Krater strana 2 z 4

Magyarország, ötvenes évek, vasutas iskola... A rideg falak közé szorított mesterséges társadalom az "életre", azaz a szintén "mesterséges", diktatúrára épülő társadalomban való "boldogulásra" neveli rá a gyerekeket. Milyen is az intézeti élet? Pokrócozás és zseblámpa melletti olvasás, négyszögletesre berakott ágyak és "kenyérharc". Közben vasfegyelem és szerepkörök: kiskirályok, talpnyalók és smasszerek, az egyén vérbe fojtott lázadási kísérletei és behódolt nyáj. A népelnyomás romantikája és valósága. Ez a könyv hozzásegít ahhoz, hogy olvasóként átélhessük, mivel kellet megküzdenie diktatórikus békeidőben a gyermeki léleknek.

A kötetben Wass Albert alábbi írásai olvashatók: -Napsugár (színpadi regény) -Altatódal a szerelemhez (befejezetlen regény) -Az asszony és az idegen (abszurd dramolett)

A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi családtörténetbe bújtatott Reményik-hangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik. Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje és a magyar főváros között határvonal húzódik... A regény két színhelye két világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul "odahaza", Beregszászon még nem alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, "idehaza", a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének kétharmada elveszett...

A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi családtörténetbe bújtatott Reményik-hangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik. Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje és a magyar főváros között határvonal húzódik... A regény két színhelye két világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul "odahaza", Beregszászon még nem alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, "idehaza", a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének kétharmada elveszett...

A női élet regénye 1930-ból. A Kosáryné Réz Lola regénytár első kötete szimbolikusan összegzi e kivételes életmű alapkérdéseit: Hogyan indul neki egy fiatal lány a szerelemnek? Hogyan múlnak az apró bolondságok? Hogyan jön a házasság? Hogyan jön a megszokás? Miért jut mindenkinek ... Folytatás ›› csak kis boldogság? Vagy ha már nagyon sok jut ki: akkor is csak sok kis boldogságdarab az osztályrész. S nem a teljes, meghasítatlan Egész. S miért lehet ezekben a kisboldogságokban és kis boldogtalanságokban úgy, oly halálosan, oly reménytelenül, annyira szürkén elmorzsolódni? A kiváló társadalmi regény egy emberöltő feledéséből lép ki az olvasó elé. Az életműsorozat nyitó darabja méltó módon hívja fel polgári regényirodalmunk elfeledett értékeire a figyelmet: női szemmel, asszonyszemmel nézve milyen mások még az élet nagy kérdései is! A(z) Porszem a napsugárban (Könyv) szerzője Kosáryné Réz Lola.

A kiváló regény az I. bécsi döntést megelőző hónapok politikai manőverezésének hátterében játszódik, amikor a csehszlovák hatalom éppen a húszéves fennállásának ünneplésére készül a felvidéki magyar kisvárosban. A rezisztenciát a főhős Berinkei tanár úr beszéde robbantja ki, ezzel máris kirajzolódik a tűhegyes konfliktushelyzet a korabeli államhatalom és a kisebbségben élő magyarság között. S miközben a prágai és a pozsonyi hivatalok folyton az európai értékekre, a nyugati kultúra szellemére hivatkoznak, összevont szemöldökkel állampolgári hűséget várnak el a mindenhonnan kiszorított, sokszor megalázott magyaroktól. Az álságos hivatalosság folyton toleranciát emleget, de már rég kicserélte a képeket a falon, eltűntek Kossuth, Petőfi, Deák Ferenc képei, helyükre akasztották Masarykot, Benešt és Wilsont...

Szabó Dezső életművének nagyszerű meglepetése ez a sodró lendületű fejlődésregény, mely a szerzőjére oly jellemző varázslatos elbeszélő stíluson túl a népmesei hősök és antik eposzok világába emel, miközben a realitáshoz fűző cérnaszálat sem hagyja elpattanni, hogy a történet végén egy, az írótól szokatlanul boldog, derűs és szép jövendőt mutató-váró befejezéssel helyezze vissza a szülőföld valóságába főhősét és a könyv olvasóját egyaránt.

A székely származású, Losoncon nevelkedett Darkó volt a felvidéki magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alkotója. Regényének főhőse Gáth Tamás, a jómódú, felvidéki építési vállalkozó fia. A fiatalember megúszhatná a háborút, édesapja könnyen elintézhetné a fölmentését, mert fiával amúgy is nagy tervei vannak. Barakktábort kell építenie Véghely határában – a címbeli deszkavárost –, és a fiára bízná a faanyag hegyvidéki beszerzését. Tamásban azonban erősebb érzés a felelősségtudat, nem akarja magukra hagyni a rájuk bízott katonákat, elhatározza, századával kimegy a frontra. „A Deszkaváros társadalmi regény, mert egyéni sorsokba, személyes életutakba sűríti egy közösség sorsfordulatát, nevezetesen a szlovenszkói magyar közösség megszületését és kollektív életérzésének kibontakozását. Azt a két világháború között széltében elterjedt és népszerű gondolatot illusztrálja, amit a kisebbség küldetésének, missziójának neveztek a korabeli szlovenszkói magyar irodalom jelesei... (...) az elszakított, a szélekre szorult magyarság lesz a nemzet megújhodásának, lelki-erkölcsi újjászületésének kelesztője.” (Mezey László Miklós)

Szabó Dezső életművének nagyszerű meglepetése ez a sodró lendületű fejlődésregény, mely a szerzőjére oly jellemző varázslatos elbeszélő stíluson túl a népmesei hősök és antik eposzok világába emel, miközben a realitáshoz fűző cérnaszálat sem hagyja elpattanni, hogy a történet végén egy, az írótól szokatlanul boldog, derűs és szép jövendőt mutató-váró befejezéssel helyezze vissza a szülőföld valóságába főhősét és a könyv olvasóját egyaránt.

A kiváló regény az I. bécsi döntést megelőző hónapok politikai manőverezésének hátterében játszódik, amikor a csehszlovák hatalom éppen a húszéves fennállásának ünneplésére készül a felvidéki magyar kisvárosban. A rezisztenciát a főhős Berinkei tanár úr beszéde robbantja ki, ezzel máris kirajzolódik a tűhegyes konfliktushelyzet a korabeli államhatalom és a kisebbségben élő magyarság között. S miközben a prágai és a pozsonyi hivatalok folyton az európai értékekre, a nyugati kultúra szellemére hivatkoznak, összevont szemöldökkel állampolgári hűséget várnak el a mindenhonnan kiszorított, sokszor megalázott magyaroktól. Az álságos hivatalosság folyton toleranciát emleget, de már rég kicserélte a képeket a falon, eltűntek Kossuth, Petőfi, Deák Ferenc képei, helyükre akasztották Masarykot, Benešt és Wilsont...

Az 1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról... A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból?

Az 1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról... A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból?

A könyv, amit a cseh cenzúra betiltott, és csak az 1. bécsi döntés után jelenhetett meg! Márai Sándor Kassájának 20. századi Canossa-járása. A csehszlovák hatóságok által 1931-ben betiltott regény egy szerelmespár hányattatásain keresztül azt a történelmi forgószelet ábrázolja, amely 1918 októbere és 1919 nyara között többször is végigsöpört Kassán. Elvesztek a háborús évek alatt jegyzett hadikölcsönök, spanyolnátha-járvány pusztított, végül megjelentek az olasz parancsnokság alatt masírozó cseh légiós csapatok. Tényleg sarkaiból fordult ki a világ: a megszállt városban lassan a régi kassaiak lesznek az idegenek, a megtűrtek... Kassa városa ekkor találkozott először azzal, amit később úgy hívtak: kisebbségi sors!

"Szenteleky Kornél: Isola Bella című műve a világban helyét kereső ember nagy számvetése, a valósággal történő őszinte és kíméletlen szembenézés pillanata, egyben az illúziókkal történő leszámolás ideje is, ahogyan Thomas Mann tette azt "Varázshegy" című regényében. A költő által mindig eszményített antik tájban, az Etna lábánál a regény hőse, Szabó Szabolcs számot vet a való világ nyújtotta lehetőségekkel - a menekülés vállalható létformáival -, és a nagy szerelem katarzisában látszólag megleli lelki egyensúlyát. Vagy ha ő nem leli meg, megmutatja a hozzá hasonló módon tévelygőknek, hol kell keresni a megbékélés terrénumát." (Mák Ferenc)

A néprajzi kutatásokat összegző mű alapos áttekintést nyújt Kalotaszeg népi gyógyászati világáról. Az egyes gyógyítók eljárásait és a különböző betegségcsoportoknál alkalmazott természetgyógyászati és egyéb népi gyógymódokat, ma már különösnek számító "terápiákat" egyaránt górcső alá veszi. A kultuszkönyvnek számító, erdélyi kiadású eredeti mű teljes szövege korabeli képi illusztrációkkal és Hoppál Mihály mai, a legújabb kutatásokon nyugvó bevezetőjével jelent meg.

A doni veterán Környei tizedes visszatérve szülőfalujába szomorúan tapasztalja a volksbundisták egyre erőszakosabb fellépését. Megpróbál visszailleszkedni a falu életébe, ám alig néhány hónap múlva megkapja SAS-behívóját, így kénytelen újra elhagyni szüleit és igaz szerelmét Erzsikét, hogy bekapcsolódjon a Budapest környékén dúló harcokba. A nagy sikerű sorozat záró kötete a hadtörténet iránt érdeklődők rég várt csemegéje.