Joshua Könyvek strana 2 z 2

20 érdekes dolog, amit jó, ha tudsz a nyárról!

Ebben a mini könyvben megismerkedhetsz az ellentétekkel.

Sz. ig.-szám, adószám, taj szám, bankszámla 24 tagú számsora, születésem ideje, mobilom PIN kódja - mondjuk, ez kb. annyi, amennyi a dögcédulára ráfér. Csakhogy ha hajnalban némileg álmosan végignézek magamon, nem kezet-lábat, pocakot látok, hanem képzeletbeli, tetkózott e-mail-címeket, kártyaszámokat, jelszavakat, mobilszámokat. Hajnali képzelgésemben - felejtés ellen - mindent felírok magamra. Ha kérik, kéznél legyen. Az ötletet egy vizsgázómtól lestem el, a tenyerére írta a fontos neveket, számokat... Na, jó, ez csak álmos (virtuális) játék. Nem tetoválok magamra semmit. Helyette vezetek egy fájlt, amiben a jelszavakat és az egyéb számhalmazokat tárolom. Persze rettegek, hogy ellopják, ezért ezt titkosítom, jelszóval. Azt a jelszót majd beírom valahová, aztán nem tudom, hogy ez a végső, titkos fájl hol is van, és amikor kérik, nem férek hozzá a huszonnégy tagúhoz. Végül az íróasztal környéke lesz tele Post-it cetlikkel. Titkos álmaimhoz is van valahol valakinek jelszava. Mert ismeri a vágyaim, melyekről senkinek se beszélek, ő mégis tudja, mert rákérdez. És akinek nincs se e-mailje, se honlapja, az mit csinál? Gondolom, nyugodtan alhat.

Este 11, kinyomtatom Mari könyvét, és leülök vele a nyitott ablak mellé, a negyedik emeletre felnőtt hatalmas cseresznyefa szinte bemászik az ablakon. Lent, a késő esti visszhangos Böszörményi úton dübörög egy üres villamos. Elkezdek olvasni, és azonnal torkon ragad a lüktető élet. Marié, az enyém, mindannyiunké, akik két évezred fordulóját kaptuk ki kegyesen, a hosszú béke viharos éveit, a hippi korszakból örökölt széles, aztán egyre keskenyedő margókat a hivatalos kultúra, a polgári lét peremén. Minden a margókról indul. Minden fontos a margókon történik. Megyek befelé az erdőbe, az ismerős-ismeretlen világba, ami Mari maga. Minden egyszerre van, a születésünktől a mostani pillanatig tartó ív egyetlen nagy, sűrű dzsungel, látható és láthatatlan lényekkel, zajokkal és illatokkal teli, amiből snapshotokat tép ki valami közeledő vihar száraz villámainak vakuja. Nincs benne kitaposott út, még ösvény sem, nagylelkűen enged, bármerre kóborolhatsz benne. Meglódul bennem minden, fájdalmas és szép, de mindenek felett elemien élő, az is, amit ismerek ebből a személyes világból, de még inkább, amit most fedezek fel. Hetvenes évek vége, a Budapest Szálloda félemeleti kávézója, hárman ülünk: Erdély Miklós, én és a Mari. Fehér blúz, tiszta, erős tekintet, egy álruhás királynő. Végigfut rajtam a mély, elemi szeretet. Egy olyan időben, amikor minden ismeretlen leuralni akar - vagy aktívan, vagy azzal, hogy átnéz rajtam -, itt van valaki, aki igazán néz engem. És azt érzem, hogy igazán lát. Azt, aki valóban vagyok. Ritka, öntudatlan nagyvonalúság. Hajnal van, a szürkeségben megszólalnak a madarak. Felzaklatva és hálásan teszem le a kéziratkupacot. Boldog az a világ, amit Mari néz. Mert ő igazán mer látni. Bátran, humorral, élesen, gyöngéden. Köszönöm. Enyedi Ildikó

Ez egy nem szokványos könyv az emberi testről. Nincsenek benne sem hosszú leírások, sem rövidítések, sem bonyolult kifejezések. Rengeteg illusztrációval, egyszerű és érthető módon segít megismerni tested titkait. A könyvet olvasgatva pillanatok alatt szakértőnek fogod érezni magad! És ez még nem minden: nemcsak az emberi testtel kapcsolatban ismerheted meg a legérdekesebb tényeket és adatokat, hanem sok különös dolgot tudhatsz meg az állatokról is! KÉSZEN ÁLLSZ ARRA, HOGY FELFEDEZD TESTED TITKAIT?

Csintalan majom, félénk panda, büszke oroszlán... Milyen állatokkal találkothatsz a vadonban? Lapozgasd a könyvet, és megtudhatod?

„A közvetlen utazás az NDK-ból az NSZK-ba 1984-ben lehetetlen volt. Egy módon juthattunk ki Kelet-Németországból – egy Budapesten átvezető, és négyéves ott tartózkodást jelentő kerülővel, és csak ezután indulhattunk tovább Nyugat-Németországba. A budapesti évek viszont irányt mutattak jövőbeni életünk felé, amit csak akkor értettünk meg, amikor már Budapesten éltünk.” „Budapest az emlékeimben az a hely, ami visszaadta a szabadságomat. A szerző politikai okokból 1984-ben elhagyta az NDK-t, és négy évig Budapesten élt. A Budapesti napló – a Kelet és a Nyugat világa között – az 1984 és 1988 közötti magyarországi életéről, és a „fordulat” előtti időszakot idézi fel, annak nehézségeiről és örömeiről mesél, valamint részletes képet kapunk az NDK viszonyáról saját állampolgáraihoz. A szerző programozóként és fordítóként, de főleg némettanárként betekintést nyert a magyar hétköznapokba. Környezete befogadta, és sokan kiöntötték a szívüket-lelküket. A könyv különlegessége az is, hogy azon kevés német nyelvű irodalmi megnyilvánulások közé tartozik, amely saját tapasztalatból tükrözi azt a különös, rendszerváltás előtt időszakot.

A zsidó állam kikiáltását megelőző időszak megrázó, döbbenetes története; történet egy évezredes vízióktól, gyötrelmektől, üldöztetéstől sújtott nép hazára találásáról, mely a bibliai beteljesedéstől újabb egyetemes problémák felé tart. A cionizmus és a zsidó állam megalapítása iránt érdeklődők számára különleges olvasmány Koestler munkája. A neves író közvetlenül a második világháború vége, illetve Izrael megalapítása után fogalmazta meg gondolatait a zsidó állam születésének előzményeiről és folyamatáról. Koestler 1917-ig tekintve vissza elemzi a cionista mozgalom összefüggéseit elvonatkoztatva minden vallásos elképzeléstől, racionális okokat, gazdasági és politikai szükségszerűségeket keresve. Koestler a tőle megszokott szenvedélyességgel, ugyanakkor az európai közéleti gondolkodás, a nyugati politikai viszonyok alapos ismerete birtokában vázolja fel - a könyv három fejezetéül szolgáló - hátteret, a közelből látható jelenségeket és a távlatokat. A téma iránt érdeklődők mellett a koestleri életmű és világnézet formálódása iránt érdeklődőknek is ajánlható az Ungvári Tamás alapos utószavával záródó mű.

Hét nap alatt hét gyilkosságot követnek el Isztambulban, és az áldozatokat a város történetének fontos helyszínein hagyják... Az Isztambuli emlék különös krimi. Nemcsak soha el nem múló, tovább élő és következményekkel járó traumák, hanem életre szóló barátságok és felejthetetlen szerelmek könyve is - és legalább annyira egy emlékmű: a régmúlt Isztambuljának emlékműve. Ahmet Ümit, miközben beavat minket a grandiózus város múltjának titkaiba, úgy beszél az emberekről is, mint aki mindent tud a lelkükről. Tudja például, hogy "a gyilkosok nem mindig a rossz emberek közül kerülnek ki".

"Párizs, az 1950-es évek derekán - itt és ekkor játszódik Arthur Koestler regénye. A fény városára a totalitárius diktatúra fenyegető árnyéka borul. A veszély egyre közelibb, és minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy mi történik majd, ha végül bekövetkezik a katasztrófa. Csak maroknyian készek a küzdelemre; a többieket megbénítja a félelem, a beteges gyűlölet, a cinizmus, a reménytelenség vagy a jámbor és botor optimizmus. " Koestler bemutatja, miképpen mond csődöt a hagyományos nyugati kommunikáció a totalitárius propagandagépezettel szemben. Ha a Nyugat a puszta védekezésre szorítkozik a rágalmak ellen, amikor azok már beszivárogtak a köztudatba, és megtették hatásos munkájukat, akkor önmagát ítéli vesztésre; rosszabb esetben háborúk, enyhébb változatban választások dőlnek el azon, hogy milyen kommunikációs stratégiát tudnak előállítani a politikai versenytársak. A totalitárius rendszerek többé-kevésbé finomítva, tudatosan alkalmazzák a megtámadás, a védekezésre kényszerítés, a féligazságok terjesztésének és az azok igazságokként való megvillantásának módszereit. S ahol nincsen erős beágyazottságuk a polgári értékeknek, ott nagyobb esélye van a győzelemre annak, aki gátlástalan - ezen a téren a demokráciák mindig hátrányban lesznek a totalitárius rendszerekkel szemben. Ez a mű nem csak rendkívül bátor politikai mondandói miatt lebilincselő. Nem csak az izgalmas dialógusok egész sorozata miatt, amelyekben ott lélegzik a háború utáni nemzedékek teljes kiábrándultsága. A regény nagyszerűségét a belső pszichológia tökéletessége is adja. A mű méltatói nem felejtenek el rámutatni arra, hogy noha kulcsregényről nem beszélhetünk, bizonyos szereplők megformálásakor Koestler ismert hírességeket használt föl modellként. Szabadon garázdálkodott a jellemek és viselkedések túlságosan is gazdag tárházában, szétszabdalt bármit, és összevegyítette bármivel. Több mint félszáz év telt el a regény megírása óta; a mai olvasó számára Sartre, Beauvoir vagy Camus alakja a maga fizikai valóságában már eltávolodott, ők már félklasszikussá vált irodalom- vagy filozófiatörténeti személyiségek.

Gereon Goldmann atya visszaemlékezései már olvasók százezreit érintették meg. Feljegyzéseiből kalandos élet bontakozik ki: katolikus ifjúsági mozgalom, szemináriumi tanulmányok a ferences rendben; besorozták a Wehrmachtba, majd a második világháború kitörésekor áthelyezték a Waffen-SS kiképzőegységébe; a náci eszmék elutasítása és az ott tapasztalt keresztényellenesség miatt – ami ellen tiltakozva egyenesen Himmlernek, az SS vezetőjének írt levelet – folyamatosan konfliktusban állt környezetével, ezért visszahelyezték az SS-ből a Wehrmachtba; kapcsolatba került a német ellenállással, és nyíltan beszélt a nácizmus iránti gyűlöletéről, amiért 1942 szeptemberében hazaárulással vádolták meg, és Kasselben hadbíróság elé állították, ahol végül felmentették, így megúszta a halálbüntetést; pápai engedéllyel teológiai végzettség nélkül szentelték pappá; titkos küldetéssel bízta meg a Vatikán; a Monte Cassinó-i csata után brit hadifogságba, majd francia hadifogolytáborba került, ahol elvakult náci foglyok hamis vádjai alapján a francia hatóságok ítélték halálra, s csak az utolsó pillanatban – többek között a pápa közbenjárására – menekült meg; a háború után misszionáriusként Japánba küldték, ahol „a tokiói rongyszedőként” vált ismertté. Gereon atya egyszerű szavakkal, izgalmasan és – az átélt megpróbáltatásai ellenére – humorral vezet végig életének drámai évein, mutatja meg hitének erejét. „A világ minden tájáról, minden létező vallás követőitől érkező sok száz levél olyan pozitív visszhang erre a könyvre, hogy hiszem, a könyv tanúság lehet Isten mellett, Izrael és a kereszténység istene mellett, aki lát és hall bennünket” – Gereon Goldmann „Immár öreg és beteg ember vagyok, azonban még az eddiginél is szilárdabban hiszem, hogy minden, ami az életben történik, az örök szeretet jóságos és gyakran megérthetetlen gondviseléséből történik. Öröm és bánat, siker és kudarc, betegség és mindenféle ínség, minden a javunkra válik, ha megőrizzük a hitünket, hogy Isten lát, hall és szeret bennünket, ha hozzá fordulunk. Az ima és a szent eucharisztia a híd hozzá.”