Móra Könyvkiadó strana 197 z 206

A rókalyuk folyosója tágabb lett, és a pitvaron túl, mint egy teknő, öblösödött a kamra, ahol halkan szuszogott a rókakölyök. A szőrös gomolyag mozogni kezdett, orra kutatva emelkedett a levegőbe...Vuk lesz a neve, mint öregapjának, ki első volt a nemzetségben. Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.Az író igen népszerű állatmeséje a kisróka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz. A történetet, amelyet rajzfilmként szinte mindenki ismer, ezúttal az írói életművet megjelentető sorozat köteteként adjuk közre.

A szerző új kötete folytatása, kiegészítése a Fekete István az édesapám volt... nagy sikerű emlékkönyvnek. Helyet kaptak benne a korábban terjedelmi okokból kimaradt levelek és Fekete István naplójának azon részletei is, melyeket 1969-70-ben jegyzett le a kiváló író. Természetesen nem maradt ki a göllei újratemetés "története" sem, mint ahogy tartalmazza a kötet az újabb méltatásokat és reflexiókat Fekete István hatalmas életműve kapcsán. Ifj. Fekete nem kívánja kanonizálni édesapja írásművészetét, hiszen ezzel maga az irodalomtudomány is mindmáig adós, ugyanakkor elkerüli a kritikai kiadás rendszeres buktatóit is: a Fekete Istvánra emlékezve... nem több és nem kevesebb, mint tisztelgés az Író előtt, fiúi-írói emlékező-tisztelgő aktus mindannyiunk - olvasók, Fekete-rajongók és irodalmárok - legnagyobb örömére.

Új történettel folytatódik a színes, közkedvelt Vakond-sorozat. Ezúttal a villogó, beszélő doboz, vagyis a televízió kápráztatja el az erdő lakóit. Vajon meddig tart a varázs? Zdeněk Miler kultsorozatának legújabb könyve egyszerre jelenik meg itthon és Csehországban

Csí és Vit, a fecskepár nagy útra készül. Ideje volna indulni már a meleg tenger partjáról haza, ahol üresen várja őket a malomalji fészek. A kis fecskeasszony sebesült szárnya azonban nem bírná az utazást. Maradnia kell hát, egyedül. És várja, hűségesen várja a párját. Ám hűségről, hűtlenségről a természet másként vélekedik, mint mi emberek.

A kisegér házát elmossa az esőt követő áradat. A barátai sietnek segítségére, hogy ismét legyen hol laknia. A színes lapozó a legkisebb gyerekekhez szól.

"Én tudom, hogy ha kérdeznek tőlem valamit, akkor szépen felelnem kell, mert ha nem felelek, akkor rám szólnak, hogy felelj szépen, ha kérdeznek! Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni, mert vagy azt kérdezték tőlem, hogy hogy hívnak? vagy azt , hogy hány éves vagy? Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és tőle most is csak azt kérdezik, hogy hogy hívják, és hány éves, és erre még ő is tud szépen felelni. Én azt is tudom, hogy ha nem tőlem kérdeznek valamit, akkor nem nekem kell szépen felelnem, mert ha mégis én felelek, akkor rám szólnak, hogy téged senki sem kérdezett! Amíg kicsi voltam, az se volt baj, ha arra feleltem, amit mástól kérdeztek. Sose szóltak rám, hogy téged senki sem kérdezett, hanem örültek, hogy mondtam valamit. Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és örülnek, ha mond valamit..."

Az ikertestvérek mindig nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt mindenki tudja, aki látott már ikertestvéreket. A dakszlikutyák is nagyon hasonlítanak egymásra. Ezt is tudja mindenki, aki látott már dakszlikutyákat. És a dakszliikrek? A dakszliikrek annyira hasonlítnak egymásra, hogy elég, ha csak egy dakszlit képzeltek el, mert a másik úgyis pontosan ugyanolyan.Könyvünk főszereplői pedig éppen dakszliikrek, akik boldogan élnek Borbála néni és Bertalan bácsi levendulaszagú kertjében. Vidám kalandjaikkal nemcsak szerető gazdáikat örvendeztetik meg, hanem a történetüket hallgató, rajzokat nézegető kis olvasókat is.

Ahogy hajdanán Bambi, a népszerű állatregény hőse bársonyos bundájú kis őzgidából erős és okos bakká nőtt, úgy érik felnőtté a szemünk láttára két gyermeke, Genó és Gurri egyetlen év leforgása alatt. Anyjuk, a szelíd Falina oltalmazza őket, miközben fajtájuk életének szabályait tanulják a gyönyörű és könyörtelen természet ölén. Ám életüket vérengző vadak fenyegetik, és náluk is veszélyesebb Ő, az ember, aki néha távolról öl a Dörgőkézzel, máskor viszont a jóságos gondviselés szerepében lép fel. Nehéz volna e rejtelmek közt eligazodni, de Bambi, aki az erdei őzek fejedelme lett, messziről figyelemmel kíséri gyermekei életét, védi, neveli és oktatja őket. Mire letelik az esztendő, a félénk és túl óvatos Genóból bátor bak, a kis család elismert feje lesz, aki így vidám és vállalkozó szellemű kis húgával, Gurrival együtt végre önálló életet kezdhet. A regényt Stark Ferenc fordításában, Szecskó Péter rajzaival ajánljuk új olvasóinknak, és azoknak, akik szívesen izgulták végig Bambi izgalmas kalandjait is.

"Amíg kicsi voltam, nem értettem, hogy az egyik nagymama az apukám anyukája, a másik nagymama pedig az anyukám anyukája. Amíg kicsi voltam, nem értettem, hogy az egyik nagypapa az apukám apukája, a másik nagypapa pedig az anyukám apukája. Amióta nagy vagyok, tudom, hogy ki kinek az anyukája, és ki kinek az apukája, és ki kinek a gyereke. De Micike, a testvérem, még kicsi, és nem tudja. Pedig igazán egyszerű. Mondtam is Micikének: Akár hiszed, akár nem, apu az egyik nagymama és nagypapa fia, anyu pedig a másik nagymama és nagypapa lánya. Micike azt mondta, hogy ugyan már, anyu az anyu, és apu az apu..."

Hanna Mai, a zsidó doktornő egyedül neveli lányait, Minnát és Malkát Lengyelországban, egy határ menti kisvárosban. Amikor a németek 1943-ban elkezdik a deportálásokat, mindhárman kétségbeesett menekülésbe kezdenek. Útközben csatlakoznak egy zsidókból álló csoporthoz, amely a Kárpátokon át Magyarországra akar szökni. A kisebbik lány, az aranyhajú Malka megbetegszik, és képtelen tovább gyalogolni. Hanna úgy dönt, otthagyja a kicsit egy parasztcsaládnál. Megbeszéli velük, hogy mihelyt meggyógyul, utána viszik a kislányt. De semmi sem a terv szerint alakul...

Én tudom, hogy ha kérdeznek tőlem valamit, akkor szépen felelnem kell, mert ha nem felelek, akkor rám szólnak, hogy felelj szépen, ha kérdeznek! Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni, mert vagy azt kérdezték tőlem, hogy hogy hívnak? vagy azt , hogy hány éves vagy? Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és tőle most is csak azt kérdezik, hogy hogy hívják, és hány éves, és erre még ő is tud szépen felelni. Én azt is tudom, hogy ha nem tőlem kérdeznek valamit, akkor nem nekem kell szépen felelnem, mert ha mégis én felelek, akkor rám szólnak, hogy téged senki sem kérdezett! Amíg kicsi voltam, az se volt baj, ha arra feleltem, amit mástól kérdeztek. Sose szóltak rám, hogy téged senki sem kérdezett, hanem örültek, hogy mondtam valamit. Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és örülnek, ha mond valamit..."

Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból... ...hogy amikor Ancsur megkérdezte... ...hogy amikor levették a lábamról a kötést... ...hogy én egy kicsit begurultam, amikor... Mikor is? ...amikor még egyforintossal lehetett telefonálni, ...amikor még Télapónak hívták a Mikulást, ...amikor még fehér holló volt a színes tévé, ...amikor a vidám kamasztörténetek hőse még csak tizenhárom éves volt, ...amikor még élt Janikovszky Éva, a kötetbe gyűjtött gyerekmonológok írója, és szerzőtársa, a történeteket rajzba fogalmazó Réber László.

"Le a csajokkal!" - hirdette a Móra X könyvek korábbi kötetének címében Sohonyai Edit, de mi, olvasók, már akkor is sejtettük, hogy csakis indulataitól vezérelve pattog ilyenformán a főhős, Kincses Tamás. "Le a pasikkal!" - háborog a szerző legújabb kamaszregényében a tizenhét éves Böbe, akinek pedig leghőbb vágya, hogy örök szerelme, a fent említett Kincses Tamás ne csak a barátot, hanem a nőt is észrevegye benne.

Abban az ódon házban, ahol recsegő falépcső vezet az emeletre, és a lépcsőforduló színes üvegablaka alatt oroszlános pad áll, a betoppanó vendég óhatatlanul titkok után szimatol. Különösen, ha az illető vendég Misu, aki amúgy is gyűjti a titkokat. Csuda dolgok történnek a régi házban, és a titkok között nagy szerepe van százhuszonegy szalmaszálnak, amellyel csak félig lehet a málnaszörpöt kiszívni. Végül is sok titokra derül fény, és ez a nyár, melyet Misu Dezső bácsinál tölt, a Síróbaba pedig Kamilla kisasszonynál tölt, maga a napfény, a derű és a bizalom. Janikovszky Évát nem kell a mai gyerekeknek bemutatni: könyvei közismertek, egy-egy címe, mondata ma már szólássá vált, ebből a könyvből sikeres film készült, feledhetetlen színészek közreműködésével. Réber László, az író műveinek állandó partnere groteszk, mulattató rajzaival nagyszerűen támasztja alá a történet mondandóját.

"Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni." Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az - rang és tisztesség! -, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az "óvodásöntudat" - és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét - amely számos külföldi kiadást is megért - Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.

"Körülvettek engem kicsiny gyermekségem kezdeteitől ezek a mondókák, játékhoz illő rímesek és csak pár szavas csúfolók. Köztük kezdtem lépegetni, beszélni is ezekkel tanultam. Természetes környezetem kedves, de mindennapos részeihez tartoztak. Kár lenne elvesztegetni őket, hiszen ... Folytatás ›› valami visszahozhatatlan értéket őriznek. Nemzedékektől kaptam, most adom én is tovább." (Részlet Zelk Zoltánné Sinka Erzsébet bevezetőjéből) A(z) Hej koszorú, koszorú (Könyv) szerzője Sinka Erzsébet.