Zsigmond Móricz strana 13 z 15

Móricz Zsigmond egyik legismertebb, legnépszerűbb gyerekverse 8 oldalas színes leporellón.

Az író kisdiákkorának első nagy élményét, a debreceni kollégiumban töltött négy és fél év emlékét örökíti meg a regényben. A történet kezdete 1892, színhelye Debrecen, s benne a nemzeti nevelés fellegvárának tartott református kollégium. Nyilas Misi, a regény hőse, egy Tisza menti faluból érkezik ide. Útravalója a gyermeki hit, bizalom és tisztelet az emberek iránt. Hamarosan csalódnia kell: észreveszi, hogy az emberek se nem jók, se nem becsületesek, nincs nyugalom, csak állandó versengés, amelyben a jóság és a becsület: hátrány. Misi balsorsát egy lutricédula ellopása miatti hamis vád teljesíti be. S bár a befejezés látszólag megnyugtató, a mű zárómondatai sejtetik, hogy az átélt csalódás örök nyomot hagy a gyermekben. Az irodalomtörténet méltán sorolja Móricz gyermekregényét a legsikerültebb kritikai realista művek közé. Nem csupán egy kisfiú története és Debrecen kritikája: szerzője a Tanácsköztársaság bukása utáni személyes válságát transzformálta át egy gyermek sorsába.

Nyilas Misi szorongó kiskamasz, aki nem találja a helyét a debreceni kollégium falai között. Szerencsétlen véletlenek folytán a felnőttek olykor kegyetlen világával is kénytelen idejekorán szembesülni. A nyakába szakadt felelősség súlyát addig-addig hordozza magában, míg végül rá kell jönnie: "Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!" Móricz Zsigmond társadalomkritikájával ugyan elsősorban a felnőtteket akarta megszólítani, pontos gyerekkarakterei és az egész könyvből áradó humanizmus miatt azonban máig az egyik legfontosabb magyar ifjúsági regényként olvassuk és szeretjük Misi történetét.

Móricz Zsigmond önéletrajzi indíttatású, finom és pontos lélektani rajza egy kivételesen érzékeny kisfiú testi és lelki megpróbáltatásairól a debreceni kollégiumban. Kiadásunk újdonsága, hogy a jól ismert szöveget Pólya Tibor elfeledett csodálatos rajzaival illusztráltuk, melyek a könyv 1920-as kiadásában jelentek meg először.

A könyv a Légy jó mindhalálig folytatása. Bemutatja az érettségire készülő Nyilas Mihályt, de tizenkilenc társát is - a földbirtokos fiút, a gazdag zsidó és a szegény zsidó fiút, a parasztfiút, a jövendő bankárt, hadbírót, matematikust és hősi halottat -, akik tizenöt-húsz év múlva a jövő középosztályát fogják alkotni.

Móricz Zsigmond naplóinak második része az 1926 és 1929 közötti idősza­kot öleli fel. E naplókra is, mint ahogyan az előzőekre, a töredékesség a jellemző 1928-ig. A kötet különböző forrásokból, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és magángyűjteményekben található feljegyzésekből, levelekből, füzet- és könyvrészekből áll. A kezdéssel és befejezéssel megformált 1929-ben írt naplókönyv jóvoltából először találkozhatunk kész szerzői kézirattal. Móricz 1926-ban házasságot köt Simonyi Máriával, akivel egyben közös munkára szerződik. Felolvasókörutakon jár és szerzői esteket tart színésznő feleségével határon innen és túl, sikereket és bukásokat ér meg színpadi szerzőként. Az 1924-25-ben megélt írói válsághelyzet lényegében nem oldódik meg 1929-ben sem, amikor felvetődik a kérdés, miért nem ír regényt Móricz Zsigmond. Az év végén ott áll előtte a nagy lehetőség: megvalósítani a Nyugat új szerkesztőjeként a nemzeti koncentráció irodalmi programját.

Á, írott disznóság, mit ér az ? mondta Mácsik, aki tovább is megmaradt a társalgás központjában ?, mondok én olyanokat, hogy azt nem tette papírra senki! S elmondott valami drasztikus históriát, amely csakúgy hemzsegett az illetlen kifejezéstol, mindenki vigyorgó áhítattal figyelt rá, szinte szétpattantotta oket a vér, az egészséges, kitörésre váró hoség. De ez a nagy nyíltság Lacit összepréselte, mint valami rászakadó ház. Nem bírta el. Titkon ápolgatott bujaságát, pincében nott satnya érzékiségét szinte leperzselte ez a hoség, amely neki túl eros volt, vad és égeto. És úgy járt, mint a tökinda a napon, lekókadt. Nem élvezetet szerzett neki a soha nem hallott brutális mesék raja, hanem fájdalmat, kínt. És az fájt neki legjobban, hogy ebben a perzselo levegoben összetört és eltunt elole az eszménykép, a noi ideál. És sírni szeretett volna, hogy így tudnak beszélni a norol, az élo norol, tanárnékról és cselédekrol, meg városszerte ismert festett arcú teremtésekrol összevissza? Mintha összezúzódott volna benne valami. Égett, fott a teste, s mintha izzó parázzsá vált volna, úgy párolgott el a norol minden, ami szépnek, ideálisnak tetszett rajta valaha

Móricz Zsigmond kedves, tréfás gyermekverseit Radvány Zsuzsa elragadó rajzaival illusztrálta. Leporelló formájú képeskönyv.

A regény cselekménye mindössze annyi, hogy egy középkorú hivatalnok majdnem megcsalja a feleségét. Ezt a banális történetet megszenvedett emberismerettel, a férfit és a nőt egyaránt mély megértéssel ábrázolta a szerző, egymástól függő lelki fejlődésüket páratlanul mélyen rajzolta meg, a legmagasabb rendű művészi hatást érve el: egyszerre sírunk és nevetünk rajtuk. Az egymásba bogozódó, egymást és önmagukat meddőn hergelő, szinte a gyilkosságig és öngyilkosságig heccelő, teljes kudarcba és reménytelenségbe fulladó, tragikomikus öregedési folyamatot ennyire tökéletes ívben talán még senki sem ábrázolta. A regényt záró magyar haláltánc a második világháború előtti Európa ma is közkeletű hazugságait feledhetetlen, éles kontúrú képbe rántja össze. A regényt angol nyelven olvashatjuk.

Ki volt ez a Rózsa Sándor? "A világ legkegyetlenebb gyilkos rablója" vagy "a legirgalmasabb szívű, szegénypártoló testvér"? Történelmi személyiség, köztörvényes bűnöző vagy a nép képzeletében született hős? Tudatos vagy sorsszerű a betyársága? Rózsa Sándor rács mögé kerül. Megszökik, bujkál a Szeged környéki pusztán, és a maga módján tesz igazságot a hatalmukat fitogtató perszekútorokkal vagy a foglalkozásával visszaélő orvossal szemben - legalábbis a legenda szerint. Legenda ez, mese, még ha van is valóságalapja. Móricz legfőbb írói erénye pedig abban áll, amit ennek az alapvetően gyengéd, már-már lírai regényalaknak a története örvén a Nagyalföld egy tájának, Szegednek és környékének tizenkilencedik század eleji társadalmi és közigazgatási viszonyairól elmond. Az - Schöpflin Aladár szavaival - "föltétlenül hiteles".

Móricz Zsigmond kedves, tréfás gyermekverseit Radvány Zsuzsa elragadó rajzaival illusztrálta. Leporelló formájú képeskönyv.

"A magyar revolúciót, a magyar dicsőséges forradalmat két név hajtotta végre: Petőfi Sándor meg Rózsa Sándor." Móricz ezzel a merész kijelentéssel adja meg betyárregénye folytatásának alaphangját. A regény témája az 1848-1849-es forradalomnak és szab adságharcnak az a mozzanata, amelyben Rózsa Sándor sorsa egy-egy pillanatra összekapcsolódik a magyar népnek a társadalmi átalakulásért és a nemzeti függetlenségért vívott heroikus küzdelmével. Móricz sok korabeli dokumentum felhasználásával rajzolja meg Kossuth, Deák, Damjanich, Jókai emblematikus alakját, a magyar hadsereg vezetőit, a bécsi udvart, a történelemalakító eseményeket. Kimerevíti azt az ígéretteli szép pillanatot, amelyben Rózsa Sándor élete egyik legnagyobb ajándékát kapja a sorst ól: betyárseregével bevonul Kossuth zászlaja alá: "Szabadság, szerelem"...

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri piciri házacska, ott lakott egy iciri piciri kis macska. Volt annak két iciri piciri kis ökre, rákaptak egy iciri piciri kis tökre..." Móricz Zsigmond gyermekeknek szóló versét Radvány Zsuzsa kedves rajzai illusztrálják.

Móricz Zsigmond kedves versét, melyen generációk nőttek fel, Radvány Zsuzsa gyönyörű rajzaival illusztrálta.

8 oldalas színes lapozó, Móricz Zsigmond verses meséjével.

Karácsony másnapján, István vértanú ünnepén nagy névnapi vigasságra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában. Odavárják dr. Pogány Imrét is, a dzsentri-összeköttetéseket kereső, gazdag zsidó földbirtokost, aki lánykérőbe jön: a gazd a szép Annuska lányát szemelte ki magának. Mindenki jókedvű, Annuska házassága a család anyagi biztonsága szempontjából is szerencsésnek ígérkezik. Mint derült égből a villámcsapás, érkezik a hír, hogy a gróf elbocsátotta a jószágigazgatót, egy hét múlva el kell mennie valamilyen jelentéktelen állásba. A birtokot ugyanis bérbe adta egy bécsi borkereskedőnek, mintagazdaságot akar megvalósíttatni. A vacsorát már nem mondhatják le, úgy viselkednek, mintha mi sem történt volna. A hír persze futótűz ként terjed a vendégek között, hiszen a jószágigazgató elbocsátása miatt az egész asztaltársaság - kisbirtokosok, gazdatisztek, a falusi orvos, csupa középosztálybeli figura - sorsa megpecsételődik. Ennek a regénynek a hőse nem is egy személy, hanem egy társadalmi osztály, a vidéki dzsentri. Az ő mentalitásának, erkölcsének, szokásainak és szociális helyzetének kimerítő ábrázolását kapjuk. A cselekmény az asztalnál ülők társalgásából kerekedik ki, érezhetően nő, gyűlik a feszültség, de mindenki jó képet vág az óhatatlanul bekövetkező katasztrófához, esznek, isznak, táncolnak, mulatnak kivilágos kivirradtig, mert ez az igazi magyar tempó, és a vendéglátás törvénye szent. "Még szól a muzsika, még bor van az asztálon, nem vagyok máriás huncut, hogy ne mulassak, míg mindenki mulát. Majd holnap meglátjuk Elég lesz, ha holnap reggel jön a kátzenjámmer, minek játsszam meg ma a fejfájást, mikor még nem fáj a fejem, csak tudom, hogy holnap úgy fog fájni, mintha fejszével hasogatnák." A kivét eles regénytechnikai bravúrral megírt mű Móricz-sorozatunk kilencedik darabja. Előző kötetek: Rokonok, Légy jó mindhalálig, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Kerek Ferkó, Pillangó, Sárarany Az Isten háta mögött .