Najnovšie - Kresťanstvo strana 34 z 42

A XX. századi kereszténység viszonya az alkotóművészetekhez korántsem tekinthető problémátlannak. Ennek nyilvánvaló tünete az, hogy – legtöbbször a Szentírásra való hivatkozással – a hívő közgondolkodás a giccset részesíti előnyben mind az irodalomban, mind a zenében, mind pedig a képzőművészetben. Ha azonban az önmagát kinyilatkoztató szuverén Istenben hiszünk, akkor azt sem írhatjuk elő neki, hogy kit áldjon meg tehetséggel, és kit ne: a mélyen hívő Bachot vagy a botránkoztatást el nem mulasztó Mozartot; a szerzetesi magányban alkotó, szelídségéről és hitéről is híres Fra Beato Angelicót vagy a mindig kényelmetlen Michelangelót… Visky András

A minket körülvevő világ szerint életünk attól függ, hogyan teljesítünk. Az amerikai szerző ezzel szemben azt állítja: a kegyelem előfeltétele a tökéletlenség; a sebeink és a hibáink azok a repedések, amelyeken keresztül a kegyelem behatolhat az életünkbe. Philip Yancey egyik legszemélyesebb és legprovokatívabb könyvében megrendítő őszinteséggel mutatja be a kegyelem életátformáló hatalmát.

Philip Yancey legújabb könyvében a következő kérdésekre keresi a választ: Hallja-e Isten, amit mondok? Miért törődne épp velem? Mi értelme imádkozni, ha Isten mindentudó? Miért tűnnek következetlennek a válaszai? Miért érezzük olykor közel magunkhoz, olykor pedig távolinak? Hogyan lehetne kielégítőbb az imaéletem? A nehéz kérdésekkel birkózva egészen új szemlélettel közelíti meg az imádság időtlen témakörét.

Yancey ezúttal azt kutatja, vajon mi válthatta ki a társadalom ellenséges magatartását a kereszténységgel szemben. Megvizsgálja, mennyiben járul hozzá a hit és a politika összekapcsolása, valamint az evangélium olykor arrogáns hirdetése a kereszténység elutasításához. Rámutat, mi teszi örömhírré az evangéliumot, s mit érdemes óvnunk és őriznünk egy olyan kultúrában, amely meghaladottnak tekinti a kereszténységet. Izgalmas történetei ugyanakkor megcsillantják a reményt: hitünket olyan formában is kifejezhetjük, hogy azzal még a legcinikusabb kétkedőket is lefegyverezzük.

 Ki ne gondolkodna azon, hogy – létezik-e Isten? – van-e értelme az életének? – van-e célja a szenvedésnek?Alister McGrath könyvével egy meghívást nyújt át nekünk: üljünk le együtt, hármasban C. S. Lewisszal, és beszélgessünk az élet nagy kérdéseiről, dilemmáiról. Fedezzük fel, miként vélekedett Lewis barátságról, mennyről, a hit mellett szóló érvekről, a történetmesélés erejéről, s még számos kérdésről!McGrath C. S. Lewis életrajzírójaként, valamint teológiai, történelmi és irodalmi jártasságának köszönhetően avatott, sokoldalú értelmezője Lewis eszmevilágának. Izgalmasan vázolja fel az író portréját, valamint a nyugati kultúrkörre gyakorolt hatását.„Magam is azok közé a frissen megtért amerikaiak közé tartozom, akik az 1960-as és -70-es években C. S. Lewis műveivel csillapítottam lelki szomjúságomat. Lewis meghatározó hatást gyakorolt az életemre, dr. McGrath pedig megmagyarázza, miért.”  Timothy Keller

David Benner könyve az önismeret és istenismeret szoros összefüggését hangsúlyozva azt a folyamatot tárja elénk, hogyan találhatunk rá Krisztusban valódi énünkre, és miképpen élhetünk ennek megfelelően. A valódi önismeret feltétele ugyanis, hogy olyannak lássuk önmagunkat, amilyennek Isten lát minket. Az igaz istenismeret feltétele pedig az, hogy Istenről ne csupán elvont fogalmaink vagy elképzeléseink legyenek, hanem az életgyakorlatunk során szerzett személyes tapasztalatokkal is rendelkezzünk.

Monografie vůbec poprvé představuje dílo erlangenského systematického teologa Friedricha Mildenbergera. Jeho třísvazková Biblická dogmatika, kterou autor obsáhle vykládá a komentuje, kombinuje biblickou vědu s dogmatickým tázáním a usiluje o příhodné porozumění Písmu v církevní praxi. V Mildenbergerově jednoduché řeči o Bohu se církev zavazuje pojednávat o pravdě, která se uskutečňuje v životních, nikoli teologických souvislostech. Mildenbergerovo dílo, v českém prostředí naprosto neznámé, vyčnívá v německé teologii 20. století pro svou naprostou radikálnost, interdisciplinaritu a myšlenkovou důslednost.

Myšlení Josefa Šafaříka, který vždy očekával více od jednotlivce než od společnosti a varoval před intelektuálním a etickým konformismem, je prodchnuto hlubokým humanismem. K jeho zájmu o osobnosti, jako byl Sókratés, Ježíš, Dorothee Sölleová nebo Hans Küng, jej vedly osobní sympatie i snaha pochopit, v čem spočívá pravé lidství. Ačkoli tvořil v ústraní a většinu života neměl možnost oficiálně publikovat, svými názory a postoji ovlivnil Václava Havla, Josefa Topola a další význačné postavy kulturní scény. Šafaříkovo dílo je apel, který každého čtenáře staví před základní existenciální otázky, a ani po letech neztratilo nic ze své inspirativnosti.

Teologie náboženství, různé podoby postmoderní teologie a teologie osvobození patří k nejvíce diskutovaným oblastem teologie posledních desetiletí. Studie "Christologie z pomezí: Jacques Dupuis, Roger Haight a Jon Sobrino" přináší původní příspěvek českého teologa Petra Jandejska, který na vybraných osobnostech současné světové teologie přibližuje stav bádání v daných oblastech. Přístupy k osobě Ježíše Krista, které publikace představuje, spojuje důsledné zohlednění zkušenosti teologa s kontextem, ve kterém svou teologii rozvíjí a v němž Krista poznává. S tím je spojeno odpovědně odvážné nové čtení církevního učení o Kristu. Spojení Dupuise, Haighta a Sobrina není nahodilé, neboť jde o jezuitské teology. Studie zkoumá, do jaké míry jsou společné rysy jejich teologického myšlení ovlivněny pokoncilní ignaciánskou spiritualitou, zkušeností s misijní prací a rovněž epochálním dílem jezuity Karla Rahnera. Všechny tři teology zároveň spojuje fakt, že jejich dílo bylo podrobeno šetření vatikánskou Kongregací pro nauku víry. Napětí mezi jejich teologickými přístupy a jistým pojetím církevní teologie, v publikaci spojované především s dílem Josepha Ratzingera, bývalého prefekta Kongregace a následně papeže Benedikta XVI., tvoří další osu publikace. Studie tak představuje spor o interpretaci druhého vatikánského koncilu a jeho odkazu pro (nejen) římskokatolickou teologii.

Prečo stopovanie? Už ani sám poriadne neviem. Najprv to voňalo dobrodružstvom, adrenalínom, zaujímavými cestami a stretnutiami... Potom možno to bola provokácia sebe samému, vyjsť zo seba, zariskovať, skúsiť niečo iné v sebe nájsť... potom a to sa mi možno stalo podstatou na chvíľu cítiť blízkosť neznámeho človeka ako svojho blížneho, ktorý gestom služby ukázal lásku. Obyčajne neobyčajnú lásku. Vo všednosti a nevšednosti cesty. Akoby zjavenie. Boží dotyk. Pero Umelca, ktoré v čase kreslí ťahmi večnosti na listoch očakávania a túžby... Teraz už toľko nestopujem. Zlenivel som. Chýba mi však tá vôňa ciest do neznáma s príbehmi bez predvídateľnosti... Ale ten čas tam na tých cestách spolu s toľkými rôznymi ľuďmi mi bol nesmiernym darom. Milosťou. Prekvapením. Darom. A voči daru túžim byť otvorený. A tak čakám. Na cestu. Na niekoho, kto možno bude rád tráviť trocha času pri spovedi s rozhrešením od kňaza stopára. Pokoj s vami. + Don Róbert Flamík

Krátke a svieže zamyslenia od mamy, ako byť s Bohom pri hrnci, práčke aj za volantom. Slovo autorky: Boh a hora neumytého riadu? Pamätám si na tú chvíľu dodnes. Šli sme na prijímacie skúšky na diaľkové štúdium teológie, kŕče v bruchu od strachu, či vieme všetko. Kamarátka, celkom zničená učením, zahundrala, načo nám tá teológia ako babám vôbec bude. A náš pán dekan od volantu vtipne poznamenal: Nie je nič lepšie, ako vďaka štúdiu teologických vied s posvätnou úctou pristupovať k matérii v hrncoch a v plienkach! To je svätosť! Vtedy sa nám to zdalo nemiestne. Ale dnes sa jemu aj Bohu ako žena, manželka, mama, dcéra a kamarátka ospravedlňujem. Mal pravdu. Ono to síce tak vyzerá, že popri rotovaní okolo rodiny a detí, plus povinnosti v zamestnaní, nie je reálna šanca napriek snom a predsavzatiam o tichej, sústredenej, nerušenej (!) modlitbe mať čas na Boha. Omyl! Boh je neuveriteľne blízko. Skúste čítať. Dá sa poznávať, hovorí k nám a dotýka sa mňa aj teba v celkom obyčajných situáciách a veciach. Ja ho takto zažívam každý deň a všade.

2010 őszén minden reggel és este Isten Szolgája Bálint Sándor boldoggá avatásáért imádkoztam. Az ima után egy-egy zsoltárt olvastam, majd e rövid parafrázisok lejegyzése következett. Őérte és Ővele, Önöknek. "Istenünk! Te megengeded nekünk, hogy a kegyelmedet felhasználó embereket, mint példaképeket magunk elé állítsuk és a magunk hivatásában, életében követni próbáljuk. Sándor szolgád szeretett Téged és mindig figyelt lelkiismerete szavára, amelyben a Te szavadat akarta felismerni és utasításodat megvalósítani. Ezért képezte magát, ezért ment a nép közé, hogy a magyar vallásos kultúra gyöngyszemeit mindnyájunk számára hitet növelő kinccsé tegye. De megalázottságának és szenvedéseinek útján is benned bízott, Téged nézett és a Te erőddel győzött emberi szenvedélyein. Add meg neki a hozzád hűségeseknek megígért mennyei örök életet és add meg nekünk, hogy őt a boldogok között tisztelhessük, és így még inkább példaképünknek tarthassuk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen." Olvass tovább: http://www.mindszentyalapitvany.hu/szentte-avatas/magyar-jeloltek/isten-szolgaja-balint-sandor/

Sírásabda. Csak egy átlagos magyar település. Valahol… Egy férfi. Piszkos, véres, fájdalmakkal teli testét alig vonszolja. Ki ő, hogy került egy búzamező közepébe? Nem tudja senki, még ő maga sem. A település lakói vének, fiatalok, középkorúak. Mint bárhol máshol a világon. De történik velük valami, valahol… Találkoznak egy ismeretlen, múltját vesztett férfival, és a magyar faluban ugyanolyan megpróbáltatásokban részesítik, mint a múltban valaki mást… máshol. Az Emberfiát. Megváltozik mindenki élete, az idegené is, örök nyomot hagyva az emberekben. És még mindig nem tudja senki, ki is ő valójában. Talán az Olvasó megfejti!

A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentésű byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok gyűjteményét. A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentől származónak vallott iratgyűjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerű név találóan fejezi ki, hogy e műnek a rendkívülisége nem külső formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi művekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerűen „Írásnak”, „Írásoknak” nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztető jelölésére szolgál. Ezen kívül Ézsaiásnál az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.

Mert bizony mondom neked, ha meg nem tértek, az Ur egy lehelletére vége lesz Ninivének! Meg fog indulni a föld; halomra fognak dőlni kupolás palotáitok; kerteiteket, mezőtöket kénköves lángok fogják megaszalni; kincseiteket mint fövényt hordja el a vizözön és Ninivéből nem lesz egyéb, mint egy szörnyüséges iszaptemető.

Boh hovorí veľa a hovorí ku každému človeku. Niekedy máme problém s tým, že ho nepočujeme alebo nevieme rozlíšiť, čo nám presne hovorí. Ak sa to naučíme, ľahšie odhalíme Boží plán pre náš život a budeme schopní naplniť Božie povolanie. Zámerom tejto publikácie je povzbudiť každého človeka v tom, že naučiť sa počúvať Boží hlas nie je zložité. Keď si osvojíme niekoľko základných princípov, aj život plný váhavého tápania a neistoty sa môže zmeniť na vzrušujúce dobrodružstvo s Bohom. V knihe nájdete tieto témy: Počúvanie Božieho hlasu, Lepšie počuť Boží hlas, Ako vedieť, čo Boh hovorí?, Osobné kráčanie v Duchu a v Jeho moci, Rozlišovanie, Nie je nebezpečné padnúť, nebezpečné je zostať ležať na zemi, Charizmy, Rozhovor s pátrom redemptoristom Jozefom Mihokom o charizmatickej obnove v Cirkvi, Praktické cvičenia. Kniha vyšla pri príležitosti Konferencie Meč Ducha, ktorú organizovalo Spoločenstvo Martindom.

Otec Ubald Rugirangoga v knihe Odpustenie oslobodzuje svedčí o tom, ako Boh ušetril jeho život, aby mohol pomáhať iným získať telesné, citové aj duchovné uzdravenie. Jeho rozprávanie o tom, ako odpustil mužovi, ktorý mu vyvraždil rodinu, a ako sa staral o jeho deti, kým bol on vo väzení, dokazuje, že milosrdenstvo môže aj v tých najbolestivejších okolnostiach našich životov priniesť pravé odpustenie. „Ježiš, kde si?“ plačúcky som sa modlieval každý večer. Cítil som, že som ako kňaz zlyhal, pretože som síce hlásal lásku, ale došlo ku genocíde... Potom som počul, ako sa mi prihovára Boh. Ježiš chcel, aby som túto skúsenosť neskôr využil pri evanjelizácii. Vtedy som vedel, že prežijem. Vedel som, že Boh nájde riešenie.“ Pri príležitosti 25. výročia rwandskej genocídy nám otec Ubald Rugirangoga predkladá svoj dramatický príbeh. Hoci on vraždeniu unikol, prišiel o osemdesiat príbuzných a 45-tisíc farníkov. Po tejto skúsenosti prežil povolanie sprostredkúvať zmierenie a hlásať evanjelium nielen doma, ale po celom svete. V knihe Odpustenie oslobodzuje ponúka päť duchovných princípov, ktoré sú pomôckou na ceste uzdravenia bolestivej minulosti a nachádzania pokoja v Kristovi. V roku 1994 sa svet neveriacky a s hrôzou prizeral zúrivému krviprelievaniu v Rwande. Hutuskí ozbrojenci sa vtedy rozhodli vyvraždiť populáciu Tutsiov, vrátane žien a detí. O sto dní neskôr boli polia, ulice a dokonca aj kostoly plné miliónov mŕtvych tiel. Pri príležitosti 25. výročia tejto tragickej udalosti zaznieva silné svedectvo o Božej moci, ktorá dokáže do sŕdc plných strachu a nenávisti vniesť pokoj a zmierenie. Otec Ubald opisuje päť duchovných princípov, ktoré nás vedú ku Kristovi, nášmu jedinému zdroju trvalého pokoja: – byť vďačný a veriť, – rozhodnúť sa odpustiť, – zrieknuť sa zla, – rozhodnúť sa žiť pre Ježiša, – žehnať. Každá kapitola je doplnená o otázky na zamyslenie, ktoré čitateľa vedú po ceste odpustenia: od strachu k viere, od hanby k slobode, od izolácie k zmiereniu, od zatrpknutosti k milosrdenstvu a od konfliktu k pokoju. Záverečná kapitola ponúka podnety, ako sa modliť o oslobodenie z pút strachu a nenávisti a ako nájsť pokoj. V prílohe nájdete informácie o projekte Mushaka. Ide o katechetický materiál, ktorý s veľkým úspechom využívajú mnohé rwandské farnosti a ktorý sa s istými úpravami dá aplikovať všade tam, kde treba sprostredkovať zmierenie medzi jednotlivcami alebo skupinami, ktoré sa v dôsledku násilia, traumy alebo etnických či kultúrnych rozdielov odcudzili.

Čo sme to spravili so sexuálnym oslobodením? Thérese Hargotová, filozofka a sexuologička, ktorá už desať rokov pôsobí v školskom prostredí, sa priamo pýta dnešných mladých. Banalizovanie „kultúry porna“, honba za výkonom, posadnutosť sexuálnou orientáciou… Ak sa mladí cítia byť sexuálne oslobodení, sú väzňami viacerých nátlakov. Čo je to za slobodu, ktorá človeka núti ustavične si vyberať identitu, lásku a konanie ako hocijaký iný spotrebný tovar? Táto kniha sa opiera o autentické svedectvá a odvažuje sa čeliť skutočným otázkam, ktoré kladú tínedžeri a mladí dospelí. Pozýva čitateľa nanovo sa zamyslieť nad výchovou k citovému, partnerskému a sexuálnemu životu, aby človek našiel seba samého skôr, než vstúpi do vzťahu s inými.

Nakoľko spoľahlivý je Nový zákon? Zachovali sa okrem záznamov v Biblii nejaké dôkazy, ktoré potvrdzujú, že Ježiš je skutočnou osobou z histórie? Z akého dôvodu by sme mali veriť, že Ježiš vstal z mŕtvych? Túžba nájsť odpovede na tieto otázky viedla Lee Strobela, absolventa Yale Law School, bývalého žurnalistu a dlhoročného redaktora právnickej rubriky v novinách Chicago Tribune k pátraniu po pravde o udalostiach prvého storočia. Dôkazy o tom, čo sa vtedy skutočne stalo, hľadá u popredných vedcov z univerzít zvučného mena. Jeho rozhovory s trinástimi vynikajúcimi odborníkmi z oblasti teológie, histórie, archeológie, psychológie ai. vychádzajú v slovenskom preklade pod názvom Kauza Kristus.