Éva Janikovszky

"A Szalmaláng tele van vidámsággal - és nem olcsó viccelődéssel, érzelemmel, de nem érzelgősséggel, szerelemmel - de nem koravén szenvedéllyel, komoly tanulsággal, de nem felnőttes okítgatással. Miről szól a Szalmaláng? Palócz Veráról, egy tizenhatéves szegedi kislányról, aki korához és temperamentumához méltóan egyik nagy szerelemből a másikba esik, mígnem egy rosszul címzett levél és egy névazonosság a félreértések és a hazugságok kellemetlen és fájó zűrzavarába taszítja. […] Fordulatos, ízig vérig mai regényt olvastunk, ízig vérig mai lányokról." Rónaszegi Miklós A regény 1960-ban jelent meg először, azóta több mint 130 000 példányt adtak el belőle.

Vajon mit csinál egy kályhapucoló? És abból tényleg meg lehet élni? Töprengett egy kislány, amikor az apukája azzal viccelődött vele, hogy ha nem megy iskolába, akkor kályhapucoló lesz. De a kislánynak esze ágában sem volt kályhákkal meg korommal bajlódni, őt csak a betűk és a könyvek érdekelték. Nagyapja híres szegedi könyvesboltjában pedig rengeteg könyv vette körül! Ez a kislány az a Janikovszky Éva volt, akinek a könyvei mára a legtöbb gyerekszoba polcán megtalálhatók: derűvel, humorral írt arról, hogyan (nem) értik meg egymást a gyerekek és a felnőttek. Ennek a nem mindennapi kislánynak a különleges gyerekkorát ágyazta mesébe Majoros Nóra, amiben egyszerre van jelen a valóság és a fantázia világa. Radnóti Blanka művészi igényű képei is ezt az egységét erősítik, miközben a képeken titkos részleteket is elrejtett. Megtalálod ezeket?

Dani, Pöszke, Gáborka, Misu, Zsoltika (aki rúg!) és a többiek, az óvónénivel együtt régi ismerősök lehetnek a Már óvodás vagyok vidám, okos szövegeiből. Most megint találkozhatsz velük, sőt, új szereplők is felbukkannak ezekben a derűs óvodai történetekben, például Gusztika, "aki annyira új gyerek, hogy még sose járt oviba". Az első óvodai naptól egészen a nagycsoport végéig követheted Dani kalandjait, aki mindig észreveszi a fontos dolgokat, még azokat is, amiket a felnőttek szerint nem kellene... A szövegek és illusztrációk nagyrésze eddig csak folyóiratokban jelent meg - ez a könyv igazi ritkaság!

Régen rossz, ha egy könyvcím magyarázatra szorul. Ennél csak az rosszabb, ha nincs, aki megmagyarázza. Mivel a címet én találtam ki, ez a feladat kétségkívül rám vár. Nos, kedves olvasó, a cím úgy született, hogy néhány felnőtteknek szóló könyvem elnyerte az Önök tetszését. Tapsot ugyan nem hallottam, de leveleik, telefonhívásaik és a könyvek fogyása alapján mégis hallani véltem. Remélem, nem tévedtem. Így aztán az Önök biztatására kerekedett ki rövid írásaimból ez az új kötet. Ráadást, ugye, a koncerteken az előadóművészek szoktak adni, ha elég kitartóan tapsol a közönség. Én nem állok pódiumon, csak itthon kopogok öreg írógépemen, és nagyon örülök, ha tetszik, amit írok. Ha valakinek megy a késői busza, indul a vonata, vagy egyébként is elege volt, hát nyugodtan kászálódjék. A ráadás azé, aki kérte, aki várja. Fogadja szeretettel.

Kötelességem figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember időskorban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy ,,I love Brigi - Karesz". Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.

FELÚJÍTOTT KIADÁS Az én nevemről a kedves olvasónak, ha egyáltalán valami, hát a gyerekkönyvek jutnak az eszébe. Kinek az, amit írtam, kinek az, amit ugyan nem én írtam, de nagyon tetszett neki. Előfordult gyakran, hogy aranyos gyerekverseimhez gratuláltak, sőt az is, hogy remek rajzaimat dicsérték. (Ez utóbbit továbbítottam Réber Lászlónak.)De hogy mindannak, amit életem során csináltam, valami köze van a gyerekekhez, nos, ezt mindenki tudta, aki egy jó szóval illetett.Ezt a könyvet viszont felnőtteknek írtam, az itt-ott megjelent, felnőtteknek szóló írásaim kedves olvasóinak ösztönzésére. Valóban érdekli Önöket, hogy mit írtam felnőtteknek?Én összegyűjtöttem, fogadják szeretettel.

"De szép ez az élet!" E megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjaskorúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer.Úgy lefelé konyul.Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut.Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni.Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel.

Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból.Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű.Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.

Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs az álmaihoz? Burián Ágnes, a vékony, szőke csillaghegyi kislány az első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül a szülei elől, szakít a szerelmével. A könyv örökérvényű kérdéseket vet fel útkeresésről, magunkra találásról - és persze kicsit szerelemről is. A Csíkos könyvek sorozatban megjelent könyv most megújult külsővel várja, hogy a mai kamaszok vagy szívükben még mindig kamasz olvasók újra felfedezzék maguknak.

"De szép ez az élet!" E megállapításnak, amit - szíves beleegyezésével - ötéves unokámtól, Verustól vettem kölcsön, az ő hangszerelésében egyértelműen lelkes, ujjongó csengése volt. Ám, mint tudjuk, ugyanez a kijelentés más hanglejtéssel talán gyakrabban hangzik el, elsősorban a felnőttek, a nyugdíjaskorúak ajkáról, s így éppen ellenkező értelmet nyer. Úgy lefelé konyul. Hogy kinek van igaza? Szerintem mindkét nézet jogos, az élet ugyanis hol derűs, hol meg borús. S korunk előrehaladtával az utóbbi néha túlsúlyba jut. Egy biztos: egyetlen életünk van, ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjék rajtunk a rosszkedv. Tessék elhinni, hogy mindennek van humoros oldala is. Csak meg kell találni. Erre tettem kísérletet a kötetbe gyűjtött, rövid írásaimmal. Önök majd eldöntik, milyen sikerrel.

Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy. Ennek a kötetnek az írásai nem egytől egyig kacagtatóak. Aminthogy az élet sem az. De egy nagy felismerésre vezettek, amikor sorba rendeztem őket újabb és régebbi írásaimból. Amennyire igaz az a mondás, hogy derűre ború, legalább annyira igaz, hogy borúra meg derű. Csak arra kell vigyáznunk, hogy a végére is maradjon egy kis derű.

A Te ezt még úgysem érted... című elbeszélésciklus eredetileg a Kincskereső folyóiratban jelent meg 1990-ben, Réber László rajzaival. Janikovszky Éva szinte az eseményekkel egy időben tett kísérletet arra, hogy érthetőbbé tegye a rendszerváltást követő zavaros időszakot. A felnőttek felfordult világát kívülről szemlélő-értelmező kamasz elbeszélő, Dorka sorra kérdőjelezi meg mindazt, amit maga körül lát, és magyarázatokat vár. Ezzel akaratlanul is felhívja a figyelmet a társadalmi átalakulást kísérő megannyi kétszínűségre, tanácstalanságra, esetlenségre, esendőségre, és természetesen nekünk, olvasóknak is görbe tükröt tart. A Réber László eredeti rajzaival illusztrált, finom, fanyar iróniával teli írások most először jelennek meg könyv alakban. S annak ellenére egységes egészet alkotnak, hogy Janikovszky Éva annak idején nem érezte befejezettnek az elbeszélésciklust. Mint 1995-ben nyilatkozta: "S hogy miért nem fejezem be, mikor háromnegyede kész? Mert most már én sem értem..."

Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítanak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan. Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető kis olvasókat is.

Csuda dolgok történnek a régi bérházban, ahol Misu Dezső bácsinál, Síróbaba Kamilla kisasszonynál tölti a nyarat... A könyvből sikeres tévéfilm készült, feledhetetlen színészek közreműködésével.

Ez a különleges kötet a szerző felnőtteknek szóló publicisztikái közül válogat. Az írások az 1990-es évek második felétől jelentek meg különböző lapokban, folyóiratokban. A jellegzetes humorral megírt, a világot derűvel és iróniával szemlélő, a részletekre különösen figyelő publicisztikák az életmű jelentős darabjai. Számos közülük – Másfél flekk a boldogságról, Ugyan kinek gyűjtögetünk?, De szép ez az élet!, Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek – mára már klasszikussá vált. A válogatáskötet érdekessége, hogy az író fia, Janikovszky János az írások egy részét jegyzetekkel látta el, amelyek külön kis publicisztikaként is olvashatók, és megvilágítják, kiegészítik, gyakran más fénybe helyezik az eredeti szövegeket.

Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették. A későbbi írónő – akit ekkor még Kucses Évának hívtak – remek stílusban, a rá később is jellemző iróniával mesél osztálytársairól, barátairól, saját magáról, és persze tágabb otthonáról, Szegedről. A vidám gyermeki hang folyamatosan komolyodik, és a késői – 1943-as és 1944-es – bejegyzések már egy olyan fiatal nőt mutatnak, aki érettségével, intelligenciájával, műveltségével kitűnik kortársai közül, és ezért a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag képanyaga a hagyatékban maradt fotókból, valamint korabeli dokumentumok alapján készült.