Knihy - Poézia - antológie strana 1 z 16

Smuteční gondola, sbírka z roku 1996 nedávno zesnulého nobelisty švédského spisovatele Tomase Tranströmera odkazuje na Franze Liszta a Benátky. Na přelomu let 1882—1883 navštívil Liszt svou dceru Cosimu a jejího manžela, Richarda Wagnera, v Benátkách. Wagner o několik měsíců později zemřel. Během své návštěvy složil Liszt dvě díla pro klavír, známá pod názvem „Smuteční gondola“, či „La Lugubre Gondola“.

Najväčšia československá literárna súťaž v oblasti poézie Básne SK/CZ vo svojom 12. ročníku opäť prináša pestrú zostavu finalistov a finalistiek z oboch krajín – mená nové i už známe, mladšie i staršie, no predovšetkým také, ktoré poéziu oboch krajín zaujímavým a podnetným spôsobom posúvajú a predznamenávajú jej ďalšie možné smerovanie. Zborník Básne SK/CZ 2022 ponúka desiatku ocenených cyklov – deväť prémií a jednu hlavnú cenu. Práve tie porotu spomedzi stoviek prihlásených básnických súborov v anonymnom hodnotení zaujali najviac. Môžeme ich preto čítať ako reprezentatívnu správu o súčasnej československej poézii.LaureátOndřej Novotný – Rok dobrých jablekFinalisti Stanislav Baluch – Systémy kontroly a iné Peter Hoferica – Maskulínny denník Lukáš Horák – Dokumenty REVISITED Alžběta Johanka Petrová – Rodiště Ivana Kašpárková – Na každý pád Štěpán Klinkovský – Kam se v domě ztrácí bordel? Dominik Melichar – Moře améb Stanislav Olejár – ruky v povetrí Katarína Poliačiková – Z brucha

Mi lenne, ha a megjelenne nálunk valaki, aki szupererős, szuperkedves, szuperfigyelmes, szupersegítőkész? Igazi aduász. Megcsinál mindent, úgy kedveskedik, ahogy a legjobban szeretjük. A szomorút vigasztalja, a fáradtat felüdíti, a bizonytalannak utat mutat, a gyengének erőt ad, az erősnek meg szelídséget. Ilyen valakit várunk karácsonykor... Miért nem lesz inkább most rögtön karácsony? Vagy miért nem lesz minden egyes nap karácsony? Talán még meg is unnánk... Viszont a várakozást biztos nem unjuk meg, ha napról napra izgalmas feladataink vannak. Jézus születésére készülve ebből a könyvből mindennap kapunk újabb és újabb titkos küldetést. Örömöt keresni, segíteni, figyelni a másikra, megajándékozni valami aprósággal, bátorítani. Elcsendesedni, hálát adni, újjászületni. Ebben segítenek a versek és a játékos feladatok.

Antologie českých básnířek 1857—2014.

Časopis Humus byl přeshraničním projektem zvláštní, dobrodružné povahy. Vydavatelem byl český básník a výtvarník Roman Erben, od roku 1980 žijící v německém exilu. Časopis naformátoval jako místo setkávání přátel a známých: kreslířů a malířů, básníků, prozaiků, esejistů. V konkrétních textech a obrazech se tu pěstovaly hry, mystifikace a komika. Obecně pak časopis dával zprávu o jednom úrodném kulturním poli, kde se mísily nejen umělecké druhy a žánry, ale také exilová tvorba s domácí, česká se zahraniční, mladá a mladší s klasiky šedesátých let. Ve čtyřech číslech časopisu publikovali své přívěsky například básníci Josef Hiršal a Bohumila Grogerová, Petr Král,, Ivan Wernisch, Ivan Diviš, ale i kritické osobnosti jako Sylvie Richterová, Josef Vojvodík nebo Jan Štolba. Sebraný Humus (kompletní čtyři čísla) plní důležitou funkci: zpřítomňuje jednu důležitou fasetu živého a pohyblivého podloží (zejména české) literatury a kultury devadesátých let. Je zajímavé sledovat, co z té doby přežilo, jakým dalším vývojem konkrétní aktéři ze stránek revue prošli.

Najväčšia československá literárna súťaž v oblasti poézie Básne SK/CZ vo svojom 11. ročníku opäť prináša pestrú zostavu finalistov a finalistiek z oboch krajín mená nové i už známe, mladšie i staršie, no predovšetkým také, ktoré poéziu oboch krajín zaujímavým a podnetným spôsobom posúvajú a predznamenávajú jej ďalšie možné smerovanie. Zborník Básne SK/CZ 2021 ponúka desiatku ocenených cyklov deväť prémií a jednu hlavnú cenu. Práve tie porotu spomedzi stoviek prihlásených básnických súborov v anonymnom hodnotení zaujali najviac. Môžeme ich preto čítať ako reprezentatívnu správu o súčasnej československej poézii.LaureátMarek Mikuláš - Muzikál žuvačiek a ružového postkapitalizmu (úryvok)Finalisti Marta Bílková - Zamlčené skutečnosti Oľga Gluštíková - Rod / lišajník / monokultúra Klára Krásenská - Mytologie lesa Jakub Lenčéš - básne robábu Filip Németh - z nového herbára Anna Chesil Řezníčková - megaslimák Renata Štěpařová - Ani ryba, ani ryba Tomáš Vaněk - 6 řečí k zlatému teleti Andrea Vatulíková - ITS OK, PLUTO

POSLEDNÍ PIONIERI VÝCHODU: ANTOLÓGIA SÚČASNEJ RUMUNSKEJ POÉZIE predstavuje tvorbu tridsiatich piatich básnikov a poetiek z Rumunska a Moldavskej republiky, knižne debutujúcich po roku 1989. Výber zostavil jeden z priamych aktérov básnik, prekladateľ a vydavateľ Claudiu Komartin.Rumunská poézia sa na prelome tisícročí zradikalizovala, odmietla zahľadenosť do seba a do literárneho manierizmu. Ponúka umeleckú, filozoficky aj spoločensky angažovanú výpoveď o okolitom, často mizernom svete okraja, odhaľuje osobné, často tabuizované témy, narába s každodennosťou na úrovni jazyka, prostriedkov i tém. A to všetko najmä cez prizmu maximálnej autenticity. CLAUDIU KOMARTIN (1983, Bukurešť) je rumunský básnik, prekladateľ a vydavateľ, jeden z najvýraznejších predstaviteľov tzv. Generácie 2000. Debutoval v roku 2003 zbierkou básní Bábkar a iné nespavosti, za ktorú získal národnú cenu Mihaia Eminesca. Po nej nasledovalo ďalších šesť oceňovaných zbierok. Komartin okrem vlastnej tvorby vytvára podmienky pre súčasnú poéziu: od roku 2009 organizuje pravidelný čitateľský klub Institut Blecher, v roku 2010 založil časopis Poesis interna?ional, ktorého je šéfredaktorom, a spolu s Anou Toma vydavateľstvo Casa de editură Max Blecher, ktoré vydalo vyše sto zväzkov domácej aj svetovej poézie. Prekladá poéziu z francúzštiny a angličtiny a jeho zbierky a básne vyšli vo viacerých jazykoch. EVA KENDERESSY (1978) je prekladateľka a literárna vedkyňa, absolventka štúdia rumunčiny a etnológie na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave, doktorát z literárnej vedy obhájila v Ústave svetovej literatúry SAV, kde aj pôsobí. Z rumunčiny preložila román Malíčky od Filipa Floriana, poviedky zo zbierky Nostalgia a román Solenoid od Mirceu Cărtăresca.

Prvá slovenská antológia poézie jednej z najdlhšie fungujúcich literárnych skupín v Európe Osamelých bežcov potvrdzujúca jej literárnohistorický význam, progresívnu úlohu a neodmysliteľné profilujúce postavenie v slovenskej literatúre posledného polstoročia. Básnické texty rozdelené do troch blokov sú doplnené citáciami z manifestov, fragmentmi listov, literárno-estetických i filozofických názorov a stanovísk členov skupiny. Antológia je výsledkom kompetentného a fundovaného, ale aj celkom originálneho prístupu k textovému materiálu zostavovateľa Jána Štrassera, ktorý dôverne pozná príbeh tejto básnickej skupiny. Kniha je doplnená o archívne fotografie a ilustrácie Jakuba Milčáka.

Antológia modernej izraelskej poézie v jazykovej interpretácii S. Singerovej a prebásnení M. Richterom obsahuje verše 11 izraelských básnikov. Najstarším z nich je Tuvia Rübner, rodák z Bratislavy, a najmladšou je poetka Tal Nicanová. Básnik a prekladateľ Milan Richter vybral do antológie básne veľkých a v Izraeli, v USA a západnej Európe známych autorov, akými boli Jehuda Amichaj, Natan Zach, T. Carmi, Dalia Ravikovičová a akými sú napr. Ašer Reich, Chava Pinchas-Kohenová a Amir Or. Antológiu dopĺňajú fotografie autorov, spomienková esej M. Richtera "Stretnutia s izraelskými básnikmi" a jeho doslov.

Matúš Mikšík v monografii venovanej predstaviteľovi skupiny Osamelých bežcov analyzuje jeho zbierky, interpretuje básne a objasňuje princípy jeho poézie.Ivan Laučík (1944 - 2004), básnik zo skupiny Osa­melých bežcov, bol životom a tvorbou nerozlučne spätý s Liptovom. Stredom Laučíkovej poézie je čistota, prepojenie hlasu prírody s hlasom človeka. Básnikove jaskyniarske zostupy či polárne výpravy a horolezecké trasovania sú podobenstvami sebahľadania, ktoré nám umožňujú prejsť za hranicu po­čuteľnosti vnútorného hlasu. Otvárajú metafyzický prechod do duchovných sfér, kde naše náhlivé cesty obnovujú stopy tých, čo žili v čistej, znejúcej sklovine rána. Laučíkova pozvánka do prekríženia človeka a krajiny poskytuje priestor na meditáciu o vlastnej identite, nabáda k hľadaniu zmyslu vlast­ného života a neprestáva byť naliehavá. Monografiu tvoria analýzy zbierok, interpretácie básní a opis štyroch princípov autorovej poézie, tieto tri väčšie celky sú navzájom prepojené množstvom odkazov a vytvárajú interpretačnú sieť, nie nepodobnú osamelobežeckej téze o básni sieti.

"Kíméletlen és karcos költészet a Bánkövi Dorottyáé. Ez ne riassza vissza a nyájas olvasót, mert izgalmas és rendhagyó, gyakran sokkoló, de nem ritkán gyönyörű verseket fog találni ebben a könyvben, melyek lírai alanya hol a femme fatale, hol a bizonytalan, félénk nő/kamaszlány, de leginkább a világ történéseit különleges szemszögből ábrázoló és értelmező érzelmes gondolkodó. Ám legyen karnális vagy metafizikus vers, a szerző a legparányibb félelem és gátlás nélkül tárulkozik ki, és zavarba ejtően bánik el mindenki mással is. Szerencsés az, akivel csak pimaszul. Bizony, olyan dolgokról olvashatunk itt, amikről még a poéták sem merészeltek beszélni. Bánkövi Dorottya 1994-ben született Budapesten. Az ELTE BTK magyar szakán szerzett diplomát, jelenleg mesterképzésre jár ugyanott. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. 2015 óta publikál hazai és külföldi folyóiratokban. Ez az első kötete."

A felpörgetett életvitel elnyomja bennünk azt a belső hangot, amit csak a lélek mélyéből lehet- filozofikus tömörséggel - felszínre hozni. Erre a japán versforma, a háromsoros, 17 szótagos haiku alkalmas leginkább. Lajtos Nóra zenész, költő, író, irodalomtörténész, aki áradó, életszerű prózaversek költőjeként ismert, most a legtömörebb irodalmi műfaj eszközével tárja elénk belső világának esszenciáját. Szóösszetételei izgalmas rejtvényként kínálkoznak megfejtésre, nyelvi lelemények sokaságát vonultatva fel a haikus létsűrítményekben.

A felpörgetett életvitel elnyomja bennünk azt a belső hangot, amit csak a lélek mélyéből lehet- filozofikus tömörséggel - felszínre hozni. Erre a japán versforma, a háromsoros, 17 szótagos haiku alkalmas leginkább. Lajtos Nóra zenész, költő, író, irodalomtörténész, aki áradó, életszerű prózaversek költőjeként ismert, most a legtömörebb irodalmi műfaj eszközével tárja elénk belső világának esszenciáját. Szóösszetételei izgalmas rejtvényként kínálkoznak megfejtésre, nyelvi lelemények sokaságát vonultatva fel a haikus létsűrítményekben.

Tompa Gábor világdarabokat rendez – világszínház szép színjátszásait. És Tompa Gábor már a kezdetektől könyvekbe rendezi verseit is, hiszen ő függőségek közt független, szabad a műteremtés más, magányosabb módozataiban is. Mert a költészet forgószínpadán is csak egy, s mégis hány különböző világlátás, világtalan világ hat: külön versdarabok, szavak, monológok, megformált képek, replikák, helyzetek, hangok, hangsúlyos csendek, elhallgatások, fények, ellenfények, váratlan megvilágítások. Halálosan komolytalan s megkeseredetten komoly, tragikomikus játszadozások pörgetnek rímbe égi s földi látomásokat, sok áhítat kaján szentségeit – botrányosan abszurdoid és groteszk futamok, tisztelettudón és tiszteletlenül kifordított szimbólumok, elfúló sóhajok, fohászok és fölröhögések a szürrealista félhomályból. Szemérmesen és szemérmetlenül is külön életet élnek a versek e könyvben: pillanatképek és jelenések váltakoznak, stációk és provokációk, parafrázisok és variációk, rákérdezések egy sokféleképpen fölmutatható világra. „A láthatatlanságra nincs elég ok.” Ha kinek van szeme, lássa, ha kinek van füle, hallja, hogy mit is mondhat egy megnyíló könyv… „Feltétlenül és feltételesen.” Kovács András Ferenc

Magaddá rendeződni leírásaNem tudom, van-e tökéletességre jobban törekvő kortárs költő Farkas Wellmann Évánál. Ritkán ír, ahogyan szokás mondani: csak a jó verseit írja meg. Megszoktuk tőle, mégis mindig meglep, megdöbbent, fölzaklat. Virtuóz művész és precíz mérnök egyszerre. Klasszicizál, mégis rendhagyó, és összetéveszthetetlenül egyéni. Minden eddiginél színesebb és változatosabb versutazásra hív bennünket ebben az új könyvében. Könnyed verslábakon járhatjuk körbe a súlyos témákat: szerelmet, hitet, metafizikát - és még annyi mindent. Egyfajta specifikus, fanyar, de rokonszenves fölény - ahogy a világot látja - a legfőbb fűszere poétánknak, no meg az a lenyűgöző elegancia, ahogyan a nyelvet és a formát vezérli. E verseket olvasva azonnal nyugtázzuk: bármilyen is az adott kor, vannak kiválasztottak, akik továbbörökítik a mindenkor érvényes költészetet, költőiséget. Orbán János Dénes

Sumonyi Zoltán szerencsére nemcsak nemzedékének egyik, többek közt József Attila-díjjal elismert költője, hanem rádiós újságíróként is dolgozott a 70-es évektől kezdve, így a kortársak közül mindenkivel beszélt, mindenkit ismert, így mindenkiről van legalább egy ütős sztorija. A könyv vicces anekdoták füzére, amelyből megtudhatjuk, hogyan játszott az emberek idegeivel Weöres Sándor, milyen volt telefonbetyárnak Karinthy Ferenc és Örkény István, hogyan játszotta el Szabó Lőrinc a perfekt francia, értelmiségi juhászt... Az összes történet hiteles, mert Sumonyi vagy jelen volt egy-egy eseménynél, vagy a szereplők mesélték el neki. A könyv rendhagyó irodalomóra és egy csipetnyi huszadik századi történelem egybegyúrva.

"Láttál már jégesőben végrendelkező fát?" Korpa Tamás ismer egyet. Ahogyan a Szádelői-völgy valamennyi fáját ismeri, emlékezetből és képzeletből. De nemcsak őket hallgatja ki, hanem a Szlovák-karszt elhagyott katonai bunkerét, egy jégbarlangot vagy éppen a Blatnica patakot is. Meghatározó kérdése ezúttal is az, hol gyökeredzik a nyelv. Harmadik kötetének sűrű ágrendszerében pedig csönd és levélzaj, suttogás, függő beszéd. Lassan bizonytalanná lesznek az érzékek: mi az emberi, és mi az emberen túli? Az avarra vetülő árnyékom, például? Mennyit érthetni a vízcsobogásból? Hogyan hullajtja lombját a tölgy, amikor senki nem figyeli? És ami emberi, abban feltétel nélkül megbízhatok? "A kettős látásnál nem ismerek szívszorítóbb csapdát." Szívszorító csapda Korpa Tamás érzékeny és merész költészete is, amelybe érdemes belesétáni, míg "egy árnyék, másodmagával, elvonul utánad".

ebben a világban az dönti el mi mennyit ér hogy tükörsima bőr feszül-e tökéletesre vésett csontokon ott ahol a zsír előszeretettel raktározza el magát meg az engedelmesség amit önmagunk ellenére vállalunk - biztosítókötél nélkül hajítjuk el a darabjainkat amik nem passzolnak a fröccsöntőformába.Felnőtteknek ajánljuk!

Michal Habaj az 1990-es évek második felében robbant be a szlovák költészet első vonalába, és vált annak meghatározó figurájává. A címként is a szerző nevét viselő kötetben (Michal Habaj: Michal Habaj, avagy a második kiadás szerint: Michal Habaj2) lélektani és természeti költészet, formai újítások és klasszikus formák, naplószerű és biblikus hangütésű szövegek hoznak létre sajátos költői szintézist. A szerző és az olvasó egyetlen, kanyargós ösvényen vág neki a kulturális hagyomány megismerésének és az önmegismerésnek - egy olyan lírai univerzumban, amelyben a szépség, a fantázia, az önmagunk és a másik iránti kíváncsiság központi szerepet tudnak játszani. A kötet első kiadása 2012-ben elnyerte a szlovák Pravda napilap közönségszavazásának fődíját.Fordította: Merva Attila