Garbo Kiadó

A regény főhőse, egy újságírónő új lakásba költözik a lányával. A lakás persze nem új, legalább száz éves. Hajdani lakói rémálmokkal üzennek a kislánynak és az édesanyjának. Ezek az álmok a nyilasterror tombolásáról, az ártatlan meggyilkoltakról szólnak, s egy kisfiúról, akit az utcán vertek agyon. Az álmok mellett a jelen, a valóság brutalitása, az alig titkolt, vagy megalázóan arcba lihegett antiszemitizmus, értelmetlen pusztulások, lelkek mélyén őrzött, tőmondatokká csiszolódott fájdalmak jelennek meg a könyvben. Az újságírónő kétségbeesetten, néha tévutakon, Amerikában, a pszichológus heverőjén, szüleinek, őseinek múltjában, egy kisváros deportációs történetében keresi a magyarázatot és a feloldozást. A hatalmas ismeretanyagra támaszkodó regény ugyanolyan biztonsággal jeleníti meg a múlt század közepének makói életét, mint a ma Amerikáját, Jeruzsálemét. Napló, elbeszélés, analitikus vallomás, elképzelt, vagy inkább belül megélt szituációk, amelyekből kibontakozik a felismerés: a múlt akkor is bennünk él, ha születésünk előttre nyúlik vissza, akkor is hat ránk, ha nem törődünk vele, nem tudunk róla. Kiköveteli a felismerést, a tudatosságot, a szembenézést. Egy ki nem beszélt, lezáratlan feszültség magyar és magyar, ember és ember között.

Az embert kora gyerekkorától kezdve egész felnőtt élete során számos hatás, konfliktus, lelki trauma éri, melyek kóros személyiségvonásokat, vagy lelki betegségeket alakíthatnak ki. Ennek kivédésére konfliktuskezelő technikákat, elhárító mechanizmusokat kell kidolgoznia. Szilágyi András, a könyv szerzője a mai, modern pszichológia felhasználásával végzi el egy 200 éve született lángelme személyiségének vizsgálatát. A legendák sokszor hisztérikusnak, máskor szoknyabolondnak lefestett alapja helyett egy csodálatos alkotó egészséges jellemét tárja az olvasó elé. Ez a könyv nem legendákon és romantikus képzelgéseken alapszik, hanem hiteles dokumentumok, többek között Liszt Ferenc levelezésén és személyiségteszteken. Liszt Ferenc sikeresen küzdött meg konfliktusaival, személyisége egészséges volt. Nem vált neurotikussá, személyiségzavarossá, vagy lelki beteggé. Cselekedeteit egész életében saját célkitűzései, motivációi irányították, és ezeket meg is valósította. Az egészséges, kreatív, saját céljait követő személyiség hatalmas életművet alkotott, részesedett az áramlat-élményben, és a mindenki által áhított csúcsélményekben... és a lélek mélyének kaotikus erőiből igazgyöngyöket merített.

Egy magát szabadkőművesként megtalált ember vándorlásait, útkeresését követhetjük nyomon a szeretetet kereső gyermektől, a nyugtalan fiatalemberen át, a beavatott mesterig. Aki úgy próbál eligazodni világunkban, hogy közben meg is őrizze belső harmóniáját. A "Beavatás" ennek az útnak a legérdekesebb szakaszait jeleníti meg előttünk, miközben bepillantást enged egy sokszor félreértett, támadott zárt közösség, a szabadkőművesség életébe. Amelynek egyéb, szinte csak a tagokra vonatkozó szabályai közül magasan emelkedik ki a legfőbb, amit az egyik páholy alapító főmestere hagyott testvéreire: a szeretet sugározzon szívünkből.

"A múlt században az volt az elvárás az írókkal szemben, hogy típusokat teremtsenek. A magyar irodalomban az egyik ilyen a zsírosparaszt. Aki szívja a szegény zsellér vérét, éhbérért hajtja hajnalhasadástól napnyugtáig a nincsteleneket, a más verejtékén hízik. Ez a könyv nem tipizál. Sorsokat, életeket mutat be. Olyanokét, akik keményen és ésszel dolgoztak, akiknek a története maga a siker. Valaki dolgozik, és boldogul. Míg be nem avatkozik a típusokat alkotó történelem. Elveszi a földjét a szomszéd ország, aztán három évtized múlva törvények sora. És ha ez nem elég, elveszik a hitét, identitását, méltóságát. És ezzel talán örökre elveszett sok-sok emberi kincs, ami mindannyiunk öröksége lenne. A szerző ezen kincsek maradékaiból alkotta meg könyvét. Köszönet érte." (Szecsődy Péter)

"Összefoglalom, ami rád vár: nevetés, sírás, sajnálkozás, csodálkozás, meghökkenés és reményeim szerint: szeretet, megértés." - írják a szerzők. "Győzni" manapság még nem lehet, "happy end" nincs, hiszen az Alzheimer-kór ma még nem gyógyítható. Az emberi méltóság viszont sokáig megőrizhető, ámde nem könnyen. A szerzőpáros szeretettel, empátiával, vérbő humorral, a tragikomikus helyzetek sokaságának leírásával segít a sorstársaknak, hogy erőt merítsenek a saját "alzheimeresük" ápolásához, a kívülállók pedig megismerhetik, hogy mi fán terem az "Alzheimer nyavalya". Értékes kiegészítő anyagok is találhatóak a könyvben, sok hasznos információval. "Az Alzheimer nyavalya tehát két olvasói célcsoportnak ajánlható. Azoknak, akik családjában vagy ismeretségi körében van Alzheimer beteg. Valamint azoknak, akikében nincs." (Prof. Dr. Rajna Péter)

"Pár nappal később kiborult az egyik dobozka, szétgurultak a gyöngyök. Úgy szedegettük fel őket. egy nagy fényes hiányzott. - Vajon hol lehet? - kérdezte anyu, és seprűvel próbálta megkeresni. A porszívót nem merte bekapcsolni, mert akkor az beszippantotta, örökre elnyelte volna. Este lefekvéskor eszembe jutott a gyöngy. - Csak nem fél egyedül? A társai nélkül? - faggattam anyut, amikor betakart. - Nem - hangzott a válasz, és anyukám megpuszilt, jó éjszakát kívánt, elindult az ajtó felé, és a keze már a villanykapcsolón volt, amikor a halk nyöszörgésem megállította: - De a társai nélkül kuksol valahol. A sötétben... - Te félsz? - kérdezett vissza anyu. Azon a héten egyedül aludtam fenn az emeleten, a két nővérem táborban volt. - Nem - jelentettem ki hősiesen. - Biztosan csodálatos kalandok esnek meg vele - szólt anyu. - Miféle kalandok? - élénkültem fel, és tudta, hogy mese következik."

"Nem értek a novellákhoz. Sosem műveltem, mert agyonnyomtak a polcomon lévő Csehovok és Kosztolányik, vagyis csak olvasó vagyok. Persze ha tudnék rossz novellákat írni, akkor elmehetnék legalább kritikusnak. De csak nagyon rosszakat írnék, az meg már mégsem egy színvonal. Tetszenek ezek a novellák, mert sok minden szembe jut róluk, s engem ez izgat és szórakoztat igazán, ami nálam ugyanaz. A sírás is szórakozás, csak nem tudjuk. Negyvenszer láttam A walkürt, mégis mindig elerednek a végén a könnyeim. De beszéljünk végre a kötetről. Itt van például A nagymama, aki elfelejtett meghalni. Már a címe is remek, mert két dolgot nehéz, jó címet adni vagy találni, s befejezni. Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, Madách Tragédiája ezerszer jobb, mezt nevezzük éjjeli fél kettes poénnak, amikor holtfáradtan odabiggyesztünk a végére valamit, mert csak a humorista az, aki a vége elé írja a többit. Ráadásul kívülről harsogja az Úr, nem is látjuk. Meg olyan vörös farok íze van. Ennek a novellának viszont a vége is jó... Jó szívvel ajánlom, legyen ez a közhely az előszó végszava, mert tényleg éjjel fél kettő van, amikor ezt körmölöm, s ha elfelejtem elmenteni, bármikor jöhet a kék halál." (Farkasházy Tivadar)

"(...) A könyvben található 12 novella - 12 sors. És persze az én gondolataim, rálátásom a világra. Örömre és bánatra. Az illusztrációk készítője sorstársam is. Mélységeket járt meg, zuhant és próbált kapaszkodókat találni. Tehetsége és elszántsága s egíti őt, hogy végül megtalálja az utat, amin járnia kell. A közös munka együtt gondolkodást is jelentett, a világról, a bennünk, vagy körülöttünk dúló békétlenségről. S egyben reményt is, hogy az alkotás ereje hatni tud. Élünk, tehát érzünk. Megrend ítő, sorsfordító, vagy éppen felejthető pille-érzelmek váltakoznak mindennapjainkban. Nem vagyunk egyformák, antennáink nem ugyanúgy vannak hangolva. Egyet azonban tapasztalatból tudok: mikor nagy a csapás, átrendeződik minden. Testben és lélekben. 1 7 éve élek kerekesszékben, 33 "eseménytelen" év után. Az engem körülvevő világot élesebben látom, hamarabb rezdülök, jobban megértek emberi gyötrelmeket. A novellák szereplőinek sorsa bármelyikünké lehetne. Az érzelmek bennünk rejtőznek..." (a Szerző )

Semmi új nincs abban, hogy a kőzetek és ásványok mindig fontos szerepet játszottak életünkben. Vadászathoz, harchoz fegyvereket lehetett belőlük készíteni, ipari tevékenységekhez, gyógyászathoz, kozmetikumok előállításához nyersanyagot szolgáltatnak, lehet belőlük építkezni, eszközöket, műtárgyakat, díszítő elemeket faragni. A ritka és szép ásványokkal pedig ékesíthetjük magunkat, ékszerek, csecsebecsék, csiszolt, faragott használati és dísztárgyak formájában találkozunk velük. Életünknek nincs olyan területe, ahol ne használnánk a természetnek ezeket a fontos alkotóit. Sokan hallottak arról, hogy az ásványoknak gyógyító, jótékony hatásuk van életünkre, de nem ismerik az ásványokat és hatásukat sem. Ez a könyv ebben kíván segítséget nyújtani az érdeklődőknek, képekkel bemutatva a különböző ásványokat, és az élet különböző területeire ható szerepüket.

A felnőtt élet egyik nagy célja a társ megtalálása, a családalapítás. De mi történik, ha az egyik fél nem elégedett, nem boldog? Kisétálni egy kapcsolatból, és felrúgni mindent könnyű, még akkor is, ha ezt hosszú vívódás előzi meg. A távozó fél csak az újrakezdésre gondol, de mi játszódik le abban, akit elhagynak? Lehet vádaskodni, összeomolni, kicsinyes bosszút állni. E regény hősnője, Krisztina azonban más utat választ: megpróbálja a legjobbat kihozni mindabból, ami megtörtént vele. Mindennapok hosszú és keserves küzdelme áll előtte, ő azonban éveken át kitart, védelmezi a kislányát, meg akar neki adni mindent, hogy felhőtlen gyermekkora legyen. Lehetséges ez? Krisztina miközben helyt áll, mint anya, mint dolgozó nő, rádöbben arra, hogy hány sorstársa van: barátnők, rokonok, ismerősök, munkatársak. Sorsuk hasonló, mégis mindannyiuk útja más. Tanácsot adni és kérni szinte lehetetlen, de a barátnők segítik, meghallgatják egymást. Nők, asszonyok tanulságos sorsa egy olyan világban, ahol a társadalom legalapvetőbb egysége, a család került válságba.

A Fény és a Sötétség Istene újabb sakkjátszmába kezd, melynek célja a saját képükre formálni a világot. Itt a figurák nem a szokványos bábukat, hanem embereket, családokat jelentenek, s egy-egy jó, vagy épp rossz lépés ugyanúgy vezethet paradicsomi állapothoz, mint káoszhoz. Egy feszült, zivataros éjszakán feketeruhás férfiak osontak a hakiri palota folyosóján. Braqant, Abua királyát békés álmából éles sikoly ébresztette. Utolsó emlékként testvére, Lamido arcát és kardjának éles vágását vihette magával a túlvilágra. Egy nagy uralkodó lehelte ki lelkét, hogy átadja helyét a zsarnokságnak. Csak egyetlen fénysugár pislantott fel azon az éjszakán, mikor egy kisgyermek, Braqan fia egy ölelő árnyék karjaiban eltűnt a palota falain túli védelmező sötétségben. Húsz év telt el, és Yakisznak, Bantaria királyának ezúttal Abua zsarnokával kell felvennie a harcot. Bár Bantaria jóval gazdagabb és erősebb kihívójánál, ellenfelét a Sötétség Istene segít... Természetesen Eliza Beth korábbi könyveihez hasonlóan ezúttal sem a háború vérengzéseié a főszerep. Sokkal jobbat kínál nekünk a szerző. Mostani hozzávalói: egy csodálatos, mesébe illő fantasybirodalom, mely tele van kalanddal és izgalommal, romantikával és mágiával, s mindezt az írónő megfűszerezi némi humorral és bölcsességgel. Az eredmény pedig egy olyan zseniális könyv, mely minden könyvfalónak kötelezően megkóstolandó, akár önálló fogásként, akár az előző részek birtokában. Jó szórakozást kíván minden olvasónak: Tóth Balázs Gábor (A Tollal.hu - Közélet és kultúra főszerkesztője)

Az Ördögöm van egy gyerekszerelem és egy tizenkét éves lány regénye, de nem lányregény. Temesvári Boginak ugyanis ördöge van. Megszállta tán a patás? Dehogy! Csak nem bánná különösebben, ha Ercsi Tündére rászabadulna egy bibliai méretű csapás, mondjuk varangyos békák képében. Vagy ha az anyja élettársára kénköves eső zúdulna. Akkor talán szerencsés? Az mér biztos! Bár a sajnálatos módon kiderült csínyeiért vezeklésül igen gyakran takarítja a templomot, van egy barátja, aki bármit megtenne érte, és akiért bármit megtenne ő is. Utálat és szerelem, féltékenység és önzetlenség, bosszú és barátság - egy kíméletlenül őszinte és bájosan pimasz könyv a gyerekkorról. A történet 1988-ban játszódik, amikor hétfőn nem volt adás a tévében, két forint volt egy gombóc fagyi, és mindent vitt a zenélős kvarcóra.

"Add most a kezed, de előtte húzz kényelmes cipőt, mert kirándulni viszlek! A szerelem dzsungelébe kalauzollak, ahol bizony szükség van a túrabakancsra, a dzsungelvágó késre és az iránytűre is, hogy el ne tévedjünk az érzelmek szövevényes világában. S bár azt nem állítom, hogy én vagyok a legavatottabb túravezető ezen a terepen, de azt bizton kijelenthetem, segítőim e könyv szerzői, mindent megtettek azért, hogy mire az antológia végére érsz, magabiztosan lediplomázhass a szerelemből, ráadásul annak a legfélelmetesebb, ugyanakkor a legáhítottabb fajtájából, abból, amelyik képes örökre megváltoztatni az életedet! Induljunk hát együtt a sorsfordító szerelem egyelőre még kitaposásra váró ösvényén, és fedezzük fel ezekben a novellákban, versekben rejlő varázslatot! Nem csak szerzőik életét változtatják meg mindörökre - hiszen legtöbbjük először publikál -, de remélhetőleg olvasóinkét is, akik ezen műveknek köszönhetően néhány órára átélhetik a földkerekség legcsodálatosabb érzését, a szerelmet." (Döme Barbara)

"Nagyszerű kalandban, de még inkább izgalmas időutazásban lehet most része annak, aki egy pohár finom bor mellett bevackolja magát egy jó süppedős fotelba, és kezébe veszi ezt a könyvet. Találkozhat bagolyemberrel, királyokkal, királylányokkal, romantikus hősökkel, de még a kisfiúképű halállal is, akinek az lesz a veszte, hogy beleszeret egy földi halandóba. Ezen antológia szerzői nem arra vállalkoztak, hogy kifordítják sarkaiból a világot, ám mégis sikerült olyan műveket alkotniuk, melyek egészen biztosan méltó utódai lehetnek e műfaj első képviselőjének. Johann Wolfgang von Goethe 1774-ben sokakat meghökkentett. Az ifjú Werther szenvedései című alkotásával. Ez a mű ugyanis novellának terjedelmesnek bizonyult, regénynek pedig túl soványka volt. Megszületett egy új műfaj, melynek jómagam nagy rajongója vagyok, mert terjedelménél fogva is rafinált. Elég hosszú ahhoz, hogy néhány napra rabul ejtse az olvasóját, izgalomba hozza, feltüzelje, de nem túl Terjedelmes, így biztosan nem veszünk el a történet kusza útvesztőjében. Húzzuk ki tehát a borospalack dugóját, s miközben pohárba töltjük a zamatos italt, engedjük szabadjára a szellemet is, hadd legyen kalauzuk e tíz kisregény izgalmas történetei között." (a Szerkesztő)

Meglepődött, hogy amilyen gyorsan változott szelessé az idő, s amilyen gyorsan lett szürke az ég, olyan gyorsan változott újra minden, s feltűntek a színen a jelenet következő szereplői, Cili és Lili, a tündérleánykák, akik kezükben locsolót tartottak, s mire Kata feleszmélt, már a nyakába is zúdultak az első cseppek a könnyű nyári záporból. Hú, ez csiklandoz! - kiáltotta Kata, de tulajdonképpen nagyot nevetett az esőn és boldogan várta, hogy haja, ruhája átnedvesedik. Ezt már a jó öreg Napocska se tűrhette, előcammogott a szürkeség mögül, hogy jól lássa, mit történik. Amint előbújt, s kikacsintott az esőfüggöny mögül, a háta mögött csodaszép ívben jelent meg a szivárvány.