Századvég Kiadó strana 2 z 3

Marcel Gauchet (1946-) a ma élő egyik legjelentősebb francia társadalomtudós, filozófus. A Le Débat című lap főszerkesztője. Raymond Aron jobboldali liberalizmusát folytatja. Legfontosabb művei A világ varázstalanítása (1985), a négykötetes A demokrácia kialakulása (1999) és A vallás a demokráciában (2000). Segítette Chirac elnöki kampányát 1995-ben, az En temps réel agytröszt tagja. A kötet megjósolta a sárgamellényes tüntetéseket két évvel azok kirobbanása előtt. Gauchet szerint a 80-as években elterjedt és az elit által képviselt neoliberalizmus két elemet tartalmaz: a gazdagodást ígérő globalizációt és mindenki vágyainak kielégítését az emberi jogokra hivatkozva. Ezek egyike azonban nagy csoportoknál nem valósult meg, és a társadalom és az elit között szakadék alakult ki: az utóbbi tagjai szerint minden adott, hogy a nehézségen túllendüljünk, míg a lent lévők az ellenkezőjét gondolják. Ebből adódik az elitek optimizmusa és a nép pesszimizmusa közötti feszültség, aminek következményeként az elit a népet rasszistának és iszlamofóbnak nevezi. Az elit megvetéssel beszél a franciákról. Ez a "kritikusi" szerep nem igényel különösebb tudást, de a társadalommal szemben ellenséges gondolatok születnek belőle. A társadalom egyre nagyobb csoportjainak problémáit és tapasztalatait erkölcsileg bűnösnek bélyegezve nyíltan és büszkén kizárják a politikából és a nyilvánosságból. A mai francia elit - a totalitárius társadalmakhoz hasonlóan - egy ideológia nevében letagadja az emberek tapasztalatait. Így aztán az ideológia és a valóság közötti szakadék egyre csak mélyül.

A 21. század első két évtizede nem tartozik az emberiség történelmének békésebb, csendesebb időszakai közé. A növekedés évei és a válságok egymást követték az elmúlt húsz évben. A globalizáció mellett demográfiai problémák, tömeges migráció, multikulturalizmus és ebből fakadó társadalmi konfliktusok, a nyugati világ ideológiai megosztottsága, és újabban járványok jellemzik korunkat. A Magyarország 2021 című kötet legfőbb kérdése, hogy milyen Magyarország alkalmazkodóképessége a válságok korában, mennyire készült fel az újabb kihívásokra. A Századvég Alapítvány műhelyeiben három évtizede zajlanak rendszeres és az élet minden területére kiterjedő társadalomtudományi kutatások. Jelen kötettel elindul a Századvég Riport című sorozatunk, amely empirikus kutatások alapján elemzi a hazánkat körülvevő világ történéseit, valamint az ország gazdasági, társadalmi és politikai folyamatait. A tanulmányok nem csupán pillanatfelvételek a mai Magyarországról, hanem bemutatják azokat a jelenségeket, amelyek az aktuális helyzet kialakulását eredményezték. Az elemzések segítenek megérteni korunk Magyarországát, és hozzájárulnak az ország jövőjéről szóló közös gondolkodáshoz. A kötetben közölt tanulmányok számot tarthatnak a társadalomtudósok, döntés-előkészítők és döntéshozók, valamint a magyarországi valóság iránt érdeklődők figyelmére.

Gulliver összes története az angol és a magyar nyelvű irónia nagymestereinek tollából első ízben egy kötetben! Három önálló, egymással mégis szorosan összefüggő regényt adunk közre: Jonathan Swift: Gulliver utazásai, Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba; Capillária. A művek mindegyike számtalan kiadást megért már a legkülönbözőbb variációkban, eddig azonban még sohasem jelentek meg egy kötetben. Karinthy, miután lefordította Swift könyvét, az abban szereplő négy út mellé megírta az ötödik, majd a hatodik részt. Az eredeti nyolc helyszín - Liliput, Brobdingnag, Laputa, Balnibarbi, Luggnagg, Glubbdubdrib, Japán és Hauhnhnmország - így egészült ki Faremidó és Capillária tudományos-fantasztikus igényű leírásával. Az akár hosszú-hosszú évekig tartó utazások végén, bár rengeteg egzotikus tájat, élővilágot, politikai és társadalmi berendezkedést, valamint a legváltozatosabb fantázialényeket ismerheti meg az ideálisnál nemegyszer jóval közelebbről, a kalandor mégis mindig megtér hazájába és családjához.

Paul Edward Gottfried (1941-) magyar származású amerikai konzervatív eszmetörténész. Az amerikai jobboldal paleo-neo vitájának egyik fontos szereplője volt, ő alkotta meg a paleokonzervatív kifejezést. A felvilágosodás hagyományának és az adminisztratív állam elveinek és gyakorlatainak átvétele miatt bírálta a neokonzervatívokat. A történeti és helyi eredetű konzervatív gondolkodást hangsúlyozza az univerzalizáló helyett. Jelenleg a Chronicles magazin főszerkesztője és a Mencken Club elnöke. A könyv a győztes liberális demokráciát és jóléti államot bírálja a szabadság szemszögéből. Az egykori szabadság eltűnt, és vele eltűnt a 19. századi liberalizmus, amely azonban hátrahagyott néhány, a mai menedzserállam igazolására használt jelszót. A kormányzást felváltotta a személytelen adminisztráció. Ennek ideológiája az egyenlőség, a fejlesztő állam, a sokféleség, a kinevezett kisebbségek védelme, a nyelv uralása a PC révén, a diszkriminációmentesség és az igazságosság. A könyv végkicsengése realista, írásakor (1999) a szerző a számtalan jogos kritika ellenére nem lát politikai alternatívát. Mindez azonban nem jelenti, hogy önfeledten kellene szolgálni a menedzserelitet és belesimulni annak liberális demokrata, multikulturalista és globalista ideológiájába. Másrészt a menedzserállam nem szükségszerűen jár a ma uralkodó balliberális ideológiával. Az eszmék nem a gyakorlat szükségszerű termékei, és nagy szerepük van a gyakorlatunk alakításában.

David Goodhart 1956-ban született Londonban. Történelemből és politikatudományból szerzett diplomát. Több mint tíz évig írt a Financial Timesnak, egy időben németországi tudósító volt. A BBC Radio 4 számára a migrációval foglalkozó dokumentumműsorokat készített 2010-ben. Prospect néven saját politikai-gazdasági hírelemző portált hozott létre. 2017 óta a Policy Exchange kutatóintézet demográfiai, bevándorlási és integrációs egységének vezetője. A kötet a Brexit és Trump elnökké választása nyomán kialakult zavarodottság terméke. A szerző a megszokott mucsaizás helyett a progresszív politika támogatottsága hanyatlásának társadalmi okait elemzi, elsősorban az angol társadalomban. Úgy látja, hogy az elit baloldali vagy sem, elszakadt a polgárok jelentős részétől, sőt azzal szemben cselekszik. Ennek köszönhető a mai elitellenesség a gazdaságilag egyébként jól teljesítő társadalmakban, és ennek az litellenességnek az eredménye a Brexit és Trump elnöksége. A szerző szerint az elmúlt két évtizedben két eltérő világkép alakult ki - azoké, akik Akárhol jól érzik magukat, és azoké, akik Valahol érzik jól magukat -, amelyeket nem lehet osztály- vagy más alapon megérteni. Azonban a létező elit erre a különbségre érzéketlen volt, ezért vesztette el a támogatottságát. A szerző azt tanácsolja az elitnek, hogy fogadja el a többségnek az övétől eltérő kultúráját, igyekezzen azt képviselni és nem ellene politizálni. E többségi kultúra középpontja az otthon, a család, a gazdasági mellett a szociális és kulturális biztonság, egyszóval:a Haza.

Yoram Hazony (1964-) izraeli tudós, a Herzl Intézet igazgatója. Több könyv szerzője, e művé 2019-ben elnyerte az Év Konzervatív Könyve díjat az Egyesült Államokban. Az a nacionalizmus, amelyenén felnőttem, olyan alapelv, amely szerint a világ kormányzása akkor a legjobb, ha a nemzetek képesek egymással való összeütközés nélkül saját független útjukat követni, saját hagyományaikat ápolni, és saját érdekeiket képviselni. Ez az imperializmusnak az ellentéte, amelyviszont az emberiség egyesítése által igyekszik elhozni a békét és jólétet a világnak, amennyire csak lehetséges, egyetlen politikai rezsim égisze alatt. Amit azonban nem kerülhetünk el ködösítés nélkül, az a választás két álláspont között: az ember vagy támogatja elméletben egy olyan nemzetközi kormányzás vagy rezsim gondolatát, amely akaratát rákényszerítheti az alá tartozó nemzetekre, amikor hivatalnokai azt szükségesnek látják, vagy azt vallja, hogy a nemzeteknek meg kell hagyni a szabadságát, hogy egy ilyen nemzetközi kormány vagy rezsim hiányában maguk határozzák meg saját útjukat.

G. K. Chesterton (1874-1936) múlt század elején írott könyvében arra figyelmeztet, hogy a civilizációnk súlyos válságok és egy lélek nélküli világ kialakulása felé sodródik, mivel mind a kapitalizmus, mind a szocialista utópia zsákutca. Mi a helyzet ma? A globális gazdaságban totális a káosz, országok billegnek eladósodva az államcsőd szakadékának szélén, sokan mégis kitartóan hisznek a rendszerben, amely idevezetett. Chesterton könyve időszerű, talán még aktuálisabb, mint az első megjelenés idején, közel száz évvel ezelőtt. "Egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. (...) semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz. Mindenki egy univerzálisan elfogadott séma szerinti kalaphoz, házhoz, szabadidőhöz és gyógyszerekhez juthat majd hozzá, egy széleskörű, jól kidolgozott rendszer fogja táplálni, öltöztetni, oktatni és vizsgálni..." (G.K. Chesterton - A józan ész nevében) "Ezek a (modern) bölcsek azt sem tudják a mindennapi emberre bízni, hogy a saját otthonát irányítsa, azt pedig különösen ellenzik, hogy az államot irányítsa. Valójában semmiféle politikai hatalmat nem akarnak adni neki. Hajlandók adni neki egy szavazatot, mert régen rájöttek, hogy ahhoz semmi hatalmat nem kell társítani. Házat, feleséget, gyermeket, kutyát, tehenet, vagy egy darab földet nem hajlandók adni neki, mert ezek a dolgok valódi hatalmat adnának a kezébe. Szeretnénk megértetni, hogy politikánk lényege: hatalmat adni az átlagembernek azáltal, hogy megadjuk neki e dolgokat.

Gilbert Keith Chesterton (1874-1936), briliáns elméjű angol író és filozófus, A Paradoxon hercegének is nevezték. Lefegyverző stílusát, mely világnézetének hű lenyomata, két halhatatlan magyar kortársa tömören így jellemzi: “Csak a magától értetődő igazságot közli, olyan meztelenül, hogy éppen ettől ámulunk el.” (Kosztolányi Dezső) “Az értelem gyűjtőlencse, s így a valóság képét, amit lelkünkre vetít, meg kell fordítanunk, hogy eredeti helyzetéről fogalmat kapjunk.” (Karinthy Frigyes) „Abban vélhetőleg a feministák többsége is egyet ért velem, hogy a boltokban és a malmokban a nőiség szégyenteljes zsarnokság alatt sínylődik. Csakhogy én a zsarnokságot kívánom lerombolni, ők pedig a nőiséget. Ez az egyetlen különbség közöttünk.” „A modern nézőpont következményeként az emberek azért fedeznek fel új ideálokat, mert a régiekhez már nem mernek közelíteni. (…) Ha meg kell mondanom, hogy mi a baj, az elsődleges bajok közül is legelsőként említeném azt a mély és kimondatlan modern feltevést, hogy minden, ami elmúlt, egyszersmind lehetetlenné vált. A modernek egyik igencsak kedvelt és gyakran hangoztatott metaforája a következő: “az órát nem lehet visszatekerni.” Csakhogy egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy vissza lehet tekerni.”