Csengőkert Kiadó strana 8 z 30

Voltatok már úgy, gyerekek, hogy nagyon megijedtetek? Hogy hirtelen azt sem tudtátok, hol vagytok, kik vagytok? A kis szórakozott Pötyi bárányka éppen így járt, csak sétált, nézelődött, pillangót kergetett, aztán egyszer csak hopp, fogalma sem volt, hova tévedt, hogy jut haza. Félelmetes, nagyon rossz érzés ez. És micsoda megkönnyebbülés, amikor hazaér szerettei körébe, minden azonnal a helyére kerül! Ugye ti nem bolyongtok el szüleitek mellől, és megnézitek, mikor merre jártok? Meséljetek a jó és a rossz tapasztalataitokról, beszélgessetek róla, milyen érzések fogtak el közben titeket?

"Néha hajlamosak vagyunk valakit nagyon félreismerni, külső jegyek alapján ítélkezni, és csak különleges helyzetben derül ki, hogy az a valaki más, nemes lelkű, bátor, segítőkész, csodálnivaló. No épp ilyen a történetben szereplő kismalac is, figyeljétek csak meg, hogy vélekednek róla a többiek a történtek előtt és után. Ti ismertek ilyen tanulságos történetet? Meséljétek el, beszéljétek meg barátaitokkal, szüleitekkel!"

"A segítőkészség, a bajtársiasság és jószívűség mindig értékelendő tulajdonságok voltak, amelyek főleg bajban mutatkoznak meg igazán. Erről szól most könyvecskénk. Ti segítettetek már valakinek, aki bajba jutott? Milyen érzés jót tenni másokkal? Képzeljétek el, mi lett volna, ha nem talál rá a kis gólyára a kecske. Ugye fontos dolog segíteni a rászorulókon?"

"Mit tehet az a boci, aki különösen táncos lábakkal és zeneszeretettel született? Aggódjon, hogy kinevetik, vagy tartsa titokban tehetségét? Egy különös véletlen ráébreszti a megoldásra, és végtelenül boldog lesz tőle. Neked van olyan barátod, aki valamiben nagyon tehetséges? Mesélj róla, beszéld meg szüleiddel."

Ha az ember unatkozik, talán még egy kis huncutságra is képes, hogy elszórakoztassa magát, ugye gyerekek? Így van ez az állatkölykök között is: nem lehet mindig szépen csendben ülni és semmit sem csinálni, így gondolta ezt Cirmi cica is, mikor beállt a tél, és a hideg elől bemenekült a szobai fotelbe. No de odakinn megpezsdült az élet, mert a gazdi új madáretetőt állított fel sok finom falattal. Csalafinta terv született meg ekkor Cirmi fejében. Lássuk, hogy is sült el ez a móka a hóban.

Gondolkodtál már azon, mitől boldogok a gyerekek? Természetesen sok dolog van a világon, ami megörvendeztet - játékszerek, finomságok - de mi az igazán fontos? Az oroszlánkölyök hiába mondogatja, mekkora király lesz nagy korában, és hogy ezért neki úgy kell viselkednie, mint a felnőtteknek, de rájön, hogy lemarad minden jóról. Vágyakozik a többi kölyök közé, hogy ő is önfeledten játszhasson. Lássuk, mit is tesz érte? A kedves, szórakoztató történet a legfiatalabb korosztálynak való, az olvasás után beszéljük is meg a gyerekekkel a hallottakat.

Nem könnyű dolog kicsi gyerekként megismerni a nagy világot és saját magunkat, de mindenen átsegít a játékos lendület és tanulni vágyás. Merésznek is kell lenni, meg óvatosnak is, de a lényeg, hogy mindenkinek el kell kezdeni valahol a tudományt, mint Pepi, a kispingvin esetében. Utánoz, gyakorol, csetlik-botlik, de egy véletlen folytán aztán egyszer csak minden a helyére kerül. A kedves, szórakoztató történet a legfiatalabb korosztálynak való, az olvasás után beszéljük is meg a gyerekekkel a hallottakat.

A gyerekek nagyon kíváncsiak tudnak lenni, és így van ez az állatkölykökkel is. Mindenbe beleütik az orrukat, és legtöbbször a máséra vágynak, legyen az étel vagy játék. Így van ez a kívánós bocink esetében is, kalandozások sora után végül kiderül, hogy mégiscsak megvan mindenkinek a neki legjobb, leghasznosabb ennivalója, nem kell elirigyelje a másét. A kedves, szórakoztató történet a legfiatalabb korosztálynak való, az olvasás után beszéljük is meg a gyerekekkel a hallottakat.

"Néha annyira nehéz nyugton maradni, unatkozni, főleg, ha senki nem akar velünk játszani. Olyankor csak azon jár az ember esze, hogy is tudna kicsit kibújni ebből a helyzetből. Így történt ez Csibésszel, a kis kölyökkutyával is, aki önfejűen és meggondolatlanul elszökött otthonról a jó játék reményében. Sajnos azonban nem minden úgy lett, ahogy ő elgondolta és nagy veszélybe sodródott. Veletek történt már hasonló eset? Meséljétek el!"

A mindennapok vidám hangjai, figurái jelennek meg a lapozó képein: a kakastól hangos reggeli udvar, a pék illatozó zsemléi, a kis háziasszony, no meg a kedvencek: cica, kutya, kukac, béka. A játékszoba megtelik élettel, dallal, és mindezt akkor igazán jó, ha nem anya vagy apa mondja a versikét, hanem egy idő után a gyerek akarja elsorolni, megmutogatni, eltáncolni, ami a mondókákban történik. Így aztán jól megmozgatjuk a kezünk, lábunk, bemelegítjük az ujjakat, karokat, és még nevethetünk is egy jót az elgurult gombócokon. Beszéd és ritmusfejlesztéshez kiválóak a népi mondókák!

Mennyi őstudást adnak át a mesék, azt sokszor fel sem foghatjuk! Csak ha kutakodni kezd utánuk az ember, akkor döbben rá, hogy a mese több mint tetszetős, édes történet. Egyes mesetudósok szerint sok mese átsegít a kamaszkorból a felnőtt létbe (Bettelheim, Boldizsár Ildikó), archetipikus képeivel, többszintes világával olyan helyzetet teremt, amely mindünkben ott él, és a napi feladatok, problémák megoldására képletet, kiutat mutat. Ismerjük ugye azt a helyzetet, hogy gyermekünk egyik napról a másikra megváltozik kívül-belül, előjönnek a serdülőkor zavarba hozó testi-lelki tünetei és vele együtt az a hihetetlen álomszerű korszak, amikor soha nem tudja, hol van, mi zajlik körülötte. Ez a Csipkerózsika-jelenség, amiből egyenesen a nagykamaszkori önmegvalósításra ébred. Kiskorban még tündérmese, félig felnőtten mindennapi kapaszkodó az élet elénk sodródó jelenségeire, problémáira. Olvassuk, meséljük, élvezzük együtt a meséket, hagyjuk beépülni minél hamarabb a gyermekek tudatába.

Előbb közvetlen környezetét ismeri meg a kisgyermek, minden érdekes, amit lát, megtapasztal. A ház körüli állatok kedvencei, és a róluk szóló mondókák az elsők, amelyeket olyan könnyen megtanul. A szereplők a kutya, cica, egérkék, az éjjel vadászó állatok, a réten repdeső lepkék, madarak, katicák, a gazdasági udvarban élő, hasznot hozó állatok. A magyar népi gyermekköltészet gazdag kincsestárából válogattunk egy jó csokorra valót, derűs, mesélésre hívó képek kíséretében.

A megnyugtató, dallamos versikéket csendben, suttogva, a babát ringatva mondókázzuk, félig-meddig dúdolva, ettől a baba is, a mama egy hullámhosszra kerül, összemelegednek, lelassulnak, a legédesebb, legszorosabb kötelékben, bizalomban. Az esti órákban elővett kis kötet ráhangolja a babát az elkövetkezendő történésekre, a napi rutin megnyugtatja, hisz tudja, hogy a nézegetés, a kedves képek mesélése után valami jó következik, az ölelés, az esti puszik és az alvás. A kisgyerek megtapasztalja az éjjel és nappal váltakozását, ő maga is mormolja, gagyogja, beleringatja magát ebbe az állapotba, segítve ezzel a beszédindulást, ritmusérzékenységet. Híresen szép altatók kerültek a kötetbe, kedves grafikák kíséretében.

Móra Ferenc örökzöld verse szedi szépen sorba az ábécé betűit az iskolába indulók számára. Minden betű egy kedves képet hív elő, hogy könnyebben megmaradjon a kis buksikban a tudomány. Így a vers játékossága, zenéje, alliterációi, és a képeken megjelenő jól ismert közvetlen környezet együtt hozzák közelebb a gyerekekhez a megtanulandó ábécét.

Ki ne ismerné a gonosz mostoha, a beszélő tükör és a törpék közé menekült királylányka történetét, kinek haja fekete, akár az ében, ajka vörös, mint a vér, bőre fehér, mint a ma hullott hó? Ezek a szavak úgy bevésődtek kiskorunkban az emlékezetünkbe, hogy magunk is így adjuk tovább gyerekeinknek. A jól ismert Grimm-mese újra megelevenedik lapozónkban. Főbb mozzanatai kisebb-nagyobb képekben jelennek meg, hasonlatosak a diafilm nyújtotta élményhez, melyben a szöveg elenyésző, felelevenítő jellegű. Mindenképpen ajánljuk ezért megállni és hosszabban elidőzni egy-egy jelenetnél, saját szavainkkal is elmesélve, bőven színezve, s időt hagyva a fantázia megeredésének a gyermekben. A mindennapi mese várásához teremtsünk meleg hangulatot egy kis saját ceremóniával, hogy mindenki ráhangolódhasson, figyelmét nyithassa a hallottakra.

Milyen az ember gyermekkorában, hát önző! Csak én, csak én, ez a jelszava a kis királylánynak is, aki egész nap a palota kertjében dobálja aranylabdáját, nézegeti szépséges tükörképét a kút vizében, míg a labda vízbe pottyan. Innen a legfőbb konfliktus, hogy szerezhetné vissza a legnagyobb örömforrást úgy, hogy a segítségére siető beszélő békának ne kelljen elköteleznie magát. Jól jön az új kapcsolat, de ígérete ellenére megtagadja a békától a társaságát, meg sem akarja ismerni, míg az atyai dörgedelem el nem indítja egy jobb irányba vezető úton. Ezt a helyzetet számtalanszor megéljük gyermekeink társas viselkedésében, hosszú az út a helyes szociális viselkedésig, számtalan kínos helyzetbe keveredünk, egyik nap imádják, másnap utálják egymást, míg ki nem alakulnak a játékszabályok. Bonyolódik a helyzet, ha különböző neműekről van szó, de ha egy békából királyfi ugrik elénk, mégis csak azt jelenti, jó úton járunk. A mesék archetipikus képeikkel a mélyből szabályozzák a gyerekek viselkedésmintáit, ezért olvassunk sokat, meséljünk, hogy minél több helyzettel és megoldással megismerkedhessenek.