Rózsavölgyi és Társa Kiadó

"A címlap tanúsága szerint még a szigorú Bach, a mogorva Beethoven az egykedvű Wagner és a tartózkodó Verdi arcára is sikerül félszeg mosolyt varázsolnunk zenei anekdotáinkkal és vicceinkkel. A sikeres "Muzsikus-anekdoták" után ez a gyűjtemény bizonyos témák (például "Öreg zenész nem vén zenész", "A zeneköltő szerelme", "Téves és kevésbé téves kritikák", "Kölcsönvett dallamok", "Zene és halál") szerint csoportosítva tartalmaz ezernyi új zenei anekdotát, tehát mindegyik fejezetben bizonyos zenei vagy éppen nem zenei szempont szerint következnek a derűs történetek. A zene világát mulatságosan torzítják a zenével, muzsikusokkal, hangszerekkel kapcsolatos viccek, a zenei tárgyú aforizmák, mondások pedig a zene örökkévalóságát hirdetik." (a Kiadó)

Híres magyar dalok, amelyeket minden éneklő gyereknek ma is ismerni illik. Lehet egyedül énekelni, hangszeren játszani, de lehet zongorán vagy gitáron is kísérni. Az albumban a dalok hangulatát színes képek varázsolják elő. A(z) Cifra palota (Könyv) szerzője Máriássy István.

Kálmán Imre élete, sorsa, muzsikája és utóélete elevenedik meg a könyvben. Szenvedélyes életet élt, különös sors jutott neki osztályrészül, hallatlanul népszerű muzsikáját már száz éve kedveli ország-világ. Életének érdekességei elevenednek meg szóban és képben a könyv lapjain, nagy slágerei pedig legnépszerűbb előadók (Fedák Sári, Király Ernő, Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Zentay Anna és sokan mások) tolmácsolásában hallhatók a mellékelt CD-n. Egy évszázad hazai bemutatóiról, köztük a ma is futó előadásokról készült fényképalbum fotói is igazolják: mennyire örök Kálmán Imre operettvilága.

A képekkel illusztrált kötetben a 100 éve született Rodolfóra emlékeznek pályatársai, tisztelői. "Száz év? Hihetetlen!... Bárcsak most is belépne az egyik stúdióba, hozná az addig be nem mutatott bűvészmutatványokat, és újra csodálkozhatna a közönség: hát ezt meg hogyan csinálta?" (Horváth Ádám) "Csak csoda van. Megfejthetetlen, igazi varázslat. Pedig csak a kezét kellett figyelni. Hiszen előre megmondta, hogy csal. Bárcsak manapság is mindenki így csalna." (Rózsa György) "Rodolfo számomra sosem válik személlyé, eleven lénnyé, legenda marad, önmaga utolérhetetlen mutatványa." (Parti Nagy Lajos)

"...Ha a kis Latyi nevét kiejtik, elmosolyodik mindenki, esetleg el is neveti magát. Az az ócska igazság, hogy a komikusok a legszomorúbb emberek, az megbukik a kis Latyi esetében. Ő maga a született jókedv, mint lével az őszibarack, úgy teli van ő vidámsággal. Ez az ő vidámsága ragad el rögtön a nézőtéren, elég meglátni a kis Latyit, hogy földerüljön minden lélek..." (Szép Ernő)

"Ki az az Amos? Ennek a lebilincselő, igaz történetet elbeszélő regénynek a főhőse; harmadik személyben megírt bensőséges naplója mögött azonban felsejlik szerzőjének élettörténete. Andrea Bocelli egyike a harmadik évezred nagy mítoszainak, s ő a földkerekség legkedveltebb tenorja. Némiképp váratlanul a toszkán művész most egy könyvben szól hozzánk, s másfajta zenével ajándékoz meg bennünket, ám ez sem kevésbé magával ragadó. Ez a "csend zenéje", egy olyan személyiség belső világának hangja, akinek érzékenysége meggyőzővé tesz minden észrevételt, értékessé minden bizalmas közlést. A nagyszerű művészen túl felfedezhetjük az embert, követhetjük művészi tanulmányait, megtudhatjuk, hogyan tárulkoztak fel számára az emberi élet mélységei. Bocellihez hasonlóan Amos is kíméletlen önkritikával bontakoztatja ki tehetségét, és az alázat képességét még akkor sem veszíti el, amikor hangja legendává válik. "Fiatalkori önarcképének" oldalain az énekes végigvezet bennünket neveltetésének évein, egy olyan elbeszélés jelenetsorának részeseseivé avatva bennünket, amelyben feltűnik családja, feltűnnek barátai, első szerelmei és első sikerei. Távol az ünnepélyesség minden kísértésétől, a sorok között maga az élet igazsága lüktet, egy olyan életé, amely győzelmekre rendeltetett, s amely - miként minden élet - nem mentes a tévutaktól, a kételyektől, a kisebb-nagyobb fájdalmaktól sem. Szenvedélyes őszinteségével és lefegyverző szeretetteljességével (mint amikor leírja apjához való viszonyát, vagy elbeszéli találkozását Veronicával, élete párjával) Bocelli valósággal kézen fogja olvasóját, és megosztja vele saját - oly gazdag, sebezhető és összetett - szellemi univerzumát, amely a könyv minden szavában tükröződik. Ez a regény, "A csend zenéje" éppúgy feledhetetlen, miként szerzőjének hangja." (Giorgio De Martino)

A világban számos különféle zene létezik, s mindegyikhez sajátos zeneforgalom tartozik, amely meghatározza a zenéről való gondolkodást. Mintha csakis egyféleképpen lehetne gondolkodni a zenéről, és egyetlen fajta zene létezne, amelyről gondolkodni le het. Nicholas Cook a zenéből mint emberi tevékenységből indul ki, s innen jut el a zenéig mint gondolati formáig, miközben számos sztereotípiát rombol le, s megrögzött kliséket állít a feje tetejére. A humorral és remek stílusban megírt kötet nemcsa k a nyugati klasszikus hagyományból veszi példáit, hanem a rocktól a tradicionális kínai zenéig számos zenei kultúrát érint. A Zene című kötet felvillanyozó élményt ígér azoknak is, akik elgondolkoztak már a zene alapkérdésein, és azoknak is, akik majd csak e kötet révén fognak szembesülni velük. Mi a zene? Miként gondolkodunk róla? Hogyan fogyasztjuk, és miért élvezzük egyáltalán? Hányféle alakot ölthet és milyen szerepet játszik napjaink társadalmában? A Rózsavölgyi Kiadó és a Művészetek Palotája közös könyvsorozatának első kötete a zenével kapcsolatos alapkérdésekhez vezeti el az olvasót. A Cambridge-i Egyetem professzora, Nicholas Cook közérthető, mégis elmélyült formában nyújt nagyon rövid bevezetést a zene kapcsán felmerülő legizgalmasabb problémákba.

Mi a népzene? Milyen repertoárt takar a szó? Repertoár-e egyáltalán, amire vonatkozik? Mi választja el a világzenétől? Milyen szerepet játszik napjaink elüzletiesedett társadalmában? A Rózsavölgyi kiadó és a Művészetek Palotája közös könyvsorozatának negyedik kötete ilyen és ehhez hasonló kérdések tömegét teszi fel, mi több, megkísérel válaszokat is adni rájuk. Mark Slobin, az amerikai Wesleyan University professzora, napjaink egyik legjelentősebb népzenekutatója, közérthető, mégis elmélyült formában nyújt nagyon rövid bevezetést a népzene végtelenül gazdag világába.

Hogyan jött létre az a különös kulturális képződmény, amit úgy nevezünk, hogy szimfonikus zenekar? Mi tartja máig életben? Milyen szerepet töltött be egykor a társadalomban, és mire vállalkozhat napjainkban? A Rózsavölgyi Kiadó és a Művészetek Palot ája közös könyvsorozatának ötödik kötete nemcsak a fenti kérdéseket tárgyalja, hanem szót ejt egyebek mellett a szimfonikus zenekar intézményének működéséről, a karmesterkultuszról és a hangversenytermek hagyományáról is. D. Kern Holoman, a University of California professzor emeritusa közérthető, mégis elmélyült formában nyújt nagyon rövid bevezetést a szimfonikus zenekarok világába.

A kötetben található tizenhárom tanulmány a magyar populáris zenéről szól. Ám téved az olvasó, ha úgy gondolja, hogy ezzel meghatároztuk az írások tárgyát. Hiszen a kutatók számára éppoly érdekesek lehetnek egy kuplé vagy operett különféle alakváltozatai, az operett-éneklés 20. század eleji előadásmódja vagy az éttermi cigányzene sajátos hagyománya, a kommunista kultúrpolitika viszonya az operetthez vagy a rockzenéhez, a beat-korszak magyar együtteseinek kapcsolódása a nyugati mintákhoz vagy a klasszikus zenéhez, egy meghatározott együttes (az Orfeo zenekar) vagy szórakozóhely (a Fekete Lyuk) története, egy legendás alternatív zenész (Vig Mihály) filmzenei munkássága, vagy éppen olyan elméleti kérdések, mint az alternatív zene fogalma a hazai diskurzusban, illetve a zenei technológiákban rejlő kulturális implikációk. A szerzők módszere, érdeklődési köre és intellektuális háttere igen különböző, muzikológusok, társadalom- és politikatörténészek, gyakorló zenészek egyaránt találhatók köztük. De közös bennük a szellemi kíváncsiság, amely témájukhoz köti őket. A tanulmányok különös fénytörésben mutatják Magyarország 20. századi történetét az Osztrák-Magyar Monarchia idejétől a Horthy-, Rákosi- és Kádár-korszakon át egészen napjainkig, s képet adnak arról, hogy mi mindenre vonatkozott, s kulturális életünkben milyen fontos szerepet játszott az a fogalom, amit összefoglalóan úgy nevezünk, hogy populáris zene.

A kötet, amelyet az olvasó a kezében tart, első formájában 1981-ben jelent meg, Bartók születésének centenáriumára, s a magyar Bartók-irodalom hatalmas gyarapodása ellenére a maga műfajában azóta sem követte másik. Tallián Tibor, akkor a Bartók Archívum ifjú munkatársa, lefegyverző közvetlenséggel, friss szemlélettel, élet és mű bemutatását virtuóz egységbe foglalva rajzolta meg a nagy magyar zeneszerző művészi portréját. Ahogy Kroó György fogalmazott az első kiadásról írott recenziójában: Tallián tényekkel és belőlük következő, felhúzott vagy leeresztett ideológiai sorompókkal szembesít, [...] s az ismert tények hangsúlyos csoportosítása olyan érzést kelt az olvasóban, hogy kendőzetlenebbül látja a valóságot, mint ahogy megszokta. Harmincöt évvel ezelőtti önmagához képest a könyv tartalma jelentősen bővült: nemcsak pontos hivatkozásokkal, kurrens műjegyzékkel és átfogó Bartók-bibliográfiával, hanem a főszöveg számos kiegészítésével is. Ezek egy része a Bartók-kutatás új eredményeinek beépítését szolgálja, másik része azonban túlmutat az eredetileg is gazdagon dokumentált életrajzon: pazar stílusban megfogalmazott, elmélyült elemzések révén Bartók műveinek jobb megértéséhez vezeti el az olvasót. Ahogy a szerző fogalmaz az előszóban: Reményeim szerint e kiegészítésekkel sikerült az ábrázolás hangsúlyát egyértelműen a leglényegesebbre helyezni: Bartók Béla zenéjére.

Miért akarta kidobni Händel az egyik legjobb énekesnőjét az ablakon? Kikkel és hogyan bulizott együtt Schubert? Hogyan kerülte el Csajkovszkij, hogy személyesen is találkozzon legnagyobb hódolójával? Miért húzta végig az osztálytermen orruknál fogva a növendékeit Dvořák? Milyen zenét írt Fauré, miután teljesen megsüketült? És miért hordott póthajat Haydn hajdanán? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a világhírű csellista, Steven Isserlis gyerekeknek írott második könyvéből, amelyben hat további kedvenc zeneszerzőjét mutatja be szórakoztató és olvasmányos módon. Nemcsak a zeneszerzők életútját ismerhetjük meg a kötetből, hanem valódi portrét is rajzol róluk Isserlis, aki abban is segít az olvasónak, hogy mely művek meghallgatásával érdemes kezdeni a komponistákkal való ismerkedést. Borzasztó boldog vagyok, hogy Miért hordott póthajat Haydn hajdanán? című könyvemet is kiadják Magyarországon, a világ legzeneibb országában. Remélem, tetszeni fognak a történetek a tekintélyes Händel úrról, a kedves Haydn papáról, a szegény és szomorú Schubertről, a patetikus Csajkovszkijról, a heves vérmérsékletű, sörissza Dvořákról, és a gyengéd, kifinomult Gabriel Fauréról (aki a legkedvesebb zeneszerzőim egyike, de valamiért alig ismert Magyarországon). Valamennyien egyedülálló, elbűvölő, vicces és rendkívül érzelmes személyiségek: alig várják, hogy találkozzanak veled! Jó szórakozást! Steven Isserlis