Libri Könyvkiadó strana 62 z 127

„Akkor érzed otthon magad a bőrödben, ha egyszerűen tudod, hogy mindig rendben leszel. De nem azért, mert minden úgy fog alakulni, ahogy azt eltervezted, hanem mert mindig képes leszel alkalmazkodni az adott helyzethez, akkor is, ha a dolgok nagyon nem úgy alakulnak, ahogyan remélted. Akkor érezheted otthon magad a bőrödben, ha tudod, hogy mindig fejlődni fogsz, és töretlenül haladsz előre az utadon. Ez pedig nem azt jelenti, hogy számodra nem lesz nehéz az elengedés, csak annyit jelent, hogy igenis képes vagy véghez vinni a nehéz dolgokat is. Akkor érzed otthon magad a bőrödben, ha tudod, hogy mindig meg fogod találni a békét. De nem azért, mert mindig a kényelmes utat választod, hanem mert hajlandó leszel felvállalni a kényelmetlenségeket is azért, hogy olyan életet élhess, amilyet mindig is akartál. Az élet több a puszta vegetálásnál. Nem azért születtünk erre a világra, hogy mások elképzeléseiben találjuk meg a biztonságot önmagunknak. Azért vagyunk itt, hogy megértsük, mi vagyunk a saját létezésünk oka és mindannak a forrása, amit itt a földön létrehozunk. Azért vagyunk itt, hogy hazataláljunk önmagunkba, és megmutassuk a többieknek, hogy miként találhatják meg ők is a saját útjukat önmagukhoz.” Nem tudod, miért fájnak még mindig a múlt sebei, miért térnek vissza a rossz emlékek éjszakánként, miért érzed magad néha üresnek? Brianna Wiest, a New York Times bestsellerszerzője megmutatja, hogyan kerülhetsz ki ebből az állapotból, és végigkísér azon a rögös, de gyönyörű úton, ami a gyógyuláshoz vezet. Wiest könyörtelenül őszinte, mégis gyengéd – mint egy régi barát, aki ismeri a kétségeidet, és melletted áll, amikor magad alatt vagy. Segít abban, hogy szembenézz a traumáiddal anélkül, hogy összeroppannál a súlyuk alatt; hogy elengedd azt, ami már nem szolgálja a lelki jóllétedet; hogy erővé alakítsd át a fájdalmat. A fájdalom nem büntet, hanem tanít. Engedd, hogy vezessen. Ehhez eszközöket is kapsz: naplófeladatokat, amik feltárják a rejtett viselkedési mintáidat; meditációkat, amik lecsendesítik a benned dúló vihart, és bölcsességeket, amik emlékeztetnek: egyedül te tudod meggyógyítani magad. A gyógyulás nem egyenletes folyamat. Néha visszaesel, hogy erősebben állj fel. Nyisd ki ezt a könyvet, és kezdd el a saját történeted új fejezetét. Mert megérdemled a szabadságot.

Egy lakatlan sziget. Egy magányos nő. Egy több száz éves történet, ami ma is magával ragad. Bár nemesi és gazdag családból származott, Marguerite de la Rocque de Roberval a születése pillanatától el van átkozva: korán árvaságra jut, a sorsa pedig hideg szívű és számító gyámjának akaratától függ. A férfi a fiatal lányt és annak dajkáját magával viszi, hogy együtt hajózzanak át az óceánon Új-Franciaországba. Ám az úton Marguerite bűnbe esik, és beleszeret gyámjának titkárába. A gyám a legrettenetesebb büntetéssel sújtja őket: egy lakatlan szigeten magukra hagyja a szerelmeseket. Marguerite-nek meg kell tapasztalnia a nélkülözést, a félelmet és hitének határait. Ám a természet vad szépsége és kegyetlensége lassan egy új világot érlel benne. A csupasz föld, a jeges szél, az éhség és a magány mind a tanítómestereivé válnak, és Marguerite megtanulja, mit jelent igazán élni, hinni és szeretni. Goodman prózája finom, mégis elementáris erejű: egyszerre történelmi és időtlen, egyszerre tragikus és felemelő. Isola nem csupán túlélésről szól, hanem arról az átalakulásról, amely a veszteség mélyéről fakad – amikor egy nő, mindenétől megfosztva, megérti és megtapasztalja saját belső erejét, és azt, mit jelent a valódi szabadság.

„– Szerintetek ez mit jelent? – kérdezte Zoe, és elmesélte nekik Kyle történetét a gödörbe esett emberről. – És ez a vége? – tudakolta Audrey. – Ennyi, hogy már ketten vannak a gödörben? – Úgy tűnik – felelte Zoe. – Túlságosan be vagyok tépve ahhoz, hogy erre most rájöjjek – jelentette ki Audrey. – Esetleg szexelnek a gödörben? Zoe felvihogott. – Nem hiszem. – A gödör a magány – szólalt meg Cleo halkan. – Már miért lenne az? – érdeklődött Audrey. – Nem állhatsz oda valaki fölé, és nem mondhatod neki, hogy másszon ki belőle – folytatta Cleo. – Nem használ sem a tanítás, sem a prédikáció. Bent kell lenned vele együtt a gödörben. – Szerinted tényleg erről van szó? – kérdezte Zoe. – Ez a talány lényege – felelte Cleo. – Ha valaki más is ott van veled a gödörben, az azt jelenti, hogy már nem vagy a gödörben. – Hű, ez nagyon mély, Cley! – jegyezte meg Audrey. – De attól nekem még gyanús, hogy szexelnek.” Úgy tűnik, New York legyőzte Cleót. A húszas éveinek elején járó képzőművész hiába bulizott folyamatosan, nem sikerült barátokat szereznie, a diákvízuma hamarosan lejár, és lassan cigarettára sincs pénze. Így visszatérni Londonba maga lenne a teljes kudarc. Ám ekkor találkozik a nála húsz évvel idősebb Frankkel, akinek rengeteg barátja van, sikeres és gazdag, ráadásul amerikai állampolgár. Egy irracionális pillanatban furcsa döntésre jutnak: összeházasodnak, lesz, ami lesz. Ezen a romantikus komédiának is beillő helyzeten alapszik Coco Mellors szívfájdítóan szép, ám a humort sem nélkülöző regénye szerelemről, barátságról, házasságról és a tökéletességet kereső tökéletlen emberekről, akik legjobb szándékaik ellenére is elhibázzák a lényeget…

,,Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért. A szerző - akinek Ted előadását eddig több mint 4 millióan látták - szeptember 15-18. között Magyarországra látogat, így az olvasók személyesen is találkozhatnak vele.  

Egy füredi domboldalon álló kúriában neveli félárva kislányát, Ilkát Györöky Kálmán, a különc földbirtokos. Ilka, akire az édesapja életvitele miatt a helybéliek kissé ferde szemmel néznek, ennek ellenére őszinte barátságot köt a dúsgazdag Szentgyörgyi-Horváthék egyetlen lányával, Krisztinával. A két fiatal lánynak, akik a reformkor mozgalmas, pezsgő légkörében nőnek fel, egy varázslatos füredi nyáron dől el a sorsa. Vajon megtalálhatják-e a boldogságot választottjuk oldalán? Fábián Janka könyve azonban nemcsak két szerelmes fiatal lány, hanem a Balaton és Balatonfüred-fürdő regénye is. A tó dicsérete, a végtelennek tűnő víztüköré, a kéklő pirkadatoké és aranyló alkonyoké. Az olvasó találkozhat a XIX. század első évtizedeinek hírességeivel, a Füreden megforduló illusztris vendégekkel is: József nádorral és a családjával, Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Kisfaludy Sándorral, Wesselényi Miklóssal és másokkal is. A reformkor, amit Füred aranykorának mondanak, azonban nem volt egy szakadatlan diadalmenet: természeti katasztrófák, járvány és tűzvészek is sújtották a települést, amelyekből azonban minden alkalommal újjászületett, még szebben és elegánsabban, akár egy főnixmadár. A regény arra is választ keres, vajon valójában mikor is lehetett az a bizonyos legendás első Anna-bál...

„Jelen könyv célja, hogy a liberalizmus ikszedik bírálata mellett megfesse a posztliberális jövő pozitív és reményteljes vízióját. A […] liberalizmus nem csupán megbukott, de a »kevesek« és »sokak« közötti ősi szakadék egy különösen széles és mély változatát hozta létre. A következő oldalakon amellett érvelek, hogy a válasz nem a liberális – legyen szó annak »jobbos« vagy »balos« válfajáról – »megoldások« ismételt felmelegítésében, hanem a »vegyes alkotmány« ókori hagyományának újrafelfedezésében és aktualizálásában keresendő. Bemutatom továbbá, hogy a »közjó konzervativizmusa«, amely ennek a »vegyes alkotmánynak« a megvalósítására törekszik, miként utasítja el a progresszió ideológiáját, miként tagadja meg azt a politikai rendet, amely az emberek haladást elutasító ösztöneinek elit általi korlátozására épül, és hogy ezzel szemben a »többség bölcsességét« figyelembe véve halad előre. Végül bemutatom a gyakorlati módjait annak, hogy miként lehet megvalósítani az elit és a nép »vegyítését«.” Az amerikai Notre Dame Egyetem professzora, A liberalizmus kudarca című könyv szerzője legújabb, provokatív kötetében az önző liberális elit zsarnokságának leváltására szólít fel, hogy jövőnket a munkásosztály érdekeit szem előtt tartó, valódi konzervatív vezetők kezébe helyezzük. A klasszikus liberalizmus azt ígérte, hogy a régi arisztokrácia hatalmának megdöntésével olyan rendet hoz létre, amelyben mindenki saját identitásának és jövőjének kovácsává válhat. Ez bizonyos mértékig így is történt – ám a liberalizmus közben módszeresen lerombolta azokat a hagyományokat és intézményeket, amelyekből a hétköznapi ember táplálkozott, majd ennek romjain egy új, és kizsákmányoló uralkodó osztály emelkedett fel. Ezt az osztályt a maga gazdasági libertarianizmusa, a progresszió és a technokrácia iránti elkötelezettsége arra késztette, hogy mindinkább a „kevesek” érdekeit szolgálva és a „sokak” kárára uralkodjék, miközben színleg az egyenlőséget hirdette, megalapozva napjaink egymást váltó válságait. Rezsimváltás című könyvében Patrick Deneen vakmerő tervvel rukkol elő a liberális elit és az azt létrehozó és felhatalmazó ideológia leváltására. A napjaink elitjének elpusztítására törő, alulról szerveződő populista mozgalmak naivak; helyettük egy új elit stratégiai megteremtésére van szükség, amely a „posztmodern előtti konzervativizmus” eredeti értékeit vallja, és amely igazodik a „sokak” érdekéhez.

,,Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Jang Jin-sung, a Dear Leader című könyv szerzője Hyeonseo Lee gyermekkorát Észak-Koreában töltötte, egyike volt annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében elrejtették előle az igazságot. Képtelenség, hogy "a világ legnagyszerűbb országában" a népnek ennyi éhezés és elnyomás jusson osztályrészül. Tizenhét évesen elmenekült hazájából. Ekkor még nem sejthette, hogy csak hosszú idő elteltével láthatja viszont szeretteit. Hazatérésre menekültként nem gondolhatott, Kínában maradt, megtanulta a nyelvet, kivárt és túlélt. Tizenkét év elteltével azonban visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész, költséges és rendkívül veszélyes küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. A lány hét névvel különleges, bátor történet, amely bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legkegyetlenebb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

„Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül. Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért. A szerző - akinek Ted előadását eddig több mint 4 millióan látták - szeptember 15-18. között Magyarországra látogat, így az olvasók személyesen is találkozhatnak vele.

„Az életben semmi sem tart vissza jobban saját magunknál. Ha örökösen szakadék választja el azt, ahol vagyunk, attól, ahol lenni szeretnénk - és hiába próbáljuk áthidalni, megakadályoz benne saját ellenállásunk, fájdalmunk, a kellemetlenség érzete -, ez szinte mindig az önszabotázs hatása. A felszínen úgy tűnhet, hogy az önszabotázs mazochizmus. Mintha az öngyűlölet, az önbizalomhiány, a hiányzó akaraterő jele volna. Valójában azonban egyszerűen egy öntudatlan szükségletet fejez ki, amelyet az önszabotáló viselkedés elégít ki. Ahhoz, hogy leküzdhessük, lélektani mélyfúrást kell végeznünk. Meg kell találnunk a traumatizáló eseményt, ki kell engednünk a feldolgozatlan érzelmeket, egészségesebb utat kell találnunk szükségleteink kielégítésére, újra kell teremtenünk az énképünket, fejlesztenünk kell néhány képességet, például érzelmi intelligenciánkat és ellenállóképességünket. Nem kis feladat ez, valamikor azonban mindannyiunknak el kell végeznünk ezt a munkát.” Amikor elakadunk az életünkben, sokszor nem tudjuk, hogyan lehetnénk jobban, és hiába próbálunk meg mindent, a változásra tett erőfeszítéseink egymás után kudarcot vallanak. Közben nem is sejtjük, hogy általában mi magunk állunk a saját boldogságunk útjába. Miért tesszük ezt, mikor tesszük ezt, és a legfőbb kérdés: hogyan hagyjuk abba - egy életre? Ez a könyv ebben nyújt segítséget, miközben megmutatja a kiutat az önszabotáló viselkedés ördögi köréből. Ha tanulunk a legkárosabb szokásainkból, ha az elménk és a testünk alaposabb megismerésével fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, ha feldolgozzuk a múltbeli traumáinkat, akkor megváltoztathatjuk az életünket, és kiaknázhatjuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Évszázadokon keresztül a hegy metaforája jelképezte az előttünk tornyosuló, leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. A saját belső hegyünk megmászásához el kell fogadnunk az érzéseinket és lelkileg erősebbé kell válnunk, hogy végül felismerjük, a hegy meghódítása valójában nem más, mint önmagunk jobbá tétele. 

"Az életben semmi sem tart vissza jobban saját magunknál. Ha örökösen szakadék választja el azt, ahol vagyunk, attól, ahol lenni szeretnénk - és hiába próbáljuk áthidalni, megakadályoz benne saját ellenállásunk, fájdalmunk, a kellemetlenség érzete -, ez szinte mindig az önszabotázs hatása. A felszínen úgy tűnhet, hogy az önszabotázs mazochizmus. Mintha az öngyűlölet, az önbizalomhiány, a hiányzó akaraterő jele volna. Valójában azonban egyszerűen egy öntudatlan szükségletet fejez ki, amelyet az önszabotáló viselkedés elégít ki. Ahhoz, hogy leküzdhessük, lélektani mélyfúrást kell végeznünk. Meg kell találnunk a traumatizáló eseményt, ki kell engednünk a feldolgozatlan érzelmeket, egészségesebb utat kell találnunk szükségleteink kielégítésére, újra kell teremtenünk az énképünket, fejlesztenünk kell néhány képességet, például érzelmi intelligenciánkat és ellenállóképességünket. Nem kis feladat ez, valamikor azonban mindannyiunknak el kell végeznünk ezt a munkát." Amikor elakadunk az életünkben, sokszor nem tudjuk, hogyan lehetnénk jobban, és hiába próbálunk meg mindent, a változásra tett erőfeszítéseink egymás után kudarcot vallanak. Közben nem is sejtjük, hogy általában mi magunk állunk a saját boldogságunk útjába. Miért tesszük ezt, mikor tesszük ezt, és a legfőbb kérdés: hogyan hagyjuk abba - egy életre? Ez a könyv ebben nyújt segítséget, miközben megmutatja a kiutat az önszabotáló viselkedés ördögi köréből. Ha tanulunk a legkárosabb szokásainkból, ha az elménk és a testünk alaposabb megismerésével fejlesztjük az érzelmi intelligenciánkat, ha feldolgozzuk a múltbeli traumáinkat, akkor megváltoztathatjuk az életünket, és kiaknázhatjuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Évszázadokon keresztül a hegy metaforája jelképezte az előttünk tornyosuló, leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. A saját belső hegyünk megmászásához el kell fogadnunk az érzéseinket és lelkileg erősebbé kell válnunk, hogy végül felismerjük, a hegy meghódítása valójában nem más, mint önmagunk jobbá tétele.

Kardos Júlia, a keszthelyi rendőrség nyomozója éppen túl van élete ügyén. Boldognak és elégedettnek kellene lennie, mégis az egyik gimnáziumi barátjától kölcsönkapott siófoki luxusapartmanban tölti a napjait, és igyekszik számot vetni a múltjával és még inkább a jelenével. Amikor holttestet találnak a Balatonban, Júlia mindent megtesz, hogy a végére járjon a dolgoknak. Pedig az ügy nem hozzá, hanem egy fiatal rendőrtiszthez kerül, aki először magabiztosan vág bele a nyomozásba, később azonban elbizonytalanodik. Vajon elfogadja Kardos segítségét? Elfogadhatja-e egyáltalán? Mert mi van, ha Júlia esetleg érintett az ügyben? És mi van, ha épp ő a kulcs a megoldáshoz? Szlavicsek Judit krimijének helyszíne ezúttal is a Balaton. A csendes, a haragvó, a befogadó, a bosszúálló Balaton.

"A férfi először az előszobába megy, hosszan kotorászik a gardróbba beakasztott tollkabátja zsebében, a tenyerébe rejti, amit keresett, a konyhában tölt magának egy tekintélyes adag Remy Martint, magára kapja a nappaliból nyíló wellness-szoba fogasán lógó köntösét, és kióvatoskodik a deres éjszakában vacogó hatalmas terasz sarkában pöffeszkedő, hétszemélyes jakuzzihoz. Beleereszkedik a bársonyosan meleg vízbe, maximálisra állítja a fúvókák teljesítményét, kortyol egyet a konyakból, és kinyitja a tenyerét, hogy végre zavartalanul megvizsgálhassa a zsákmányát. Közönséges fekete bőr karkötő, egy horgonyt formázó fémcsattal a tetején. Óvatosan végigsimít az apró fémhorgonyon, ott, ahol egy szabad szemmel alig látható vérpettyet vesz rajta észre, lassan a szájához emeli az ujját, és a nyelve hegyével finoman megérinti. Áramütés. Hirtelen ott van újra a nádasban. Érzi a rothadó tőzeg tolakodó szagát, miközben mind beljebb hatolt az érintetlen sűrű aljnövényzetben, érzi a száraz nád pengeszerű apró vágását a kézfején, amikor a testet vonszolta, érzi a tüdejébe áramló jéghideg levegőt, mintha megannyi gombostű fúródna a tüdőhólyagocskákba, és igen, újra érzi a vér ízét. Azt a semmihez sem fogható fémes-édes ízt. Nem akar sietni. Ki akar élvezni minden pillanatot. És pontosan tudja, hogy újra meg akarja tenni." Balatoni diszkó, egy sötét februári éjjelen. Egy fiatal lány összeveszik a barátjával, és egyedül indul haza a kihalt utcán. Nemsokára azonban egy autó áll meg mellette. Amikor a lány felismeri a sofőrt, megkönnyebbül. Ekkor még nem sejti, hogyan ér véget ez az éjszaka... Kardos Júliát, az évek óta magányosan élő nyomozót hosszú ideje kísértik a démonai. Ám ahelyett, hogy szembenézne velük, a munkába és az alkoholba menekül. Amikor azonban egy fiatal lány holttestére bukkannak a téli Balatonban, Kardos megfogadja, hogy megtalálja a gyilkost. A szálak egy jómódú családhoz vezetnek, ahol a jólét és a tökéletesség látszata mögött sötét titkok rejtőznek. De vajon sikerül a versenyfutás az idővel, és elkapja a gyilkost, mielőtt az újra lecsap? Új kiadásban jelenik meg Magyarország egyik legnépszerűbb krimiszerzőjének első regénye, a Balatoni krimik első darabja. Bónuszként pedig belekerült a kötetbe Kardos Júlia két korábbi esete is. A Paranoia és a Halj meg karácsonykor című elbeszélések az izgalmas bűntények felderítése mellett betekintést nyújtanak a nyomozónő tragikus múltjába is.

„…a sötétség odakint, a tengeren, egész mást jelent. Körbenézel, és áthatolhatatlan, egynemű fekete függönynek látsz magad körül mindent, aztán rápillantasz a navigáción a térképre, és rájössz, hogy az a fekete valójában apró szigetekkel, zátonyokkal és magányos sziklákkal teliszórt, dühöngő tenger, és akkor – ha addig még nem tetted – rettegni kezdesz.” Felhőtlen nyaralásnak indult… A nap hét ágra süt, az Adriai-tenger türkizkék vize szinte szikrázik a melegben, amikor a hattagú család hajóra száll, hogy méltóképpen ünnepeljék meg a családfő hatvanadik születésnapját. Váratlanul azonban vihar kerekedik, így kénytelenek kikötni egy lakatlan szigeten. Azt remélik, átvészelik valahogy az éjszakát, aztán reggel indulhatnak is tovább. Esztert nem csak a vihar aggasztja, hanem az is, hogy az elutazásuk előtt valaki feltörte a Facebook profilját, és a nevében obszcén bejegyzéseket posztolt. Ki akarja befeketíteni az ismerősei előtt? Vajon a posztok tartalma szemenszedett hazugság vagy épp ellenkezőleg? És van ennek az egésznek bármi köze ahhoz, ami a szigeten történik? Az elemek tombolása nem csitul, és amikor az egyik utas eltűnik a fedélzetről, Eszter úgy dönt, a kezébe veszi az irányítást, és megpróbál rájönni, ki és mi áll a háttérben. Sietnie kell, mert az idő szorít, ők pedig egyre kevesebben vannak…

,,Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré." Jang Jin-sung, a Dear Leader című könyv szerzője Hyeonseo Lee gyermekkorát Észak-Koreában töltötte, egyike volt annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében elrejtették előle az igazságot. Képtelenség, hogy "a világ legnagyszerűbb országában" a népnek ennyi éhezés és elnyomás jusson osztályrészül. Tizenhét évesen elmenekült hazájából. Ekkor még nem sejthette, hogy csak hosszú idő elteltével láthatja viszont szeretteit. Hazatérésre menekültként nem gondolhatott, Kínában maradt, megtanulta a nyelvet, kivárt és túlélt. Tizenkét év elteltével azonban visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész, költséges és rendkívül veszélyes küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába. A lány hét névvel különleges, bátor történet, amely bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legkegyetlenebb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.

"Amikor előzőleg megmondtam neki, hogy a válasz igen, hogy megteszek bármit, amire szüksége van, hogy segítsek neki meghalni, annyira megkönnyebbült, hogy zokogni kezdett. Hamarosan újabb SMS-t küldött: ígérem, hogy olyan jó móka lesz, amennyire csak lehet." Nem sokan tudják olyan érzékenységgel megközelíteni azt, mit is jelent valójában élni, mint Sigrid Nunez amerikai írónő. Legújabb, Egy életen át című regényében arról ír, hogyan kapcsolódunk egymáshoz boldogságban és szomorúságban, vigaszban és bizalomban - és hogyan változtathatja meg az együttérzés az életről alkotott képünket. Mi köze van mások sorsának a miénkhez? A könyv New York-i elbeszélője erre a kérdésre keresi a választ, amikor nagyon különböző emberekkel találkozik, és szembesül a szomorúságukkal, bátorságukkal, kétségeikkel. Egy volt szerelem, egy bizonytalan Airbnb-házigazda, egy megkeseredett szomszéd néni, egy halálos beteg ifjúkori barátnő... pillanatok, amelyekből összeállhat a megértés mozaikja. Az Egy életen át finom és érzékeny írás empátiáról, elmúlásról, gyászról és arról, hogy sokkal többet tehetünk egymásért, mint gondolnánk pusztán azzal, ha figyelmesen meghallgatjuk a másikat. Költői és magával ragadó elbeszélés, finom humorral fűszerezve, csodálatos példája a kifelé és befelé figyelés művészetének. A könyvből a tervek szerint a világhírű rendező, Pedro Almodóvar készít filmet.

A tizenéves Julcsi osztályidegen szülők kisebbik gyermekeként az ötvenes évek Budapestjén nő fel. A zord, ellenséges világban szinte az egyetlen örömet a könyvek és az olvasás jelentik számára. Az ötvenhatos forradalom véres és zavaros napjaiban Julcsi menekülni kényszerül, és némi vargabetű után végül egy amerikai kisvárosban, távoli rokonainál köt ki. Az idegen országban nehezen találja meg a helyét, és a múlt árnyai is megnehezítik, hogy végre boldog lehessen. A rövid, ám annál mozgalmasabb Kennedy-korszakban a kamasz lány aztán lassan felnő, és megbarátkozik új hazájával. Julcsi-Julie-nak már otthon, Magyarországon is nagy vágya volt, hogy egyszer könyvesboltja lehessen. Vajon az álmok hazájában, Amerikában ez az álom is valóra válik?