Zsigmond Móricz strana 3 z 13

„Je páľčivo teplé leto. Po mnohých dažďoch, v ktorých pšenica nemohla dozreť, dostavily sa odrazu strašné horúčosti, ktoré zrno celkom vysušia. Tvrdí, rozvážni sedliaci len pokyvujú hlavami, že „aj Boh už vyšiel zo svojho remesla“, ale nereptajú, neľakajú sa… Proti počasiu? To sa musí prijať, aké príde…“ Dvojzväzkový román v preklade Alžbety Göllnerovej. Klasika zo Zlatého fondu SME.

„Je páľčivo teplé leto. Po mnohých dažďoch, v ktorých pšenica nemohla dozreť, dostavily sa odrazu strašné horúčosti, ktoré zrno celkom vysušia. Tvrdí, rozvážni sedliaci len pokyvujú hlavami, že „aj Boh už vyšiel zo svojho remesla“, ale nereptajú, neľakajú sa… Proti počasiu? To sa musí prijať, aké príde…“ Dvojzväzkový román v preklade Alžbety Göllnerovej. Klasika zo Zlatého fondu SME.

Az ?iskola követelményeit szem előtt tartva, a kötet elsősorban a közvetlenebbül társadalmi mondanivalójú, egyszerűbb szerkesztésű és ismertebb elbeszéléseket tartalmazza. A Hét krajcár önéletrajzi ihletésű történetéből a látszólag humoros, valójában tragikus kicsengésű krajcárkeresgélés vérlázító következtetésekhez vezeti az olvasót. A Sustorgós, ropogós tafotában látszólag idilli faluképéről az elbeszélés végére derül ki, hogy mennyire hamis, mennyire csak a felszínen idilli ez a világ. A Szegény emberek az első világháború pusztításainak különös, rendkívül eredeti szempontból való ábrázolása; nem háborús történet, hanem azoknak a lelki, pszichikai sérüléseknek és következményeinek a drámai rajza, amelyeket a háború mindenkiben létrehoz. A kondás legszennyesebb inge egy kisfiú halála kapcsán mutatja be azokat az iszonyú különbségeket, amelyek „lent” és a „fent” világa között fennállnak. A Csibe-novellákat az egyik legjellemzőbb darab, a Csibe a színházban volt képviseli. A Világ végén már szép és jó című novella a kis négyéves állami gyerek, Rozika története: az Árvácskára emlékeztető rövid írás visszafogott hangja, tulajdonképpen apró, jelentéktelen eseményei ellenére is az egyik legtragikusabb, az embertelenséget leginkább felmutató Móricz-írások közül való.

Móricz ?Zsigmond „fáradt”, „lassú” éveinek termékeként tartja számon az irodalomtörténet a Rab oroszlánt. Valóban nem tartozik a legkiemelkedőbb, legérettebb remekek közé, de kétségkívül jó regény, amely iránt az is fokozhatja az érdeklődést, hogy talán e művében vallott legmélyebben, legőszintébben első feleségével való konfliktusairól, a Janka-házasság belső pokláról, amely végül is az asszony öngyilkosságába torkollott. A regény persze objektiváltan, idegen szereplőkbe vetítve adja üzenetét, az önéletrajzi, vallomásos jelleg azonban félreismerhetelen. A főhős, Vágrándy tanácsos vidéki dzsentriszármazék, aki csendeskén, a rangot tartva, mégis szűkösködő anyagi körülmények közt él feleségével a fővárosban. Gyerekük nincs, életüket a férfi hivatalba járása és az otthoni mindennapok töltik ki; úgy tűnik fel, így lesz ez már kései öregségükig. A tanácsos hivatali szobájába azonban a miniszter ideiglenesen beköltöztet egy ifjú hölgyet, akinek valamiféle felmérést kellene elkészítenie – persze a tanácsos úr segítségével. Az üde, „modern”, felszabadult fiatal nő megbolondítja Vágrándyt. Nem történik ugyan semmi, de az idősödő férfi nem tudja eltitkolni szenvedelmét odahaza, az asszony pedig – korábban a szelídség, alázat, feleség-úrinői méltóság megtestesítője – vad hisztérikává, fúriává válik. A házaspár veszekedésekkel, kibékülésekkel, tettlegességgel, öngyilkossági kísérletekkel pokolivá tett napokat-heteket él át. Egész életük felfordul, és e változások fényében Vágrándy arra is rádöbben, hogy a környezete hasonló emberi tragédiákkal van aláaknázva, hogy sorsa miben sem különbözik sógoráétól, hivataltársaiétól. A leányt végül elveszi egy Vágrándy-korú államtitkár, a házaspár „kibékül”, ám a korábbi harmonikus élet már sohasem térhet vissza. A kölcsönösen adott-kapott sebeket immáron életük végéig hordozniuk kell. Az emberi drámán túl a regény mint a húszas évek Budapestjének, a miniszteriális hivatali életnek hű tükre is figyelmet érdemel.

A Sárarany cselekménye Kiskarán, egy kicsi alföldi faluban játszódik. A karaiak élete évszázadok óta változatlanul pereg: tavasztól őszig látástól vakulásig dolgoznak a földeken, télen pedig a külvilágtól elzártan, begubózva, fásultan morzsolgatják napjaikat. „Nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak”, elfogadják, ami jön. Ezt az egyhangúságot forgatja fel a szép Turi Dani a különleges egyéniségével, szilaj természetével, nagyra törő vágyaival. Ő mer más lenni, mint a többiek. A faluban a házas embernek szerelem nélküli élet jut, ő nős ember létére is szabadon szeret. Dani a házassága révén a nincstelenségből vagyonos gazdává küzdötte föl magát, de még többet akar. Szűk neki a kiskarai határ, kevés a falu asszonya. Úrinőre veti a szemét és grófi földre vágyik…

A Pillangó Móricz legkedvesebb, legbájosabb regénye – egy szerelem ébredése és minden akadályon való győzedelme. Hitves Zsuzsikában három női karakter – a szerelmes, a szilaj, a családteremtő – olvad össze igen erősen. Szerelmével, Darabos Jóskával sok megpróbáltatás, félreértés és baj után egymáséi lesznek. A Harmatos rózsa a házassághoz elvezető egymásra találásról szól, két ifjúról, akikben egymás iránt igen rövid ismeretség után olthatatlan szerelem ébred.

A Kerek Ferkó kimondottan a nagyközönségnek szóló mű volt a maga korában. A Budapestről nemrég hazatért főhősnőt, Mariskát, akit ott még Merrynek szólítottak, nem az unalmas, testi vágyakat sem keltő mérnök vonzza, hanem a duhaj, mulatós, szép Kerek Ferkó. Merry a férjnek alkalmasabb jófiút választaná, a józan eszére hallgatva, de Kerek Ferkó és a szerelem egy hirtelen fordulattal mégis győzedelmeskedik. A Kamaszok főszereplője tulajdonképpen Nyilas Misi, aki úton van a Légy jó mindhalálig és a Forr a bor között. Ez a regény az átmenetiség regénye, a gyermek- és a felnőttlét közötti lebegést, az útkeresést, a kamaszlét és a befejezetlenség érzését próbálja megragadni. A regény Móricz betegsége miatt félbeszakadt, a második részét soha nem írta meg.

A könyv a Légy jó mindhalálig folytatása. Bemutatja az érettségire készülő Nyilas Mihályt, de tizenkilenc társát is – a földbirtokos fiút, a gazdag zsidó és a szegény zsidó fiút, a parasztfiút, a jövendő bankárt, hadbírót, matematikust és hősi halottat –, akik tizenöt-húsz év múlva a jövő középosztályát fogják alkotni.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az "újraolvasó" tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert - inkább csak emlegetett - munkák élményteli befogadására. Az 1911-ben megjelent regény, Az Isten háta mögött azok közé a Móricz-művek közé tartozik, amelyek új fényt kaptak a mai olvasatokban. A kisvárosi miliőben játszódó művel kapcsolatban korábban is elkerülhetetlenül emlegették Bovarynét, mint Veres tanító úr vergődő feleségének előképét, ám arra nem figyeltek föl a hivatásos olvasók sem, mennyire van jelen a műben magának Flaubert-nek a szelleme. Az Isten háta mögött nemcsak az urak és értelmiségiek kisszerű, hazugságokra és pletykákra épülő életének tükre, hanem egyben az egymás sorsában szerepet játszó alakok kavalkádja, párhuzamosan több nézõpontból megírt történet. Móricz nagy leleménye - egyben élet és álom egybejátszatása -, ahogyan egy rajongó diák és Veresné szerelme csak képzeletben él, sőt tombol, a valóságos nemi aktusok azonban mindkét részrõl sokkal prózaibbak: a fiú a bordélyban köt ki, Veresnét egy sehonnai csábítja el. Az erotikus fülledtség Móricz-i változata is ez a regény, sőt a Légy jó mindhalálig, a Kamaszok és a Forr a bor gyermeki fejlődéstörténetének egyik fejezeteként is olvasható.

A mikszáthi idill helyett nyersen, naturalista módon mutatja be Móricz a parasztság nyomorát. A mikszáthi derű az ő novelláiban a nevetés elcsukló zokogásba fordul, a látszólag derűs történet tragikus csattanóval végződik. A nevetésnek és a sírásnak, a komikumnak és a tragikumnak ez a keveredése Móricz elbeszéléseit drámai feszültségűvé teszi, mint a Hét krajcár című novelláját is.

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az "újraolvasó" tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert - inkább csak emlegetett - munkák élményteli befogadására. A két regény (kisregény) az 1910-es évek elején, lényegében Az Isten háta mögött írásával azonos időszakban született, s Móriczot mindháromban az élethossziglan kitartó, kínzó téma, a házasságba zárt emberpárok válsága foglalkoztatja. Az írónak tán ezek a művei estek leginkább áldozatául az ideologikus megközelítésnek, az "osztályharcos" Móricz beskatulyázásának, holott a kiváló magyar pszichológiai regények sorába tartoznak - leginkább Németh László Iszonyának előképeiként olvashatók. A Móriczcal nem különösebben rokonszenvező két pályatárs, Kosztolányi a húszas évekből, Füst Milán már a negyvenes évekből visszatekintve nevezi tökéletes remekműnek A galamb papnét. A református papi családokban játszódó kisregények  egyszerre jelenítik meg hivatás és ösztönélet, hűség és meddő vágy, ábránd és valóság drámáit, illetve a végletekig zárt, bezárt magyar élet elemi feszültségeit. 

A ?fáklya a tehetetlen indulat regénye. Főhőse, Matolcsy Miklós, a debreceni református teológia jeles diákja, tiszta lobogással érkezik egy kis Szatmár megyei parókiára. Fáklyája akar lenni népének: mintaközösséget akar falujából teremteni, de már az első napon zátonyra fut a lekesedése. Észreveszi: nincs ereje a feladathoz. Általános eszme és egész életet betöltő igazság után sóvárogva tanulmányírásba kezd az Isten létéről és a vallás értelméről. S miközben a Lét, a Mindenség titkával birkózva a társadalom bajainak felismeréséhez jut, járja a maga külön kálváriáját is urak, parasztok és asszonyok között, már-már alkut köt lelkiismeretével s a hatalmasokkal – a falu bőrére. Matolcsy itt süllyed a legmélyebbre, de mégsem lehet egyértelműen elítélni: nemcsak belső gyengesége teperte le, hanem a külső körülmények is. A szakadéktól csak a falut sújtó hatalmas tűzvész menti meg. Matolcsy újra felmagasodik. Feláldozhatja magát népéért. Az emberfeletti mentési munkálatok következtében tüdőgyulladás dönti ágynak, s végső agóniájában kimondja: Elvégeztetett, de semmi sem tisztázott. Móricz azonosul hősével újat kereső vívódásaiban, tétovázását, megalkuvásait azonban elmarasztalja. Alakjában a belső azonosulás és külső bírálat fonódik össze. Így sikerül bemutatni, hogy Matolcsy emberi értékei szerint lehetne fáklya, de felemás filozófiájával nagyobb fény nélkül kell elhamvadnia.

A ?Tündérkert 1921-ben jelent meg először, s a harmadik kötet 1934-ben. Százszámra olvasta hozzá a forrásmunkákat, s könyvtárnyi kötetet gyűjtött belőlük. Hiteles történelmi regény is lett, amelynek egyes mozzanatait a történészek „ tényanyagként” használják. Pedig a „feltámasztott” történelmi személyek, akiknek még „tüdeje, mája” is hitelesnek hatott, ugyanakkor önmagára és barátaira, ismerőseire is emlékeztettek:A tündérkert Báthory Gáborában, a „halálba farsangoló” fejedelemben kritikusai Adyt vélték felismerni, a forradalmi gondolkodót, a váteszt, s a mellette megjelenő Bethlen Gábor figurájában önvallomást láttak, „akinek Báthory az eszményképe, de aki a kisemberek, parasztok, kereskedők számára csinál egy boldog zümmögésű kaptárt Erdélyből” – olvashatjuk Németh Lászlótól.Harc, szerelmi tobzódás, kiszámíthatatlan indulatok, okos, messzire világító tervek s az élvezeteken kibicsaklott törekvések, az élettől kicsikart örömök és bűnhődések, meghunyászkodó, alamuszi megalázkodások és kegyetlen-keménye vívódások, árulások regénye a Tündérkert, amelyben a XVII. század elejének (1608-1613) erdélyi élete elevenedik meg.

A ?legnagyobb szabású magyar történelmi regénytrilógia, a legjelentősebb Móricz-mű második része A nagy fejedelem 1927-ben jelent meg. Az új fejedelem, Báthory Gábortól romokat és felfordult, megriadt, bizakodásra szinte már képtelen országot örökölt. Bethlen Gábor elhatározta, hogy föl fogja emelni Erdélyt. Ennek az emberfeletti, a magyar történelem egyik legjelentősebb, legnagyobbszabású vállalkozásának elbeszélését nyújtja a kötet. A történelmi regény azonban önéletrajzi elemekkel is gazdagodott. Elsősorban Bethlen házassága válságának rajzában. A robotos, kemény erkölcsiségű hitves, Zsuzsanna fejedelemasszony mellett megjelenik a puritán fejedelem életében egy izgató szexuális talány is, a démoni vonzású szerető, Báthory Anna. Bethlen két nő között osztja meg szívét. Felesége, Károlyi Zsuzsanna a jóságot, szeretője Báthory Anna a nagyvonalúságot, merészséget, szépséget és romlottságot képviseli. E szenvedély hatalmas erejű megjelenítése a regény egyik legnagyobb tette; legyőzésekor, a válságon való túllépéskor, a regény végén pedig sugárzó többértelmű jelentéssel, ismét felvillan a valahai tündérkirályfi, Báthory Gábor figurája. A diadalmas „nagy fejedelem” az ő nótájára gyújt.

A ?mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: „nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni… Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen… Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte »elszánt poéta ceruzámat«, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá, s ő tart ma is.” – Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.

Ez a novella művészi erejével világirodalmi szinten is számottevő alkotás. Móricz egy tragikus, halállal végzőgő konfliktust dolgoz fel. A mű három részre, mintegy három felvonásra tagolódik. Az első felvonás „a veres juhász” és Bodri juhász kettős gyilkossággal végződő összetűzése, a második Bodri juhász feleségének kutatása eltűnt férje után, a harmadik veres juhász leleplezése a bíróság előtt.Az elbeszélés a „rideg pásztorok” kemény, majdnem embertelen világát mutatja be, hiszen például veres juhász és kísérője nyugodtan és jóízűen megvacsoráznak áldozatuk friss sírgödre felett. Látszólag igazságos tehát a vizsgálóbíró novellazáró megjegyzése: „Barbárok”.Ez az egyetlen szó azonban lényeges társadalmi mondanivalót rejt magában: vádat emel egy olyan világ ellen, amely a szegénységet ebbe a nyomorúságba süllyeszti, és amelynek hatalmon lévő osztálya ilyen értetlenül áll szemben a szegényemberek világával.