Zsigmond Móricz

Az író kisdiákkorának első nagy élményét, a debreceni kollégiumban töltött négy és fél év emlékét örökíti meg a regényben. A történet kezdete 1892, színhelye Debrecen, s benne a nemzeti nevelés fellegvárának tartott református kollégium. Nyilas Misi, a regény hőse, egy ... Folytatás ›› Tisza menti faluból érkezik ide. Útravalója a gyermeki hit, bizalom és tisztelet az emberek iránt. Hamarosan csalódnia kell: észreveszi, hogy az emberek se nem jók, se nem becsületesek, nincs nyugalom, csak állandó versengés, amelyben a jóság és a becsület: hátrány. Misi balsorsát egy lutricédula ellopása miatti hamis vád teljesíti be. S bár a befejezés látszólag megnyugtató, a mű zárómondatai sejtetik, hogy az átélt csalódás örök nyomot hagy a gyermekben. Az irodalomtörténet méltán sorolja Móricz gyermekregényét a legsikerültebb kritikai realista művek közé. Nem csupán egy kisfiú története és Debrecen kritikája: szerzője a Tanácsköztársaság bukása utáni személyes válságát transzformálta át egy gyermek sorsába. "Az Európa Könyvkiadó 1991-ben indította el megújított diákkönyvtár-sorozatát, melybe az általános és középiskolások számára ajánlott műveket vettük fel. A sorozatban megjelent művek szerzőjét és címét a kötetekhez mellékelt könyvjelző tartalmazza. Regények, kisregények és novellák, műköltészet és népköltészeti alkotások, drámák és bölcseleti írások szerepelnek a listán. A világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kívánunk segítséget nyújtani és maradandó olvasmányélményt kínálni diáknak, tanárnak, szülőnek - és valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek." (a Kiadó) A(z) Légy jó mindhalálig (Könyv) szerzője Móricz Zsigmond.

A Kossuth Kiadó új, 26 kötetes sorozata magyar írók remekeiből. Irodalmunk klasszikusai elérhető áron - családi könyvespolcra vagy útitársnak. Szenvedélyes kapcsolata és nyugvópontra soha nem jutható házassága az ünnepelt színésznővel, Simonyi Máriával Móricz Zsigmondot kényes kérdéseinek legnyíltabb megvallására késztette. A Míg új a szerelem (1938) a test, a szexus hatalmáról, férfi és nő kényszerű szerepeiről, magánélet és alkotómunka szövevényeiről mesél.

Színes képeskönyv lapozó a legkisebbeknek.

Színes képeskönyv lapozó a legkisebbeknek.

- Szegény ember, ki ne nyisd, várjál, lelkem, egy kicsit! - A hat tyúkot, kakast, kappant, fizethetnék ám én roppant. - Neked adom tyúkod, kokód, pusztuljon el minden kopód. Róka szalad bugafővel, szeged ember kacag kedvvel: - Többet ésszel, mint erővel! (...) 8 oladalas színes lapozó. Móricz Zsigmond verses meséje.

ZSIGMOND MÓRICZ (29. 6. 1879 - 5. 9. 1942) Maďarský publicista, prozaik, redaktor, novinár. Veľa cestoval po maďarskom vidieku. Napísal spolu 48 diel, v ktorých sa venoval tematike toho, čo na svojich cestách zažil. Takmer všetky jeho knihy vyšli aj na Slovensku. Prvý výrazný literárny úspech mu priniesla novela Sedem grajciarov. Keďže bol vášnivým cestovateľom, poznal život aj na Slovensku, najmä na Gemeri, kde sa v mestečku Jelšava oženil s Jankou Holicsovou v roku 1905. Práve život z tohto prostredia opísal v románe Pánu Bohu za chrbtom, ktorý bol prvýkrát publikovaný v roku 1914 v časopise Nyugat. Neskôr vyšiel vo viacerých knižných vydaniach v maďarčine, ale tiež nemčine, v chorvátskom jazyku, tureckom jazyku i francúzštine. V roku 1914 napísal román Zdarboh - o živote a práci baníkov v Železníku. O manželke Janke napísal v roku 1912 román Zarosená ruža. Po úmrtí manželky Janky v roku 1925 sa v roku 1926 oženil s poprednou maďarskou herečkou Máriou Simoniovou. Známe sú jeho romány Buď dobrý až do smrti a trilógia Sedmohradsko, Motýlik, Záhrada, Do bieleho rána a ďalšie. Posledné roky svojho života prežíval v tieni fašizácie spoločenského života a blížiacej sa vojny. Z tohto obdobia, pochádzajú jeho diela Šťastný človek, Zbojník, Sirôtka a nedokončený román Sándor Rózsa (1940), ktoré sú ostrým protestom proti pomerom a podmienkam, ktoré poznačili život vtedajšej spoločnosti.

"Lám a kis Nyilas Misi, akiről Móricz Zsigmond regényt írt, ott él a debreceni kollégiumban, ezer más kisdiák és nagydiák között, és nem vette észre senki. (...) Ez a gyerek, Móricz Zsigmond szívének édes gyermeke azon a világon kívül, amely minden terhével rászakad, és majd halálra sújtja, még egy másik világot is hord magában: a költő gyönyörű, valótlan és minden tényezőnél igazabb világát." - írta a regényről Schöpflin Aladár a mű első megjelenésének idején, 1920-ban.

Móricz Zsigmond kedvelt Állatmeséit adjuk közre új feldolgozásban: Varsányi Ferenc grafikáival és Albert Adrienn, valamint a Lánycsóki színkör előadásában a lemezmellékleten. Varsányi Ferenc korábbi könyvillusztrációi Varsányi József: Töhötöm, bödönöm, Ödönöm, Böhömöm és az icipici Tádé című könyvéhez készültek. Albert Adrienn kiadónk felfedezettje. Kedves gyerekhangja, művészi megszólaltatása be fogja lopni magát a gyerekek és szülők szívébe.

A regényben Móricz egy város élete kapcsán forradalmi bátorsággal ábrázolja az ellenforradalom uralkodó osztályainak legtipikusabb alakjait, a polgármestertől a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk; valamennyien felelőtlenek, egy nagy korrupció részesei, "rokonok".Az ellenforradalmi rendszer élvonalába tartozók mezítelen bemutatásánál is nagyobb jelentőségű a Rokonokban az úri világon belül maradó, "vívódó" értelmiség útjával való számvetés. Mi lehet a kultúrtanácsosból városi főügyésszé lett, reformokról ábrándozó Kopjáss István sorsa? Szociális vonzalmai, reformtervei hova vezethetnek az úri világon belül? Lehet-e a "kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" bölcsességéhez igazodva tisztán maradni? Matolcsynak és Szakhmáry Zoltánnak Móricz ábrázolása szerint emberségük felőrlődése nélkül lehetett valamelyest, Kopjásst az alkuvások emberként is megrontják. Mire feleszmél, már bele is keveredett a panamákba, bírálatra nincs több erkölcsi alapja. Öngyilkossági kísérlete sem tűnteti el az arcára került foltokat. Az ő sorsa nem azt hirdeti, amit a Matolcsyé, hogy "elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit az Úri muri Szakhmáry Zoltánjának az alakja, hogy "kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti, hogy aki harmadik úton jár és sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak s a "nyilvános gazemberek", a "született gazok közé"kerül. Móricz még Kopjáss öngyilkosságának a kérdését is "nyitva" hagyja. Egy szóval sem beszél arról, hogy meghal. Azzal fejeződik be a regény, hogy a városi hatalmasok mozgósítják a kórházat a "szegény ember" megmentésére.

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvu furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, o szívjon-e vagy az o vérét hagyja-e szívni. ? Elobb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja ? s mint egy szabályos tragédiában nem bune csak gyöngesége buktatja el ?" (Gyergyai Albert)

A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg elottünk az a sokbeszédu, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása elott ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlok modern elképzeléseit követni sem tudja ? de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az osi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak érto-ostorozó rajza a regény. Zaklatott évek, társadalmi csalódások után, az otthon vibrálóan ideges légkörében, egy új szerelemtol megérintve, 1924 januárjában kezdi írni Móricz ezt a regényt. Eloször a Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásokban, majd 1926-ban könyv alakban is.

Az Életem regényében (1938) Móricz emlékezik, elso személyben, osöket, hozzátartozókat, mindenkit nevén nevezve, szándékos keménységgel szembefordulva a regényesítéssel. Életét írja meg, tíz éves koráig, abban a hitben, hogy mindent megírt. ?Írhatnám még a világ végéig, az életem végéig ? írta az utolsó lapon. ? Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról ...?