Ďalším prehliadaním stránky súhlasíte s používaním cookies.

Bob Dylan: Krónikák

Počet strán: 336

Väzba: tvrdá

EAN: 9789634056683

Jazyk: maďarský

Dátum vydania: 1. apríla 2017

Vydavateľstvo:  Európa Könyvkiadó

Orig. vydavateľstvo: 

Rozmery: 2,8 cm x 15 cm x 20,2 cm

Hmotnosť: 0,42 kg

Krónikák

Autor: Bob Dylan

Dostupnosť:
Na sklade

Dodanie do kníhkupectva na osobný odber žiaľ nie je možné.
Kuriérom ešte dnes v BA
Cena v e-shope: 11,84 
Bežná cena: 12,46 €
Zľava 5%
Do košíka
Rezervácia v kníhkupectve
Zobraziť dostupnosť v kamenných predajniach

Pri nákupe nad 15 € máte doručenie zadarmo.

O knihe: Bob Dylan nemcsak egy korszak ikonja, hanem ismeretterjesztő, túlélő, és az ellenkultúra spirális mozgásának valóságos lakmuszpapírja egy személyben. Története igazi próba: megmutatja, mi minden történhetett, hányféle visszatérő helyzet állt a talpáról a fejére újra és újra, miközben a könnyűzene ? ez az elvben örökké fiatal és amorf képződmény ? lassan maga is matuzsálemi korba lépett.

Bob Dylan az önéletrajzában hol szellemesen, hol költőien mesél pályafutásának kezdeteiről. Milyen volt, amikor a hatvanas évek elején megérkezett New Yorkba, amely a lehetőségek városa volt akkor: hajnalig tartó bulik, a világirodalomra való rácsodálkozás, a múló szerelmek és az életre szóló barátságok születésének színhelye.

Megismerjük a könyvből a páratlan karrier első lépéseit, s egyben a művész gondolatainak alakulását ? Dylan különleges kifejezőerővel és a dalaira is olyannyira jellemző sajátos ritmusban mesél az emberekről és a helyekről, amelyek formálták őt: előadóként, dalszerzőként, költőként, emberként.

Nem egyszerű önéletrajzi írás ez a könyv, hanem egy ? ma már Nobel-díjas ? író remeklése.

"Joan Baez írt rólam egy protest dalt, amely rengetegszer ment a rádióban; arra ösztökélt benne, hogy álljak ki, nézzek szembe a feladattal, vezessem a tömegeket ? legyek hadvezér, a keresztes hadak főparancsnoka. A dal úgy zúdult rám a rádióból, mint egy közérdekű közlemény. A sajtó sem adta fel. Néhanap kénytelen voltam kimozdulni, és adni egy-egy interjút, hogy rám ne törjék az ajtót. A kérdéseik általában így kezdődtek: ? Beszélhetünk majd napi eseményekről is? ? Hát persze, például miről? ? A riporterek bombáztak a kérdéseikkel, én meg újra meg újra elmondtam nekik, hogy nem vagyok senkinek és semminek a szószólója, csak zenész vagyok. Erre úgy néztek a szemembe, mintha a whisky vagy a több marék amfetamin nyomait keresnék. Fogalmam sem volt, mi jár a fejükben. Később utcára került egy cikk ezzel a címmel: "A szóvivő tagadja, hogy szóvivő". Úgy éreztem magam, mint egy kutyák elé vetett húsdarab. "

Odporúčame tieto knihy