Zsigmond Móricz strana 10 z 15

A Sárarany cselekménye Kiskarán, egy kicsi alföldi faluban játszódik. A karaiak élete évszázadok óta változatlanul pereg: tavasztól őszig látástól vakulásig dolgoznak a földeken, télen pedig a külvilágtól elzártan, begubózva, fásultan morzsolgatják napjaikat. „Nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak”, elfogadják, ami jön. Ezt az egyhangúságot forgatja fel a szép Turi Dani a különleges egyéniségével, szilaj természetével, nagyra törő vágyaival. Ő mer más lenni, mint a többiek. A faluban a házas embernek szerelem nélküli élet jut, ő nős ember létére is szabadon szeret. Dani a házassága révén a nincstelenségből vagyonos gazdává küzdötte föl magát, de még többet akar. Szűk neki a kiskarai határ, kevés a falu asszonya. Úrinőre veti a szemét és grófi földre vágyik…

A könyv a Légy jó mindhalálig folytatása. Bemutatja az érettségire készülő Nyilas Mihályt, de tizenkilenc társát is – a földbirtokos fiút, a gazdag zsidó és a szegény zsidó fiút, a parasztfiút, a jövendő bankárt, hadbírót, matematikust és hősi halottat –, akik tizenöt-húsz év múlva a jövő középosztályát fogják alkotni.

Móricz Zsigmond verses állatmeséin megjelenésük óta sok generáció óvodása, kisiskolása nőtt fel. Olyan klasszikussá vált meséket tartalmaz e kötet, mint például a Kecskéék és a farkas, A török és a tehenek, A poruljárt farkas, a Medve, róka, meg az ember, Többet ésszel, mint erővel, a Kis malac meg a farkasok, az Iciri-piciri. Anyukák és apukák, nagymamák és nagypapák, óvó nénik, tanító nénik és tanító bácsik bizonnyal sok örömöt szereznek majd a gyermekeinek, unokáiknak, neveltjeiknek nagy írónk ízes szavú, élvezetes ritmusú, s a tanulságaikban örökérvényű meséivel.

A regényben Móricz egy város élete kapcsán forradalmi bátorsággal ábrázolja az ellenforradalom uralkodó osztályainak legtipikusabb alakjait, a polgármestertől a miniszterelnökig. Jó szava nincs már róluk; valamennyien felelőtlenek, egy nagy korrupció részesei, "rokonok".Az ellenforradalmi rendszer élvonalába tartozók mezítelen bemutatásánál is nagyobb jelentőségű a Rokonokban az úri világon belül maradó, "vívódó" értelmiség útjával való számvetés. Mi lehet a kultúrtanácsosból városi főügyésszé lett, reformokról ábrándozó Kopjáss István sorsa? Szociális vonzalmai, reformtervei hova vezethetnek az úri világon belül? Lehet-e a "kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon" bölcsességéhez igazodva tisztán maradni? Matolcsynak és Szakhmáry Zoltánnak Móricz ábrázolása szerint emberségük felőrlődése nélkül lehetett valamelyest, Kopjásst az alkuvások emberként is megrontják. Mire feleszmél, már bele is keveredett a panamákba, bírálatra nincs több erkölcsi alapja. Öngyilkossági kísérlete sem tűnteti el az arcára került foltokat. Az ő sorsa nem azt hirdeti, amit a Matolcsyé, hogy "elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott", nem azt mondja, amit az Úri muri Szakhmáry Zoltánjának az alakja, hogy "kár volt mindenért". A Rokonok azt hirdeti, hogy aki harmadik úton jár és sorozatosan megalkuszik, annak értékes vonásai elkopnak s a "nyilvános gazemberek", a "született gazok közé"kerül. Móricz még Kopjáss öngyilkosságának a kérdését is "nyitva" hagyja. Egy szóval sem beszél arról, hogy meghal. Azzal fejeződik be a regény, hogy a városi hatalmasok mozgósítják a kórházat a "szegény ember" megmentésére.

A legjobb gyermekregényként szokták méltatni, hiszen a kollégiumi nevelésről, a századforduló Debrecenének tanárairól és diákjairól szól. Nem különc kamaszokról, hanem egy jó érzésű, jeles rendű diák megpróbáltatásairól. Nyilas Misi merő tisztaság, becsület és tehetség. A mélységből jön, érzékeny lélekkel, a szülői ház emlékével. Azt hiszi, a felnőttek jók és tiszták. Ez a nagy tévedése, mert hazugok és rosszak, világuknak még az alapja is hazug. A regényben mégis Nyilas Misi lesz a győztes, megtalálja a jóság igéjét, az emberiség tanítója akar lenni.

A Pillangó Móricz legkedvesebb, legbájosabb regénye – egy szerelem ébredése és minden akadályon való győzedelme. Hitves Zsuzsikában három női karakter – a szerelmes, a szilaj, a családteremtő – olvad össze igen erősen. Szerelmével, Darabos Jóskával sok megpróbáltatás, félreértés és baj után egymáséi lesznek. A Harmatos rózsa a házassághoz elvezető egymásra találásról szól, két ifjúról, akikben egymás iránt igen rövid ismeretség után olthatatlan szerelem ébred.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az "újraolvasó" tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert - inkább csak emlegetett - munkák élményteli befogadására. Az 1911-ben megjelent regény, Az Isten háta mögött azok közé a Móricz-művek közé tartozik, amelyek új fényt kaptak a mai olvasatokban. A kisvárosi miliőben játszódó művel kapcsolatban korábban is elkerülhetetlenül emlegették Bovarynét, mint Veres tanító úr vergődő feleségének előképét, ám arra nem figyeltek föl a hivatásos olvasók sem, mennyire van jelen a műben magának Flaubert-nek a szelleme. Az Isten háta mögött nemcsak az urak és értelmiségiek kisszerű, hazugságokra és pletykákra épülő életének tükre, hanem egyben az egymás sorsában szerepet játszó alakok kavalkádja, párhuzamosan több nézõpontból megírt történet. Móricz nagy leleménye - egyben élet és álom egybejátszatása -, ahogyan egy rajongó diák és Veresné szerelme csak képzeletben él, sőt tombol, a valóságos nemi aktusok azonban mindkét részrõl sokkal prózaibbak: a fiú a bordélyban köt ki, Veresnét egy sehonnai csábítja el. Az erotikus fülledtség Móricz-i változata is ez a regény, sőt a Légy jó mindhalálig, a Kamaszok és a Forr a bor gyermeki fejlődéstörténetének egyik fejezeteként is olvasható.

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvu furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, o szívjon-e vagy az o vérét hagyja-e szívni. ? Elobb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja ? s mint egy szabályos tragédiában nem bune csak gyöngesége buktatja el ?" (Gyergyai Albert)

A könyv a következo elbeszéléseket tartalmazza: FillentoCsitt-csattKi szép, ki jóLábnyomok a porbanFüstifecskékA birkaitató válúA nihilistaÉgi madárAki úr, az úr!A macskaKis Samu JóskaÚj földesurakA szentjakabi iskolaVirágnyílásRiport a pesti gyermekrolA füttyös kisfi úMagyar költo dicsoségeA vaskeresztEbédElso nap az iskolábanSzombat esteA nyáj és pásztoraDisznótorAz úr a tornáconAmi megérthetetlenKis falvak, nagy bajokIsten báránykáiFebruár, hol a nyár?TyúklevesA kis fecskék táplálják a családotKép a sárrétrolA Hármas-Körös egyszeru tragédiájaKaszások a fák alattGyerektelenekKapitalista a tanyánLevél a dajkáhozAz Ormánság kincse a gyermekA világ végén már szép és jóA hortobágy tavaszi lélegzeteJudith és EszterA tuznek nem szabad kialudniGiotto és RafaelEsoleso társaságPityu és BodriA kondás legszennyesebb ingeEgyszer jóllakniKiserdei angyalokÁrverés a nádasonCsibe színházban voltBarbárokCsataHét krajcárSzegény emberekSustorgós, ropogós tafotábanTragédiaMese a zöld füvön

Az Úri muri (1928) a múlt század végén, a milleneumi idokben játszódik. Egy alföldi kisváros földbirtokosairól rajzol képet a legnemesebb szépirodalom eszközeivel, egyben jellegzetes alföldi beszédmóddal élve.A regény három súlyos problémával foglalkozik, melyek természetesen Móricz gondjai is. Egyrészt az önpusztító, dáridókkal teli földesúri - dzsentri lét valósághu ábrázolásával annak veszélyére figyelmeztet. Másrészt a környezetébol kiemelkedo, a környezeténél értékesebb földbirtokos, Szakhmáry Zoltán alakjában az erotlenségbol fakadó lefelé-süllyedés csapdáját mutatja meg. Az erotlenség jele Szakhmáry kettos élete is - felesége mellett szeretot tart. Ez a regény harmadik problematikája: a no mint végzet. Más megfogalmazásban: teljes élet csupán igazi társsal lehet, ám ezt olyan nehéz találni...Az író együttérzéssel szemléli alakjait: végül is értékek és hibáikkal együtt értékes magyar emberek kallódnak vagy pusztulnak el. És ezzel a számára oly fontos ország lesz kevesebb, és a a nemzet sorsa lesz nehezebb. Az örökké építkezo, elore lépo Móricz saját korához intézi így mondandóját. Trianon után néhány évvel, a lassan konszolidálódó, Bethlen István miniszterelnöksége alatt némileg erore kapott kicsi haza nem választhatja önpusztítást - bármennyi tragédia, fájó emlék van mögötte és bizonytalan jövo elotte. Szakhmáry Zoltán részegen önmaga ellen fordítja a fegyvert: ez is virtus - magyar módra... De az igazi tett - s ezt nem csupán az Ún muri, de Móricz Zsigmond élete és életmuve példázza - nem ez! Megoldás, ám rossz megoldás, út, ám tévút. A legnagyobb virtus, hogy Móricz Zsigmond barátját és fegyvertársát, Ady Endrét idézzük: a muszáj-Herkules sorsának vállalása. (Kaiser László)

A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg elottünk az a sokbeszédu, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása elott ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlok modern elképzeléseit követni sem tudja ? de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az osi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak érto-ostorozó rajza a regény. Zaklatott évek, társadalmi csalódások után, az otthon vibrálóan ideges légkörében, egy új szerelemtol megérintve, 1924 januárjában kezdi írni Móricz ezt a regényt. Eloször a Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásokban, majd 1926-ban könyv alakban is.

Az ?1911-ben írt Az Isten háta mögött című mű egy felvidéki kisváros értelmiségének egyhangú, kiúttalan életét mutatja be. A regény három fő alakja más-más módon próbál kitörni ebből a világból. Veresnét csak egy szabadító szerelem menthetné ki érzelmi sivárságából. Az albíró az „outsiderek” életét éli, ugyanakkor kapkodva keresi a különböző kisvárosi csoportok között a maga társaságát. Veres Laci mindvégig passzív szereplő. Ilosván minden nevelői hivatástudat, nevelési eszmény megkopott, fegyelmezéssé, magoltatássá szürkült, s Laci csak vergődik ebben a világban (Nyilas Misi és a későbbi regényekben ábrázolt kiábrándult értelmiség előképe ez a fiatalember). A regény mesterien szerkesztett. Az első harmadban az író mesterségesen szürkíti az eseményeket, a másik két harmad egyetlen drámai jelenet, amelyben az eddig külön szálon futó sorsok összefonódnak. A jelenetben Veresné a kisváros legfontosabb asszonya. Ilosva minden jelentős embere – a pap, az igazgató, az albíró, a káplán, a tanító – mind az ő kegyeiért harcol. Ez az egyetlen este hivatott kárpótolni Veresnét egész életének visszafojtottságáért. A regény hőseinek sorsa tragikomédiába fullad, csupán Veres Laci életében mutatkozik kiemelkedési lehetőség, egyedül az ő életét nem zárja le a szerző. Ez az optimizmus már nem a Sárarany naiv hite, amely szerint elegendő az állapotokat felmutatni. Veres Lacinak már küzdenie kell, bár a küzdelem célja – az értelmiség útjának iránya – az író előtt is bizonytalan.

Az Életem regényében (1938) Móricz emlékezik, elso személyben, osöket, hozzátartozókat, mindenkit nevén nevezve, szándékos keménységgel szembefordulva a regényesítéssel. Életét írja meg, tíz éves koráig, abban a hitben, hogy mindent megírt. ?Írhatnám még a világ végéig, az életem végéig ? írta az utolsó lapon. ? Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról ...?

Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- „ a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait”.

Az ?iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek „lent” és a „fent” világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Móricz ?Zsigmond „fáradt”, „lassú” éveinek termékeként tartja számon az irodalomtörténet a Rab oroszlánt. Valóban nem tartozik a legkiemelkedőbb, legérettebb remekek közé, de kétségkívül jó regény, amely iránt az is fokozhatja az érdeklődést, hogy talán e művében vallott legmélyebben, legőszintébben első feleségével való konfliktusairól, a Janka-házasság belső pokláról, amely végül is az asszony öngyilkosságába torkollott. A regény persze objektiváltan, idegen szereplőkbe vetítve adja üzenetét, az önéletrajzi, vallomásos jelleg azonban félreismerhetelen. A főhős, Vágrándy tanácsos vidéki dzsentriszármazék, aki csendeskén, a rangot tartva, mégis szűkösködő anyagi körülmények közt él feleségével a fővárosban. Gyerekük nincs, életüket a férfi hivatalba járása és az otthoni mindennapok töltik ki; úgy tűnik fel, így lesz ez már kései öregségükig. A tanácsos hivatali szobájába azonban a miniszter ideiglenesen beköltöztet egy ifjú hölgyet, akinek valamiféle felmérést kellene elkészítenie – persze a tanácsos úr segítségével. Az üde, „modern”, felszabadult fiatal nő megbolondítja Vágrándyt. Nem történik ugyan semmi, de az idősödő férfi nem tudja eltitkolni szenvedelmét odahaza, az asszony pedig – korábban a szelídség, alázat, feleség-úrinői méltóság megtestesítője – vad hisztérikává, fúriává válik. A házaspár veszekedésekkel, kibékülésekkel, tettlegességgel, öngyilkossági kísérletekkel pokolivá tett napokat-heteket él át. Egész életük felfordul, és e változások fényében Vágrándy arra is rádöbben, hogy a környezete hasonló emberi tragédiákkal van aláaknázva, hogy sorsa miben sem különbözik sógoráétól, hivataltársaiétól. A leányt végül elveszi egy Vágrándy-korú államtitkár, a házaspár „kibékül”, ám a korábbi harmonikus élet már sohasem térhet vissza. A kölcsönösen adott-kapott sebeket immáron életük végéig hordozniuk kell. Az emberi drámán túl a regény mint a húszas évek Budapestjének, a miniszteriális hivatali életnek hű tükre is figyelmet érdemel.