Éva Janikovszky strana 2 z 7

Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették. A későbbi írónő – akit ekkor még Kucses Évának hívtak – remek stílusban, a rá később is jellemző iróniával mesél osztálytársairól, barátairól, saját magáról, és persze tágabb otthonáról, Szegedről. A vidám gyermeki hang folyamatosan komolyodik, és a késői – 1943-as és 1944-es – bejegyzések már egy olyan fiatal nőt mutatnak, aki érettségével, intelligenciájával, műveltségével kitűnik kortársai közül, és ezért a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag képanyaga a hagyatékban maradt fotókból, valamint korabeli dokumentumok alapján készült.A bővített kiadás kiegészült egy korábban sohasem publikált levéllel, a teljes névjegyzékkel, valamint számos, az események történeti és kulturális hátterét magyarázó lábjegyzettel.

Keď išiel Danko po prvýkrát do škôlky, bol veľmi rád, že tam môže ísť, nevedel sa však dosť tešiť tomu, že tam musí aj zostať. Pretože tak to niekedy chodí: človek sa teší, aj neteší zároveň. A presne tak je to aj vtedy, keď je človek ešte malý. A pritom je to skvelá vec, byť už škôlkarom, lebo je to vlastne čestné vyznamenanie. Na druhej strane, namiesto mamy je tam učiteľka, miesto je neznáme, a neznáme sú aj deti. A domov sa nemôže vybrať len tak, hocikedy! Nuž, takto nejako sa to začína. Našťastie, nepotrvá dlho, kým sa škôlkarsky život naplno rozbehne s každodennými malými príbehmi, radosťami i starosťami a z nich sa stane zohratá skupina. Pôvabné dielko, preložené do 35-tich jazykov, je vďaka živému jazyku, humoru a nadčasovým kresbám ako stvorené pre spoločné čítanie rodičov a predškolákov.

Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni." Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az "óvodásöntudat" - és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét - amely számos külföldi kiadást is megért - Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.

Az óvodás korú kisfiú anyja, apja, nagymamája, nagypapája és nagynénje elbeszéléséből megtudja, hogy milyen sokféle munkája lehet a felnőtteknek. A kötet angolul és németül is megjelent. ..."Hétfőn azt játszom, hogy postás vagyok. Kedden azt játszom, hogy rendőr vagyok. Szerdán azt játszom, hogy darukezelő vagyok. Csütörtökön azt játszom, hogy gyerekorvos vagyok. Pénteken azt játszom, hogy nyugdíjas vagyok.De szombaton már nem kell egyedül játszanom, mert mindenki ráér, anyu is, apu is, nagymama is, nagypapa is, Vera néném is. Vasárnap pedig az a legjobb, hogy vasárnap van. Ha sétálni vagy kirándulni megyünk, megkérdezhetem, mit dolgozik a tűzoltó, a mozdonyvezető, a virágárus, a katona, a hajóskapitány, az asztalos, a pék, a juhász. És anyu, apu, nagymama, nagypapa és Vera néném minden kérdésemre felel. Most már igazán tudom, hogy mit dolgoznak a felnőttek."(...)

Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem is akartam előre megtudni, hogy mi lesz, mert nekem csak lányom lehet. És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe sem jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk. Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!

Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem is akartam előre megtudni, hogy mi lesz, mert nekem csak lányom lehet. És az az érdekes, hogy amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kisfiam van, eszembe sem jutott, hogy lányt akartam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk. Hogyan is lett volna lány, mikor fiú!

Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.

Én azt szeretném, ha mindenki örülne: anyukám is, apukám is, nagymamám is, nagypapám is, Micike is, a kistestvérem, meg én is.De sajnos nem örül mindenki mindig. Még én se.

"Zoli tizedik születésnapjára készül. A családban mindig nagymama süti meg az ünnepeltet köszöntő éljen-tortát, idén azonban Hévízre kell utaznia. A szülők úgy döntenek, inkább elhalasztják az ünnepséget, és megvárják a köszöntéssel nagymamát. Zoli születésnapja mégis izgalmasan alakul, sok félreértéssel, tortával és szeretettel. Janikovszky Éva írása 1967-ben jelent meg Az egytagú őrs című novellafüzér részeként, most az írónő születésének 90. évfordulóját köszöntjük azzal, hogy önálló kötetben, Kárpáti Tibor humoros illusztrációival adjuk közre." (a Kiadó)

Janikovszky Éva kamasz hőse a tükör előtt áll, és nem tetszik neki, amit lát. A nyaka megnyúlt, a feje összement, a haja olyan, mint az ökörnyál, a szája ferde. Ráadásul folyton rászólnak, hogy: Mit bámulsz olyan hülyén? ... Hozzád beszélek, fiam, nem a falnak..." Pedig tavaly még egészen tűrhetően nézett ki, és minden olyan normális volt. Mi történhetett egy év alatt? Az iskolai ünnepségek, szavalóversenyek egyik kedvence napjainkban A tükör előtt című írás, amely könyv formában most jelenik meg először, Kárpáti Tibor humoros rajzaival.

Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból... ...hogy amikor Ancsur megkérdezte... ...hogy amikor levették a lábamról a kötést... ...hogy én egy kicsit begurultam, amikor... Mikor is? ...amikor még egyforintossal lehetett telefonálni, ...amikor még Télapónak hívták a Mikulást, ...amikor még fehér holló volt a színes tévé, ...amikor a vidám kamasztörténetek hőse még csak tizenhárom éves volt, ...amikor még élt Janikovszky Éva, a kötetbe gyűjtött gyerekmonológok írója, és szerzőtársa, a történeteket rajzba fogalmazó Réber László.

Nesmírně humorná knížka o tom, jak nefér je být dítětem – protože dětem neustále někdo něco přikazuje, zatímco dospělí si mohou dělat, co chtějí. Pohled na svět dětskýma očima se střídá s představami o tom, co by hlavní hrdina dělal a jak by se choval, kdyby byl dospělý, přičemž fantazii se meze rozhodně nekladou. Éva Janikovszky (1926–2003) je snad nejslavnější maďarskou autorkou knížek pro děti. Její knihy byly přeloženy do 35 jazyků. K jejím nejslavnějším obrázkovým knížkám, vytvořeným ve dvojici s ilustrátorem László Réberem, patří právě publikace Ha én feln őtt volnék – Kdybych já byl dospělý, která v originále vyšla v roce 1965 a od té doby se dočkala řady reedic.

Les textes d'Éva Janikovsky et les dessins de László Réber font mouche et ébranlent nos convictions d'adultes. Des livres incroyablement modernes qui font partie du patrimoine mondial de la littérature jeunesse. Dans ce livre le grand frere explique a Mimi la généalogie familiale... S'ensuit un dialogue drôle, piquant, sur le temps qui passe et sur la difficulté qu'ont les enfants a comprendre cette notion abstraite, et a se situer dans le temps. Un texte magnifique accompagné par le coup de crayon inspiré de László Réber.

On Monday I'll play at being a post office worker. On Tuesday I'll play at being a policeman. On Wednesday I'll play at being a craneman. On Thursday I'll play at being a children's doctor. On Friday I'll play at being retired. But on Saturday I don't need to play by myself any longer, because on Saturday everyone has time to play with me, Mummy, Daddy, Grandma, Grandpa and Auntie Vera. But Sunday is the best day of all, just because it is Sunday. If we go for a walk or an outing I can ask all about what engine drivers, firemen, flower sellers, soldiers, shipmasters, carpenters, bakers and shepherds do. And Mummy, Daddy, Grandma, Grandpa and Auntie Vera answer all my questions. Now I really know what grown-ups do.

Nem újdonság, hogy Janikovszky Éva meséi felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetesek. A gyerekek bepillantanak a történet során a felnőttek világába, gondolkodásába, a felnőttek pedig, ha figyelőn olvasnak, kissé szakavatottabbakká válhatnak abban, hogy milyen is a gyerekek észjárása. Az Égigérő fű címû kötet, az írónő könyveinek állandó illusztrátora, Réber László mulatságos rajzaival, már nem az első kiadását éri meg, sõt, nagyszerű film is készült belőle. A változatos figurák, a különös cselekmény, a sok-sok titok nem csoda hogy alkalmasnak találtatott a megfilmesítésre. Ami pedig megjósolható, hogy mint korábban, most is érdeklődéssel olvashatja felnőtt és gyerek, ki felidézve emlékeit, ki elõször találkozva a történetben megjelenő bűbájos régi házzal, a sárga kövekkel kirakott udvarral, Dezső Dezsővel, a lószerszámkészítővel, Kamilla kisasszonnyal, aki zord, barátságtalan teremtésből egyszerre csak valóságos tündérré változik, Bertamamával, a málnaszörpivó verseny örökös győztesével és a többiekkel, de persze elsősorban Misuval, a kisfiúval, akinek szemével látjuk mindezt.