Zsigmond Móricz strana 6 z 13

Nyilas Misi szorongó kiskamasz, aki nem találja a helyét a debreceni kollégium falai között. Szerencsétlen véletlenek folytán a felnőttek olykor kegyetlen világával is kénytelen idejekorán szembesülni. A nyakába szakadt felelősség súlyát addig-addig hordozza magában, míg végül rá kell jönnie: „Én nem akarok debreceni diák lenni tovább!” Móricz Zsigmond társadalomkritikájával ugyan elsősorban a felnőtteket akarta megszólítani, pontos gyerekkarakterei és az egész könyvből áradó humanizmus miatt azonban máig az egyik legfontosabb magyar ifjúsági regényként olvassuk és szeretjük Misi történetét.

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. június 29. – Budapest, 1942. szeptember 5.) Magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.Móricz Zsigmond 1879-ben született Tiszacsécsén. Elemi iskolába 1886-87-ben Istvándiban, majd 1887-90-ben Prügyön járt. Ezután a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahonnan 1894-ben Sárospatakra került. Mivel itt meglehetősen rossz tanuló volt és egyedül érezte magát, a kisújszállási gimnázium igazgatója, egyben anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, 1897-ben magával vitte Kisújszállásra, ahol végül 1899-ben Móricz letette az érettségi vizsgát jó rendű eredménnyel.Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak.1900 októberében Budapestre költözött. 1903-ban az Újság című lapnál dolgozott újságíróként egészen 1909-ig. Az I. Világháború alatt haditudósító volt, majd a háború utáni kormány ideje alatt a Vörösmarty Akadémia elnöke volt. Ennek bukása után színdarabjait nem játszották a Nemzeti Színházban és munkáit csak a Nyugat és az Est című folyóiratokban publikálták. 1929 végére a Nyugat című folyóirat prózai szerkesztője lett. 1905-ben feleségül vette Holics Eugénia tanítónőt (Jankát), aki depressziós hajlamai miatt 1925-ben öngyilkos lett. Ebből a házasságból három lánya és egy fia született, aki azonban nem maradt életben. 1926-ban újra megnősült, ezúttal Simonyi Máriát vette nőül, majd 1937-ben elvált tőle. 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével (1916-1971) aki fogadott lánya lett. Róla mintázta Árvácskát az azonos című regényében. Csibe gyerekkori történeteiből 28 novellát írt, majd, mint később Móricz Zsigmond naplójából kiderült a lány nemcsak fogadott lánya, de szerelme és szeretője is volt. 1942-ben halt meg agyvérzésben.

Mese a kismalacról és a galád farkasról, aki nem tud túljárni az okos malacka eszén. Hiába jut be a malacka házába, a malac leforrázza, és így a farkas menekülni kényszerül. És utána is hiába jön vissza hatalmas farkassereggel, a malacka egy frappáns felkiáltással - Forró vizet a kopaszra! - elriasztja a bandát.

Móricz Zsigmond gyerekekhez szóló, versbe szedett állatmeséit tartalmazza a könyv, melyet az elbűvölő, a gyerekek ízlésvilágához alkalmazkodó illusztrációk tesznek még érdekesebbé.

Móricz Zsigmond kedves, tréfás gyermekverseit Radvány Zsuzsa elragadó rajzaival illusztrálta. Leporelló formájú képeskönyv.

Móricz Zsigmond kedves versét, melyen generációk nőttek fel, Radvány Zsuzsa gyönyörű rajzaival illusztrálta.

Móricz Zsigmond egyik legkedveltebb verses meséje kis méretű, 8 oldalas színes leporelló.

Móricz Zsigmond elbűvölően kedves verses meséje kis méretű, 8 oldalas színes leporellóban.

"A Légy jó mindhalálig (1920) egyik legszebb regénye Móricznak, s talán legtöbbet forgatott műve. Fiatalok és idősek egyaránt szívesen olvassák vagy olvassák újra. Szinte részévé vált életünknek, mindenki megismerkedett vele gyermekkorában. A gyorsan múló idő, a tovatűnő ifjúság ellenére kitörölhetetlenül nyomot hagy bennünk Nyilas Misi sorsa, a debreceni kollégium, a könyv teljes világa. A remekművek titka a lélek legmélyén keresendő: a Légy jó mindhalálig a mindenkiben meglévő vagy megbújó jóra való törekvés álmát és valóságát idézi meg s üzen könyörtelen hadat a jóra való restségnek...Az írót ért igazságtalanságok Nyilas Misi sorsában fogalmazódnak meg. És amit a kisdiák annyi méltatlan szenvedés után szeretne, hogy az emberiség tanítója legyen, azt akarja végül is Móricz minden sorával. A valóság ábrázolásán, sorsok és érzések felejthetetlen fölmutatásán túl a nagy író életművének egyetlen mondatban összefoglalható üzenete minden embernek és minden magyarnak: légy jó mindhalálig!" Kaiser László

"Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos humorával, a magyar dzsentri világfájdalmas küzdelmeivel és tivornyáival egy széteső nemzetgazdaság eltékozolt tehetségeinek világa. Szakhmáry Zoltán feladja, hogy tovább küzdjön az adósságaival és magánéleti problémáival. Talán egyedül abban bízhatunk, hogy a tűz, amellyel felgyújtja tanyáját, nemcsak a jót emészti el, de a további tétlenséget, a mindenbe beletörődést és a céltalan, magának való életet is. "Itt az elébb azt kiáltották, hogy "egyenlőség, testvériség, szabadság". Hát ez mit jelent? Ez Magyarországon azt jelenti, hogy egyenlő testvéri, szabad érzéssel nyugodjon bele mindenki abba, hogy minden maradjon a régiben."

A Rokonok életteljesen megjelenített emberi végzetdráma, amelyben - Schöpflin Aladár szerint - egyfelől "minden alak egy-egy darabkája a magyar világnak, valamennyi együtt pedig pontosan felismerhető szimbóluma középosztályunk egyik legerősebb összetartó kapcsának", hogy szegről-végről mindenki atyafiságos viszonyban áll mindenkivel, másfelől pedig ez a regény is Móricz ős-élményétől kapja sugárzását: "a különböző társadalmi osztályú és jellemű emberek házassági együttélésétől". Móriczban kialakult az a meggyőződés, hogy "a feleség mindig egy kicsit állatszelídítő, a férj pedig tökéletlenül domesztikált fenevad".

A Pipacsok a tengeren az első szerelem regénye. Eredetileg folytatásokban jelent meg az Újság című lapban Móricz pályájának legelején, kötetként csak harminc évvel később, 1938-ban látott napvilágot. A történet az író szülőföldjen, a Tiszaháton játszódik. Gabi úrfi, a galambosi tiszteletes kiskamasz unokája beleszeret a szép parasztlánykába, Zsuzsikába. Arról ábrándozik, hogy egyszer valami nagy tettel felhívhatja magara a kislány figyelmét. Az alkalom nem késik sokáig: félelmetes erővel kiont a tavaszonként veszedelmesen áradó Tisza, és többek közt Zsuzsika élete is veszélybe kerül.

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvu furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, o szívjon-e vagy az o vérét hagyja-e szívni. ? Elobb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja ? s mint egy szabályos tragédiában nem bune csak gyöngesége buktatja el ?" (Gyergyai Albert)