Móra Könyvkiadó strana 149 z 177

Panni kíváncsian figyeli a lakótelepi házak tetején kopácsoló harkályt, aki olyan erősen veri csőrével a tévéantennákat, hogy valósággal zeng belé a környék. Egy nap azonban a kedves Harkály anyó eltűnik. A csend, amit maga után hagy szomorúsággal tölti el Panni szívét. Vajon egyszer majd ugyanígy emlékké válik az óvoda, a szüret és Ila néni is? Egy okos középsősnek mindent meg lehet magyarázni. Néha még jobban is, mint a felnőtteknek.

Hová utazik Panni az idővonaton? Természetesen a jövőbe! Ha vele tartasz, megtudhatod, hogyan élnek majd a gyerekek háromszáz év múlva. De ne gondold, hogy Pannit szívesen fogadják ebben a fura világban. Tudósok vizsgálják, másolatokat készítenek róla, tablettákkal etetik. A hűséges állatoknak és Szemiramisz apó találmányainak köszönhetően azonban Panni és a gyerekek megmenekülnek.

Pákosztos Peti mesebeli büntetéséről, Süni Sógor tüskéiről, Cserebere Palkó furcsa ötleteiről szólnak Pöttyös Panni kedvenc történetei. A humoros mesegyűjteményben föltűnik Rőzse néni időigazító órája, s a mesék sorát egy bájos kiscica kakaós praclinyomata zárja. A Pöttyös Panni sorozat legújabb kötete Szepes Mária születésének 100. évfordulójára jelenik meg.

"Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Ennél csak az rosszabb, ha nincs, aki megmagyarázza. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem, nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel." Janikovszky Éva

A Négyszögletû Kerek Erdõ lakóit mindenki ismeri. A Móra Kiadó új Lázár Ervin-sorozatában Mikkamakka, Bruckner Szigfrid, Dömdödöm és a többiek kalandjai három kötetben jelennek meg. A Bikfi-bukfenc-bukferenc klasszikus meséit Buzay István humoros rajzai illusztrálják. A kötetet a kevésbé ismert szavak magyarázata és Vathy Zsuzsa utószava teszi teljessé.

"A fenti megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjas korúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni. Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel." Janikovszky Éva

Milyen ?lemezek ezek? És miben különbözik az egyik oldaluk a másiktól? Hát nézzük csak. A lemez egyik oldalán például ez áll:(A feleség szövege este otthon.)„Hát vedd már egyszer tudomásul, hogy éppen olyan dolgozó ember vagyok, mint te! Csakhogy én reggel ötkor kelek, lerohanok kifliért és tejért, és keltek mindenkit, és felhozom az újságot és reggelit adok és uzsonnát csomagolok, és kiszellőztetek és beágyazok, hogy mire munkába indulok, már alig állok a lábamon, és ledolgozom a nyolc órát, aztán bevásárolok, cipekedek, főzök és mosogatok, és sose látom a krimi elejét de ha megkérdezem, hogy melyik volt az áldozat, akkor én vagyok, akkor én vagyok a hülye. Hát az is vagyok, legalább is ti annak néztek engem.” Ugye mennyire igaza van? Csakhogy ezeknek a lemezeknek van másik oldaluk is. És a másik oldalon más a szöveg is. De az előadó ugyanaz.Például:(Ugyanaz a feleség, otthon a vendégeknek.) „Mi az, hogy győzöm? Ezt a kis vacsorát? Nincs ebben semmi boszorkányság. Délután, ha hazafelé jövök, úgyis útbaesik a hentes, a zöldséges… Hát igen, vannak problémák, amelyekkel szembe kell néznünk… Erre vállalkozik Janikovszky Éva vidám „lemezgyűjteménye”.

Thirty years have passed since Éva Janikovszky wrote Az úgy volt. The coin-operated phone-box in the street is no longer an excuse for a thirteen-year-old boy to slip out of his apartment. The international scouting movement has taken the place of Hungary's "pioneer" movement. At the 1933 Boy Scout World Jamboree in Hungary Lord Baden-Powell announced, "I want to see men of all countries at peace with each other. You are the future men of your countries, so be friends! and urged the boys to swap addresses and become pen-friends. Our teenage hero tries both of these things. He also tries skating, lying to his girl-friend, planting trees and shrubs in the park, all with varying degrees of success. Most of all, he tries to understand the world around him, dominated by adults who are his own and his friends parents, relatives and teachers. Essentially he is no different from today's teenagers with their mobile phones, MP4s and computers. That is why Éva Janikovszky is timeless: she could see into her own child as he grew, implant herself in his thoughts, and make them universal and ageless. This is why all these decades later young adolescents (not to mention their parents!) will be enthralled by this, the latest of Móra Publishing House?s English translations of Éva Janikovszky's (semi-)fiction for children. Illustrated by László Réber.

„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Aunt Barbara lets them do it because she likes dachshunds even better than lavender, and of all dachshunds it is Basil and Barnabas she likes the best. Although it must be admitted, she has no other dachshunds. Lavender grows in Aunt Barbara's garden as grass grows elsewhere. Its scent fills the little cottage where Aunt Barbara lives with Uncle Balthasar and the two dachshunds. Here everything smells of lavender, but especially the dachshund twins, who romp about and play hide-and-seek in it all day long.

Dans le jardin, la lavande, ça pousse comme de l’herbe. Son parfum emplit toute la maisonnette ou vivent tata Barbara, tonton Balthazar et les teckels jumeaux. Ici tout fleure bon la lavande, surtout les teckels qui jouent a cache-cache et gambadent dans les champs de lavande. Dans le jardin, la lavande, ça pousse comme de l’herbe. Son parfum emplit toute la maisonnette ou vivent tata Barbara, tonton Balthazar et les teckels jumeaux. Ici tout fleure bon la lavande, surtout les teckels qui jouent a cache-cache et gambadent dans les champs de lavande. Tata Barbara les laisse faire, car elle aime les teckels encore plus que sa lavande et Basile et Barnabé plus que tous les autres teckels. Il faut dire qu’elle n’a que ces deux-la.

Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan. Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető olvasókat is. Réber László rajzaival.

"Zwillinge sehen sich immer sehr ähnlich. Das weiß jeder, der schon einmal Dackel gesehen hat. Und Dackenzwillinge? Dackenzwillinge sehen so ähnlich, dass man sich eigentlich nur einen Dackel zu denken brauch. Der andere sieht ganz genauso aus." Die Hauptpersonen unseres Buches sind eben Dackenzwillinge, die den ganzen Tag in einem, nach Lavendel riechenden Garten glücklich herumspringen. Mit ihren liebenden Herrchen, Onkel Blasius und Frauchen, Tante Barbara, sondern auch die, ihrer Geschichte zuhörenden, kleinen Leser.

What joy and pride is associated with one's first school satchel! This happy fact is proof that its wearer is now a schoolchild. Danny proudly, happily wends his way to school, where his enthusiasm wanes somewhat but his curiosity grows. To the question put by grown-ups, "Is school a good thing?" - Danny cannot provide an answer. Sometimes it's good, sometimes bad. His little friend Kitty, who has had to stay another year in nursery school, is curious to know what good school is at all, together with the ability to write, read and count. She decides that she will stay at nursery school because she wants to become a nursery-school teacher, and they teach that in nursery school anyway. Don't they? We recommend Éva Janikovszky's playfully written, jolly little book, with its enchantingly colourful illustrations by László Réber, to lower-year schoolchildren and to their parents alike. Translated by Andrew C. Rouse.

Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.

Emil, aki egy dél-svédországi tanyán cseperedik fel, jól ismert figurája a gyermekirodalomnak. Ő az örök rosszcsont, aki ha moccan is, már rögtön valami galiba támad körülötte. Márpedig a magafajta fiúk ritkán ülnek meg egyhelyben. Minden érdekli őket, mindent ki akarnak próbálni, nem ismerik a lehetetlent. Dehogyis rosszak ők, kis szívük tele van szeretettel családjuk és környezetük iránt. De hát a környező világ nehezen viseli az egyre újabb és egyre vaskosabb meglepetéseket. Az még csak hagyján, hogy a mohó Emil feje beleszorul a levesestálba, és doktorhoz kell menni, hogy leoperálja róla, meg hogy lenyeli a spórolt pénzt, meg hogy kishúgát felvonja a zászlórúd tetejére, és hogy kis híján tönkreteszi szülei nagyszabású vendégségét. Hanem amikor titkon lóra kap, és egyedül elkocog szülei után a mozgalmas népünnepélyre, akkor már bizony valódi kalandok sora kezdődik. Ám rettenthetetlen kis barátunkat nem kell félteni, mert egyetlen fapuskával elfogja a régóta körözött rablót!