Noran Kiadó strana 2 z 5

"Persze, hogy írhatnánk tudományos igényű angliai magyar emigrációtörténetet, korkép-elemzésekkel, statisztikákkal, számadatokkal és táblázatokkal. De a szépírót elsősorban az egyéni sorsmorzsák érdeklik, hiszen minden ember élete regény. A két világháborút, forradalmakat, fajüldözést és proletárdiktatúrát átélt magyaroké angol földön is többnyire kalandregény, ha nem éppen rémregény." (Sárközi Mátyás)

A Szarvason élő, szemtelenül fiatal író első megjelent regénye izgalmas szerepjáték, amelyben a szerző a világ ezoterikus megközelítésével is kacérkodik. Kakuk Móni hőse a csodák szárnyán "jelmezvilágba" kerül, végigpróbálja átélt, megtapasztalt vagy csupán képzeletében létező életeit, hús-vér emberi kapcsolatokat.

"Ami Ady özvegyéről a szak- és ismeretterjesztő irodalomból korábban kihüvelyezhető volt, az jószerivel nem több négy sztereotip tagmondatnál: eldobta az özvegyi fátylat, sikertelenül próbálta megkörnyékezni Babits Mihályt, kisemmizni igyekezett Ady Endre édesanyját, és szeretetlen házasságban élt Márffy Ödönnel. A festő életének és művészetének tanulmányozása, Csinszka írásos hagyatékának, a vele kapcsolatos levelezésnek, valamint a kortársak visszaemlékezéseinek átolvasása azonban nem igazolta e sommás és széles körben elterjedt véleményt." "Ez a történet temetéstől temetésig tart: Ady ravatalától Csinszka koporsójáig. Az előzményekkel és az utózöngékkel csak annyiban foglalkozom, amennyiben ez feltétlenül szükséges. Nem mesélek el tehát mindent elölről. (...) Boncza Berta személyisége, férfiakra gyakorolt varázsa a maga sokrétűségében nem érthető meg élettörténetének második fele nélkül." (A szerző)

A Sas Tamás által összeállított kötet első részében több mint 300 oldalon keresztül bontakozik ki Ady írásaiban viszonya Erdéllyel. A vaskos kötet fennmaradó 200 oldalán Adyról és Erdélyről értekezik többek között Kabos Ede, Kós Károly, Nagy Ede, Dutka Ákos, Veigelsberg Emma, Bölöni György, de elolvashatjuk özv. Ady Lőrincné végrendeletét is.

"Róma!... minden kőkockájából évezredek dobbanását érezte ki. És a Saturnus templomának nyolc oszlopa eszébe juttatta a régi gazdagságot (...). A kincs elúszott, csak a kövek maradtak meg, mintha kifosztott szívek volnának vagy üres zsebek." A Városok, városok című egyre népszerűbb sorozat újabb darabja az elmúlt század nagy magyar íróinak Rómában játszódó novelláit vagy Rómáról szóló jegyzeteit, történeteit tartalmazza. A szerzők között találjuk többek között Cholnoky Viktort, Cs. Szabó Lászlót, Elek Artúrt, Hunyady Sándort, Szerb Antalt, Szini Gyulát, Ottlik Gézát.

Mielőtt első nyereményét megüti, Gály Lajos, napok óta éhezik, főbe akarja lőni magát. Kölcsönt kér honfitársától, hogy utoljára megebédeljen, és egy utolsó tétet kockára tegyen. Biztos abban, hogy ezt a pénzt sohasem fogja vissza adni. Háromszor egymás után ugyanarra a számra ... Folytatás ›› tesz, és - nyer. Koldusként, reménytelen emberként érkezett, és gazdag emberként távozik a kaszinóból. Ő a rulettkirály... Kellér Andor regényes életrajza a hihetetlenül szerencsés Gály Lajos sorsát dolgozza fel. Betekintést nyújt az európai fővárosok életébe, a rulettező orosz főhercegek, francia grófok, nemzetközi szélhámosok világába, egyben izgalmas képet fest a gyilkos játékszenvedélyről. A(z) A rulettkirály (Könyv) szerzője Kellér Andor.

Mi köt össze két aprócska levelibékát - bizonyos Leveli Levit és Leveli Lilit - a vendéghajas műczincogónővel? Mikor fogy leginkább a gólyahír-torta? Ki az a Békuci, Brekkencs, Kreki, Krákszi, Pukkancs? Mi fán terem a lendkerekes ági morc? Legyőzheti-e a gólyát néhány mindenre elszánt páncélos béka a Kecskebékakirállyal karöltve? Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk választ Balogh Robert izgalmas, humoros nyelvi leleményekben bővelkedő állatmeséjében, mely összeforrt Bognár Judit bájos, eleven és pimasz rajzaival. A hét fejezeten át nyúló történet nem kerüli el a gyerekekben zajló konfliktusokat, alkalmat teremt a beszélgetésre. Leveli Levi és Leveli Lili útját követjük a tóparti nádasból, erdőn, mezőn és bozótosban, közben találkozunk kígyóval, egérrel, fészkében ülő kismadárral, harkállyal, tücskökkel, ebihalakkal, s természetesen a gólyával. Kiderül ki is szereti a legjobban a kis Levelieket. Jó olvasást! MekkBrekk!

"... miért érzem szükségét annak, hogy immár a "túlsó partról" - ugyanis mikor e sorokat írom, betöltöttem a 78. évet - megírjam még ezt a vallomást? Valójában egyfajta "önmagam körüljárása" kíván ez lenni. Mivé lettem? Hogyan sáfárkodtam a Teremtőtől nyert adottságokkal, melyekkel el kell majd számolnom Előtte? Sikerült-e Emberként (így, nagy E-vel!) megmaradni ebben a kusza és gyilkos világban? Egyáltalán lehetséges-e ezt megvalósítani? Vagy inkább arról van szó, hogy a túlélés nevében, abban az illúzióban ringatjuk magunkat: Mi, ugyebár, mindent megpróbáltunk..." "Nehéz önmagunkról és életünkről vallani. Bár évek óta készülök megírni életem történetét, évek óta készítem hozzá a jegyzeteket, gondolatokat, valahogy mégis mindmáig elodáztam a megírását. E halogatásba tudat alatt az is belejátszott, hogy hirtelen felötlött bennem a kételkedés: ha már megírtam életem történetét, akkor mi marad még hátra. Hisz ez lesz az utolsó munkám! S ha már nem lesz mit megírnom, nem hull-e életem a semmibe? Aztán talán-talán még azt is felfedezném, hogy nincs már cél, tehát nincs már további értelme az életemnek..." Nagy Olga (Nagyernye, 1921. január 2. - Sepsiszentgyörgy, 2006. november 2.) erdélyi magyar folklórkutató, etnológus. Marosvásárhelyi középiskolai évei után a református teológia hallgatója lett, majd férjhez ment és szült négy gyermeket. Közben szerezte meg a tanítónői oklevelet. Tanított Széken és Kisiklódon, 1948-ban a kolozsvári egyetem néprajz szakán diplomázott. Volt újságíró és kutató a Román Tudományos Akadémia Folklór Intézetében. Harminc év alatt mintegy háromezer népi motívumot rögzített és tett közzé. Az erdélyi Mezőség, Marosszék és Kalotaszeg településeit járta, gyűjtött erdélyi, mezőségi és cigány népmeséket, amelyeket gyűjteménybe rendezve adott ki. Az eredeti népmesék mellett maga is írt meséket, ifjúsági regényeket - "gyermekei nevelésére". Nagy felfedezése volt a széki tréfás történetek és anekdotakincs. "Paraszt dekameron", "Újabb paraszt dekameron" című kötetei az 1980-as években a Magvető Kiadónál jelentek meg, óriási sikert aratva. Első volt, aki tudatosan gyűjtötte az asszonysorsokat. Három általa közreadott népi önéletírás, Győri Klára, Kocsis Rózsi és György Zsuzsa emlékiratai, valamint az "Asszonyok könyvé"-ben összegyűjtött népi elbeszélések soha nem ismert oldaláról mutatta be a parasztasszonyok sorsát. A gyűjtemények mellett tanulmányokat, esszéköteteket is írt, amelyek az erdélyi sorsot mutatják fel sokszor a mítoszok, a kollektív értékrend és az emlékezés szemszögéből. Gyónás címmel vallomásos regénye jelent meg az 1990-es években. A Vallomások posztumusz könyv, a megírt, de már sajtó alá nem rendezett kéziratot színésznő unokája bocsátotta a kiadó rendelkezésére.

"(...) Ebben a könyvemben kísérletet teszek rá, hogy -mint olyan ember, aki fél évszázados bécsi tartózkodás során osztrákká lett, de magyarnak született, ugyanakkor minden érdekcsoport befolyásától tökéletesen függetlenül szemléli az eseményeket - t abuk és előítéletek nélkül világítsam meg szülőhazám két évtizedének, a rendszerváltás óta eltelt időszaknak a változatos, olykor megdöbbenésre is okot adó történetét." (a Szerző)

"Körülbelül ez a harminc év volt az, amely alatt nálunk nők komoly írókká fejlődtek. ...Abban a küzdelemben - joggal nevezhetném szabadságharcnak -, amely a nők (és írónők) élete volt ezekben az évtizedekben, ...melléjük állt Osvát Ernő és a Nyugat. Éppen ezért nagyon is sokat jelentett nékik a Nyugat ... De nem lehetne-e ezt a tételt, illő kisebb méretben, meg is fordítani? ...Annak a sok évfolyamnak sokszínű gazdagságához semmivel sem járultak hozzá az írónők?" Reichard Piroska Elek Artúrnak címzett gondolatai jól körvonalazzák a könyv szerzőinek alapvető kérdésfelvetéseit is. A Nyugat viszonylag sok és sokféle női szerzőt közölt. E tény mögött a folyóirat nagy esztétikai önmítoszán túl ("csak az írás minősége számít") a korszak egyik legaktuálisabb kérdésére reagáló szerkesztői koncepció éppúgy felfedezhető, mint a személyes motivációk. A kötetben a folyóirat által leggyakrabban közölt tíz nőíró portréja szerepel. A tanulmányok tehát az akkori kánont, a Nyugat által legértékesebbnek tartott nőírók történetét tárják fel. Vannak köztük ismert és kanonizált írók (Kaffka Margit, Lesznai Anna, Török Sophie), talán ismerősen csengő nevek (Bohuniczky Szefi, Kádár Erzsébet, Kosáryné Réz Lola, Lányi Sarolta), de mára egészen elfeledett szerzők is (Gyulai Márta, Kovács Mária, Reichard Piroska). Az ő pályájuk és írásaik megismerése a folyóirat egészéről való gondolkodásunkat is árnyalhatja. Hiszen miközben a (férfi) Nyugatról való ismereteink folyamatosan gazdagodnak és módosulnak, azok a szerepek, amelyeket a nők töltöttek be a magyar irodalom legfontosabb lapjánál, az utókor számára nagyrészt még mindig ismeretlenek.

Mese is szét tud törni? Ez vajon hogyan lehetséges? És ha igen, meg lehet-e találni a darabjait? És ha igen, össze is lehet rakni? A kalandot kereső három királyfinak mindenesetre alaposan fel van adva a lecke. Föl kell kutatniuk és meg kell szerezni ük az ősi kínai történet cserepeit. Hogy aztán egyvégtében elmesélve megszabadítsanak egy fiút a rontás alól. Míg feladatuk teljesítésén fáradoznak, számos kalandba keverednek, barátokra, jó- és rosszakarókra tesznek szert. A történet végére apránkén t minden szereplőről megtudjuk, hogyan is áll türelem, megértés, barátság, hűség, becsület, valamint ész, bátorság, ügyesség és kitartás dolgában. Ahogy ez mind a széttört, mind az ép mesékben lenni szokott. A kötetet Orr Máté nagy beleéléssel készít ett, élvezetes illusztrációi díszítik.

"A hajnalcsillag elsőnek ragyogott fel az égen és utolsónak húnyt ki. Az embert mindig ébren találta, a szürkület beálltáig még végezte nappali munkáját, és hajnalosan már talpon volt. A hajnalcsillag sajnálta, és kissé talán le is nézte a parányi embert, aki izgatottan jön-megy, sürgölődik. Vajon mivégre sürgölődik annyit az ember - gondolta -, mikor maga, meg amit alkotott, olyan parányi, hogy elvész a nagy világmindenségben. Odament hát a Csodálatos Naphoz, a mindenség atyjához, éltetőjéhez, és megkérdezte: Ó drága Nap, te bevilágítasz minden teret, és beragyogsz az emberek világába is. Magyarázd meg, kicsoda a parányi ember, meg mivégre él, sürgölődik?" Nagy Olga, a magyar néprajz erdélyi tudósa (1921-2006) számtalan népmesét gyűjtött a Mezőségben, Marosszéken és Kalotaszegen, erdélyit, mezőségit, cigányt. Az eredeti népmesék mellett maga is írt meséket, amelyek az ízes nyelvet megőrizve "tudatosabban" akarnak átadni emberi értékeket: tanítanak hűségre és nagyvonalúságra, a másik ember tiszteletére, kíváncsiságra, szorgalomra - és a humor szeretetére. Egész meseciklust írt "Bolondfalváról", a folyton panaszkodó, folyton a másikra mutogató vagy csodaváró emberekről, akik közé megérkezik Füttyös, az életvidám és eszes legény, hogy előbb álmélkodjon, majd csak kacagjon, kacagjon. A mesekönyvet Kun Fruzsina sziporkázó, szivárványos rajzai illusztrálják.

"...Rudnóy Teréz író volt már akkor is (három megjelent s egy kéziratban maradt regénnyel a háta mögött), amikor deportálták. Szerencsére nem érte be a szenvedések és borzalmak regisztrálásával, képes volt szelektálni a fontos és másodlagos körülmények között. A társait - ha akarta, ha nem - már a lágerben is úgy figyelte, mint majdan megörökítendő figurákat. Érteni akarta a látszólag felfoghatatlant, megfejteni az embereket szenvedőket és kínzóikat, naivakat és céltudatosakat, érzékenyeket és közömbösöket. Regénye attól is kivételes alkotás, hogy a felszabadulás nagy pillanatát nem a történet végének, hanem az új konfliktusok kezdetének és forrásának láttatja. A nézetek kibékíthetetlen ellentéte nem rabok és rabtartók, nem häftlingek és a lágert őrző németek között tör ki, hanem a felszabadítók és felszabadítottak közé emelt világszemléleti fal következtében. Lulu, a főhősnő az emberi igazságérzetre apellálva kéri ki magának, hogy a felszabadítók a bűnösökkel szemben is érvényesítsék humanizmusukat. Az amerikai tisztnek, akivel csaknem tettlegességig fajuló vitába bonyolódik, épp úgy megvan a maga igazsága, mint neki, s az élete hitelesíti azt, hogy katonái nem azért harcoltak a náci embertelenség ellen, hogy azután a gyűlöletes ellenség morális szintjére süllyedjenek..." (Részlet Nyerges András a műhöz írt utószavából) Kaffka Margit után és Szabó Magda előtt Rudnóy Teréz volt -lett volna - az az író, akinek női mivolta nem mentség, hanem többlet, akinek csupán különleges érzékenysége, a sajátos megfigyelőkészsége jelzi, hogy a másik nemhez tartozik. Az írónő 1910-ben Léván született, ún. "irodalmi életet" sosem élt, nem publikált folyóiratokban, három regényével váratlanul robbant be a köztudatba, s aratott szakmai sikert. Az Új Magyarság nevű fasiszta lap 1943-ban leleplező-feljelentő cikket közölt róla - ezek után csöppet sem volt meglepő, hogy Rudnóyt egy évvel később deportálták. 1945-ben visszhangtalanul jelent meg korábban írt "Kerekhold" című regénye, s ezt már csupán, művészi értékét tekintve is, főműve, a "Szabaduló asszonyok" követte 1947-ben. A regény már posztumusz alkotásként jelent meg, mert írója 1947. március 12-én Léváról hazatérőben a zajló Dunába fulladt. Aztán ez a kivételes erejű, a holokausztot nem a szabványnak megfelelően ábrázoló alkotás és írója még az irodalmi köztudatból is jóformán eltűnt. Itt az ideje, hogy végre beemeljük a korról alkotott képünket meghatározó művek közé, mert a "Szabaduló asszonyok" még mindig - és már megint - eleven és provokatív, megrendítő és felzaklató, egyszóval minden ízében időszerű alkotás.

"Igényes, finoman megírt, szép regény a Petőcz Andrásé. Úgy tornyozza egymásra az elmúlt évtizedek zsarnokság-, terrorizmus-, megszállás-, megalázás-történeteit, az európaiakat és a világ ezer más részén megtörténteket, hogy sem kulcsregénnyé, sem könnyes allegóriává nem válik." (Kálmán C. György, Élet és Irodalom) "Döbbenetes erejű próza Petőcz András új regénye, amely hamar kíváncsivá teszi, majd fogva tartja az olvasót, talán mert épp e sajátos alulnézetből, egy kiszolgáltatott gyerek szemszögéből érzékelteti az idegenséget, az intoleranciát, a brutalitást, a terrort. Van min töprengenünk a regény olvasása után - itt, valahol Európa peremén." (Eszéki Erzsébet, Világgazdaság) "...iszonyatosan erős a cselekmény, és tele van rejtélyekkel..." (Rónai András, Élet és irodalom) "Ez a könyv Európa bizonytalan, félelmet keltő jövőjéről szól. Olyan történet, amelynek valójában minden hozzánk közelálló ország részesévé válhat." (Krzysztof Varga, Gazete Wyborcza, Lengyelország) "...olyan különleges alkotás, amelynek olvasása után nehéz megnyugodni, hiszen sokáig foglalkoztatja az olvasó képzeletvilágát." (Jagoda Wierzejska, Nowe Ksiazki, Lengyelország) "Az Idegenekben Petőcz András Radnóti Miklós Töredékének, Ágota Kristóf Trilógiájának, Saramago Vakságának vészterhes világát idézi meg, megható emberi hangon szól a minket körülvevő embertelenségről, s felemeli szavát gyermekeink, a jövő nemzedékének kiszolgáltatottsága ellen." (Krausz Vera, E-Kultúra) "A történet mindenhol játszódhatna, ahova más kultúrkörökből származó idegenek, "barbárok" mint menekültek érkeznek, ahol hazátlanokat és politikai üldözötteket hoz össze a sors." (Gudrun Brzoska, Unsere Post, Németország) "...képzeletünk nem tud olyan borzalmat megjeleníteni, amit a valóság ne írna felül: ismerve századunk eddigi történéseit, joggal mondhatjuk, hogy ez a regény, az Idegenek, az évszázad regénye lehet." (Vincze Attila Tamás, Kultúrport) "Petőcz a történelmet s a földkerekséget sűríti-oldja regénnyé. Mintha mindenütt otthontalanok lennénk, fenyegetettek, veszélyeztetettek." (Bodor Pál, Diurnuslog) "...lélegzetünk a regényt olvasva gyakran elakad. Mert időnként a cselekmény bizony belénk fojtja a szuszt." (Fodor Tünde, Spanyolnátha)" "Ezt a könyvet - az Idegeneket nem lehet letenni..." (Kertész Imre, Nobel-díjas író)

Talán nincs is kiszolgáltatottabb egy 9-10 éves kisfiúnál. A regény főszereplője, Nesztor Gyuri (aki a Voltomiglan gyerekhősének szinte édestestvére lehetne), folyton úgy érzi, megfullad, ha nem állhat ki a meggyőződése, a barátai, a jogtalanul bántalmazottak mellett, és erre sűrűn adódik is alkalma. A pesti általános iskolában épp úgy, mint az ordasgyepűi szanatóriumban, ahová őt, mint a háború idején megbetegedett, ennélfogva alultáplált és vérszegény gyereket megerősödni küldik. A szubalpin klímának, az állandó orvosi felügyeletnek jó hatásúnak kellene lennie, de a szanatórium éppen olyan, mint 1949-50 egész Magyarországa, csak éppen - mivel egy zárt gyerekközösség sorsa a tét -, méretarányosan kisebbek a megfélemlítés eszközéül szolgáló, konstruált "ügyek", a retorziók. Az itt is létező, az új világ igazságos voltában makacsul hívő embereket azonban a zsarnokság helyi képviselői módszeresen ábrándítják ki illuzióikból, tanítják meg félni, hogy hatalmukat semmi se veszélyeztesse. Ennek a harcnak válik Gyuri akaratlanul is részesévé, s hogy ne legyen áldozatává is, attól csak az menti meg, hogy a szülei "saját felelősségre" megszöktetik...

Móricz Zsigmond naplóinak második része az 1926 és 1929 közötti idősza­kot öleli fel. E naplókra is, mint ahogyan az előzőekre, a töredékesség a jellemző 1928-ig. A kötet különböző forrásokból, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és magángyűjteményekben található feljegyzésekből, levelekből, füzet- és könyvrészekből áll. A kezdéssel és befejezéssel megformált 1929-ben írt naplókönyv jóvoltából először találkozhatunk kész szerzői kézirattal. Móricz 1926-ban házasságot köt Simonyi Máriával, akivel egyben közös munkára szerződik. Felolvasókörutakon jár és szerzői esteket tart színésznő feleségével határon innen és túl, sikereket és bukásokat ér meg színpadi szerzőként. Az 1924-25-ben megélt írói válsághelyzet lényegében nem oldódik meg 1929-ben sem, amikor felvetődik a kérdés, miért nem ír regényt Móricz Zsigmond. Az év végén ott áll előtte a nagy lehetőség: megvalósítani a Nyugat új szerkesztőjeként a nemzeti koncentráció irodalmi programját.