Noran Kiadó strana 4 z 5

"A kortárs szlovák próza nemzedéki, műfaji és tematikus szempontból nagyon sokszínű képet mutat." A novellantológia válogatása és összeállítása során "...az utóbbi évek olyan szövegeire összontosítok - írja a könyvet záró tanulmányában Radoslav Passia irodalomkritikus -, melyekben alapvető témaként vetődik föl az otthon és az idegenség ütköztetése, amire az önmegértést, a kulturális, nyelvi és nemi identitást, valamint az egyén családhoz és a társadalomhoz fűződő viszonyát érintő rokon kérdések kontextusában keresik a megoldást. Az ilyen témájú prózák ugyanis az utóbbi időszakban szélesebb irodalomkritikai és publicisztikai visszhangot váltottak ki Szlovákiában."

"Felvetődik a kérdés, hogy ki is volt valójában ez a nő, és milyen rálátást nyerhetünk rajta keresztül az 'évszázad bűnözőjére'. Eva Braunt és Adolf Hitlert több mint tizennégy évig tartó kapcsolat fűzte össze, amelynek csak közös öngyilkosságuk vetett véget. Emellett ez a kötődés, ha a német nyilvánosság előtt messzemenően rejtve maradt is, Hitler életében egyike volt azoknak a csekély számú szoros személyes kapcsolatoknak, amelyeket egy nővel tartott fenn. Kívülről nézve Eva Braun - fiatal, szőke, sportos, vonzó, életvidám - a legkevésbé sem illett a privát fotóin öregesnek és merevnek ható Hitlerhez a maga 'pszichopata ábrázatával' (Joachim Fest). Eva Braun szerette a divatot, a filmeket és a dzsesszt, olvasta a Németországban 1933 után betiltott Oscar Wilde műveit, szívesen utazgatott, és intenzíven sportolt. Életmódjával így aligha felelt meg a nemzetiszocialista ideológiai által propagált német nő kispolgári eszményképének, annak a nőnek, akinek mindenekelőtt anyának és a családi tűzhely gondos őrzőjének kellett lennie. Mi volt hát az, ami Eva Braunt összekötötte Hitlerrel? Milyen volt a kapcsolata a náci vezér legszűkebb köréhez tartozó férfiakkal, Göringgel, Speerrel vagy Bormann-nal? (...) Olyan privát ellenvilágban élt a szeretőjével, amely alapvetően különbözött a hivatalosan megfestett 'Führer-képtől'?"

Ha háromszor ír meg valamit az ember, annak különös oka lehet. Van is. Ennek az életrajzi kötetnek a főszereplője is legalább háromszor kelt életre, és győzött filmvásznon, hanglemezeken, sikereit fölelevenítő utókori slágerbajnokok föllépésein. Karády Katalin legenda és mítosz lett. Ha ma élne, firkászok siserehada futna a nyomában, kereskedelmi tévék kamerái vennék üldözőbe, hetente jelenne meg róla valamilyen álhír. Neki valóban nemcsak ötperces halhatatlanság jutott osztályrészéül. A Rákosi-korszak emigrációba, a Kádár-korszak kényszerű Csipkerózsika álomba kényszerítette, de ő még életében feltámadt: hangja és filmjei a tiltottból a tűrt kategóriába emelkedtek. Haza ugyan nem tért sohasem, bármit is fantáziáltak szenzációéhes zsurnaliszták, de figurája mélyen ágyazódott bele az utókor tudatalattijába. Kelecsényi László filmtörténész, aki korábban két kiadásban is napvilágot látott társadalomtörténeti esszéjében foglalkozott a halhatatlan dívával, most egykori önmagával vitatkozva, palimpszesztként írta újra hajdani kéziratát. A kötetet Karády szerepeinek minden eddiginél részletesebb felsorolása és egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki.

A szabad élet gyümölcse az Igaz könyv, melynek gondolatait a mester halála után gyűjtötték össze a tanítványok. A művészien megmunkált szövegek, a lenyűgöző történetek óriási hatást gyakoroltak - nem csupán Kínában, hanem világszerte a - az irodalomra és a bölcseletre. Az értékek viszonylagosságának gondolata vagy az erkölcsi normák állandó felülvizsgálata rendkívül korszerűvé, a ma emberéhez szólóvá teszik az ókori bölcseletet.