megismerkedhetnek az olvasók. Így szólal meg a könyvben Anton Bendarzsevszkij, Tálas Péter, Pogátsa Zoltán és Ceglédi Zoltán.

Dalos György Három Berlin című könyve a második világháború után szektorokra szabdalt, majd 1961-ben a Fallal kettévágott és 1990-ben újraegyesített városról szól, amelynek fiatal turistaként előbb keleti felét ismerte meg, majd első nyugati útján eljutott a Fallal körülzárt városrészbe is. Személyes élete és írói pályája ettől kezdve újra meg újra Kelet- és Nyugat-Berlin, s a megosztott Németország körül forgott, s ugyanehhez a földrajzi térhez kapcsolódtak szellemi értékválasztásai is a romantikus szocializmustól a demokratikus ellenzékiségig. 1979 őszétől, hosszú hazai publikációs szünet után Nyugat-Berlinben jelentette meg első német nyelvű könyvét. Ugyanakkor Kelet-Berlinben szövődtek szoros kapcsolatai az NDK ellenzéki köreivel és rendszerbíráló íróival; velük együtt élte meg a Fal lebontását, majd a kilencvenes években, akkor már a berlini Magyar Ház vezetőjeként a két városrész bonyolult újraegyesülési folyamatát. A szerző önéletrajzi keretben helyezi el és dokumentálja a „három Berlin” történetét.