ABART Könyvkiadó strana 2 z 3

Ma elkezdődik bennünk a szeretet. A lét és tudat szeretete a kíváncsiságoknak, patakcsobogásnak, a szél hátán szélnek, a zizegő gallyaknak, a nyirkos barlangoknak, a világmindenségnek, szeretete a ragaszkodásnak, az egymáshoz tartozásnak, az ölelésnek, a sóvárgó szempárok egymásra találásának. Ha azt érezzük, ma elvesztünk mindent, tévedünk, mert vég nélkül nincs kezdet, s a kezdet elfeledteti az előzőt, a ,, bármilyen jó volt is"- t, a kacagást, egymás krokodilkönnyeit, elfeledteti a szívszaggató bánatot, sőt elfeledteti, hogy bármit is elfeledünk.Bennünk a szeretet , csak utat találjon!

A kötetben Ladik Katalin legszebb verseit olvashatjuk.

"(...) Nem véletlen, hogy ezúttal a LÓ ihlette a költőt, mert hűséges négylábú társunk élő legenda, testi, lelki egészséget őriz, felfrissít, szórakoztat, gyönyörködtet, rendre tanít, tükröt tart elénk. (...)" (Lázár Vilmos) A(z) ZabfaLók (Könyv) szerzője Péter Erika.

A német szerző 1974-ben született, író, újságíró és forgatókönyvíró. Több irodalmi díj és ösztöndíj birtokosa. 2010-ben Pécs város ösztöndíjasa volt. Elbeszélése az első magyar nyelven megjelenő kötete.

Pécsi Györgyi válogatásában, nem kronologikus rendben olvashatjuk Csoóri Sándor legszebb verseit.

A szerző első novelláskötetében az 1947/48-as évek csehszlovákiai eseményeit, a pusztító szárazság, a hontalanság és a kitelepítések fájdalmas időszakát dolgozza fel egy felvidéki magyar család története alapján. Azt az időszakot, amikor a csehszlovák hatalom, a Benes-dekrétumok alapján, hontalanná tette a magyarságot szülőföldjén. A megírt sorsok tükrében a 20. század derekának históriája, a Szlovákiában élő magyarság legkegyetlenebb napjai rajzolódnak ki: \"Az eltelt 45 év alatt álmaimban mindig a falumban voltam, és mindig abban bíztam, hogy a hegytői, agyagos, vörös föld fog majd síromban betakarni. Itthon szeretném örök álomra hajtani a fejem\" - mondja az a kitelepített idős ember, aki sohasem tett le arról, hogy egyszer hazatérjen.

"Tóth László verseinek itt olvasható gyűjteménye abban az esetben nyerheti el értelmét, ha valamiképpen jelezni (lesz) képes: a szóban forgó költői életmű egyike azon keveseknek, melyek a modern ember identitástudatának, -paradoxonjainak és -zavarainak az azt megillető összetettségében és rendkívüli aprólékossággal jártak utána." (Vida Gergely)

"Azt hiszem, aligha akad közöttetek olyan, aki ne hallott volna még Mátyás királyról. Bizonyára azt is tudjátok róla: ha csak tehette, álruhát öltött és abban járta az országot, hogy népét s annak minden gondját-baját alaposan megismerje. Egyik országjárása során Kéménden át vezetett az útja. Kopott gúnyában, gyalogosan érkezett a faluba. (...)"

1970-ben született a szlovákiai Losoncon, jelenleg Füleken él. Költő, zenész, publicista, műfordító, a Plectrum Kiadó alapítója és vezetője, a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem oktatója. 2005-ben Besztercebányán PhDr., 2008-ban Debrecenben Ph.D. fokozatot szerzett. Oktatóként a kortárs magyar irodalom, a szlovákiai magyar irodalom, a fordítás és műfordítás elmélete és gyakorlata, az underground, valamint a művészeti ágak közötti kapcsolatok foglalkoztatják.

Kulcsár Ferenc könyve szülőföldjének, a Bodrogköznek az évszázadairól és gyermekkora univerzumáról beszél - kicsiknek és nagyoknak. A költő arra törekedett, hogy verseiben a szív tartalma és a lélek formája öltsön testet, s ezáltal munkája egy belső honfoglalás könyve legyen. A megmaradás és a megörökítés könyve, melyben valóság és természetfeletti, történelem és csoda, mindennapok és képzelet játszik egybe úgy, ahogyan a múlt világában egymáson átáradtak, egybeszövődtek, s lettek mítosszá és életté: szépséggé, játékká, tiszta forrássá és költészetté. Verseiben-énekeiben Bókuska, az álmaiban a Bodrogközbe hazaszálló kisfiú regél a gyerekkor örök, mozdulatlan égboltjáról; dalai megelevenítik a réges-régi századokat, a honfoglalás idejét, az ősi mesterségeket és megélhetéseket; lefestik a bodrogközi folyók, dombok, nádasok és lápok, a homokhátak és a tavak világát; megörökítik a vadvirágokat és madarakat, az énekeket és táncokat, az ünnepeket, szokásokat, legendákat és hiedelmeket; a népi humort és a gyerekkor játékait, a szerelmeket és örök álmokat szedik rigmusokba és strófákba, egyet akarva: érvényesen szólni egy ezeréves tájról, népének kimeríthetetlen életéről, akinek keble a századok során "nyílt és emberszerető volt, mint az apostoloké". Könyvében jelet kíván hagyni a szó erejével, mely a legmaradandóbban őrzi történelmünket a kezdetektől fogva. Mintha csak "Isten szívébe eresztené hajszálgyökereit".