Zsigmond Móricz strana 3 z 15

Az ifjú újságíró karrierje jól indul, házassága is idilli, bár éjfél után jár haza, és sokszor éjszaka riasztják kollégái egy-egy érdekes esethez. De aztán minden megváltozik.

Csibe, az árva kislány, Móricz örökbe fogadott lánya. Alakját az Árvácska című regényben is megörökítette.

Móricz kedvelte a nagy regényfolyamot, s ezért elsősorban regényíróként tartjuk számon. De megszámlálhatatlan novellája csak 4 terjedelmes kötetbe fért bele.

Bűnügyi regény. Egy alföldi kisvárosban meggyilkolnak egy földbirtokost. Elsősorban azonban a különféle társadalmi rétegek reakcióján van a hangsúly.

Egy fiatal tanító története.

A hanyatló dzsentrivilág tehetetlenül nézi, hogyan teszi tönkre gazdaságukat a mozgékonyabb, pénzsóvár bérlők gazdálkodása.

A mese eredetileg nem gyerekműfaj volt, hanem a felnőtteknek szóló csodás, tanulságos történet, amolyan népi mitológia. Móricz mesegyűjteménye is felnőtt olvasóknak szól.

A kis Gabi kimenti a tiszai árvízből szíve szerelmét, a kis Zsuzsikát.

Móricz színművei nem mérhetők regényeihez, de aki teljes képet akar kapni munkásságáról, annak ezeket is el kell olvasnia.

Ki ne halott volna Mehemedről, aki sosem látott tehenet? És az iciri-piciri kis macskát ismeritek-e, kinek elkóborolt két iciri-piciri kis ökre? Vagy a meseszép királylányt, akinek olyan csípős volt a nyelve, hogy a modorát minden herceg félte? És azt tudjátok-e, hogy ki a világ legkedvesebb rókája, akit a Kerekerdő minden állata a szívébe zárt? Móricz Zsigmnd klasszikus verses meséi mellett Szabó Zsolt mosolyra fakasztó történetei szórakoztatják a gyerekeket. A versikék nemcsak a kicsik szókincsét, de memóriájukat és ritmusérzéküket is fejlesztik.

Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a magyar irodalom egyik legtökéletesebben megformált paraszti alakja, a megtaposott, elnémított nép legjobb tulajdonságainak megtestesítője, a népi vágyak összesítője egy személyben, valóságos mesehős bátor igazságtevő, hibátlan férfi, gáncstalan gavallér. Ezért számíthat mindig a nép támogatására, ha másra nem, hát cinkos hallgatására. És ezért szólnak róla népdalok, ezért dicsőítik minden tettét, eszményítik alakját. Lelkesítő, ihlető népi hős, s az író mesélő kedve is talán ebben a regényben bontakozik ki a legszebben. Varázslatosan örökíti meg a természetet, csodálatosan szép csínekkel festett tájakon, vad nádasokban, végeláthatatlan mezőkön bonyolódik az izgalmas, eseményekben, kalandokban gazdag cselekmény. S minden alakját utolérhetetlen művészettel mintázza meg, a hős betyárvezért éppúgy, mint az esett szegényparasztot, a furfangos polgárparasztot éppúgy, mint a finomkodó urat vagy a bárdolatlan dzsentrit.

Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal, aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később, 1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- „ a legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel”. A vérlázító tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet „csak égre kiáltva lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait”.

Móricz Zsigmond novellái, elbeszélései. 

A múlt század utolsó éveinek egyik István-estéjén elevenedik meg előttünk az a sokbeszédű, de munkára, tervekre már képtelen dzsentri-világ, amely végérvényes bukása előtt ellágyultan, anekdotázva vigasztalja önmagát. Mert minden álom összetörik ezen az éjszakán: mozgékonyabb gazdálkodásra, pénzre vágyó új emberek törnek be a mozdulatlanságba merevedett Alföld grófi birtokaira. S a bérlők modern elképzeléseit követni sem tudja – de nem is akarja a dzsentri. Ezeknek a szétmálló életeknek, kilátástalan sorsoknak, a boros kedélyeskedésbe, az ősi magyar életkedvbe fojtott szorongásoknak értő-ostorozó rajza a regény.

Kopjáss ?István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan.

A mű alapjául Móricz egyik rokonának élettörténete szolgált, aki elmesélte a szerzőnek gyermek- és legénykorát egészen az első világháború kitöréséig. Ebből a dokumentumból Móricz kitűnően szerkesztett regényt írt, melyet szerzői elő- és utószó foglal keretbe. A hős lázadás, harag és elkeseredés nélkül meséli el sorsát; a gyermekkor apró örömeit és csalódásait, első szerelmeit, házasságának történetét, a hétköznapok megpróbáltatásait és nyomorúságát, a falusi ünnepek színpompás kavargását.