Noran Kiadó strana 2 z 5

Mihail Boriszovics Hodorkovszkij (Moszkva, 1963. június 26.) orosz üzletember, vállalkozó. 2004-ben Oroszország és világ egyik leggazdagabb embere volt. Karrierjét a Komszomolban kezdte. 1992-1993 között energetikai és üzemanyagügyi miniszter, majd 1 993-tól 2005-ig a JUKOSZ olajipari vállalat főrészvényese. 2003 októberében letartóztatták, 2005 májusában nyolc év szabadságvesztésre ítélték pénzmosásért, sikkasztásért és csalásért. Egy újabb perben kiszabott 13 és fél év börtönbüntetésébe beszámí tották azt a nyolc évet, amelyet az előző per során kapott. Hodorkovszkij, Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök egyik fő ellensége, legkorábban 2017 elején kerülhet szabadlábra. Hacsak nem kezdődik minden újra. Külföldön is koncepciós pert gyanítana k. Németország, az Egyesült Államok és az Európai Unió tiltakozott a bírói testület döntése ellen. Börtönéből három íróval -Borisz Akunyinnal, Borisz Sztrugackijjal és Ljudmila Ulickajával- rendszeresen levelezett. Egyéb dokumentumok mellett ez a kön yv ezeket is tartalmazza, illetve itt olvasható utolsó szó jogán elmondott beszéde, ami sajtóközlemények után e könyvben jelenik meg először.

Oswald Spengler közvetlenül az első világháború után adta ki monumentális történetfilozófiai művét, melynek jelentősége Herder, Burckhardt és Lamprecht munkáihoz mérhető, s mely döntően befolyásolta a század derekának gondolkodástörténetét. Spengler, aki az említetteken kívül Goethe és Nietzsche eszmei örökösének is tekinthető, a magyar szellemi életre is megkülönböztetett hatást gyakorolt, ékes bizonyítéka ennek például Szerb Antal világirodalom-története, melyben lépten-nyomon találkozunk a nevével. A filozófus a világtörténelmet a szellemtörténet jegyében fogja fel, s a keletkező és elhaló kultúrkörök egymásutánjának tekinti. Úgy véli, hogy a történelmet az "átélő" intuíció segítségével ismerhetjük meg. A haladás fogalmát kiiktatja a históriai vizsgálódás területéről, s - akárcsak Bergson vagy Teilhard de Chardin - a tömegkultúrát, az uniformizálódást ostorozza. Hogy Spengler történetfilozófiája ma mennyire elfogadható, "ezen vitatkozzanak a történettudósok" - szögezhetjük le Szerb Antallal, aki így folytatja: "Az irodalomtörténet számára Spengler nagyságához nem fér kétség. Nemcsak stílusának gyönyörű világosságáért (őt igazán nem lehet "ködös" németnek mondani!), nemcsak történetmegvilágító nagyszerű ötleteiért, hanem elsősorban azért is művészi érték, mert a történelem egészét műalkotássá formálta, tökéletes szerkezetű épületté alakította az emberiség múltját, azt tette, ami csak a legnagyobb művészeknek adatik meg: értelmet vitt az értelmetlenségbe."

"...Rudnóy Teréz író volt már akkor is (három megjelent s egy kéziratban maradt regénnyel a háta mögött), amikor deportálták. Szerencsére nem érte be a szenvedések és borzalmak regisztrálásával, képes volt szelektálni a fontos és másodlagos körülmények között. A társait - ha akarta, ha nem - már a lágerben is úgy figyelte, mint majdan megörökítendő figurákat. Érteni akarta a látszólag felfoghatatlant, megfejteni az embereket szenvedőket és kínzóikat, naivakat és céltudatosakat, érzékenyeket és közömbösöket. Regénye attól is kivételes alkotás, hogy a felszabadulás nagy pillanatát nem a történet végének, hanem az új konfliktusok kezdetének és forrásának láttatja. A nézetek kibékíthetetlen ellentéte nem rabok és rabtartók, nem häftlingek és a lágert őrző németek között tör ki, hanem a felszabadítók és felszabadítottak közé emelt világszemléleti fal következtében. Lulu, a főhősnő az emberi igazságérzetre apellálva kéri ki magának, hogy a felszabadítók a bűnösökkel szemben is érvényesítsék humanizmusukat. Az amerikai tisztnek, akivel csaknem tettlegességig fajuló vitába bonyolódik, épp úgy megvan a maga igazsága, mint neki, s az élete hitelesíti azt, hogy katonái nem azért harcoltak a náci embertelenség ellen, hogy azután a gyűlöletes ellenség morális szintjére süllyedjenek..." (Részlet Nyerges András a műhöz írt utószavából) Kaffka Margit után és Szabó Magda előtt Rudnóy Teréz volt -lett volna - az az író, akinek női mivolta nem mentség, hanem többlet, akinek csupán különleges érzékenysége, a sajátos megfigyelőkészsége jelzi, hogy a másik nemhez tartozik. Az írónő 1910-ben Léván született, ún. "irodalmi életet" sosem élt, nem publikált folyóiratokban, három regényével váratlanul robbant be a köztudatba, s aratott szakmai sikert. Az Új Magyarság nevű fasiszta lap 1943-ban leleplező-feljelentő cikket közölt róla - ezek után csöppet sem volt meglepő, hogy Rudnóyt egy évvel később deportálták. 1945-ben visszhangtalanul jelent meg korábban írt "Kerekhold" című regénye, s ezt már csupán, művészi értékét tekintve is, főműve, a "Szabaduló asszonyok" követte 1947-ben. A regény már posztumusz alkotásként jelent meg, mert írója 1947. március 12-én Léváról hazatérőben a zajló Dunába fulladt. Aztán ez a kivételes erejű, a holokausztot nem a szabványnak megfelelően ábrázoló alkotás és írója még az irodalmi köztudatból is jóformán eltűnt. Itt az ideje, hogy végre beemeljük a korról alkotott képünket meghatározó művek közé, mert a "Szabaduló asszonyok" még mindig - és már megint - eleven és provokatív, megrendítő és felzaklató, egyszóval minden ízében időszerű alkotás.

"Körülbelül ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. ...Abban a küzdelemben - joggal nevezhetném szabadságharcnak -, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, ...melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat ... De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? ...Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?" Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is. A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk. A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska). Az ő pályájuk és írásaik megismerése a folyóirat egészéről való gondolkodásunkat is árnyalhatja. Hiszen miközben a (férfi) Nyugatról való ismereteink folyamatosan gazdagodnak és módosulnak, azok a szerepek, amelyeket a nők töltöttek be a magyar irodalom legfontosabb lapjánál, az utókor számára nagyrészt még mindig ismeretlenek.

"(...) Ebben a könyvemben kísérletet teszek rá, hogy -mint olyan ember, aki fél évszázados bécsi tartózkodás során osztrákká lett, de magyarnak született, ugyanakkor minden érdekcsoport befolyásától tökéletesen függetlenül szemléli az eseményeket - t abuk és előítéletek nélkül világítsam meg szülőhazám két évtizedének, a rendszerváltás óta eltelt időszaknak a változatos, olykor megdöbbenésre is okot adó történetét." (a Szerző)

"A "Verazélet" katartikus mű. És úgy hiányzik nekünk a katarzis, mint egy falat kenyér, mint az éltető levegő. Zsigerekig hat és újraformál ez a könyv, mert minden régi és tudni vélt újrafogalmazódik benne, lenyűgöző és gyönyörködtető formában. Érthető, tiszta, lírai hangon. Szerelem-regény, mondanám, de még annál is több. Különlegessége abban áll, hogy bár témája univerzális, vagyis az élet lényegét kereső, a látószöge merőben érdekes. A perifériáról, a marginalitásból, a kirekesztettségből szólal meg, így szokatlan megvilágításba helyezi a megszokottat. Mindenféle erőszak és erőszakoltság nélkül felforgatja komfortos sémáinkat és előítéleteinket. Szelíden és felkavaróan teszi ezt, és a hatás, a nyomában fakadó érzés jó. Többé, gazdagabbá válunk tőle. Lovas Nagy Anna első regénye olyan sűrű, olyan kerek, mintha nem is az első volna. Úgy szól a társadalmi különbségekről, a közös traumákról, az egész emberi létezésen belüli női tapasztalatról, a meleg szerelemről, a család nélküli magányról, intézetis kivetettségről, az anyahiányról és anyaságról, az identitás-keresés küzdelmeiről, hogy nem megbotránkoztat, hogy nem vádol, nem mondani akar, hanem mond. Felkavaró történetet mesél, aztán szeret és gyógyít. Nem lehet letenni. Nem lehet elfelejteni." (Bódis Kriszta)

Önéletrajzi regény, melyben Hunyadi Sándor apja, Bródy Sándor mellett eltöltött fiatal éveiről vall.

Szerelemmel hitegetni, házasságot ígérni, az érzelmei által kiszolgáltatottá vált áldozatot becsapni bűn, amely törvénybe ütközik. Szavunk is van rá: ezt hívják házasságszédelgésnek. De nem ugyanilyen bűn-e a baráti érzelmeket megcsúfoló szédelgés? E regény írója, egyben a könyv egyik szereplője, (aki a történetnek semmilyen értelemben nem "hőse", csak elszenvedője), az életét meghatározó két nagy érzelem egyikéről sem akar lemondani, de a barátság elvesztéséért nem fogad el kárpótlásnak egy mégoly szenvedélyes és vad érzéki kapcsolatot sem. A világgal emiatt kerül összeütközésbe, s hogy ki húzza a rövidebbet, annak históriáját ismerheti meg "A barátságszédelgő" olvasója. A hatvanas évek elején játszódó, önéletrajzi indíttatású történetben, a trilógia záró kötetében az író két korábbi regénye, a "Voltomiglan" és a "Tévelygések kora" lapjairól ismert figurák némelyike újra felbukkan, ám ezúttal főképp magánéletük problémáival, az önálló élet elkezdésének erkölcsi próbatételeivel néznek szembe. Iróniával befuttatott alakjuk az előzményekhez képest más fénytörésben jelenik meg, ahogy a szerző a fél évszázaddal ezelőtt volt világnak is a közkézen forgó sablonnal ellentétes képét festi elénk.

"... miért érzem szükségét annak, hogy immár a "túlsó partról" - ugyanis mikor e sorokat írom, betöltöttem a 78. évet - megírjam még ezt a vallomást? Valójában egyfajta "önmagam körüljárása" kíván ez lenni. Mivé lettem? Hogyan sáfárkodtam a Teremtőtől nyert adottságokkal, melyekkel el kell majd számolnom Előtte? Sikerült-e Emberként (így, nagy E-vel!) megmaradni ebben a kusza és gyilkos világban? Egyáltalán lehetséges-e ezt megvalósítani? Vagy inkább arról van szó, hogy a túlélés nevében, abban az illúzióban ringatjuk magunkat: Mi, ugyebár, mindent megpróbáltunk..." "Nehéz önmagunkról és életünkről vallani. Bár évek óta készülök megírni életem történetét, évek óta készítem hozzá a jegyzeteket, gondolatokat, valahogy mégis mindmáig elodáztam a megírását. E halogatásba tudat alatt az is belejátszott, hogy hirtelen felötlött bennem a kételkedés: ha már megírtam életem történetét, akkor mi marad még hátra. Hisz ez lesz az utolsó munkám! S ha már nem lesz mit megírnom, nem hull-e életem a semmibe? Aztán talán-talán még azt is felfedezném, hogy nincs már cél, tehát nincs már további értelme az életemnek..." Nagy Olga (Nagyernye, 1921. január 2. - Sepsiszentgyörgy, 2006. november 2.) erdélyi magyar folklórkutató, etnológus. Marosvásárhelyi középiskolai évei után a református teológia hallgatója lett, majd férjhez ment és szült négy gyermeket. Közben szerezte meg a tanítónői oklevelet. Tanított Széken és Kisiklódon, 1948-ban a kolozsvári egyetem néprajz szakán diplomázott. Volt újságíró és kutató a Román Tudományos Akadémia Folklór Intézetében. Harminc év alatt mintegy háromezer népi motívumot rögzített és tett közzé. Az erdélyi Mezőség, Marosszék és Kalotaszeg településeit járta, gyűjtött erdélyi, mezőségi és cigány népmeséket, amelyeket gyűjteménybe rendezve adott ki. Az eredeti népmesék mellett maga is írt meséket, ifjúsági regényeket - "gyermekei nevelésére". Nagy felfedezése volt a széki tréfás történetek és anekdotakincs. "Paraszt dekameron", "Újabb paraszt dekameron" című kötetei az 1980-as években a Magvető Kiadónál jelentek meg, óriási sikert aratva. Első volt, aki tudatosan gyűjtötte az asszonysorsokat. Három általa közreadott népi önéletírás, Győri Klára, Kocsis Rózsi és György Zsuzsa emlékiratai, valamint az "Asszonyok könyvé"-ben összegyűjtött népi elbeszélések soha nem ismert oldaláról mutatta be a parasztasszonyok sorsát. A gyűjtemények mellett tanulmányokat, esszéköteteket is írt, amelyek az erdélyi sorsot mutatják fel sokszor a mítoszok, a kollektív értékrend és az emlékezés szemszögéből. Gyónás címmel vallomásos regénye jelent meg az 1990-es években. A Vallomások posztumusz könyv, a megírt, de már sajtó alá nem rendezett kéziratot színésznő unokája bocsátotta a kiadó rendelkezésére.

Mese is szét tud törni? Ez vajon hogyan lehetséges? És ha igen, meg lehet-e találni a darabjait? És ha igen, össze is lehet rakni? A kalandot kereső három királyfinak mindenesetre alaposan fel van adva a lecke. Föl kell kutatniuk és meg kell szerezni ük az ősi kínai történet cserepeit. Hogy aztán egyvégtében elmesélve megszabadítsanak egy fiút a rontás alól. Míg feladatuk teljesítésén fáradoznak, számos kalandba keverednek, barátokra, jó- és rosszakarókra tesznek szert. A történet végére apránkén t minden szereplőről megtudjuk, hogyan is áll türelem, megértés, barátság, hűség, becsület, valamint ész, bátorság, ügyesség és kitartás dolgában. Ahogy ez mind a széttört, mind az ép mesékben lenni szokott. A kötetet Orr Máté nagy beleéléssel készít ett, élvezetes illusztrációi díszítik.

"Ez a szöveg a kezdők számára kívánja bemutatni a tibeti buddhizmust. Első része a "My Land and My People" című könyvem függelékének (An Outline of Buddhism in Tibet) átdolgozott változata. A második része röviden ismerteti a "menedék" fogalmának jelentését, az emberi cselekedetek és következményeik szükségszerű kapcsolatát, a háromféle gyakorlatot és a bódhicsittát. Kívánom, hogy akik a béke és a boldogság ösvényét keresik, találjanak rá." (A szerző)

Mi köt össze két aprócska levelibékát - bizonyos Leveli Levit és Leveli Lilit - a vendéghajas műczincogónővel? Mikor fogy leginkább a gólyahír-torta? Ki az a Békuci, Brekkencs, Kreki, Krákszi, Pukkancs? Mi fán terem a lendkerekes ági morc? Legyőzheti-e a gólyát néhány mindenre elszánt páncélos béka a Kecskebékakirállyal karöltve? Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk választ Balogh Robert izgalmas, humoros nyelvi leleményekben bővelkedő állatmeséjében, mely összeforrt Bognár Judit bájos, eleven és pimasz rajzaival. A hét fejezeten át nyúló történet nem kerüli el a gyerekekben zajló konfliktusokat, alkalmat teremt a beszélgetésre. Leveli Levi és Leveli Lili útját követjük a tóparti nádasból, erdőn, mezőn és bozótosban, közben találkozunk kígyóval, egérrel, fészkében ülő kismadárral, harkállyal, tücskökkel, ebihalakkal, s természetesen a gólyával. Kiderül ki is szereti a legjobban a kis Levelieket. Jó olvasást! MekkBrekk!

A 20. század egyik legismertebb olasz írója Primo Levi 1919-ben született Torinóban, és egész életében szülővárosában élt, kivéve a II. világháború éveit. 1987-ben öngyilkos lett. Auschwitzról írt két világhírű visszaemlékezése magyarul is megjelent Ember ez?, Fegyvernyugvás címmel. Hivatása szerint kémikus és író - írt regényt, novellát, esszét, visszaemlékezést és verset. Miután túlélőként Auschwitzból visszatért Torinóba, rendszeresen jelentek meg írásai először szülőhazájában, majd világszerte számos nyelven. Az Angyali pillangó című novelláskötet harminchárom írást foglal magában, négy kitűnő fordító tolmácsolásában, Székács Vera a szerzővel folytatott interjújával kiegészítve.

"Ami Ady özvegyéről a szak- és ismeretterjesztő irodalomból korábban kihüvelyezhető volt, az jószerivel nem több négy sztereotip tagmondatnál: eldobta az özvegyi fátylat, sikertelenül próbálta megkörnyékezni Babits Mihályt, kisemmizni igyekezett Ady Endre édesanyját, és szeretetlen házasságban élt Márffy Ödönnel. A festő életének és művészetének tanulmányozása, Csinszka írásos hagyatékának, a vele kapcsolatos levelezésnek, valamint a kortársak visszaemlékezéseinek átolvasása azonban nem igazolta e sommás és széles körben elterjedt véleményt." "Ez a történet temetéstől temetésig tart: Ady ravatalától Csinszka koporsójáig. Az előzményekkel és az utózöngékkel csak annyiban foglalkozom, amennyiben ez feltétlenül szükséges. Nem mesélek el tehát mindent elölről. (...) Boncza Berta személyisége, férfiakra gyakorolt varázsa a maga sokrétűségében nem érthető meg élettörténetének második fele nélkül." (A szerző)

"Róma!... minden kőkockájából évezredek dobbanását érezte ki. És a Saturnus templomának nyolc oszlopa eszébe juttatta a régi gazdagságot (...). A kincs elúszott, csak a kövek maradtak meg, mintha kifosztott szívek volnának vagy üres zsebek." A Városok, városok című egyre népszerűbb sorozat újabb darabja az elmúlt század nagy magyar íróinak Rómában játszódó novelláit vagy Rómáról szóló jegyzeteit, történeteit tartalmazza. A szerzők között találjuk többek között Cholnoky Viktort, Cs. Szabó Lászlót, Elek Artúrt, Hunyady Sándort, Szerb Antalt, Szini Gyulát, Ottlik Gézát.

Gulyás Miklós a A Gyülevész történetekben jóakaratúan cseveg és komédiázik. A másságról ír: népcsoportokról, nemzetiségekről, azok vallási, kulturális, szexuális különbözőségeiről. Gyülevész szemszögből láttatja a gyülevészeket, azok számára, akik máshogy kíváncsiak és azok számára, akik másként is szívesen olvasnak.