Századvég Kiadó strana 3 z 3

Thilo Sarrazin (1945–) Németország egyik legnevesebb és legbátrabb politikai gondolkodója. A Németország felszámolja önmagát (2010) című művével milliós bestsellert írt, amely hatalmas társadalmi vitát váltott ki, mint Az új erény terror. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátairól Németországban (2014). Minden könyve a Spiegel-féle bestsellerlista első helyén végzett. Közgazdászként és politikusként a német monetáris unió koncepciójáért és kivitelezéséért felelt. 2002 és 2009 között Berlin gazdasági szenátora, majd másfél évig a Német Szövetségi Bank igazgatótanácsának tagja volt. A szociáldemokrata Thilo Sarrazin mindegyik könyve a mai uralkodó elit ideológiáját, a multikulturalizmust és a Willkommenskulturt bírálja. E kötet az első magyarul megjelent könyve, amely azt állítja, hogy az iszlám világ elmaradottsága, a Németországban és Európában élő muszlimok integrációs deficitjei, a nők elnyomása és a muszlim gyermekbőség az iszlám kulturális befolyásának következményei. Az iszlám reformtendenciái és az összes történeti-kritikai értelmezési kísérlet eddig mind kudarcot vallott. Thilo Sarrazin végigolvasta a Korán teljes szövegét, és rávilágít arra, hogy a reformok akadályai a Koránban keresendők. Nincs olyan, többségi muszlim népességgel rendelkező ország, ahol vallásszabadság és működőképes demokrácia létezne. Sem a jóléti államot, sem a liberális demokráciát, sem az igen összetett és nagy fegyelmet és együttműködési készséget, újítást és kreativitást igénylő modern gazdaságot nem tudja az iszlám kultúrájú világ működtetni. A teljes iszlám világ robbanásszerű népességnövekedéstől szenved, lakóinak fanatizálása pedig folyamatosan erősödik. A németországi, illetve európai muszlimok száma a bevándorlásnak és a magas születési számoknak köszönhetően folyamatosan nő. Ha ez a trend így folytatódik, Németország és Európa muszlimjai a többség felé vezető úton járnak. Ez pedig veszélyt jelent kultúránkra és társadalmunkra, a politikai és gazdasági eredményeinkre, amely veszélytől kötelességünk megvédeni magunkat és utódainkat.

A magyar-francia kapcsolatok évszázadokra nyúlnak vissza, és ellentmondásoktól sem mentesek. Franciaország Szent Lajos, XIV. Lajos, Napóleon és De Gaulle országa. Mindezek a nevek magyarázzák azt, hogy a magamfajta, a frankofónia iránt elkötelezett jogász számára miért jelent kihívást és nagy élményt, hogy Franciaországban rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként képviselhettem hazámat. A második Orbán-kormány (2010-2014) idején szemtanúja lehettem a francia politikai élet megrázkódtatásainak és rezzenéseinek, Nicolas Sarkozy elnöksége utolsó éveinek és François Hollande elnöki időszaka első esztendeinek. A két eltérő - és a francia társadalom által erősen kritizált - habitusú köztársasági elnök kül- és belpolitikai törekvéseinek figyelemmel kísérése mellett láthattam, hogy a hagyományos politikai pártok milyen belső válságokon mennek keresztül, s hogy mi tette lehetővé Emmanuel Macron köztársasági elnökké választását. Egyetemi tanári és korábbi alkotmánybírói megbízatásomra tekintettel nagykövetként szerepet kaphattam a magyar alkotmányos identitás védelmezésében, az alkotmányozás folyamatának bemutatásában. Ugyanakkor a magyar-francia gazdasági kapcsolatokban az úgynevezett vállalati viták rendezésében ügyvédi tapasztalataimat is hasznosítani tudtam. Párizsi nagyköveti éveim alatt naplót vezettem, rögzítettem mindazt, amit láttam és átélhettem. Mindamellett igyekeztem bemutatni a diplomáciai élet mindennapjait, egy nagykövetség küzdelmeit és örömeit.

VÁCLAV KLAUS a cseh politika utolsó negyedszázadának egyik kulcsfontosságú alakja. Klaus pénzügyminiszterből lett kormányfő, később a képviselőház elnöke, végül pedig köztársasági elnök. A nevéhez kapcsolódnak Csehország jelenkori történelmének legjelentősebb eseményei, mint például Csehszlovákia gazdasági és társadalmi átalakulása, csakúgy, mint az ország későbbi különválása. Az eredetileg az akadémiai szférából érkező, közgazdász végzettségű politikus több tucat könyv, cikk és tudományos szöveg szerzője, mindig határozott és egyértelmű álláspontjával pedig évek óta meghatározó szerepet tölt be a nyilvános vitákban. Ma a róla elnevezett intézet munkatársa. JIRÍ WEIGL, közgazdász és arabista, Václav Klaus egyik legközelebbi munkatársa. Az 1990-es évek eleje óta kulcsfontosságú tanácsadója a pénzügyminisztériumnak, a kormányfői hivatalnak és a parlamentnek. Tíz évig a köztársasági elnök hivatalát vezette.

Szilvay Gergely nem kisebb feladatra vállalkozik könyvében, mint hogy fejezetenként cáfolja a melegházasság mellett általában felhozott érveket. Azt a közelmúltig józan ésszel magától értetődőnek számító álláspontot védelmezi, hogy a házasság a nemi komplementaritáson alapul. Szóba kerül a gender-elmélet, valamint a melegházassággal kapcsolatos politikai, filozófiai és teológiai kérdések is. Így vizsgálja a homoszexualitás veleszületettségét és megváltoztathatóságát; hogy demokratikus-e a melegházasság; hogy nem veszélyezteti-e a szabadságot; és hogy miért nem változtathatja meg a pápa a katolikus egyház tanítását. Eközben elfeledett gondolkodókat ismertet meg az olvasóval és rámutat arra is, hogy a felszabadítást ígérő posztmodern valójában egy mindent elbizonytalanító lidércnyomás, amelytől a hagyomány szabadíthat meg minket.

Kétnyelvű könyvünkkel az a célunk, hogy mérleget vonjunk a rendszerváltás "értelméről". Az elmúlt húsz évet vesszük górcső alá, azt a majd negyedszázadot, amit mi az átmenet időszakának tekintünk. Úgy gondoljuk, az átmenet évei nem zárultak le a kilencvenes évek elején, hanem azok még ma is tartanak. Ha viszont az átmenet még ma is tart, akkor a húsz évvel ezelőtt felmerült problémák egy része is folyamatosan fennáll, azaz akkori és mai problémáink bizonyos értelemben kontinuitást mutatnak.

"Amikor ezt a könyvet az utókor tájékoztatására megírtam, akkor az átélő, a túlélő és a kutató forráskritikájával kíséreltem meg a valósághoz közeli képet felvázolni a XX., vérzivataros század közel nyolcvan és a XXI., még új század eddig vajmi kevés jót hozó éveinek élményeimen átszűrt történéséről. Előrebocsátom, hogy az egyszerűnek közel sem nevezhető átélt események ellenére az emlékezésből teljesen hiányzik a kesergés. Sokkal inkább lelkem a Jóisten iránti hálával teli, mert hiszem, hogy akit az Úr szeret, azt nehéz próbák elé állítja. Nyolcvan éven túl kezdtem az írást, 2006 elején. A késői kezdés oka külső kényszer és közel hetven év folyamatos tevékenykedése. Korábban nem volt rá módom és időm. A Gulág rabtelepeinek magyar foglyairól és a magam sorsáról szól az örök életre történő hazatérésem előtt írt ezen első és utolsó könyvem." (A szerző)

"A barátság pozitív tapasztalata, ugyanakkor a mindennapi és a tudományos életben is lépten-nyomon érezhető hiánya, valamint a szakmai ismeretek megalapozta meggyőződés késztetett bennünket -nem kizárólag a szűk tudományos szakmai közönségnek szóló- könyvünk megírására." (A szerzők)

A kötet nehéz feladatra vállalkozik: egy olyan fogalomról és érzésről kíván szólni az olvasóhoz, amelyet mindannyian kisgyermek korunk óta ismerünk és lelkünkben hordunk. A válogatás felöleli a magyar kultúrkör és a tágan értelmezett história leginkább identitásformáló eseményeit. Kik jutnak elsőként eszünkbe a hazára gondolván? Hogyan alakultak ki és változtak-e az évszázadok során nemzeti jelképeink? Mely tájak és épületek jelenítik meg számunkra az anyaországot? Mely ünnepeket érezzük sajátunknak? Milyen tárgyakat, gondolatokat kapcsol hazánkhoz a külföld? Azaz: kik és mik csiszolták egykoron és formálják ma is a magyarság patriotizmusát, és keltik hírét a világban? Mindezen kérdésekre - a vitákat, ellentétes értelmezéseket is bemutató - árnyalt válaszok találhatók a kötet lapjain.

A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI-XX. század)

A születés kultúrtörténete Magyarországon (XVI-XX. század)

Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és alkotmány olyan örök érvényű filozófiai igazságokon és éles politikai meglátások során alapul, amelyek kiállták az idő próbáját. Az Atlanti-óceán innenső oldalán, saját alkotmányos rendszerünk újragondolása idején történelmi lehetőségünk, de felelősségünk is, hogy a világ legrégebben hatályos alkotmányának sikeréből tanuljunk, hiszen ahogy azt már az amerikai forradalmár, Thomas Paine is felismerte 1776-ban, "Amerika ügye széles értelemben az egész emberiség ügye". Ebben a könyvben Matthew Spalding, a Heritage Foundation B. Kenneth Simon Center for American Studies igazgatója közérthető módon mutatja be az amerikai alkotmányozás történelmi útját, amely végül elvezetett a jogállami rendszer, a republikanizmus és a szabadság eszméjében rejlő alapvető filozófiai igazságok, mint alapelvek elismeréséig.

A totális állam rossz. A jogállam jó. Kevéssé valószínű, hogy ezt vitatná bárki is. A totális állam alattvalóit teljesen védtelenné, kiszolgáltatottá teszi, megfosztja szabadságuktól. A jogállamban ezzel szemben a hatalom korlátozott. Mégis úgy tűnik, hogy a joguralomnak is lehetséges olyan felfogása, amelyben az emberek ténylegesen egyre kevesebb szabadsággal rendelkeznek, ami végső soron a kiszolgáltatottságukhoz vezet. A jogállam elkezdhet zsarnoki, szélsőséges esetben totális jegyeket hordozni. Nagy dilemma, hogy vajon ez csak elméleti lehetőség-e, avagy napjaink valósága.

A totális állam rossz. A jogállam jó. Kevéssé valószínű, hogy ezt vitatná bárki is. A totális állam alattvalóit teljesen védtelenné, kiszolgáltatottá teszi, megfosztja szabadságuktól. A jogállamban ezzel szemben a hatalom korlátozott. Mégis úgy tűnik, hogy a joguralomnak is lehetséges olyan felfogása, amelyben az emberek ténylegesen egyre kevesebb szabadsággal rendelkeznek, ami végső soron a kiszolgáltatottságukhoz vezet. A jogállam elkezdhet zsarnoki, szélsőséges esetben totális jegyeket hordozni. Nagy dilemma, hogy vajon ez csak elméleti lehetőség-e, avagy napjaink valósága.