László Benkő

Magyarország egyre nehezebb időket él, külső és belső ellenség veszélyezteti a trónt. Dzsingisz fiainak hadai országokat kebeleznek be, népeket hajtanak igába. Aki nem hódol meg, az elpusztul, de ha beadja a derekát, a mongol kánok segédhadaként és szolganépeként maga is a soron következő hódításokat segíti. Berény, a magyar király környezetében megtelepült mongol kém fáradhatatlanul teszi dolgát, akként, ahogyan Dzsingisz nagykán jurtadzsiai kiképezték, és mindenről tájékoztatja összekötőit, ám egy végzetes felismerés meghasonlásra készteti... A mongolok pedig egyre terjeszkednek, láncreakcióként taszítva a még meg nem hódolt népeket nyugatnak, köztük a kunokat, akiket II. András király fia, IV. Béla jóváhagyásával befogadnak Magyarországon. Jöttükkel azonban megbolydul a belső rend, amit a korona belföldi és külhoni ellenfelei gátlástalanul kihasználnak. Miközben a Magyar Királyságot az intrikusok gyengíteni próbálják, s egymásnak ugrasztják a kunt és a magyart. Dzsingisz nagykán unokája, Batu megteszi az előkészületeket Magyarország bekebelezésére. Van-e különbség a kánok által eddig leigázott országok és a magyarok között? Miként vélekedik erről Batu, és kap-e támogatást a magyar király? Kik a kerékkötői a védekezésnek, kik állnak a király pártján, és kik dolgoznak ellene? Vajon képes-e a mongol zsoldban álló Berény kilétét továbbra is titkolni? Az ország mongol lerohanása immár elkerülhetetlen.

Muhipuszta, 1241. IV. Béla magyar király és Batu mongol kán seregei összecsapni készülnek. A történet főhőse, Berény immáron kettős szerepben található a harcokban. Vajon valóban oly mértékben tartott Batu az összecsapástól, hogy csaknem elhalasztotta azt? Milyen külső és belső események vezettek oda, hogy a magyar király hada képtelen volt megállni a mongol kán előtt? A Nyugat és a Szentszék hathatós segítsége vajon miért maradt el? Hogyan alakult Magyarország sorsa a rövid, de rettenetes mongol megszállás alatt? Mekkora volt a pusztulás valójában, és milyen intézkedéseket vezetett be Batu kán? Mindenre választ kap az Olvasó, ha a regényfolyam utolsó kötetében elkíséri a főhőst a Sajó-menti ütközetbe, és követi IV. Béla király és családjának sorsát Bécsen keresztül a Tengermellékig, majd tovább, át a következő évtizedeken. Tanúi lehetünk a mongolok váratlan kivonulásának és Béla király új politikájának, amellyel erősebbé kívánja tenni Magyarországot. Mit szól mindehhez Kelet és Nyugat? Értik-e a királyt, elismerik-e, hogy valójában bástyája voltunk a keresztény Nyugatnak? A befejező kötet átvezeti az Olvasót egy másik Magyarországba, Béla király uralkodásának utolsó, csaknem harminc évét követhetjük nyomon, azt az időszakot, amely a királyi család belviszályaitól terhes.

A nagy múltú Zrínyi-család két ikonikus alakjáról készült történelmi életregény-ciklus harmadik, befejező kötetéből az Olvasó megtudhatja, ki is volt az igazi Zrínyi Ilona! A XVII. század második felében járunk... Az Oszmán Birodalom és a Habsburg császár között dúl a háború, Magyarország "szabad" része már csak alig egy holdsarló... Zrínyi Ilonát dinasztikus, politikai célzatú házasság sodorja a varázslatos tengermellékről Munkács várába, a nagy múltú fejedelmi családhoz, I. Rákóczi Ferenchez. Miként éli meg a sokoldalúan művelt Ilona sorsának eme gyökeres megváltozását? Hogyan viseli el nehéz természetű anyósát, Báthory Zsófiát, s azt, hogy a Zrínyi és Frangepán családok jövőjét kettébe töri egy elkapkodott felkelés, ami csaknem ifjú férje életébe kerül? Vajon miféle úton próbálja meg Báthory Zsófia fiát a hóhérpallostól megmenteni, és mennyi szerep jut e tragikus történetben Ilonának? Születés és halál, öröm és tragédia váltakozik életében. Csaknem hat évet tölt özvegységben I. Rákóczi Ferenc váratlan halála után, és egymaga intézi a gigászi Rákóczi-birtok ügyeit. Miről is szólnak a krónikák? Hogy egyszerre volt szerető feleség, anya, politikus, aki ugyanúgy értett az ágyúkhoz, mint a víváshoz, vagy a solymászathoz? Hogy kivételes asszonyként ismerték, és Európa-szerte csodálták tudását, felkészültségét, modorát és szépségét? S hogy özvegyként megismerkedett egy megnyerő fiatalemberrel, akit Thököly Imrének, a "kuruc királynak" hívtak, és aki tizennégy évvel volt nála fiatalabb? Valóban szerelmi házasság volt-e az övék, és miféle buktatókat kellett leküzdeniük benne? Befolyásolhatta-e a sokat hibázó Thököly Imrét? Az Olvasó úgy érezheti magát, mintha maga is ott élne Munkács sziklára épült várában, napról napra nyomon követheti az eseményeket, miközben dörögnek az ágyúk, és ostromra készülődnek a császári seregek... Ott állhat az Olvasó a fejedelemasszony és gyermekei mellett a bástyán, és az ő szemével láthatja az eseményeket, majd elkísérheti Ilonát a megalázó bécsi internálására, s ott lehet vele a törökországi években... Zrínyi Ilona hiteles dokumentumokra épült, negyven év magyar történelmet felölelő teljes életregénye megmutatja Önnek, milyen volt Európa legbátrabb asszonya nőként, anyaként, fejedelemasszonyként és hitvestársként!

Géza nagyfejedelem betegsége miatt néhány éve Sarolta nagyasszony irányítja az erősen széttagolt nagyfejedelemség ügyeit. A tűzzel-vassal keresztény hitre kényszerített lakosság egy része nyíltan konfrontál a hatalommal. Békesség sehol nincs, és a magyarok földje a belháború küszöbén áll. A nagyfejedelmi rendfenntartó jobbágycsapatok vérbe fojtják a lázadókat. Az áldatlan állapotok az emberekből a legrosszabbat hozzák felszínre. Bűnösöket, ördöggel cimborálókat keresnek maguk között, és a szállásokon fellángol a vérbosszú. Akik a régi ősvallást védelmezik, ellenséggé válnak a keresztények szemében. Géza halála után a nagyfejedelmi hatalom Vajkra száll. Színre lép Koppány, a somogyi dukátus vezére, aki az ősi törvényekre hivatkozva jogot formál a nagyfejedelmi címre... A Vér és kereszt című sorozat e második kötetében megismerhetjük az egyszerű emberek életének, hányattatásainak történelmi okait, a két vallás hirdetői között jelentkező, áthidalhatatlannak tűnő konfliktusokat. Megjelenik az egyik legerősebb vezér, a Maros mentén szállásoló Ajtony, és tanúi lehetünk a meghatározópolitikai cselszövéseknek, amelyek a kort tarkították. Megtudhatjuk, miként kezdte építeni az új országot István király, akit a nép mindvégig csak Vajknak említett. Jelen lehetünk a Veszprém melletti döntő csatában, és nyomon követhetjük a megtorlás éveit. A családtörténet folytatódik és bonyolódik. Egyszer fent, máskor lent, és az új hittel kapcsolatos megbékélés szinte lehetetlennek tűnik...

Kr. u. 1008-ban járunk, István megtette az első lépéseket a hatalom megszilárdítása érdekében. A főszereplő család életének viszontagságain keresztül megismerhetjük a korszellemet, a katonai és diplomáciai törekvéseket, célokat. Jó úton halad vajon a királyság, vagy a külső és belső ellenség mindent tönkretehet István eddigi törekvéseiből, eredményeiből? Erre ad választ a trilógia befejező kötete.

Folytatódik Táltosfia családjának és barátainak története. A történelem órájának mutatója a 930-as években poroszkál, abban a korban, amelyet némileg tévesen! a történészek egyszerűen csak a kalandozások koraként említenek. A magyar törzsszövetség szállásterülete most már biztos határokkal kerített és óvott, de a mélyben valami készülőben van. A Nyugat megismerte a magyarok harci erejét és stratégiáját, s igyekszik felkészülni ellene. Míg egyik oldalról arra kérik a magyar törzsszövetséget, hogy némely nyugat-európai kiskirály oldalán jó pénzért és zsákmányért beavatkozzék, a másik oldal fegyverkezni kezd ellene. A magyarok ennek ellenére a következő esztendőben egészen Konstantinápolyig vágtatnak, súlyos vereséget mérve a bizánci haderőre, ráadásul az al-dunai besenyőkkel szövetségben, akikkel előtte nem volt felhőtlen a viszonyuk. Bizánc kilenc esztendőn át súlyos sarcot fizet a törzsszövetségnek. Itália felé is rendszeresek a zsákmányszerző hadjáratok. Eleinknek egy nagyobb egysége a mai Spanyolország területére is behatol. A korabeli mór történetírók munkáikban részletesen beszámolnak erről a hadjáratról. Valami azonban még sincs rendjén idehaza. Békétlenkednek a törzsek, és a törzsfők egymásnak feszülnek. Az eseményekben fontos szerepet játszik egy asszony, Lelle, akit csak Aranyasszonynak hívnak, és akit csodás képességekkel áldott meg a Világügyelő: érzi a jövendőt. Egyre többen hisznek neki, a közrendűektől kezdve a tekintélyes vezérekig. Valami készülőben van Fajsz vezér és Bulcsú horka fejében megszületik a gondolat: nem lenne haszontalan, ha a távolabbi politikai célok érdekében a magyarok a bizánci kereszténység felé közelítenének.

1031-et írunk. István király hatalma szilárd, ám egyre-másra üti fel fejét az elégedetlenség. Imre herceg egyre markánsabban jelenik meg a politikában; Vászoly hercegről az a hír terjed: ha István nem vigyáz, rokona a koronára tör. Úgy tűnik, hogy Ármány, a magyarok ősi hitvilágának legsötétebb alakja lassanként mindenbe beleavatkozik. Imre herceg és István király halálát követően megjelenik a színen Orseolo Péter, majd színre lép Aba Sámuel, és letaszítja trónjáról Pétert. A régi valláshoz ragaszkodó néptömegek ujjonganak. De vajon helyes irányba viszi-e az ország ügyeit?

István király negyedik esztendeje halott, s a trónon Orseolo Péter, az unokaöccse követi. Őt azonban a vele elégedetlen magyar főurak elűzik, és helyébe Aba Sámuelt, az addigi palotaispánt állítják. Az első olyan alkalom ez a magyar történelemben, amikor az uralkodót a főurak választják királyukká. Aba Sámuel kezdetben látványos sikereket ér el, és maga mellé állítja szinte az egész magyarságot - nem úgy a főúri rend legtöbb tagját és az egyházat. Utóbbiak sértve érzik magukat, miután a király megnyirbálja kiváltságaikat. Hogy hatalmának semmi ne szabjon gátat, embertelen cselekedethez folyamodik, amivel szinte az összes főurat és a püspöki kar egészét maga ellen hangolja. Péter, aki a németekhez menekül, nem nyugszik bele vereségébe. Kihasználva az alkalmat és befolyásos pártfogója, Henrik király katonai erejét, segédcsapatokkal tér vissza a nyugati gyepűn át. Közben az Aba Sámuel iránt egyre jobban kibontakozó ellenszenv a magyar urak jelentős hányada részéről titkos szervezkedésbe csap, s elkövetkezik 1044 nyara, amikor árulásuk miatt Aba Sámuel Ménfőnél csatát veszít. A mellette kitartó magyar főurak, így a békési Vata, azonnal szervezkedni kezdenek a másodszorra is trónra juttatott Péter ellen. Az országos lázadás tüze egyre több helyen lobban fel, s amikor Péter a német királynak hűbérbe adja Magyarországot, és német törvények alá helyezi a népet, kisvártatva mindez robbanásszerűen kiteljesedik. Különös helyzet áll elő: politikai szempontból ugyanazt akarja Gellért püspök, mint Vata nagyúr. Vászoly Kijevben élő két fiát, András és Levente herceget hívják az országba, hogy segítsenek megdönteni Péter uralmát... A történet szerves folytatása a trilógia első, Ármány hálójában című kötetének. Az olvasó ismét találkozhat Rásdival, Vatával, s az eddig megismert szereplőkkel.

Ahogy az Árpád nagyfejedelem vezette törzsi szövetség a Kárpát-medencét birtokba vette, rögtön gondoskodni kellett annak védelméről, elsősorban a velük nyugati irányból határos keresztény frankok ellenséges magatartása miatt... A nyugati kereszténység kezdettől kártékony, pogány nemzetet látott a magyarságban, kisebb hányada dicső hőstettnek vélte volna, ha a magyarokat kereszténnyé tehetik, mások azonban a maradéktalan kiirtásukban látták az egyedüli megoldást... A frank gyermek király, Lajos, aki hallgatva a főpapságra, beleegyezett abba, hogy Kr. u. 907 nyarán, három oszlopban óriási hadsereg induljon a magyarok földjére, hogy egyszer s mindenkorra letöröljék őket a föld színéről... A gyermek király dekrétumot adott ki, amelynek legfontosabb kitétele egyben a hadjárat legfőbb célja: "Ugros eliminandos esse!" -, azaz: " A magyarok megsemmisítendők!" Árpád nagyfejedelemnek egyetlen választása maradt: ha felveszi a kesztyűt... Ismerje meg Ön is, miként készült már fel évekkel a támadás előtt, az első nyugtalanító hírektől kezdve a törzsszövetség a nagy háborúra! Hogyan állította maga mellé Árpád nagyfejedelem az itt lakó rokon avarokat, a szlávokat és más töredékeket, miként képezte és szervezte őket ütőképes hadakba, és hogyan teremtették meg ennek anyagi hátterét? A POZSONYI CSATA ízig-vérig olyan fordulatos, monumentális történelmi kalandregény, amely plasztikusan tárja az Olvasó elé a korabeli történéseket, bemutatja a magyar pusztai harcmodort, a fegyverzetet és megmutatja azt a maga nemében világviszonylatban is különleges taktikai érzékkel megvívott, hősies csatát, amelynek következtében a XI. század első harmadáig nem mert nyugati sereg a magyarok földjére támadni... A 907-es pozsonyi csata hiteles információk szerint az USA katonai tanintézeteiben - a történelem más nagy csatáihoz hasonlóan - hadtörténeti témakörben konzultációs anyagként szerepel.

Benkő László Mátyás királyról szóló trilógiája nem kevesebbre vállalkozik, mint a 15. század második felének autentikus és részrehajlás nélküli bemutatására. A szerző olvasmányos, regényes formában, de a történettudomány által feltárt adatokra építve ábrázolja a kor szinte összes magyarországi vonatkozású politikai szereplőjének tetteit, a korabeli politikát meghatározó egyéb tényezőket és mozgatórugókat. Az intrika, a rosszindulat, a vagyon utáni hajsza ugyancsak fontos szerepet játszik a műben. Az első kötet nemcsak Mátyás életét mutatja be születésétől a trónra kerüléséig, hanem apja, Hunyadi János legnagyobb győzelmeit, valamint magyarországi és külhoni ellenségeinek szerepét is. A fiktív szereplőket is felvonultató történetből megismerhetjük Mátyás művelt fiatalemberré, lovaggá érésének mozzanatait. Megtudhatjuk, kik tanították és nevelték, s trónra lépéséig miként alakult Mátyás szeme előtt a politika, mely tényezők befolyásolták a Magyar Királyság sorsát - s emellett a felserdülő ifjú első szerelmi élményeiről is eleven képet kapunk.

I. Mátyás figyelmét a sziléziai háború köti le, ugyanakkor konfliktusa III. Frigyes német-római császárral újra és újra fellángol. A királyt északról Kázmér lengyel uralkodó fenyegeti, a cseh trónon pedig annak fiát, Ulászlót erősíti meg a császár, de Mátyásnak rendelkezésére áll már az ütőképes zsoldossereg. Az ország déli határait II. Mehmed szultán veszélyezteti, aki egy stratégiai fontosságú ponton felépíti Szabács várát, s mellette Erdélyt és Moldvát támadja, a Nyugat-Balkánon pedig területeket foglal el. Az ismert világ arra vár, hogy a kereszténységet Mátyás és a magyarok védjék meg a muszlim terjeszkedéstől, de tényleges támogatást vajmi keveset adnak. Kiviláglik Mátyás kivételes és a korszellemhez viszonyítva merőben szokatlan diplomáciája, ám közben árulások követik egymást a király közvetlen környezetében. Ellenségei aggódnak, mert katonai és politikai szempontból máris túlságosan megerősödött, ezért minden lehetséges eszközzel támadják, ám a király érvényt szerez elgondolásainak, s biztonságban tartja az országot. Időközben megszületik Barbara Edelpeck és a király törvénytelen fia, Corvin János. Mátyás politikai érdekből Nápoly felé nyit, és megérkezik az új királyné, Aragóniai Beatrix. Aztán az uralkodónak szembesülnie kell azzal, hogy Beatrix, aki házasságuk első éveiben tökéletes társának bizonyul, képtelen trónörököst szülni. S ha ez így van, törvénytelen gyermekét kell a pápa engedélyével trónörökössé tenni. Ezen a ponton indul el a palotán belüli intrika, a torzsalkodás és a helyezkedés, melynek következményei baljós és sötét előjelekkel eleve meghatározzák Mátyás uralkodásának utolsó kilenc évét.

IV. (Kun) László király a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, aki már élete első évtizedében szörnyű eseményeket élt át. Apja a nagyapjával hadakozott, s az országban, mely fortyogó katlanhoz hasonlított, hol itt, hol ott lobbantak fel tűzfészkek. Anyja kun volt, abból a népből származott, amelyet egyszerre átkoztak és áldottak a magyar urak és uralkodók. László kun nyelven kezdett beszélni, kun nők dajkálták, és kunok között cseperedett fel. Apja, V. István király halála után meg kellett ismernie, mit is jelent bábnak lenni az oligarchák kezében, akik közül az egyik leghatalmasabb talán épp az anyja tudtával ejtette túszul. Azután elérkezett az idő, amikor önmagát nagykorúvá nyilvánítva elhatározta, hogy változtat az eddigieken, és kezébe veszi az ország irányítását. De kik és miért gátolták ebben? És ő maga miben hibázott? Mely érdekek mentén fogták pártját a nagyurak, és attól kezdve valóban az történhetett-e, amit László akart? Vajon miért nem tudott nemet mondani a követelőző oligarcháknak? Vagy nem is akart? Ki befolyásolta ebben? A családja? Özvegy édesanyja? Vagy nővére, aki ugyan apáca volt, de nem titkolta, hogy közben világi életet él? Esetleg a kunok, akik vérükből valónak tartották, de akik nem bizonyultak szalonképesnek az akkori magyar társadalom és a keresztény egyház számára? Ma már sok minden az idők homályába vész, és hiteles, részrehajlás nélküli krónika nem maradt fenn. A regény megkísérli, hogy a korabeli politikai viszonyok átfogó elemzésével választ adjon ezekre a kérdésekre.

A XVI. század második felében járunk. Az ország három részre szakadt. Délről a török nyomul a Felvidék felé, Erdély szultán adófizetője. A Habsburg-házból való királyoknak csak ütközőzóna a magyarok földje, amely az Oszmán Birodalom támadásaitól védi őket, de némely magyar főurak legalább annyi gondot okoznak nekik, mint a törökök. Balassi Bálint 1554-ben, az ország egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalmú főrangú családjában akkor látja meg a napvilágot, amikor a Felvidéken mindennaposak a török beütések, de az apja sosem marad adós a méltó válasszal. Harcosnak, vitéznek neveli fiát, és szakítva a hagyományokkal, nem ereszti Bálintot a bécsi udvarba tanulni, hanem egy németországi "oskolaév" után maga veszi kézbe a nevelését. Balassi Bálintban egyszerre ver gyökeret a művészetek, az irodalom utáni töretlen lelkesedés és a haza ügye iránti rendíthetetlen tenni akarás. Ez utóbbiban nem ismer megalkuvást, kőkeményen ellenáll töröknek és Habsburgnak egyaránt, mert azt tartja, mindkettővel le kell számolni a magyar szabadság érdekében. Nehezen, vagy inkább sehogy nem hajlik a gerince, ahogy az apjának, és a könnyebb út helyett mindig a nehezebb ösvényt választja. Nem Bécsben és az udvarban keres barátokat, hanem vitéz szolgái között, velük indul portyákra, és a török rettegi a nevét, fegyverforgatásban a legjobbak egyike, lengyel földön sorra nyeri a viadalokat, és persze - keresi a szép nők társaságát... Ismerje meg Balassi Bálint igazi, kalandos életét, az első reneszánsz költőnk, vagyis az utolsó trubadúrunk féktelen és bőségesen buja szerelmi életét, a világirodalmi rangú költőt, haragjaiban határt nem ismerő nagyúr konfliktusait és kérlelhetetlen harcait, a legfinomabb ízlésű humanistát! Balassi Bálint máig példája a magyar szellemi élet Európára és a világra való nyitottságának. "Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!"

IV. (Kun) László király, miután részben győzedelmeskedett belpolitikai ellenfelei felett, hozzálátott az ország és a trón stabilizálásához. Anyját, Erzsébetet ügyesen eltávolította a hatalomból, s hozzá hűséges családtagjait maga mellett tartva megpróbált minél nagyobb erőt felmutatni. Ám katonai és politikai győzelmeinek dacára tovább folytatták ellene az intrikát. Ez annak ellenére sem szűnt meg, hogy László két ízben is fegyveres konfliktusba keveredett a kunokkal, s mindkét alkalommal győzelmet aratott felettük. A király ellenzéke ugyanakkor a Szentszéknél is támogatókra talált, ennek hatására a pápa Magyarországra küldte követét, akinek feladatul szabta, hogy Lászlót térítse az igaz keresztény királyok útjára: szorítsa rá a kunok végleges megtérítésére és az eretnekek kiirtására országában. A király azonban nem tűrt meg maga felett semmilyen földi hatalmat, és szembeszállt a legátussal, ami kiátkozást vont maga után. Amikor a Kárpátoktól keletre, az Arany Orda területén szállásoló mongolok ismét betörtek az országba, a magyar csapatoknak sikerült megállítaniuk őket. Ám a király elkövette azt a hibát, hogy testőrségébe mongol harcosokat fogadott, s ezzel véglegesen magára haragította országa előkelőit és az egyházat… IV. László országlását általában negatívan ítélik meg. Ám a kép ennél árnyaltabb: számos körülmény együttes hatása vezetett az ország gyengüléséhez. Ezért pedig nem csupán Kun László tehető felelőssé, akiből akár jelentős uralkodó is válhatott volna – ha hagyják.

A nagy uralkodó egyetlen, törvénytelen fiával sokáig mostohán bánt a történelmi emlékezet. Mivel Beatrix királynétól nem született örököse, Mátyás őt jelölte a trónra. Igyekezett törvényes utódjának elismertetni, de hirtelen bekövetkezett halála ebben megakadályozta. Apja halála után Corvin János hercegre kemény idők vártak. Örökségéből az egyházi és a világi nagyurak - akik nem fogadták el Mátyás döntéseit, és kizárólag a saját érdekeiket tartották szem előtt - ilyen-olyan címeken részt követeltek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák trónra lépését. Ugyanakkor Mátyás özvegye, Beatrix is ellene dolgozott, hiszen mindenképpen királyné akart maradni, ha már királynő nem lehetett. Ilyen körülmények között a hercegnek villámgyorsan fel kellett nőnie, hogy érdekeit eredményesen képviselhesse. Zömmel politikai ellenfelei és ellenségei tollából maradtak az utókorra azok az írásos anyagok, amelyek azt sugallják, hogy Corvin János felkészültség, műveltség, politikai érzék és tettrekészség tekintetében meg sem közelítette apját. Részben ennek alapján ítéltetett meg, hamis képet festve személyiségéről, hiszen későbbi tevékenysége és a török ellen folytatott eredményes délvidéki harcai ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják. Politikai cselszövés, ármánykodás, intrika és besúgás kísérte Corvin János rövidre szabott életét, nem kímélve magánszféráját sem. Vajon hogyan alakult volna az ifjú élete, ha azok a főurak, akik apja előtt felesküdtek a hűségére, nem pártolnak el tőle? Mennyiben változott volna a történelmünk, ha az uralkodásra több szempontból is alkalmatlan Jagelló Ulászló - vagy ahogy azóta is emlegetjük: Dobzse László - helyett Hunyadi Mátyás fia kerül az ország trónjára? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a szerző háromkötetes alkotása, amely plasztikusan és izgalmasan mutatja be a korabeli bel- és külpolitikai viszonyokat és történéseket.

A 10. század derekán járunk, a magyar törzsszövetség már csak nevében viseli e megnevezést. Élesen elkülönül a keleti és a nyugati országrész. Nyugaton Taksony fejedelem uralkodik, a keleti részeket Bulcsú főhorka uralja. Kettejük közül az utóbbi bír nagyobb hatalommal, és külhonban is őt tekintik a magyarok tényleges vezetőjének. Tartanak is tőle - annak ellenére, hogy a görögkeleti rítus szerint megkeresztelkedett -, mert a külországi magyar portyák változatlanul tovább folynak. A 954. esztendőben különösen erős magyar sereg indul I. Ottó német király ellen, és nagy diadallal, tömérdek zsákmánnyal érkezik haza. Aztán következik a gyászos emlékű 955, és vele Regensburg, Lech-mező, Augsburg. Csupa baljósan csengő, ismert hely- és földrajzi név... De miként is folyt le az augsburgi csat? Vajon valóban akkora vereséget mértek a németek a magyar hadakra, hogy csupán hét gyászmagyar térhetett haza? Agyonüthette-e a német uralkodót kürtjével a legendás Lehel vezér? Megbénult-e a magyarság az augsburgi vereség után, vagy ennél jóval árnyaltabb a kép? Mit tartogattak népünknek a következő esztendők? Minderre, és még számos, e kort érintő történelmi kérdésre választ ad a Viharlovasok sorozat zárókötete.