Noran Kiadó

Érzésekkel nem lehet vitatkozni. Még gondolatokkal is nehéz. Többnyire fölösleges is. Hacsak a kényszer rá nem viszi az embert. Most éppenséggel ezt látom. Nukleáris fenyegetettség, földrésznyi területek éhínsége, világjárványok, önmagát hatványozó túlnépesedés, terrorizmus, migrációs robbanás, demenciával tetézett túlöregedés, létteret habzsoló energiaválság, sztratoszféráig ható környezetrombolás, intézményesített népbutítás, és még ki győzné felsorolni, hányféle szívbénító, gerincroppantó rémség tornyosul fölénk a civilizáció magaslatain. Ha komolyan hisszük, hogy sorsunk volt birtokba venni egy egész bolygót, globálisan, mert úgy emberi, azt is látnunk kell, hogy nincs esélyünk megfelelni közös felelősséget jelentő közös feladatainknak morális túlélőerőt adó egyetemleges öntudat, önismeret, önbecsülés, humanitás, vagyis a mostaninál sokkal valódibb demokrácia nélkül.

A Kossuth Kiadó nagy sikerű sorozatának második, frissített és bővített kiadása szakmailag megalapozottan, az építészettörténet-írás aktuális hazai állása alapján, de ismeretterjesztő jelleggel, közérthetően tekinti át a magyarországi építészet történetét a római kortól napjainkig. A gazdagon illusztrált harmadik kötet a Szépítő Bizottmány megalapításától napjainkig tárgyalja épített örökségünket, azaz a klasszicizmus, romantika, historizmus és szecesszió korától napjaink építészetéig.

"A kortárs szlovák próza nemzedéki, műfaji és tematikus szempontból nagyon sokszínű képet mutat." A novellantológia válogatása és összeállítása során "...az utóbbi évek olyan szövegeire összontosítok - írja a könyvet záró tanulmányában Radoslav Passia irodalomkritikus -, melyekben alapvető témaként vetődik föl az otthon és az idegenség ütköztetése, amire az önmegértést, a kulturális, nyelvi és nemi identitást, valamint az egyén családhoz és a társadalomhoz fűződő viszonyát érintő rokon kérdések kontextusában keresik a megoldást. Az ilyen témájú prózák ugyanis az utóbbi időszakban szélesebb irodalomkritikai és publicisztikai visszhangot váltottak ki Szlovákiában."

A szabad élet gyümölcse az Igaz könyv, melynek gondolatait a mester halála után gyűjtötték össze a tanítványok. A művészien megmunkált szövegek, a lenyűgöző történetek óriási hatást gyakoroltak - nem csupán Kínában, hanem világszerte a - az irodalomra és a bölcseletre. Az értékek viszonylagosságának gondolata vagy az erkölcsi normák állandó felülvizsgálata rendkívül korszerűvé, a ma emberéhez szólóvá teszik az ókori bölcseletet.

"Felvetődik a kérdés, hogy ki is volt valójában ez a nő, és milyen rálátást nyerhetünk rajta keresztül az 'évszázad bűnözőjére'. Eva Braunt és Adolf Hitlert több mint tizennégy évig tartó kapcsolat fűzte össze, amelynek csak közös öngyilkosságuk vetett véget. Emellett ez a kötődés, ha a német nyilvánosság előtt messzemenően rejtve maradt is, Hitler életében egyike volt azoknak a csekély számú szoros személyes kapcsolatoknak, amelyeket egy nővel tartott fenn. Kívülről nézve Eva Braun - fiatal, szőke, sportos, vonzó, életvidám - a legkevésbé sem illett a privát fotóin öregesnek és merevnek ható Hitlerhez a maga 'pszichopata ábrázatával' (Joachim Fest). Eva Braun szerette a divatot, a filmeket és a dzsesszt, olvasta a Németországban 1933 után betiltott Oscar Wilde műveit, szívesen utazgatott, és intenzíven sportolt. Életmódjával így aligha felelt meg a nemzetiszocialista ideológiai által propagált német nő kispolgári eszményképének, annak a nőnek, akinek mindenekelőtt anyának és a családi tűzhely gondos őrzőjének kellett lennie. Mi volt hát az, ami Eva Braunt összekötötte Hitlerrel? Milyen volt a kapcsolata a náci vezér legszűkebb köréhez tartozó férfiakkal, Göringgel, Speerrel vagy Bormann-nal? (...) Olyan privát ellenvilágban élt a szeretőjével, amely alapvetően különbözött a hivatalosan megfestett 'Führer-képtől'?"

Ha háromszor ír meg valamit az ember, annak különös oka lehet. Van is. Ennek az életrajzi kötetnek a főszereplője is legalább háromszor kelt életre, és győzött filmvásznon, hanglemezeken, sikereit fölelevenítő utókori slágerbajnokok föllépésein. Karády Katalin legenda és mítosz lett. Ha ma élne, firkászok siserehada futna a nyomában, kereskedelmi tévék kamerái vennék üldözőbe, hetente jelenne meg róla valamilyen álhír. Neki valóban nemcsak ötperces halhatatlanság jutott osztályrészéül. A Rákosi-korszak emigrációba, a Kádár-korszak kényszerű Csipkerózsika álomba kényszerítette, de ő még életében feltámadt: hangja és filmjei a tiltottból a tűrt kategóriába emelkedtek. Haza ugyan nem tért sohasem, bármit is fantáziáltak szenzációéhes zsurnaliszták, de figurája mélyen ágyazódott bele az utókor tudatalattijába. Kelecsényi László filmtörténész, aki korábban két kiadásban is napvilágot látott társadalomtörténeti esszéjében foglalkozott a halhatatlan dívával, most egykori önmagával vitatkozva, palimpszesztként írta újra hajdani kéziratát. A kötetet Karády szerepeinek minden eddiginél részletesebb felsorolása és egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki.

Gulyás Miklós a A Gyülevész történetekben jóakaratúan cseveg és komédiázik. A másságról ír: népcsoportokról, nemzetiségekről, azok vallási, kulturális, szexuális különbözőségeiről. Gyülevész szemszögből láttatja a gyülevészeket, azok számára, akik máshogy kíváncsiak és azok számára, akik másként is szívesen olvasnak.

Vajon Konrád György trilógiája (Kerti mulatság, Kőóra, Hagyaték) utolsó kötetének miért Hagyaték a címe? A válasz talán a mindhárom regényben megjelenő Melinda apjának, Kadron Jeremiásnak felbukkanó alakjában keresendő. Ő az, aki az őt ért szerencsétlenségekből felépülve, az agg kort megérve, mitologikus hősként búvik meg a történeti és szereplői szálak mögött. Naplójával, melyet hagyatéknak szán, a szerelmi háromszöget tovább bonyolítja Melinda, Dragomán és Tombor között. Misztikus, világkörüli bolyongása kíváncsivá teszi olvasóját. Mi lesz hagyatékával, és hogyan alakul tovább az életben maradtak sorsa.

"Egy ember jön szembe és banánt kínál: kezem gépiesen nyúl a tíz pfennigért és önkéntelenül a szájába akarom tenni, egy pillanatra összetévesztem az automata nyílásával. Berlin mindent automatával intéz el: automatából kap az ember levest, húst, tésztát, szivart, bélyeget, levelezőlapot, gyümölcsöt. És mindent 10 pfenningért. Lélegzetet is. Tíz pfenningért viszik ki az embert a Tiergartenba, ott lehet venni lélegzetet, ..." A válogatás szerzői között találjuk többek között Balázs Bélát, Ignótust, Karinty Frigyest, Márai Sándort, Nagy Lajost.