Zsigmond Móricz

Móricz Zsigmond az Árvácska című művében kendőzetlen őszinteséggel mutatja be egy árva gyermek hányattatásait, aki egyik háztól a másikig sodródva próbál meg túlélni a rideg, gyakran kegyetlen felnőttek között. Az ő életében a szeretet ritka kincs, a keménység pedig mindennapos valóság. A regény megrázó és hiteles képet ad a kiszolgáltatottság és a társadalmi közöny világáról. A mű jelentősége mind irodalmi, mind erkölcsi szempontból meghatározó.

"Mintha örökké valami titkos zenét hallgatna, úgy figyel a saját lelke zsibongására. S ha beszél, csodálatos történeteket mond szem nem látta, fül nem hallotta dolgokról. A tündérek gyűlnek-gyülekeznek az ő mézédes szavát hallani, leülnek a százszorszépekre, mint zsámolyokra, a császárszakáll, a gyűszűvirág, a szarkaláb kelyhébe, mint páholyokba, és úgy hallgatják a gyönyörű beszédet. Még a buzgó Szorgalom is letelepedik pici édes testvére kedvéért, mert ez a - Mese." Móricz Zsigmond páratlan élet- és élményanyagából, fényes fantáziájából és igazságvágyából született történetei igazgyöngyökként ragyognak a magyar meseirodalom remekművei közt. Az élet és az irodalom Móricz gyermekeknek szánt prózájában is erősen összefonódott - miként felnőtteknek szánt regényeiben, novelláiban -, hiszen sok megélt, megtapasztalt, látott, hallott eseményből dolgozott, azokat átéléssel és az őszinteségre örökösen törekedve öntötte betűkbe. Ezekben a lelket mélyen megérintő művekben hűen ábrázolja a korabeli hétköznapi életet, de a múltba, a történelembe ágyazott eseményeket is, sőt megcsillantja bennük a természettel összhangban élő, az állatszereplőkbe, az élettelen világba emberi lelket lehelő teremtő erejét és humoros, játékos énjét is. E gazdag mesekincsből nyújtunk át a kis és nagyobbacska olvasóknak egy színes csokorra valót, hogy a szem nem látta dolgok zsibongó csodákká elevenedjenek, hogy a királyok és a merész vitézek életre keljenek, és az igazság örökké győzedelmeskedjen. Tartalom: Csodás történetek szem nem látta dolgokról A vödör és a kút A Szerencse vára A halhatatlanságra vágyó királyfi Az ezüstkirály sípja Nenyúljhozzám Adj isten egészségére Három rózsabimbó A kígyó csalfa, a róka ravasz, az ember háládatlan A zöld disznó Kakas úrék országában A mese vakációja A babros Mendemondák királyokról és vitézekről A sasfia meg a sasfióka Mátyás ficfája A császár édesanyja A kis kuruc A huszár János vitéz Misike Mesék az örök igazságról Vas Jankó Fillentő Rojtos Bandi Benyus Ki a jobbik? Iromba Jankó Hét krajcár A boldogság szigetén A nehéz kétgarasos A haragos hóember

Móricz Zsigmond rímes állatmeséi a bölcsődések, óvodások örök kedvencei. A sziporkázó humorral megírt, megunhatatlan művek a családi mesélések és a gyerekfoglalkozások máig legnépszerűbb és legjátékosabb darabjai. Az iciri-piciri kismacska, a furfangos kecskemama, a bölcs róka, a farkas eszén túljáró kismalacok vagy a török Mehemed alakját most Buza Krisztina bájos rajzai keltik életre.

Móricz Zsigmond verses meséi a magyar gyermekirodalom legértékesebb kincsei közé tartoznak. Ebben a kiadványban a két, generációk által ismert történetet K. Lukáts Kató klasszikus illusztrációi gazdagítják.

A Légy jó mindhalálig megjelenése óta eltelt több mint száz év alatt Nyilas Misi a magyar irodalom klasszikus alakjává vált. Becsületről, jóságról és tiszta szívről mesélő történetével a mai olvasó is tud azonosulni. A kötet az egykori debreceni kollégiumi élet hiteles képét festi meg, miközben bemutatja az emberi természet esendő oldalát és a kisember kiszolgáltatottságát. Móricz Zsigmond ifjúsági regényét csaknem húsz nyelvre fordították le, Magyarországon pedig az iskolai kánon egyik alapköve. Most a remekműhöz méltó, gyönyörű illusztrációkkal jelenik meg.

A Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond egyik legszebb regénye, sőt talán legtöbbet forgatott műve. Fiatalok és idősek egyaránt szívesen olvassák vagy olvassák újra. Szinte részévé vált életünknek, mindenki megismerkedett vele gyermekkorában. A gyorsan múló idő, a tovatűnő ifjúság ellenére kitörölhetetlenül nyomot hagy bennünk Nyilas Misi sorsa, a debreceni kollégium, a könyv teljes világa. A remekművek titka a lélek legmélyén keresendő: a Légy jó mindhalálig a mindenkiben meglévő vagy megbújó jóra való törekvés álmát és valóságát idézi meg, s üzen könyörtelen hadat a jóra való restségnek.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet Móricz Zsigmond az ereje teljében lévő, tündöklő naphoz hasonlította: "Soha ilyen erős és fiatal nem volt a fejedelem" - írja róla az Erdély-trilógia befejező, harmadik részében. A hatalmát immár évek óta gyakorló uralkodót ambíciói arra sarkallják, hogy az egész világot "a bajból a jóra, a setétségből a nap világosságába" fordítsa, Erdélyt függetlenítse az osztrák és a török befolyástól, majd újraegyesítse Magyarországgal. Ám felmerül a kérdés: vethet-e a fényes sugarú napra árnyékot bármi vagy bárki? Móricz válaszában ez az árnyék a hitves, a magánytól és féltékenységtől gyötört fejedelemasszony, Károlyi Zsuzsanna, akinek mintha egyáltalán nem lenne fontos a hatalom, kizárólag a férje birtoklása, és aki nem képes elfogadni, hogy "a fejedelem nem magáért van, hanem az országért". Kettejük konfliktusa a fény és árnyék egymást kioltó, ám egymás nélkül nem létezhető kettősének izgalmas dinamikáját tükrözi, miközben a történelem kereke megállíthatatlanul forog tovább, magával sodorva egyéneket és nemzeteket egyaránt.

Az Erdély-trilógia izgalmakban bővelkedő második része a nagy fejedelmet, Bethlen Gábort, Erdély talán legnagyobb formátumú uralkodóját állítja az események középpontjába, akinek köszönhetően "Tündérkert" gazdasági, kulturális és diplomáciai tekintetben egyaránt aranykorát élhette. Felesége, Károlyi Zsuzsanna, a klasszikus fejedelemasszony első mintaképe, férjének bizalmasa, segítőtársa, gyakran helyettese is volt. Szigorú erkölcsösségét, vallásosságát, gyenge egészségét a regényben a káprázatos szépségű, szenvedélyes és életerős Báthory Anna ellensúlyozza, aki az előző, meggyilkolt fejedelem húga, és aki meghódítja Bethlen szívét - súlyos dilemma elé állítva ezzel a megfontoltságáról híres férfit. Bethlen hatalomra jutásának kezdeti időszakáról olvasva szembesülhetünk vele, milyen döntéseket kellett meghoznia a fejedelemnek mind erkölcsi, mind politikai szempontból egy olyan korban és közegben, ahol a forrongó intrikák és gyilkos indulatok nem ismertek semmilyen határt.

"A kollégium nagy, komor, négyszögű épület." - A regénynek már az első mondata a századforduló Debrecenjét idézi: a kollégiumot, a Nagytemplomot két zöldsapkás tornyával, a kollégium mellett, a Darabos utca felőli oldalon Csokonainak egykori iskolája felé néző bronzszobrát. A "maradandóság városa" ez, ahogy Ady írja róla. A híres kollégiumban él, szenved, tanul a Móricz iskoláskorát idéző regényhős: Nyilas Misi. "Színjeles tanuló, a kollégium kitüntetettje, bentlakó diák... a becsületességnek, a megbízhatóságnak, a puritán nevelésnek a példánya..." - igazgatója mondja ezt róla. Ez a kisfiú - szegény szüleiért való aggodalmával, a színes festék féltésével, nem mindennapi tudásszeretetével, kitűnő tanuló és rossz tornász voltával - mindnyájunk kisdiák kora kissé.

Írói pályája vége felé írta meg a "hitvány árvagyerekek" sorsát ábrázoló és zsoltárokra tagolt könyvét Móricz Zsigmond, melyet mindmáig a legjobb és legfontosabb művei között tart számon utókora. Móricz lírai regényt teremtett Csöre, a kis lelencgyerek életének a tanyásparasztnál, a nagygazdánál és az iparos kispolgárnál eltöltött néhány esztendeje anyagából. Móricz Zsigmond folyóiratában, a Kelet Népében így nyilatkozott írói szándékáról: "Irtóztató könyv, azt hiszem, de a fantáziának egy sora sincs benne. Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint a mocsárból a kénes gőz." S lett belőle modern irodalmunk leglíraibb pátoszú regénye.

Móricz Zsigmond a Pillangót, "legkedvesebb regényét" napok alatt vetette papírra a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji megjelölésként a címe alá, hogy "idill". Ez a csodálatos ragyogású kis remek éppen azokban az időkben érlelődött meg benne, amikor magánéletének legnagyobb válságát élte meg, amely felesége, Janka öngyilkosságához vezetett. A bajokon győzedelmeskedő és mindenható szerelem történetét az egyszerű emberek darabos nyelvén beszéli el Móricz; a szegények shakespeare-i szenvedélyű szerelmét, a "villámló és fátyolosan lágy" érzelmeket a jellegzetes debreceni tájszólás olykor goromba fordulataival. De a bajokon győzedelmeskedni tudó szerelem idilljében az is tükröződik, hogy milyennek látta Móricz Zsigmond a debreceni embert: a kofákat, mezítlábas napszámosokat, kültelkieket, kistisztviselőket, "a maradandóság városának civiseit"; "a lenti" Debrecen emberi világát.

Vágrándy tanácso életén és házasságán keresztül saját első, tragikus végű házasságáról vall.

A dzsentri téma egyik legsikeresebb ábrázolása Szakhmáry mintagazdaságot akar teremteni, de nem tud dzsentri mentalitásával, életmódjával szakítani.

A fiatal feleség véletlenül talál férje zsebében egy szerelmes levelet. Vajon túléli-e házasságuk ezt a traumát?

Móriczot több regényben is izgatta a betyár alakja, leginkább a Rózsa Sándor regényekben dolgozta fel ezt a témát. Ebben a regényben nem történelmi személy, hanem kitalált betyár szerepel: Szörnyű Jóska.

Móricz kedvelte a nagy regényfolyamot, s ezért elsősorban regényíróként tartjuk számon. De megszámlálhatatlan novellája csak 4 terjedelmes kötetbe fért bele.