Krater strana 2 z 4

A 30-as évek felvidéki irodalmának kulcsregénye egy beregszászi családtörténetbe bújtatott Reményik-hangú üzenet: elmenni, vagy megmaradni a cseh megszállás alá került Kárpátaljáról? A regény cselekményének ideje az 1918-as őszi államfordulatot követő három év, nem véletlen, hogy a főszereplő Bodák Iván fiatal éveinek történetében az alakuló, formálódó kisebbségi sors tükröződik. Szláv apától, magyar anyától született Beregszászon, a regény cselekményének kezdetén a budapesti műegyetem hallgatója. Egy nap arra eszmél, hogy szülőföldje és a magyar főváros között határvonal húzódik... A regény két színhelye két világot is jelent: a nehezen formálódó kisebbségi és a nemkülönben ellentmondásos anyaországi viszonyokat. Ráadásul "odahaza", Beregszászon még nem alakult ki az új, csehszlovák fönnhatóság alatti kisebbségi létforma, "idehaza", a fővárosban pedig senki nem képes tudomásul venni, hogy az ország területének kétharmada elveszett...

A székely származású, Losoncon nevelkedett Darkó volt a felvidéki magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alkotója. Regényének főhőse Gáth Tamás, a jómódú, felvidéki építési vállalkozó fia. A fiatalember megúszhatná a háborút, édesapja könnyen elintézhetné a fölmentését, mert fiával amúgy is nagy tervei vannak. Barakktábort kell építenie Véghely határában – a címbeli deszkavárost –, és a fiára bízná a faanyag hegyvidéki beszerzését. Tamásban azonban erősebb érzés a felelősségtudat, nem akarja magukra hagyni a rájuk bízott katonákat, elhatározza, századával kimegy a frontra. „A Deszkaváros társadalmi regény, mert egyéni sorsokba, személyes életutakba sűríti egy közösség sorsfordulatát, nevezetesen a szlovenszkói magyar közösség megszületését és kollektív életérzésének kibontakozását. Azt a két világháború között széltében elterjedt és népszerű gondolatot illusztrálja, amit a kisebbség küldetésének, missziójának neveztek a korabeli szlovenszkói magyar irodalom jelesei... (...) az elszakított, a szélekre szorult magyarság lesz a nemzet megújhodásának, lelki-erkölcsi újjászületésének kelesztője.” (Mezey László Miklós)

Az 1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról... A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból?