Libri Könyvkiadó strana 64 z 81

Tizenhárom évvel korábban az eltökélt fiatal újságíró, Joanna Duncan által leleplezett politikai botrány súlyos következményekkel járt. Nem sokkal a cikk megjelenése után a nőnek örökre nyoma veszett. Joanna anyja, aki azóta sem tud belenyugodni lánya eltűnésébe, Kate Marshall és Tristan Harper nyomozóirodáját keresi fel. A sok apróbb megbízás után Kate-éket kifejezetten feldobja, hogy egy klasszikusan döglött ügyön dolgozhatnak. Amikor megkapják a rendőrségi nyomozás aktáit, sorra veszik ugyanazokat a gyanúsítottakat és nyomokat - csakhogy ők más eredményre jutnak. Joanna személyes tárgyai között Kate felfedez egy feljegyzést: két fiatalember nevét, akik akkoriban szintén nyomtalanul eltűntek. Ahogy kibomlanak előttük az eltűnt személyek utolsó napjainak eseményei, rádöbbennek, hogy Joanna talán sokkal sötétebb titokra bukkant, mint azt bárki is sejtette volna. Minél közelebb kerülnek a nagy leleplezéshez, annál veszélyesebbé válik Kate és Tristan számára a hajsza... Kate Marshall immáron hivatalos magánnyomozóként bizonyítja, hogy egyetlen szövevényes ügy sem lehet megoldhatatlan számára. Robert Bryndza most sem okoz csalódást az olvasóknak, akik az utolsó oldalakig izgulhatnak a főhősökért.

1942-ben a tizennégy éves Elżbieta Rabinek örökbefogadó szüleivel és a nagybátyjával él Varsóban. Bár ő maga is átélt már szörnyűségeket, amelyekről azóta sem tud beszélni, mégis naiv azzal kapcsolatban, hogy mi folyik a gettóban néhány háztömbnyire az otthonuktól. Amikor azonban találkozik a szomszédban élő Sarával, aki azon dolgozik, hogy zsidó gyerekeket csempésszen ki a gettóból, Elżbieta számára világossá válik, hogy neki is segítenie kell. A tizenhat éves Roman Gorka a gettóban él szüleivel, kilencéves testvérével és kishúgával. Mindannyian éheznek, ezért meg kell hozniuk a legszörnyűbb döntést: le kell mondaniuk a legkisebb gyerekről, hogy ezáltal megmenthessék az életét. A mérhetetlen kilátástalanság és elkeseredés meggondolatlan tettekre sarkallja, s ezzel veszélybe sodorja önmagát és mindazokat, akik a gettóban élő gyerekek megmentésén fáradoznak.

Vlagyimir Putyin Oroszországa az elmúlt években összehangolt akciók egész sorozatát indította azzal a céllal, hogy kiterjessze a hatalmát és meggyengítse a Nyugatot - elég csak az amerikai választások befolyásolására, a szélsőséges politikusok támogatására vagy az Ukrajnában zajló háborúra gondolni. De hogyan kezdődött mindez, és kik állnak a folyamatok hátterében? A Putyin emberei az orosz elnök szűk körének eddig ismeretlen történetét beszéli el: hogyan élte túl a KGB-hez köthető csoport a Szovjetunió összeomlását, miként tett szert óriási vagyonokra, nyerte vissza pozícióját, és milyen események hatására vált először az orosz, majd a világpolitika megkerülhetetlen tényezőjévé. A szerzőnek, Catherine Beltonnak sikerült eljutnia az elmúlt húsz év legfontosabb kulcsfiguráihoz, az egykori bennfentesekhez, akik jól tudják, mi zajlik a Kreml áthatolhatatlannak tűnő falai mögött. Az ő beszámolóik alapján egy kegyetlen, pókháló finomságú rendszer rajzolódik ki, amely embereket emelhet a magasba vagy taszíthat a mélybe, dollármilliókat tüntethet el nyomtalanul, és egész nemzetek sorsát alakíthatja a saját érdekei szerint. Belton egyedülálló részletességgel megírt munkája dermesztően izgalmas összefoglaló, amely segít megérteni, milyen erők formálják korunk legjelentősebb politikai változásait.

Szomorú tény: az átlagos emberi élet felháborítóan rövid. A nyolcvanadik születésnapunkat ünnepelve például alig négyezer hetet töltöttünk még csak ezen a bolygón. Szükségtelen hangsúlyozni, mennyire kevés időnk van. És mi mégis a véget nem érő tennivalók, az e-mailek és a hatékonyság bűvöletében élünk. A helyes időbeosztás különféle praktikái, az életvezetési tanácsadók intelmei sokszor csak még rosszabbá teszik a helyzetet. Az egyre feszesebb tempót diktáló szorongás eluralkodik felettünk, és úgy tűnik, soha nem érünk el arra a pontra, ahol végre hátradőlhetünk, és azzal foglalkozhatunk, ami igazán fontos. Hiába minden: fogalmunk sincs, hogyan aknázzuk ki a lehető legjobban a rendelkezésünkre álló éveket. Oliver Burkeman a régi és a modern kor filozófusait, spirituális tanítóit hívta segítségül, hogy megfejtse a tevékeny, ugyanakkor békés és jelentőségteljes élet titkát. Provokatív, mégis gyakorlatias útmutatóját követve megtanulhatjuk elfogadni saját végességünket, és új szempontok szerint építhetjük fel a mindennapjainkat. Az élet rövid segít felismernünk, hogy bár az idő elől senki sem menekülhet, csak rajtunk áll, hogy a megszokott mókuskerék helyett valami újat, valami mást válasszunk.

A Merkúr a retrográdban nem szokványos szerelmi történet, hiszen ritka, hogy az ember éppen akkor találja meg a szerelmet, amikor éppen életének legnagyobb tragédiájával néz szembe. Szentesi Éva új kötete a sokáig elveszettnek hitt, majd lehetetlen helyzetben megtalált szerelem, a mégiscsak véget érő barátságok és az útkeresés regénye. Látlelet arról, hogyan értelmezi magát egy nő a 2020-as években gyerek nélkül, mit gondol önmagáról, a testéről, az életéről, és hogyan funkcionál egy párkapcsolatban, ha még nem tudott megküzdeni az örökölt anyai mintákkal. Ennek a történetnek a főszereplője bárki lehet: lehet az olvasó, és lehet az író is. Bár Szentesi Éva azt vallja, csak az olvasó hiszi azt, hogy egy regény a szerzőről szól, mert valójában az író mindig az olvasóról ír.

Az összetört szívű, karrierjétől megfosztott Lucy romokban hever. Úgy érzi, nem bírja tovább, ki kell szabadulnia angliai életéből, még akkor is, ha ehhez Izlandig kell menekülnie. Amikor elindul, hogy elfoglalja szállodaigazgatói állását a semmi közepén, az Északi Fény Panzióban, sok mindenre számít, csak arra nem, hogy egy csodálatos világba csöppen. Bugyborékoló hőforrások, hófedte hegyoldalak és napfényben szikrázó gleccserek várják, és nem más szegődik kísérőjéül, mint a rendkívül jóképű skót csapos, Alex. Lucy szeretné visszakapni régi önmagát, ezért elszántan veti bele magát a munkába, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy Izland legkeresettebb romantikus úti céljává varázsolja a panziót. És bár eredetileg nem románcot keresve érkezett erre a titokzatos helyre, Alex mellett, az aurora borealis táncoló fényei alatt ismét esélyt kap a szerelemre...

„Valakinek a hiánya akkor tűnik fel igazán, ha már nincs ott, ahol megszoktuk, hogy ott van. Amikor már nem lehet többé felhívni, vagy éppen nincs miért bosszankodni, hogy megint a legalkalmatlanabb pillanatban hív. Miért nem érti meg, hogy dolgozom? Vagy nem érek rá. Pontosabban nem érek őrá. Dehát anyám szerint az élet ellentmondások sorozata, és egyik sem létezhet a másik nélkül." Kicsoda valójában Náray Tamás? Itthon és külföldön elismert divattervező, festőművész, író, Spanyolországban élő világpolgár vagy debreceni lokálpatrióta? Netán mindez egy személyben? Erre a kérdésre ad választ a szerző legújabb és talán legszemélyesebb, legszókimondóbb kötete, amelyben egy csokorba gyűjtve adja közre életének személyiségformáló eseményeit, a családi legendárium történeteit. A sodró lendületű írásokból ugyanakkor egyfajta korrajz is kirajzolódik a szocializmus és a rendszerváltás korának tipikus karaktereivel, amelyben tükröződik a szerző tágabb és szűkebb családjának sorsa. Igazán sokszínű könyvet tart kezében az olvasó, de mindegyik történetben megjelenik az a több generáció élettapasztalatait bölcsességbe sűrítő személy, akinek Náray Tamás talán a legtöbbet köszönheti: az édesanyja. Vallomás a fiúi szeretetről – nem csak szülőknek.

Lizzie csak most érkezett Londonba, és eltökélt, hogy valóra váltsa az álmait. Ám az édesanyjának is megvan a maga elképzelése arról, mit kellene tennie Lizzie-nek: főzőiskolába kellene járnia, ahol elsajátíthatja a francia konyha fortélyait, ahogy egy mintafeleséghez illik, és gyönyörű, hagyományos esküvőn kellene kimondani a boldogító igent az általa kiválasztott Megfelelő Férfinak. Lizzie-nek azonban más tervei vannak. Előbb még szeretné kitombolni magát. 1963-at írunk, a fővárosban pezseg az élet, amibe Lizzie lelkesen veti bele magát. Divatos rövid frizurát csináltat, miniruhát vásárol, és két szívbéli barátnőjével egy pompás, bár lepukkant házba költözik a Belgravia negyedben. Rövidesen olyan izgalmasan alakul az élete, hogy meg is feledkezik édesanyja házassági terveiről. Már csak az jár a fejében, hogy az a jóképű fiatalember, akibe beleszeretett, úgy tűnik, valaki mással kötelezte el magát...

Ármány és szerelem, versengés és gyűlölködés, politikai konspiráció és gyilkosság. Az izgalmas és váratlan fordulatokban bővelkedő történet középpontjában Adél és Aliz barátsága áll. A szűkös körülmények között nevelkedő, félárva Adél talpraesett, akaratos teremtés, aki a hazugságtól sem riad vissza, hogy céljait elérje. A szép, szőke bárókisasszony, Szendrey Aliz szelíd és jószívű, mindenki kedvence. Egy bentlakásos nevelőintézetben ismerik meg egymást, és nem sejtik, hogy sorsuk akkor is egymásba fonódik majd, amikor ezt már egyáltalán nem akarják. A kommün, a trianoni megrázkódtatás, a gazdasági világválság fenekestül forgatja fel a társadalmi rendet és az emberi viszonyokat. Az arisztokrata néhány hónap leforgása alatt elveszítheti mindenét, az angyalföldi proletárfiúból lett illegális kommunista, majd kettős ügynök pedig nemcsak vagyonra, hanem hatalomra is szert tehet. Ilyen, cseppet sem könnyű körülmények között kell boldogulniuk Fábián Janka hősnőinek, akiknek a sorsa azt üzeni, hogy a legsúlyosabb helyzetből is létezik kiút, és sohasem szabad feladni.

"Nem tudhatod, mekkora biztonság az, ha érted a körülötted lévők szavát addig, míg nem tapasztalod meg a buborékot, ami egy idegen országban vesz körül minden pillanatban." Fia és férje halála után Angela úgy érzi, nincs tovább maradása Magyarországon. Az élet itthon kilátástalan, és a szánakozó tekintetek sem segítenek a lelki egyensúlya helyreállításában. Egy szebb jövő, egy új kezdet reményében Németországba költözik két nagykamasz fiával. Nyelvtudás és támogató háttér nélkül azonban rettentően nehéz megkapaszkodni egy idegen országban. Az Ich bin aus Ungarn azonban nemcsak a kivándorlás viszontagságairól szól, hanem sokkal többről. A külföldre költözés bonyodalmain túl azt is megmutatja, hogyan őrizhetjük meg a méltóságunkat minden körülmények között, és milyen pusztító hatása lehet a fel nem dolgozott gyásznak, a gyökértelenségnek. Ez a memoár ugyanakkor a remény, a kitartás könyve is: azt meséli el, hogy ha el is fáradunk, össze is rogyunk olykor a súlyok alatt, mindig fel lehet és fel is kell állni, újra meg újra.