Éva Janikovszky strana 7 z 7

Abban az ódon házban, ahol recsegő falépcső vezet az emeletre, és a lépcsőforduló színes üvegablaka alatt oroszlános pad áll, a betoppanó vendég óhatatlanul titkok után szimatol. Különösen, ha az illető vendég Misu, aki amúgy is gyűjti a titkokat. Csuda dolgok történnek a régi házban, és a titkok között nagy szerepe van százhuszonegy szalmaszálnak, amellyel csak félig lehet a málnaszörpöt kiszívni. Végül is sok titokra derül fény, és ez a nyár, melyet Misu Dezső bácsinál tölt, a Síróbaba pedig Kamilla kisasszonynál tölt, maga a napfény, a derű és a bizalom. Janikovszky Évát nem kell a mai gyerekeknek bemutatni: könyvei közismertek, egy-egy címe, mondata ma már szólássá vált, ebből a könyvből sikeres film készült, feledhetetlen színészek közreműködésével. Réber László, az író műveinek állandó partnere groteszk, mulattató rajzaival nagyszerűen támasztja alá a történet mondandóját.

"Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni." Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az "óvodásöntudat" - és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét - amely számos külföldi kiadást is megért - Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.

Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítnak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan.Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető kis olvasókat is.

Én tudom, hogy ha kérdeznek tőlem valamit, akkor szépen felelnem kell, mert ha nem felelek, akkor rám szólnak, hogy felelj szépen, ha kérdeznek! Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni, mert vagy azt kérdezték tőlem, hogy hogy hívnak? vagy azt , hogy hány éves vagy? Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és tőle most is csak azt kérdezik, hogy hogy hívják, és hány éves, és erre még ő is tud szépen felelni. Én azt is tudom, hogy ha nem tőlem kérdeznek valamit, akkor nem nekem kell szépen felelnem, mert ha mégis én felelek, akkor rám szólnak, hogy téged senki sem kérdezett! Amíg kicsi voltam, az se volt baj, ha arra feleltem, amit mástól kérdeztek. Sose szóltak rám, hogy téged senki sem kérdezett, hanem örültek, hogy mondtam valamit. Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és örülnek, ha mond valamit..."

"Én tudom, hogy ha kérdeznek tőlem valamit, akkor szépen felelnem kell, mert ha nem felelek, akkor rám szólnak, hogy felelj szépen, ha kérdeznek! Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni, mert vagy azt kérdezték tőlem, hogy hogy hívnak? vagy azt , hogy hány éves vagy? Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és tőle most is csak azt kérdezik, hogy hogy hívják, és hány éves, és erre még ő is tud szépen felelni. Én azt is tudom, hogy ha nem tőlem kérdeznek valamit, akkor nem nekem kell szépen felelnem, mert ha mégis én felelek, akkor rám szólnak, hogy téged senki sem kérdezett! Amíg kicsi voltam, az se volt baj, ha arra feleltem, amit mástól kérdeztek. Sose szóltak rám, hogy téged senki sem kérdezett, hanem örültek, hogy mondtam valamit. Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és örülnek, ha mond valamit..."

"Amíg kicsi voltam, nem értettem, hogy az egyik nagymama az apukám anyukája, a másik nagymama pedig az anyukám anyukája. Amíg kicsi voltam, nem értettem, hogy az egyik nagypapa az apukám apukája, a másik nagypapa pedig az anyukám apukája. Amióta nagy vagyok, tudom, hogy ki kinek az anyukája, és ki kinek az apukája, és ki kinek a gyereke. De Micike, a testvérem, még kicsi, és nem tudja. Pedig igazán egyszerű. Mondtam is Micikének: Akár hiszed, akár nem, apu az egyik nagymama és nagypapa fia, anyu pedig a másik nagymama és nagypapa lánya. Micike azt mondta, hogy ugyan már, anyu az anyu, és apu az apu..."

Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból... ...hogy amikor Ancsur megkérdezte... ...hogy amikor levették a lábamról a kötést... ...hogy én egy kicsit begurultam, amikor... Mikor is? ...amikor még egyforintossal lehetett telefonálni, ...amikor még Télapónak hívták a Mikulást, ...amikor még fehér holló volt a színes tévé, ...amikor a vidám kamasztörténetek hőse még csak tizenhárom éves volt, ...amikor még élt Janikovszky Éva, a kötetbe gyűjtött gyerekmonológok írója, és szerzőtársa, a történeteket rajzba fogalmazó Réber László.

A könyv Réber László rajzaival készült.

Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítés en, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni." (Részlet a könyvből)

"Kötelességem figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn. Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi - Karesz..." Janikovszky Éva)

Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem voltam kíváncsi, hogy mi lesz, mert tudtam, hogy nekem csak fiam lehet. De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam, csak annak örültem, hogy ... Folytatás ›› végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk, senki más. Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány! A(z) Örülj, hogy lány! (Könyv) szerzője Janikovszky Éva.