E-knihy - Právo strana 5 z 22

Felforgató technológiák” – jó ideje érezhető, hogy az új technológiák nem csupán lehatárolható részterületeken hozhatnak majd újítást, hanem egész struktúrákat törölhetnek el, vagy írhatnak át úgy, hogy az, ami a korábbi működési mechanizmusok helyén létrejön, radikálisan új kérdéseket vet föl. Valóban így lett, és ennek most már tanúi, résztvevői vagyunk: haszonélvezői és elszenvedői egyszerre. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Információs Társadalom Kutatóintézetének újabb tanulmánykötete a társadalom digitalizálódásának néhány kiemelt területét vizsgálja. A szerzők ezúttal a legújabb technológiák társadalmi aspektusára fókuszálnak, és azt kutatják, milyen hatásokkal jár az átható digitalizáció társadalmi életünk működési mechanizmusaira, alapelveire, értékeire, szabályozási megoldásaira. Miben hoznak előrelépést, hogyan mozdítják elő például demokratikus céljainkat? Mire kell azonban vigyáznunk, és milyen új megoldásokkal kell biztosítanunk értékeink további érvényesülését egy teljesen megváltozott környezetben? Mit kell esetleg elengednünk eddigi gondolkodásunkból? Hol van szükség új szemléletmódra ahhoz, hogy eddigi társadalmi eredményeinket megtartsuk, továbbfejlesszük?

A robbanásszerű ütemben zajló adatforradalom, illetve az annak révén lehetővé váló digitális transzformációs folyamat, valamint a jogi-szabályozási környezet átalakulása egyaránt folyamatos és jelentős adaptációs kihívást jelent a piaci szereplők számára. Egyre szélesebbé válik a digitális vállalkozások köre, amelyek termék- és szolgáltatáskínálata digitális technológiákra épül, vagy napi működésük során technovatív megoldásokat alkalmaznak. Esetükben indokolt friss szemmel tekinteni arra a kérdésre, miért és hogyan valósul meg vállalat(csoport)i szinten a jogkövetés, és a vállalati megfelelés milyen hatást gyakorolhat a versenyképességre. Az érem másik oldalát nézve úgy fogalmaz ható meg a kérdés, hogyan válnak élővé az új szabályok, milyen kihívások nehezítik szervezeti befogadásukat, a jogkövető válla lati magatartás kialakítását. A kötetben foglalt értekezés az uniós digitális szabályozás gerincét alkotó DMA (Digital Markets Act) szabályozási összefüggéseiből kiindulva azon kérdések vizsgálatára irányul, amelyekről a kutatás során beazonosítható volt, hogy a magyar piacon működő digitális vállalkozások a szabályozási átalakuláshoz történő adaptációt elsődlegesen meghatározzák.

A versenyjog nemcsak az Európai Unió egyik legmarkánsabb, dinamikusan fejlődő területe, hanem a magyar jognak is az egyik legizgalmasabb, folyamatosan új (egyebek között az adatvédelemhez és a fogyasztóvédelemhez is kapcsolódó) kérdéseket felvető szelete. A versenyjogi előírások értelmezése és alkalmazása ugyanakkor jelentős kihívások elé állítja úgy a vállalkozásokat és a fogyasztókat, mint a versenyjoggal mélyebben nem foglalkozó jogászokat. A Kompakt kommentár a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényhez című mű elsődleges célja a magyar versenytörvény rendelkezései legfontosabb értelmezési kérdéseinek és az ezekre adott válaszolnak a bemutatása, mindenekelőtt a törvényhez közvetlenül kapcsolódó joggyakorlatra fókuszálva. A kompakt kommentár rövid és lényegre törő műfaj, ennek megfelelően részletes dogmatikai fejtegetések és a történeti háttér bemutatása nélkül kíván segítséget nyújtani a versenytörvény egyes előírásainak értelmezéséhez és alkalmazásához, nem tematikusan, hanem a törvény szerkezetéhez igazodóan áttekintést adva az egyes rendelkezésekről, bemutatva az értelmezéssel összefüggésben felmerülő jogi problémákat és a kapcsolódó joggyakorlatot, valamint a kapcsolódó (hazai és uniós) jogi szabályozást. Az uniós versenyjogi előírások és joggyakorlat csak a szükséges mértékben kerülnek tárgyalásra (ezek megismerését a kiadó más kiadványai teszik lehetővé), a versenytörvény áttekintése elsődlegesen a hazai joggyakorlatra, a versenyhatóság és a bíróságok döntéseire támaszkodva valósul meg. Megjelennek a Gazdasági Versenyhivatal releváns közleményei és utasításai is, amelyek ismerete megkerülhetetlen a jogszabály értelmezéséhez, alkalmazásához. A kompakt kommentár a versenytörvény előírásainak értelmezésével, ezek gyakorlatban való alkalmazásának bemutatásával kívánja megkönnyíteni a jogszabály kapcsán felmerülő jogi problémák megoldását. Segítséget nyújthat a törvény belső összefüggéseinek feltáráshoz, hasznos információkkal szolgálva nemcsak a jogászok, hanem a versenyjog iránt érdeklődők számára is.

Szerzők:dr. Boytha György, dr. Faludi Gábor, dr. Grad-Gyenge Anikó, dr. Gyertyánfy Péter, dr. Győri Erzsébet, dr. Kabai Eszter dr. Kricsfalvi Anita, dr. Lábody Péter, dr. Legeza Dénes, dr. Mezei Péter, dr. Munkácsi Péter, dr. Pogácsás Anett, dr. Szinger András, dr. Tomori Pál Ajánló A Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez újabb, bővített kiadásának alapvető oka a törvény 2021-es novelláris módosítása. Ennek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény egy olyan új egyensúlyt alakított ki az Szjt. Preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több elemében az eddiginél hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára. Növekszik a jogalkalmazók szerepe a helyes arányok megtartásában. Kommentárunk részletesen tárgyalja a változásokat, amelyek közül a következők a legjelentősebbek: a személyhez fűződő jogok körében a mű integritásvédelmének a feltételei; a vagyoni jogoknál a közönség számára közvetlenül nem elérhetően sugárzott műsorok közvetlen betáplálásával, a sugárzáshoz kapcsolódó kiegészítő online szolgáltatással, valamint a hozzáférés helyét és idejét egyénileg megválasztható módon megvalósított nyilvánossághoz közvetítés új, a felhasználás fogalmát is érintő szabályai (ezen belül a közvetítő szolgáltatók közül kiemelt tartalommegosztó szolgáltatás, a tartalmat a megosztó platformra feltöltő tartalomszolgáltató szolgáltatás és a felhőszolgáltatás megítélése); a szabad felhasználások eseteinek bővítése (elsősorban a tudományos kutatás, az oktatás és a kulturális örökségvédelem körében, a digitális felhasználások tekintetében); a kereskedelmi forgalomban nem fellelhető művek könnyített engedélyezése és azok szabad felhasználása; a felhasználási szerződések alaki szabályainak újra rendezése, a felhasználók tájékoztatási kötelezettségének kiterjesztése; a sajtókiadványok kiadói mint új jogosulti csoport megjelenése a szomszédos jogok körében; új felelősségi, adatszolgáltatási, tájékoztatási és szankciós szabályok megjelenése a hozzáférés helyét és idejét egyénileg megválasztható módon megvalósított online nyilvánossághoz közvetítés tartalommegosztás útján megvalósított esetkörében; egységes szerkezetű elkülönült értelmező (fogalom-meghatározó) szabályok megjelenése. Kiemelendő továbbá, hogy az előző kiadáshoz képest változatlan szerzői gárda több tagja is érdemben részt vett a törvénymódosítás előkészítésében.  Reméljük, hogy a szerzői jogunk alakításában növekvő szerepet betöltő bírói kar használható forrást lát az új kiadásban, ahogy változatlanul bízunk abban is, hogy az ügyvédek, ügyészek, igazgatási szakemberek, egyetemi oktatók és hallgatók, valamint a szerzői műveket üzlet- és hivatásszerűen felhasználók is merítenek a kommentárunkból.

A szemle a büntetőeljárás egyik legjelentősebb bizonyítási cselekménye. Jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy évente közel 50 000 szemlét folytatnak le a nyomozó hatóságok. Szakmai körökben közismert a mondás: „a szemle egyszeri és megismételhetetlen”, azaz másképp nem pótolható, nélkülözhetetlen és helyettesíthetetlen bizonyítási cselekmény, amelynek jelentőségét nem lehet túlértékelni, legfeljebb alábecsülni. A szemle esetében olyan speciális bizonyítási cselekményről beszélünk, amely a természettudomány segítségével igyekszik felidézni a releváns pillanatban történt eseményeket. A természettudományos alapokon nyugvó módszereket, eljárásokat ugyanakkor a kriminalisztika elvei mentén kell alkalmazni, ráadásul jogszerűen. A monográfia tárgyát a büntetőeljárásbeli nyomozás keretében lefolytatott szemle képezi – nem foglalkozik tehát a balesetek helyszínein végzett szemletevékenységgel –, annak azonban igyekszik a felderítési és a bizonyítási (vizsgálati) aspektusait is tanulmányozni. A kötet a szemletevékenységgel foglalkozó szélesebb szakmai közönségnek és az érdeklődő egyetemi hallgatóknak egyaránt hasznos olvasmányt jelenthet.

Minden emberi élet érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog pedig olyan alapvető jog, amelynek tartalma nagymértékben attól függ, hogy milyen értéktartalmat tulajdonítunk az emberi életnek. Azt is lehet mondani, hogy mindaz, amit az emberi életről és méltóságról tartunk, ideológiai hozzáállás által is befolyásolt morális kérdés. A jogalkotásban a politikai pártok révén jó eséllyel megjelenik a társadalmat jellemző értékszemlélet is. A monográfia az életet és a méltóságot, illetve az ezekhez való jogot vizsgálja alkotmányjogi, keresztény etikai és büntetőjogi szempontból. A kutatás legfőbb kérdése úgy fogalmazható meg, hogy a normatív alkotmány által szabályozott élethez és méltósághoz való jog tartományában mennyire van jelen a keresztény vallás és kultúra értékrendi sajátossága. Minthogy az élet és a méltóság védelme komplex módon nehezen értelmezhető, a tanulmány igyekszik a kérdéskört részeire bontva vizsgálni. Ilyen módon külön vizsgálat tárgyát képezi az abortusz, az életvégi döntések (kiemelten figyelve az eutanáziára), a jogos védelem és a rendőri lőfegyverhasználat.

A kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar polgári jogi deliktuális felelősség két alapvető jogintézménye – a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség és a termékfelelősség – mennyiben bizonyulhat majd alkalmazhatónak, ha a károsult balesetét autonóm jármű üzemeltetése okozza. Tárgyalja továbbá a téma kapcsolatát a negyedik ipari forradalommal és a mesterséges intelligenciával, a robotok lehetséges jogalanyiságának dilemmáját vagy az autonóm jármű fogalmának a közúti közlekedési jogba való integrálását. A szerző elsősorban a hazai jogirodalomra és joggyakorlatra koncentrál, de az Európai Uniónak az értekezés tárgyában született jogforrásait is feldolgozza. Megvizsgálja továbbá azt is, hogy Németország eddig miként kívánta megvalósítani az autonóm járművek jogi integrációját. Az uniós és a német mintára a mű több javaslata is reflektál.

A fogyasztóvédelem jogterülete az elmúlt időszakban jelentős változáson ment keresztül mind (anyagi és eljárási) jogi szabályozás, mind pedig jogalkalmazás tekintetében. Az Európai Unió a New Deal for Consumers programján keresztül megújította a fogyasztóvédelem már meglévő anyagi jogi szabályait és elsősorban digitális területen alkalmazott előírásokat alkotott meg.   Az új szabályok tovább növelték a már meglévő fogyasztóvédelmi joganyag mennyiségét, az iparágakon átívelő, ún. horizontális szabályok, illetve a szektorspecifikus szabályok tekintetében is.   A komplex jogszabályi rendelkezések közötti tájékozódást, egyúttal az eredményes fogyasztói jogérvényesítésre történő sikeres felkészülést segíti a Wolters Kluwer új kiadványa, amely a hagyományos megközelítéssel szakítva az igényérvényesítés lehetséges útjainak szempontjából dolgozza fel a hatályos fogyasztóvédelmi jogi joganyagot. Az újszerű megközelítés célja, hogy a magyarázat eligazodást nyújtson egy-egy konkrét fogyasztóvédelmi jogi kérdés megoldásában mind a fogyasztóvédelemmel foglalkozó jogtanácsosok, mind az érdeklődő fogyasztók számára, de akár a fogyasztóvédelmi oktatás alapját is képezheti.   Szerkesztői ajánlóA fentieknek megfelelően a kiadvány bevezetése a fogyasztóvédelem közpolitikai alapjait taglalja, majd bemutatja az uniós fogyasztóvédelmi jog fejlődését és a fogyasztóvédelem alkotmányi (szintű) összefüggéseit. Ezt követően a magyarázat részletesen tárgyalja a fogyasztóvédelmi igényérvényesítés két pillérét képező magánjogi és közjogi igényérvényesítést, külön figyelmet szentelve az egyéni igényérvényesítésen túl a közérdeken alapuló igényérvényesítési formáknak is. A közjogi igényérvényesítés bemutatása körében egyaránt sor kerül az uniós és a magyar hatósági igényérvényesítési formák felvázolására, valamint a közigazgatási perrendtartás vonatkozó szabályainak az áttekintésére.     A kiadvány mindezeken túlmenően tárgyalja a magánjogi (bírósági) igényérvényesítés egyedi lehetőségeit, kitérve azon esetekre amikor az igényérvényesítésre magánjogi anyagi jogi jogszabályok alapján, illetve amikor közjogi jogi norma alapján kerül sor. Ezt követően mutatjuk be a magánjogi igényérvényesítés kollektív eszközeit, valamint az egyre nagyobb számú alternatív vitarendezési lehetőségeket, beleértve az online vitarendezési platformot és az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát, valamint a fogyasztóvédelem területén fellelhető önszabályozási törekvéseket. A „klasszikus” igényérvényesítés eszközeinek a bemutatásán túl a magyarázat kitér a panaszkezeléssel kapcsolatos szabályokra, valamint a fogyasztóvédelem és büntetőjog határterületeire (élelmiszerlánc-biztonsági és fogyasztóvédelmi szabálysértésekre, a fogyasztói érdekeket sértő bűncselekményekre) is. A vállalkozások panaszkezelését illetően az általános előírások mellett ismertetjük a különböző ágazati szabályozásokat is azzal, hogy e körben is jelentőséggel bírnak az ügyfélszolgálatot érintő rendelkezések. Ugyanakkor külön fejezet foglalkozik a permegelőző közvetítői eljárással. 

 A könyv elsősorban olyan jogi, közigazgatási kérdéseket feszeget, amelyek nemcsak elméleti szinten, hanem a mindennapi ügyintézés során is jelen vannak minden alkalommal, amikor az ügyfél felveszi a kapcsolatot bármely magyar közigazgatási hatósággal. A tájékoztatáshoz való jog, illetve a hatóságok szempontjából a tájékoztatási kötelezettség a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjogból vezethető le. A tájékoztatás elősegíti a jogok és kötelezettségek megismerését, egyfajta védelmet garantál az ügyfél ismerethiányából eredő kiszolgáltatottságával szemben, valamint tudatos állampolgárt nevel, aki képes – tájékoztatáson alapuló – megalapozott döntést hozni saját ügyében. Az anyagi jogi és eljárásjogi szempontok bemutatása gyakorlati példák, jogesetek, a bírói gyakorlat segítségével, illetve az elektronikus közigazgatás legújabb megoldásainak figyelembevételével történik. A könyv a tájékoztatáshoz való jog általános természetének, követelményeinek bemutatása mellett kitér a közigazgatás egy speciális területére, a szociális ellátórendszer keretein belül igényelhető ellátásokra, támogatásokra is.    Az állam a szociális ellátórendszer segítségével biztosítja az életvitelhez szükséges támogatást azok számára, akik önálló létfenntartása nem garantált valamilyen megélhetési zavarhelyzet okán. Az ellátások, támogatások igénylésére – főszabály szerint – közigazgatási hatósági eljárás keretein belül van lehetőség. Kijelenthető azonban, hogy a közigazgatási ügyekben – általában – jogi képviselet nélkül eljáró, jogban nem járatos, esetleg alacsony iskolai végzettséggel és digitális kompetenciákkal rendelkező, hátrányos helyzetű ügyfelektől nem várható el jogaik és kötelezettségeinek átfogó ismerete egy olyan összetett és gyakran változó rendszerben, mint a szociális ellátórendszer. A hazai közigazgatás 21. századi trendfordulásával, a szolgáltatásközpontú és ügyfélbarát szemlélet előtérbe kerülésével az állam már nem fogalmazhat meg ilyen elvárást az egyénekkel szemben. Mivel a közigazgatási ügyintézés sok esetben bonyolult és az ellátások rendszere olyannyira összetett és speciális szaktudást igényel, az ügyfelek – az információhiányukból eredően – minden kapcsolatfelvétel során jelentős hátrányban vannak az ügyintézővel és a hatósággal szemben.   A könyv két legfőbb megállapítása, hogy a tájékoztatáshoz való jog előfeltételét képezi a szociális biztonsághoz való jog biztosításának, illetve a technológia fejlődésével minden feltétel adott, ami a tájékoztatáshoz való jog kiteljesítéséhez szükséges.   A könyv hat fejezet mentén mutatja be a tájékoztatáshoz való jog hazai megvalósulását. A bevezetés áttekinti a tájékoztatáshoz való jog és a szolgáltató közigazgatás történeti fejlődését, foglalkozik a szolgáltató és elektronikus közigazgatás kérdésköreivel, illetve rámutat a tájékoztatáshoz való jog és a szociális biztonsághoz való jog összefüggéseire.  A második fő rész a tájékoztatáshoz való jog alapjogi elhatárolási pontjait határozza meg, kijelölve a könyv jogi, dogmatikai és szakmai irányvonalait. Itt kerülnek elkülönítésre a tájékoztatáshoz való jog elemei, vagyis a jogok és kötelezettségek megismertetése és a jogok gyakorlásának előmozdítása, a folyamatban lévő ügyek állapotával kapcsolatos tájékoztatás, a hatóság rendelkezésére álló iratokról való tájékoztatás, a döntés alapjául szolgáló tényekről való tájékoztatás, illetve a jogorvoslati lehetőségről szóló tájékoztatás. A harmadik fejezetben meghatározásra kerülnek a személyes, a telefonos, a postai úton történő és az elektronikus tájékoztatás jellemzői, illetve kiemelésre kerülnek a tájékoztatás során alkalmazható mesterséges intelligencián alapuló és automatizációs megoldások.  A negyedik fő rész foglalkozik a tájékoztatás minőségével, vagyis a szakszerűség, hitelesség, közérthetőség és az egyéniesítettség követelményeivel. Ebben a fejezetben kerülnek kiemelésre a tájékoztatás minősége és az ügyfelek el

Az egyre inkább kompetitív akadémiai világban nélkülözhetetlenek az egyénre szabott, de általánosan érvényes tudást is magukban foglaló tudománystratégiák, amelyek évekre, sőt évtizedekre meghatározhatják egy akadémiai életút minőségét, sikerét. A Tudománystratégia című tanulmánykötet célja, hogy ezen a nehézségekkel teli úton segítse eligazodni a kutatókat. A szerzők, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tudománystratégiai Osztályának munkatársai, maguk is aktív kutatók. Osztályuk küldetésével összhangban a kötet írásakor sok gyakorlati példával és esettanulmánnyal igyekeztek rávilágítani, hogyan találjon egy fiatal kutató a témájához illő folyóiratot, a rangos nemzetközi szakfolyóiratok milyen nyelvi, tartalmi, logikai elvárásokat támasztanak vele szemben, milyen módszertant alkalmazzon a kutatásához, hogyan ütemezze a kutatási projektjeit, vagy miként tervezze előre a tudományos karrierjét.

Portik Tamás és körének felemelkedése és bukása „Talán nem is készült olyan nagyon arra, hogy bármelyik pillanatban eltűnjön. Talán tényleg elhitte magáról azt, amit a hozzá legközelebb állók szerint másokkal is igyekezett elhitetni: a láthatatlanságát. Élve az önszuggesztióval, gyakran még a tükör előtt is azt mondogatta magának, hogy a hatóságok előtt láthatatlan." A magyar kriminalisztikában a rendőrség és az alvilág nem sok bűnöző nevét hozta annyi gyilkossággal és emberölési kísérlettel összefüggésbe, mint Portik Tamásét. Ezek között van az egész országot megrázó 1998. júliusi Aranykéz utcai robbantás vagy a médiacézár, a politikai-gazdasági elithez tartozó Fenyő János hidegvérű meggyilkolása is. Akadnak olyan ügyek, amelyekben már ítélet született, és olyanok is, amelyekben a rendőrség letett arról, hogy valaha is bíróság elé állítsa az elkövetőket. Hogyan lett egy telefonfülkéket feltörő utcagyerek tíz évvel később az ország egyik leggazdagabb bűnözője? Milyen folyamatok vezettek el a kilencvenes évek alvilági gyilkosságaihoz? Hogyan konspirált az évekig illegalitásban élő Portik Tamás és köre? Vajon kinek álltak érdekében a politikai robbantások? Kik voltak Portik segítői? Minek köszönhető, hogy évekig nem tudták elfogni és felelősségre vonni? Milyen volt üzletemberként? Mi vezetett végül a bukásához? Miért árulták el? A Maffiózók mackónadrágban, a Magyar kóla és a Fedősztori bestsellerek szerzője, Dezső András oknyomozó újságíró ezúttal Portik Tamás és körének felemelkedését és bukását dolgozta fel a nyolcvanas évek kezdetétől napjainkig. Kutatása során a szerző Portik egykori bizalmi köréből is tudott információkat szerezni, így könyvéből sok-sok olyan részlet kiderül, amelyet eddig a nyilvánosság nem ismert. „A Portik Tamás és köre által végrehajtott cselekményeknek van akkora jelentősége kriminológiai és történelmi szempontból, amiért fontosnak tartottam, hogy megírjam a történetüket. A történelmi szempontnál arra gondolok, itt nem csak arról van szó, hogy a 90-es éveket nagyon meghatározták azok a leszámolások, amiket többnyire hozzá kötnek a hatóságok, hanem voltak olyan események is – például a politikai robbantások – amelyek a magyar politikatörténet részeivé váltak. Egyediek.” – Dezső András, SZMO interjú

Az ?angolszász és a kontinentális európai jogi kultúrában egyaránt elterjedt az a felfogás, hogy az alkotmánybíróságok normakontrolljogköre nélkülözhetetlen a demokrácia működéséhez. Richard Bellamy könyve azonban megkérdőjelezi a bíróság alkotmányossági felülvizsgálati szerepének hatékonyságát és legitimitását. A szerző a köztársasági hagyományra támaszkodva amellett érvel, hogy a jogok védelméhez, valamint a jogállamiság megőrzéséhez az egymással versengő pártok közötti választások és a demokratikus többségi döntéshozatal megfelelő utat kínál. A jogszabályok alkotmányossági ellenőrzésének bírói gyakorlata az önkényuralom egyik formája, mert demokratikus értelemben nem elszámoltatható, valamint nem biztosít tisztességes eljárást és egyenlő bánásmódot. A többséggel szembeni elfogultsága a kiváltságokat támogatja, míg jogias és egyedi esetekre összpontosító megközelítése torzítja a közéleti vitákat. A szerző kidolgozott érveléssel tesz hitet amellett, hogy a széles bírói normakontroll biztosítása helyett a választási rendszerek megreformálása és a parlamenti ellenőrzés hatékonyságának növelése révén inkább a demokratikus folyamatok javítására kellene figyelmet fordítani.

A compliance kérdéskörével foglalkozó Magyarázat-sorozatunk második kötete – elsősorban a témakör kiemelten dinamikus fejlődésére figyelemmel – 2023-ig váratott magára. A könyvsorozat ötletét az – Ambrus István és Farkas Ádám szerzők hazánkban úttörő, ugyancsak a Wolters Kluwer Kiadónál megjelent: „A compliance alapkérdései – az etikus vállalati működés elmélete és gyakorlata” című kötet 2019-es közzététele adta, amely révén nemcsak a vállalati gondolkodásban, hanem a magyarországi szakirodalomban is nyilvánvalóvá vált, hogy a compliance kérdésköre nemcsak, hogy gyökeret kell hogy eresszen, hanem egyenesen irányadóvá kell válnia a 2020-as években, a magán- és a közszférában egyaránt. Természetszerű, hogy a compliance terjedését – ahogy annyi mindent – a 2020-tól kezdődő Covid19-világjárvány hátráltatta, a vonatkozó európai uniós előírások ugyanakkor minden tagállamot az egyre inkább előremutató compliance-szemléletű rendelkezések meghonosítására sarkallták. Az élet azonban nem állt meg, és ahogy azt az első kötet Ajánlójában jeleztük és prognosztizáltuk, a jog proaktívvá válása egyre inkább előtérbe került, amely szemlélet révén nem a jogviták utólagos rendezése, hanem azok megelőzése, a jogkövető magatartás elősegítése vált elsőrangúvá. Szintén figyelmet érdemel az a megközelítés, amely a klasszikus jogászi gondolkodásmódhoz képest – ami hagyományosan különbséget tett mindenekelőtt közjog és magánjog között, majd külön-külön kódexekben szabályozta és szabályozza a polgári jogot, a büntetőjogot, a munkajogot, stb. – egyre inkább feloldódni látszik a 21. század fejleményei tükrében, valamint nem utolsósorban a compliance megközelítés égisze alatt is. Ahogy arra már korábban is történt utalás, a Magyarázat a compliance jogszabályairól című, háromkötetes sorozat hazánkban elsőként vállalkozik a compliance-vonatkozású normatív rendelkezések kommentárszerű, teljességre törekvő elemzésére. A magyarázat célja a gyakorlati szakemberek munkájának segítése, ennek ellenére természetesen nem volt megkerülhető a compliance általános jellemzőinek körvonalazása, nemzetközi – elsősorban angolszász és német – fejlődésének bemutatása sem. Az első kötetben az általános compliance szemlélet meghonosításával kapcsolatos kérdéseket, valamint a büntetőjogi compliance kérdéskörét állítottuk a középpontba. Ahogy kifejtettük, az akár különböző jogszabályokba, akár erkölcsi normákba ütköző magatartások napvilágra kerülése elsőrangú társadalmi érdek. A második kötet egy rövid bevezető után az adójogi, majd a versenyjogi compliance kérdéseit járja körül. Eredeti terveinkkel ellentétben nem került részletesen bemutatásra a közérdekű bejelentők védelmét szolgáló uniós irányelv, illetve a hazai panaszjogi szabályozás elemzése sem. Ennek indoka, hogy a vonatkozó magyar szabályozás – nem függetleníthetően a már említett világjárványtól – még a második kötet kéziratának lezárása idején sem került kihirdetésre, így annak magyarázatára a harmadik, záró kötet keretében vállalkozunk, amikor a témakör implementálása és jogalkotási folyományai nyugvópontra jutottak. Szerkesztői ajánlóAz adójogi compliance-t körüljáró fejezetek szerzői szerint „adóztatási hatalom az állami szuverenitásból fakad, és mint ilyen, elméletileg korlátlan”. A gyakorlatban természetesen az adókivetés jogát mind a célszerűség (pl. behajthatóság), mind pedig a közgazdasági törvények korlátozzák. A befektető a befektetéséből a befektetési kockázattal arányos nyereséget vár, amennyiben ez az arányosság nem áll fenn, akkor a vállalkozási tevékenység helyett olyan befektetési formák felé fordul, amelyek kisebb kockázattal eredményeznek ugyanakkora nettó hozamot. A túladóztatás adómegtagadást, adókikerülést eredményezhet, vagy a feketegazdaság felé terelheti a vállalkozási tevékenységet. Az adókötelezettség nem megfelelő teljesítése szankciókat von maga után, függetlenül attól, hogy a nem-megfelelés szándékosság, gondatlanság, vagy téves jogért

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem ProBono továbbképzési rendszerének keretében 2020 októberétől hetente jelentettünk meg írásokat integritásról, hivatásetikáról és korrupciómegelőzésről az Integritás – a láthatatlan védelem című csatornán. A platform kiváló alkalmat nyújtott gondolataink megosztására és a szerzőtársakkal, az olvasókkal zajló párbeszédre. A Ludovika Kiadó lehetőséget adott a 2022 januárjáig keletkezett bejegyzésekből válogatást készíteni. Miközben elektronikusan megjelent a tematikusan, szakmai érdeklődési köreink mentén szerkesztett bejegyzések, egymás írásaira történő reflexióink gyűjteménye, már tudtuk, a csatorna nem szűnik meg, a blogolás folytatódik. Abban biztosak voltunk, hogy nem fogunk téma nélkül maradni: már akkor láthatók voltak azok a nagyobb horderejű jelenségek, amelyek befolyásolják az antikorrupciós agendát. Hisszük, ha a jog, a tudomány és a pedagógia, sőt a művészetek gyakrabban és folyamatosan összefognának, hatásaik egy irányba tartva erősebb integritásfészket építhetnének. Amely segítene megtartani a mindennapi morális dilemmák közepette lebegő, olykor zuhanó embert. Így és ezért született meg ez az újabb válogatás is.

Franciaország a közigazgatási jog szülőhazája, a kodifikáció őshazája, egyike a közigazgatási „modellt adó” államoknak. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a francia közigazgatás, így különösen a közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályozás részletes vizsgálatára mégsem került sor. Jelen monográfia ezen magyar szakirodalmi hiányosságot kívánja pótolni, amelyben a szerző elsőként – a francia közigazgatás jelenlegi szervezeti rendszerének rövid áttekintését követően – a közigazgatási jog forrásait veszi górcső alá. Ennek hiányában nehezen lenne érthető a törvényerejű kormányrendelet (ordonnace) közigazgatási eljárásjogi kodifikációban betöltött szerepe, amely által végül a 2016. január 1-jén hatályba lépő Code des relations entre le public et l’administrationt (Közigazgatási eljárási kódexet) is elfogadták. A munka a francia közigazgatási eljárásjogi kodifikáció mérföldköveinek és az ezzel kapcsolatos alapvető fogalmak, dilemmák, illetve az új kódex szabályainak és a közigazgatási eljárás jogorvoslati rendszerének részletes ismertetésével zárul.  

A közszolgálat terén a változások ma gyorsan és mélyrehatóan következnek be. A rendszerváltozáskor Magyarország élen járt a karrierrendszer bevezetésében, ma pedig – a nagyobb rugalmasság érdekében – annak lebontásában. A közszolgálat törvényi szabályozása széttöredezett: a közszférában ma tizennyolcféle foglalkoztatási jogviszonyban lehet dolgozni, ezekből nyolcat alkalmaznak a közigazgatásban. Még azonos jogálláson belül is munkáltatónként különböznek az alapvető foglalkoztatási feltételek. Az egységes közjogi szabályozás helyébe szervezeti szinten felépített, új, belső szabályrendszer lépett. A közjogi dereguláció és decentralizáció megnövelte a munkáltató hatalmát, és ezzel párhuzamosan a „tisztviselők” függősége felerősödött. Az egységes státusz felszámolása nemzetközi jelenség, de eltűnni látszik az egységes munkáltató is. Egyre nagyobb teret nyer a szerződéses alkalmazás. A külszolgálat, a rendvédelem és a katonaság hagyományosan önálló státuszszabályozása mellett a közoktatásban, a felsőoktatásban, illetve a kórházakban is speciális jogállású személyzet dolgozik. Egyre nehezebb kategorizálni az egyes államokat abból a szempontból is, hogy melyik modelladó ország hatása alatt fejlődnek, mivel tértől és időtől függően más és más minta érvényesül ugyanabban az országban is. A közszolgálat fejlődése során bekövetkezett változások nyomán gyökeresen másként kell gondolkodnunk alapvető nézetekről, fogalmakról, jelenségekről, mint a rendszerváltozás időszakában. Bizonyos fogalmak elvesztették érvényességüket, más kategóriák viszont még csak most vannak születőben: paradigmaváltáshoz érkeztünk a közszolgálatban is.

Az Államértelmezések című könyvsorozatban az állam- és kormányzáselméleti alapkutatás irányai szerint az állam- és kormányzáselméletek, a történelmi nemzetállamok és birodalmak „államtanai” témakörében létrehozott kutatói teljesítményeket, az államtudomány nagy gondolkodóit, nagy elméleteit, nagy vitáit elemző monográfiákat, tanulmányköteteket, valamint fordításokat adunk közre Gondolkodók, Elméletek, Viták szerinti tematikai csoportosításban. A Gondolkodók alsorozat klasszikus államelméleti műveket, eredeti fordításokat, nagy gondolkodókról szóló írásokat, az Elméletek alsorozat rendszeres államelméletek, illetve „államtanok” rekonstrukcióit, új elméletalkotásokat, a Viták alsorozat pedig az államjelenség különböző nézőpontú értelmezéseivel kapcsolatos aktuális, problémaorientált vitákat, újszerű kontroverz megközelítéseket összefoglaló munkákat közöl.A Viták alsorozatban megjelenő jelen kötet témája a jogpozitivizmus és a természetjog jogelméleti gondolkodást leegyszerűsítő ellentétének meghaladása. A szerző Carl Schmitt és tanítványa, Ernst Forsthoff elméleteiből kiindulva helyezi az ellentétet új értelmezési kontextusba, nem hagyományos kronológiai vagy fogalmi elemzésben, hanem olyan különböző konkrét problémák kapcsán, mint a jogi logika kérdése, az alkotmányszületés, a gyakorlati államlegitimáció vagy az alkotmányvédelem

A nemzetközi és hazai empirikus kutatások határozottan a felismerési kísérleteket emelik ki mint leggyakoribb és legsúlyosabb hibaforrást az igazságkereső büntetőeljárások bizonyítási cselekményei közül. E fenti tényt felismerve a kötet szerzője megvizsgálja a felismertetési procedúra magyar történeti gyökereit, áttekintést ad egyes külföldi szabályozási modellekről, és részletesen elemzi az intézménnyel kapcsolatos hazai bírósági döntéseket, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága iránymutató határozatait.A kötet számos, a nemzetközi és hazai gyakorlatból vett tanulságos, valós esetet is bemutat, amelyekben előfordultak felismertetési anomáliák, hatósági hibázások, azonosítási tévedések. Mindezek alapján a szerző 75 pontba szedve, csoportokba rendezve felsorolja a legjellemzőbb büntetőeljárás-jogi és kriminalisztikai hibaokokat, és felmutatja az ezek kivédésre, megelőzésére alkalmazható, bűnüldözőknek, bíráknak szóló krimináltaktikai, bizonyítékértékelési ajánlásait.

Zákon o vyvlastnění se od prvního vydání tohoto komentáře změnil na první pohled málo. Daleko podstatnější byly změny souvisejících předpisů, zejména zákona o urychlení výstavby (liniového zákona), zákona o oceňování majetku a také přijetí nového stavebního zákona, jehož současné znění a hlavní principy autoři ve výkladu zohlednili. Nejzásadnější vývoj ale prodělala judikatura k zákonu o vyvlastnění, a to i s poukazem na závěry autorů vyjádřené v prvním vydání tohoto komentáře. Ve výkladu jsou citovány nejnovější rozsudky Nejvyššího a Nejvyššího správního soudu i nálezy Ústavního soudu. Autoři podrobně analyzovali také zbývající judikaturu správních soudů a Nejvyššího soudu, která upřesnila výklad pomalu všech ustanovení zákona o vyvlastnění. Nové vydání tak není pouze kosmetickou aktualizací, ale podstatně přepracovaným a rozšířeným vydáním, které v praxi využijí zejména soudci, advokáti, ale také podnikoví právníci nebo úředníci, kteří se s institutem vyvlastnění v praxi setkávají.