Krater strana 3 z 4

"Egy holdas nyári éjtszakán magányosan virrasztottam a hajó fedélzetén. Alattam ezüstösen ringott Homeros tengere. Hullámai fáradhatatlanul szeretkeztek egymással, s játékukban talán az Oceános antik istenei ölelkeztek, a víz méla locsogásába talán az ő zokogó daluk vegyült... (...) A telihold levilágított reám, s én elaludtam. És oly szépet álmodtam azon az éjtszakán Itáliáról. Mire pedig megvirradt, valósággá lett mindaz, amit álmodtam: a távol hullámok játékában, mint a mesék csillogó gyöngyfüzére, úszott a fehér olasz part. A gyöngysorból immár halmok, völgyek lettek: az a föld, melyen hajdan a világ trónja állt. Római császárok ültek e trónuson, s az ő kezükben lett a hatalom oly végtelenné, hogy már-már isteneknek képzelték magukat ezek a halandó emberek... (...) Még a trónok talapzata is sír, s ma már csak az tátong a régi dicsőség helyén. Egy virággal ékes sír, melyben a világ legnagyobb gondolatai porladoznak az elmúlt óriásokkal. Őket fogjuk utunkban felkeresni: a halottakhoz megyünk. És szűnjenek meg számunkra létezni az élők addig, amíg az ő birodalmukban, a múltak emlékei között bolyongunk." (Tormay Cécile, 1900.)

Az erdélyi politikai és irodalmi világ közel 70 esztendejének (1934-1989) krónikáját fejezte be a még életében Epilógussal (is) ellátott emlékező. Korszakok koronatanúja - mondotta róla a marosvásárhelyi lelkész, Varga László, aki maga is börtönt szenvedett elvhű és tisztességre buzdító magatartása miatt - és nagyon hiteles, minden szava igaz! 2012-ben a KRÁTER Műhely Egyesület kiadója a memoárkötet 1948-1968-ig terjedő időszakát jelentette meg A nagy hazugságok kora címmel. Folytatása az Ítél a történelem, amely összefoglalójához hűen 1969-től 1989-ig, a Ceausescu-rendszer bukásáig részletezi és foglalja össze Erdély magyarságának krónikáját. A tények, események, történések pontos beszámolói mögött lelki folyamatokat, társadalompszichikai átvilágításokat is bőven olvashatunk. Uralkodó a bizalmatlanság, az elhallgattatás, az öngyilkos létezés és (gyilkosság-gyanús leszámolások) atmoszférája. A kötet tartalomjegyzéke már címeivel is hűen foglalja össze a történelmi idősor fontosabb láncszemeit. Jut alkalom a barát Szilágyi Domokos szomorú sorsának felvillantására, jut az újságírótárs, Sütő András titkos naplódokumentumainak bevonására, jut az Ellenpontok időszak rendőri eljárásainak behengerlő dinamikájának elítélésére, jut a Király Károly körüli magyarság-ellenes retorziók hiteles kór-történetének megírására. A kötet elolvasása nélkülözhetetlen a 20. század utolsó három évtizedének tisztánlátásához. Katona Szabó stílusa és emberséges elemzései olyan kommunista társutasok, sőt beszervezettek életútját is vizsgálat alá veszi, akikről éppen ő mondja ki a nem felmentő, de mindenképpen megérteni és megértetni kívánó ítéletet.

A Honfoglalók című regény az Etelköztől a jelenlegi haza földjéig, Árpád fejedelem haláláig kíséri nyomon a Duna-Tisza tájaira érkező magyarok vándorlását, a nép küzdelmét a fennmaradásért, az új haza megtalálásáig a Kárpátok koszorújában. Az írónő a honfoglaló magyarság történelmével harmincévesen kezdett tudományos igénnyel, történelmi alapokon nyugvó tényszerűséggel foglalkozni. Kutatómunkája során a Vatikán könyvtárától kezdve eljutott a legfontosabb európai egyetemekig és múzeumokig. A magyarság történelmi trilógiájának első kötete, a Honfoglalók 1940-ben jelent meg Budapesten. Lebilincselő formában tárul fel előttünk a múlt ebben a régi magyar nyelvemlékek szókincsét fölelevenítő, történelmi regényben. (Gellér Tibor nyomán). "Nem messze lépegettek a helyétől; a nap korongjának csak fele látszott már, mire felértek, csak visszfénye ragyogott a felhők szegélyén. A levegő megélesedett, szinte hasította arcukat. Némileg lihegve álltak meg egy magányos sziklán, és lenéztek arra, amerre eltűnt előlük a nap. Alacsonyabb, majd dombokká szelídülő hegyeket láttak, azoknak a lábánál pedig síkságot, amelyet tejszerű pára fedett. A ködök alól csillogó vizek szalagja villant elő, és végtelen erdők sötét foltjai. - Ez az a föld, amelyről táltosok szóltak, amelyet Attila vett meg magának, és Turulfia Álmosra hagyta örökül. Ősi jogon ez a mi földünk!... Mindörökre!..." (részlet a regényből)