ABART Könyvkiadó

A legtöbb mese Jókáról és Nagyfödémesről született. Ezeknek a falvaknak külön érdekessége, hogy évszázadokig a Felső Csallóközhöz tartoztak. Ennek is köszönhető, hogy Mátyusföld déli részének mese- és mondavilága rokonítható Szigetköz és Csallóköz népi hiedelmeivel. Innen az igricek és tündérek gyakorisága. A változatos boszorkánytörténetekbe egyéni színt vitt az is, hogy a Mátyusföld északi részén lakó szlovákság hiedelmeiből jó pár bekerült a vegyesen lakott települések mesekincsébe. A mátyusföldi mesék jellegzetessége még a nélkülözhetetlen cigányfolklór. Ezek a mesefeldolgozások elsősorban szórakoztatni akarnak.(Fellinger Károly)

"Tóth László verseinek itt olvasható gyűjteménye abban az esetben nyerheti el értelmét, ha valamiképpen jelezni (lesz) képes: a szóban forgó költői életmű egyike azon keveseknek, melyek a modern ember identitástudatának, -paradoxonjainak és -zavarainak az azt megillető összetettségében és rendkívüli aprólékossággal jártak utána." (Vida Gergely)

1970-ben született a szlovákiai Losoncon, jelenleg Füleken él. Költő, zenész, publicista, műfordító, a Plectrum Kiadó alapítója és vezetője, a besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem oktatója. 2005-ben Besztercebányán PhDr., 2008-ban Debrecenben Ph.D. fokozatot szerzett. Oktatóként a kortárs magyar irodalom, a szlovákiai magyar irodalom, a fordítás és műfordítás elmélete és gyakorlata, az underground, valamint a művészeti ágak közötti kapcsolatok foglalkoztatják.

Kulcsár Ferenc könyve szülőföldjének, a Bodrogköznek az évszázadairól és gyermekkora univerzumáról beszél - kicsiknek és nagyoknak. A költő arra törekedett, hogy verseiben a szív tartalma és a lélek formája öltsön testet, s ezáltal munkája egy belső honfoglalás könyve legyen. A megmaradás és a megörökítés könyve, melyben valóság és természetfeletti, történelem és csoda, mindennapok és képzelet játszik egybe úgy, ahogyan a múlt világában egymáson átáradtak, egybeszövődtek, s lettek mítosszá és életté: szépséggé, játékká, tiszta forrássá és költészetté. Verseiben-énekeiben Bókuska, az álmaiban a Bodrogközbe hazaszálló kisfiú regél a gyerekkor örök, mozdulatlan égboltjáról; dalai megelevenítik a réges-régi századokat, a honfoglalás idejét, az ősi mesterségeket és megélhetéseket; lefestik a bodrogközi folyók, dombok, nádasok és lápok, a homokhátak és a tavak világát; megörökítik a vadvirágokat és madarakat, az énekeket és táncokat, az ünnepeket, szokásokat, legendákat és hiedelmeket; a népi humort és a gyerekkor játékait, a szerelmeket és örök álmokat szedik rigmusokba és strófákba, egyet akarva: érvényesen szólni egy ezeréves tájról, népének kimeríthetetlen életéről, akinek keble a századok során "nyílt és emberszerető volt, mint az apostoloké". Könyvében jelet kíván hagyni a szó erejével, mely a legmaradandóbban őrzi történelmünket a kezdetektől fogva. Mintha csak "Isten szívébe eresztené hajszálgyökereit".