Zsigmond Móricz strana 2 z 13

Mese a kismalacról és a galád farkasról, aki nem tud túljárni az okos malacka eszén. Hiába jut be a malacka házába, a malac leforrázza, és így a farkas menekülni kényszerül. És utána is hiába jön vissza hatalmas farkassereggel, a malacka egy frappáns felkiáltással - Forró vizet a kopaszra! - elriasztja a bandát.

Móricz Zsigmond kedvelt Állatmeséit adjuk közre új feldolgozásban: Varsányi Ferenc grafikáival és Albert Adrienn, valamint a Lánycsóki színkör előadásában a lemezmellékleten. Varsányi Ferenc korábbi könyvillusztrációi Varsányi József: Töhötöm, bödönöm, Ödönöm, Böhömöm és az icipici Tádé című könyvéhez készültek. Albert Adrienn kiadónk felfedezettje. Kedves gyerekhangja, művészi megszólaltatása be fogja lopni magát a gyerekek és szülők szívébe.

A regényben Móricz egy város élete kapcsán forradalmi bátorsággal ábrázolja az ellenforradalom uralkodó osztályainak legtipikusabb alakjait, a polgármestertől a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk; valamennyien felelőtlenek, egy nagy korrupció részesei, "rokonok".Az ellenforradalmi rendszer élvonalába tartozók mezítelen bemutatásánál is nagyobb jelentőségű a Rokonokban az úri világon belül maradó, "vívódó" értelmiség útjával való számvetés. Mi lehet a kultúrtanácsosból városi főügyésszé lett, reformokról ábrándozó Kopjáss István sorsa? Szociális vonzalmai, reformtervei hova vezethetnek az úri világon belül? Lehet-e a "kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" bölcsességéhez igazodva tisztán maradni? Matolcsynak és Szakhmáry Zoltánnak Móricz ábrázolása szerint emberségük felőrlődése nélkül lehetett valamelyest, Kopjásst az alkuvások emberként is megrontják. Mire feleszmél, már bele is keveredett a panamákba, bírálatra nincs több erkölcsi alapja. Öngyilkossági kísérlete sem tűnteti el az arcára került foltokat. Az ő sorsa nem azt hirdeti, amit a Matolcsyé, hogy "elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit az Úri muri Szakhmáry Zoltánjának az alakja, hogy "kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti, hogy aki harmadik úton jár és sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak s a "nyilvános gazemberek", a "született gazok közé"kerül. Móricz még Kopjáss öngyilkosságának a kérdését is "nyitva" hagyja. Egy szóval sem beszél arról, hogy meghal. Azzal fejeződik be a regény, hogy a városi hatalmasok mozgósítják a kórházat a "szegény ember" megmentésére.

Móricz Zsigmond gyerekekhez szóló, versbe szedett állatmeséit tartalmazza a könyv, melyet az elbűvölő, a gyerekek ízlésvilágához alkalmazkodó illusztrációk tesznek még érdekesebbé.

"A Légy jó mindhalálig (1920) egyik legszebb regénye Móricznak, s talán legtöbbet forgatott műve. Fiatalok és idősek egyaránt szívesen olvassák vagy olvassák újra. Szinte részévé vált életünknek, mindenki megismerkedett vele gyermekkorában. A gyorsan múló idő, a tovatűnő ifjúság ellenére kitörölhetetlenül nyomot hagy bennünk Nyilas Misi sorsa, a debreceni kollégium, a könyv teljes világa. A remekművek titka a lélek legmélyén keresendő: a Légy jó mindhalálig a mindenkiben meglévő vagy megbújó jóra való törekvés álmát és valóságát idézi meg s üzen könyörtelen hadat a jóra való restségnek...Az írót ért igazságtalanságok Nyilas Misi sorsában fogalmazódnak meg. És amit a kisdiák annyi méltatlan szenvedés után szeretne, hogy az emberiség tanítója legyen, azt akarja végül is Móricz minden sorával. A valóság ábrázolásán, sorsok és érzések felejthetetlen fölmutatásán túl a nagy író életművének egyetlen mondatban összefoglalható üzenete minden embernek és minden magyarnak: légy jó mindhalálig!" Kaiser László

"Iszonyúan magyar" - írta saját művéről Móricz, és (újra)olvasva az Úri murit, nem kételkedhetünk abban, hogy megállapítása a mai napig kísért. A közel száz éve született mű vaskos humorával, a magyar dzsentri világfájdalmas küzdelmeivel és tivornyáival egy széteső nemzetgazdaság eltékozolt tehetségeinek világa. Szakhmáry Zoltán feladja, hogy tovább küzdjön az adósságaival és magánéleti problémáival. Talán egyedül abban bízhatunk, hogy a tűz, amellyel felgyújtja tanyáját, nemcsak a jót emészti el, de a további tétlenséget, a mindenbe beletörődést és a céltalan, magának való életet is. "Itt az elébb azt kiáltották, hogy "egyenlőség, testvériség, szabadság". Hát ez mit jelent? Ez Magyarországon azt jelenti, hogy egyenlő testvéri, szabad érzéssel nyugodjon bele mindenki abba, hogy minden maradjon a régiben."

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvu furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, o szívjon-e vagy az o vérét hagyja-e szívni. ? Elobb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja ? s mint egy szabályos tragédiában nem bune csak gyöngesége buktatja el ?" (Gyergyai Albert)

A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg elottünk az a sokbeszédu, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása elott ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlok modern elképzeléseit követni sem tudja ? de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az osi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak érto-ostorozó rajza a regény. Zaklatott évek, társadalmi csalódások után, az otthon vibrálóan ideges légkörében, egy új szerelemtol megérintve, 1924 januárjában kezdi írni Móricz ezt a regényt. Eloször a Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásokban, majd 1926-ban könyv alakban is.

Az Életem regényében (1938) Móricz emlékezik, elso személyben, osöket, hozzátartozókat, mindenkit nevén nevezve, szándékos keménységgel szembefordulva a regényesítéssel. Életét írja meg, tíz éves koráig, abban a hitben, hogy mindent megírt. ?Írhatnám még a világ végéig, az életem végéig ? írta az utolsó lapon. ? Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról ...?

A könyv a következo elbeszéléseket tartalmazza: FillentoCsitt-csattKi szép, ki jóLábnyomok a porbanFüstifecskékA birkaitató válúA nihilistaÉgi madárAki úr, az úr!A macskaKis Samu JóskaÚj földesurakA szentjakabi iskolaVirágnyílásRiport a pesti gyermekrolA füttyös kisfi úMagyar költo dicsoségeA vaskeresztEbédElso nap az iskolábanSzombat esteA nyáj és pásztoraDisznótorAz úr a tornáconAmi megérthetetlenKis falvak, nagy bajokIsten báránykáiFebruár, hol a nyár?TyúklevesA kis fecskék táplálják a családotKép a sárrétrolA Hármas-Körös egyszeru tragédiájaKaszások a fák alattGyerektelenekKapitalista a tanyánLevél a dajkáhozAz Ormánság kincse a gyermekA világ végén már szép és jóA hortobágy tavaszi lélegzeteJudith és EszterA tuznek nem szabad kialudniGiotto és RafaelEsoleso társaságPityu és BodriA kondás legszennyesebb ingeEgyszer jóllakniKiserdei angyalokÁrverés a nádasonCsibe színházban voltBarbárokCsataHét krajcárSzegény emberekSustorgós, ropogós tafotábanTragédiaMese a zöld füvön

Az ?1911-ben írt Az Isten háta mögött című mű egy felvidéki kisváros értelmiségének egyhangú, kiúttalan életét mutatja be. A regény három fő alakja más-más módon próbál kitörni ebből a világból. Veresnét csak egy szabadító szerelem menthetné ki érzelmi sivárságából. Az albíró az „outsiderek” életét éli, ugyanakkor kapkodva keresi a különböző kisvárosi csoportok között a maga társaságát. Veres Laci mindvégig passzív szereplő. Ilosván minden nevelői hivatástudat, nevelési eszmény megkopott, fegyelmezéssé, magoltatássá szürkült, s Laci csak vergődik ebben a világban (Nyilas Misi és a későbbi regényekben ábrázolt kiábrándult értelmiség előképe ez a fiatalember). A regény mesterien szerkesztett. Az első harmadban az író mesterségesen szürkíti az eseményeket, a másik két harmad egyetlen drámai jelenet, amelyben az eddig külön szálon futó sorsok összefonódnak. A jelenetben Veresné a kisváros legfontosabb asszonya. Ilosva minden jelentős embere – a pap, az igazgató, az albíró, a káplán, a tanító – mind az ő kegyeiért harcol. Ez az egyetlen este hivatott kárpótolni Veresnét egész életének visszafojtottságáért. A regény hőseinek sorsa tragikomédiába fullad, csupán Veres Laci életében mutatkozik kiemelkedési lehetőség, egyedül az ő életét nem zárja le a szerző. Ez az optimizmus már nem a Sárarany naiv hite, amely szerint elegendő az állapotokat felmutatni. Veres Lacinak már küzdenie kell, bár a küzdelem célja – az értelmiség útjának iránya – az író előtt is bizonytalan.