Najnovšie - Umenie - ostatné strana 8 z 9

Kniha je prvním pokusem o monografický pohled na jeden z nejvýznamnějších ochotnických souborů České republiky – Divadelní spolek bratří Mrštíků z Boleradic. Autoři zkoumají historii, připomínají pády i vzestupy kolektivu, který se nikdy nezpronevěřil cíli hrát dobré divadlo. Mnohokráte vystoupil na mety nejvyšší – na národní přehlídku vesnických souborů ve Vysokém nad Jizerou či na vrcholnou přehlídku amatérských divadel České republiky do Hronova. Taky reprezentoval v zahraničí. Kniha je doplněna bohatou obrazovou přílohou z celé letité historie divadelního společenství.

Jedna z nejoriginálnějších knih o kroji na jihu Moravy. Je cenným svědectvím o vztahu mladé generace k odkazu předků. Autorka přináší nejen popis zvyklostí a tradic, které se podnes uchovaly v krásném koutu Moravy, ale i unikátní pohled do dávné historie. Dokládá, kde se kroj vůbec vzal a jaké měl dřívější podoby a formy, jakými si prošel peripetiemi a co je vše třeba udělat pro to, aby každý rok bylo potěšeno oko návštěvníka slováckých hodů. Kniha je bohatě vybavena fotografickou přílohou a může být i nepostradatelným návodem pro ty, kteří si kroj chtějí opatřit pro vlastní potřebu.

Ucelená a doposud stále jediná vskutku folková monografie, v níž životní a umělecké osudy písničkáře Pavla Žalmana Lohonky v prvních padesáti letech jeho života komentuje na třicet osobností – kamarádi z učení a trampingu, kolegové z hudebních skupin, ale i nejbližší ro¬dinní příslušníci. Součástí knihy jsou i tři rozhovory s hlavním akté¬rem dění a kritická zhodnocení tvorby do roku 1996, dále Žalmano¬va poezie a pohádky, ba dokonce i ukázka z dramatické hry. Čtenář zde dostává i velmi názorný přehled o historii folkového hnutí u nás i ve světě od konce padesátých let po druhou polovinu devadesátých let minulého století. Michal Huvar (1960), český spisovatel a dokumentarista

Lidské dokumenty jsou kultovní, jedinečnou knihou národopisu hanáckého Slovácka. Postihují život obyvatel několika vesnic (Kobylí, Vrbice, Velké Pavlovice, Bořetice, Němčičky, Rakvice, Velké Bílovice, Moravský Žižkov, Čejkovice, Starovičky). Jsou věrným obtiskem žití v nich, pamětí nejen národa, ale doslova celého lidského rodu. Autorka v nich podává nejen dobré stránky lidské existence, ale i její hříchy, náruživosti, všechny rysy duše lidu, a to prostřednictvím terénních zápisů – autentických výpovědí z konce 19. století. Materiály jsou řazeny do celků podle tradičních oblastí lidové kultury, s důrazem na rodinný a společenský život. Jde o ojedinělý národopisný i v pravdě lidský dokument, který je podnes stejně živý, jako byl v době svého prvního vydání v roce 1900. Augusta Šebestová (1852-1933) - národopisná sběratelka a buditelka

Jedným z najzaujímavejších titulov edície Kultúrne Krásy Slovenska sú Hrady – najkrajšie zrúcaniny. Viaceré slovenské hrady sú totiž symbolom nielen jednotlivých regiónov Slovenska, ale patria aj k najkrajším cieľom mnohých turistických výletov a trás. Rozhodli sme sa vybrať 33 najkrajších zrúcanín nielen z vizuálneho hľadiska, ale aj z turistického pohľadu. Keďže publikácií o hradoch je už neúrekom, tak sme sa snažili priblížiť vybrané hrady iným spôsobom ako tie doteraz existujúce. Naša publikácia sa snaží byť tak trochu turistickým sprievodcom o hrade a jej cieľom je poskytnúť čitateľovi komplexnú predstavu o hrade ešte skôr, ako ho navštívi. Texty o hradoch sú popretkávané povesťami, príbehmi a legendami, ktoré sa viažu k hradu, jeho obyvateľom a historickým udalostiam. Nechýbajú dobové ilustrácie, staré pohľadnice, pôdorysy, mapky a samozrejme súčasné fotografie.

Publikácia Svetové kultúrne dedičstvo UNESCO pravdepodobne najreprezentatívnejšie charakterizuje význam a pestrosť historického a kultúrneho prostredia Slovenska. UNESCO je medzinárodná Organizácia Spojených národov pre výchovu, vedu a kultúru. V rámci projektov v oblasti kultúrneho dedičstva vytvára viaceré zoznamy najlepších svetových diel alebo javov. Už v čase zrodu Zoznamu svetového kultúrneho a prírodného dedičstva UNESCO v roku 1993 do neho zaradili tri slovenské kultúrne pamiatky – Banská Štiavnica a technické pamiatky jej okolia, Spišský hrad a pamiatky v okolí a Vlkolínec. Zoznam kultúrneho svetového dedičstva sa v roku 2000 rozšíril o historické jadro mesta Bardejov. V roku 2008 sa v poradí piatym zápisom medzi kultúrno-historické pamiatky stali drevené chrámy v slovenskej časti karpatského oblúka. Najmladším prírastkom v rodine kultúrnych pamiatok UNESCO je mesto Levoča, ktoré rozšírilo lokalitu Spišský hrad a pamiatky v okolí v roku 2009. Publikácia sa snaží byť tak trochu sprievodcom po najkrajších historicko-kultúrnych lokalitách Slovenska. Každá kapitola sa okrem stručného predstavenia zápisu do zoznamu UNESCO začína opisom toho najzaujímavejšieho, čo lokalita ponúka. Po krátkom úvode nasleduje poloha, história a najmä prechádzka, počas ktorej sa čitateľ dozvie veľa zaujímavostí o jednotlivých objektoch nachádzajúcich sa na danom území. Texty sú popretkávané mnohými zaujímavosťami viažucimi sa na jednotlivé objekty. Nechýbajú mapky a, samozrejme, súčasné fotografie.

Podobne ako Hrady a zámky aj kniha Kaštiele voľne nadväzuje na publikáciu o hradných zrúcaninách. V tejto knihe však zostavovatelia najväčší priestor poskytli stavbám, ktoré sú zväčša pekne zrekonštruované a v ktorých sídlia múzeá najrozličnejšieho charakteru. Vďaka nim návšteva takejto kultúrno-historickej pamiatky dostáva iný rozmer a nadobúda poznávací a náučný charakter. Samozrejme, neobišli ani kaštiele, ktoré sú pekne zrekonštruované a ktoré dnes plnia iné funkcie (sú ubytovacími zariadeniami, domami umelcov či sídlami inštitúcií). Napokon priestor dostali aj kaštiele, ktoré sú významné z historického hľadiska, avšak nie sú v najlepšom stave a čakajú na rekonštrukciu. Každé predstavenie kaštieľa sa začína opisom polohy a prístupových ciest, pokračuje históriou a súčasnosťou a zaujímavosťami nachádzajúcimi sa v bezprostrednom okolí. Nechýbajú staré pohľadnice a charakteristické fotografie.

V poradí druhou publikáciou z edície Kultúrne Krásy Slovenska je titul Najkrajšie mestá. Slovensko je krajinou nádherných miest. Bohatá história zanechala pozoruhodné stopy na ich vzhľade a architektúre. Do publikácie sme zaradili sídla, v ktorých centrách vyhlásili mestské pamiatkové rezervácie (s výnimkou Štiavnických Baní, ktoré sú pamiatkovou rezerváciou). Niektoré sú dokonca súčasťou zoznamu svetového dedičstva UNESCO a predstavujú z tohto hľadiska jedinečné súčasti slovenského i svetového kultúrneho dedičstva. Publikácia sa snaží byť turistickým sprievodcom po najkrajších slovenských mestách a jej cieľom je poskytnúť čitateľovi komplexnú predstavu o meste ešte predtým, ako ho navštívi. Každé predstavenie mesta sa začína opisom jeho histórie a pokračuje prechádzkou po najzaujímavejších miestach. Texty o mestách sú popretkávané rôznymi zaujímavosťami. Nechýbajú historické pohľadnice ani súčasné fotografie.

Pre čitateľov edície Kultúrne Krásy Slovenska je pravdepodobne najatraktívnejšia kniha Hrady a zámky, ktorá voľne nadväzuje na predchádzajúcu publikáciu o hradných zrúcaninách. Termíny „hrad“ a „zámok“ sa považujú za synonymá, a takto možno novú knihu označiť aj ako druhý diel knihy Hrady – najkrajšie zrúcaniny. Výber zámkov vychádzal z predchádzajúcej knihy, v ktorej autori spracovali najkrajšie hradné zrúcaniny. V tejto publikácii sa zamerali na ďalšie stavby, ktoré sú zväčša pekne zrekonštruované a v ktorých sídlia múzeá najrozličnejšieho charakteru. Vďaka nim návšteva takejto kultúrno-historickej pamiatky dostáva iný rozmer a nadobúda poznávací a náučný charakter. Z tohto dôvodu zostavovatelia vybrali najkrajšie hrady a zámky nielen z vizuálneho hľadiska, ale aj z pohľadu existencie muzeálnych expozícií. Vybrané hrady a zámky sa snažili opísať podobným spôsobom ako hradné zrúcaniny. Publikácia sa snaží byť tak trochu turistickým sprievodcom a jej cieľom je poskytnúť čitateľovi komplexnú predstavu ešte skôr, ako sa rozhodne ten – ktorý zámok navštíviť. Texty o hradoch a zámkoch sú popretkávané povesťami, príbehmi a legendami, ktoré sa viažu na zámok, jeho obyvateľov a historické udalosti. Nechýbajú dobové ilustrácie, staré pohľadnice, pôdorysy, mapy a súčasné fotografie.

Ako ďalší titul z edície Prírodné Krásy Slovenska vyšla publikácia Najkrajšie doliny. Určitým spôsobom nadväzuje na úplne prvú publikáciu z tejto edície – knihu Najkrajšie vrchy. Podobne ako vrchy a štíty aj doliny patria k charakteristickým krajinným scenériám Slovenska a k tomu najkrajšiemu, čo slovenská príroda ponúka. Časopis Krásy Slovenska v minulých rokoch uverejnil čitateľský rebríček najkrajších dolín a práve v nadväznosti naň sme sa rozhodli pripraviť a vydať knihu Najkrajšie doliny. Hoci si uvedomujeme, že aj v prípade dolín, ktoré nesú označenie „najkrajšie“, ide o subjektívne názory autorov a vydavateľa, punc objektívnosti konečnej skupine dáva spomínaný rebríček čitateľov časopisu Krásy Slovenska, podľa ktorého sme pri výbere postupovali. Nakoniec sme zvolili 40 dolín, ktoré sme rozdelili do piatich skupín. Pôvodne sme uvažovali aj o skupine dolín z nížinných či zo sopečných oblastí Slovenska, avšak celkový počet by narástol tak, že by sme potrebovali dvojnásobný rozsah strán. A tak sme sa snažili vybrať predovšetkým doliny, ktoré majú pevné miesto v povedomí obyvateľov Slovenska. Predstavili sme ich polohu, vznik a vývoj, ktorý bol v každej skupine odlišný. Okrem podrobnej charakteristiky dolín a ich odnoží sme hľadali a nachádzali aj rôzne zaujímavosti či príbehy, ktoré dotvárajú ich charakter. Veríme, že vás náš výber najkrajších dolín zaujme a obohatí a že nám prepáčite prípadnú absenciu doliny, ktorá nesie prvenstvo vo vašom osobnom rebríčku.

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű A magyar festészet mesterei című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül.

A dolgozó test éppen úgy tárulkozott ki előtte, mint korábban a szerelmes test. Az élet új kinyilatkoztatása ez. Ám ez az alkotó annyira a maga dolgai közt él, annyira a saját művei mélységében, hogy kinyilatkoztatásokat nem is képes felfogni másként, mint saját művészete egyszerű eszközeivel. Új élet, ez az ő számára végső fokon: csak új felületek, új mozdulatok. Így vált egyszerűvé körülötte minden. Többé már nem tévedhet. Rodinnak ez a fejlődése útmutatás ebben a tanácstalan korban minden művészetnek. Egyszer majd felismerik, mi tette olyan naggyá ezt a nagy művészt: az, hogy munkás volt, s nem vágyott másra, csak arra, hogy minden erejével behatolhasson szerszáma közönséges és kemény munkájának titkaiba. Ebben volt némi lemondás is az életről, de éppen ezzel a türelemmel nyerte el az életet: mert vésőjéhez odasereglett a világ.

Egry József (1883-1951) A Piktor, így nevezték Badacsonyban Egry Józsefet, akit vagy tábori festőállványával láttak baktatni a szőlők közötti földutakon vagy horgászbotjával, szákjával felszerelkezve bandukolni a "magányát védő", keskeny pallós bejárójú Balaton-parti horgászstéghez. A suhancok és a kisdiákok Piktor bácsinak hívták. Sovány, szikár figurája, erős, ruganyos, férfias járása még hajlottabb korában is megmaradt. Mozgékony, nyugtalan ujjai sokszor babráltak hol cigarettával, hol ceruzával, valamivel. De ezek csak a külső, felületes szemlélő benyomásai a festőről. A róla készült fotók és a róla mintázott szobrok is akkor igazán figyelemre méltók, amikor - közelebb menve hozzájuk - sokhieroglifájú, ráncokkal barázdált arcáról, figyelő, felejthetetlen tekintetéről szólnak. Barátainak a visszaemlékezései is ezt a tekintetet, kutató szemeit idézik, és - ha odáig jutott az ismeretség - erős kézfogását, amely tekintetének figyelméről szólt.

A Mintarajziskolában igen rövid időt töltött 1900-ban, majd 1902-ben Rómába, 1903-ban Firenzébe ment, ahol beiratkozott az akadémiára. 1906-ban Párizsba utazott. 1908-as észak-itáliai útját követően írók, költők hívták Nagyváradra, kiállításakor megismerkedett Ady Endrével és későbbi barátjával, Juhász Gyulával. 1913-ban Padovában járt, 1914 tavaszától egy évig Velencében élt. Kapcsolata az aktivistákkal 1918 körül csupán életrajzi momentum, művein nem hagyott nyomot. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt, de a világháború feszültségei, félelmei hatására felszínre került elmebaja ekkor már nem engedte a civil életbe való ideiglenes visszatérését sem.

A Kossuth Kiadó és a Magyar Nemzeti Galéria közös, új sorozata a leghíresebb magyar festők munkáit, az alkotások születésének körülményeit mutatja be a képzőművészet iránt érdeklődő olvasóknak.

Vaszary János (1867-1939) Vaszary János 1904 körül készült Önarcképén a művész szuggesztív pillantása ragadja meg a nézőt. "Tiszta, nyílt, de acélos tekintete mintha mindig a lényeget fürkészné a felszín látszat-takarója mögött" - írta róla egy kortársa. A művész kényesen elegáns megjelenése, tartózkodó viselkedése és szárnyalóan nyitott alkotói magatartása, bensőjének forrongó hevülete között feszülő kettősséget pedig így jellemezte egy másik írás: "Arisztokratikusan udvarias. Feszes, kimért, kemény" Olvasáskor lornyont használ. Az öltözködése, étele-itala, életformájának külső maszkja: egy rendes, pontosságra beidegződött, órákkal, percekkel és számjegyekkel számoló nyárspolgáré - noteszében címek vannak és házszámok és összegek, vonatköltség oda-vissza, és feljegyzések szőnyegről, ruhaszövetről. Holott vére minden cseppjében lázadó és lázító, elégületlen és elégületlenségre szító, egy fogságát lehántani akaró előkelő rablélek forradalmár." Lényének sokak által leírt eruptív ereje az utókor számára leginkább expresszív korszakának vastagon felkent olajmasszáiból, izzó színeiből, ecsetkezelésének vágtató lendületéből és művészeti írásainak sokszor szenvedélyes hangjából válik érzékelhetővé. Vaszary János munkássága nehezen besorolható, nem címkézhető. Nem tagozódott be a különféle iskolákba, távol maradt a festői csoportosulásoktól is. Elzárkózott attól, hogy a konzervatív akadémizmus zászlajára tűzze, de a baloldali progresszív avantgárd törekvésektől éppúgy elhatárolódott, mint a jobboldali kultúrpolitikát kiszolgáló neoklasszicista mûvészettől. Tartózkodott a szélsőségektől, a megalkuvástól és a politikai függéstől, egész életében kívülálló maradt.

Csók ?István (1865 -1961) Csók István életútja egy évszázadon ível át, eszmélése a „boldog békeidőkre” esett, majd felnőttként megélt két világháborút és megannyi hatalomváltást. Habitusának eredendő derűjét azonban mindez csak megerősítette, világnézetté csiszolva szerencsés adottságát. Derűje máig hatóan átsugárzik művein, ami kellő magyarázatot ad arra a szeretetre, amellyel mai napig övezi művészetét a közönség. E hosszan tartó népszerűség egyik kulcsa kétségtelenül Csók festészetének világos és közérthető volta. Fénytelített, színpompás képi világának visszatérő hősei imádott felesége és lánya, színtere a békés polgári otthon vagy a nyári Balaton, kedvencei a kora ősz dúsan tarka virágai. Festészetének sokszínű formavilága nem öncélú stílusbűvészet, hanem érzékeny leképezése formakereső korának. Kötött, akadémikus kifejezésmódját hamar felváltja a realizmus tiszta hangzata, hogy azt az ifjúkor melankóliáját érzékenyebben kifejező szimbolizmus kövesse, a századelőn vérbő impresszionistaként kezdi újra, majd rövid időre őt is megérinti a modernizmus felszabadító hatása, végül élete derekán visszatér ahhoz a képi világhoz, mely egyéniségéhez, világnézetéhez leginkább illeszkedik, az impresszionizmushoz. Fordulatos stílusváltásai azonban sosem lépik át a természetközeli ábrázolás határait, képtárgya mindenkor a látott, megélt világ marad. Ideológiailag semleges, lírai látványelvű festészete éppúgy sikeres a századvég kiállítótermeiben, mint a Horthy- vagy a Rákosi-érában.

Benczúr Gyula (1844-1920) Benczúr Gyula festőművészt kortársai ugyanúgy tisztelték és becsülték, mint az évezredes művészeti múltra visszatekintő nyugati világ a maga nagymestereit - egy olyan országban, ahol ötven éve jóformán még művészet sem volt. Ugyanakkor talán senkit sem ért annyi támadás, mint őt, akinek a magyar művészetben elfoglalt helye ma sem egyértelmű.

Bernáth Aurél (1895-1982) Bernáth Aurél Utak Pannóniából című önéletrajzi kötetében örökítette meg a következő, a nagyközönség képzőművészeti érdeklődését karikírozó s így jócskán túlzó, ám mégsem csekély igazságot tartalmazó gondolatot: Az embereket általában öt esetben érdekli komolyan a festett kép: 1. ha szabadban készül, 2. ha öröklik, 3. ha egy kiállításon felháborodásból beszakítják, 4. ha ellopják, 5. ha pornografikus. Az ismeretlen tréfamester öt pontjába foglaltak alapján Bernáth művészete alig tarthatna számot a nyilvánosság figyelmére, mivel: 1. bár kisebb akvarelleket egész életében szívesen alkotott a szabadban, csupán nagybányai szabadiskolás pályakezdőként festett néhány olajképet jó impresszionista hagyomány szerint, 2. a képek öröklése a magánöröm kategóriájába tartozik, 3. tudomásom szerint Bernáth-művet sem kiállításon, sem egyéb helyen szándékolt inzultus még nem ért, 4. a második világháború idején néhány műve eltûnt a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumból, a Magyar Kereskedelmi Bank őrzésére bízott válogatott kollekcióját pedig a szovjet megszállók tévedésből hadizsákmánynak tekintették, és végül 5. a mesternek egyetlen pornografikus műve sem ismert.