Szent István Társulat strana 8 z 8

A tanmese az egyik legősibb irodalmi műfaj. Rövidségükkel, velős mondanivalójukkal századokon át tanították bölcsességre az utódokat, és nagyon sokszor nemcsak az anekdota tömörségű, meghökkentő szituációk ragadtak meg a hallgatóságban, hanem a humor, a váratlanul felbukkanó komikum is, amely talán még emlékezetesebbé tette ezeket a történeteket az utókor számára. A nép nyelvén született és terjedő anekdotákat időnként neves vagy a névtelenség homályába burkolózó írók papírra vetették, és ezáltal azok mindenkihez eljuthattak helytől és időkorlátoktól függetlenül. Csanád Béla költő és műfordító rendkívüli tájékozottsággal ismerte ezeket a gyűjteményeket, és a legjobbakat közülük lefordította, némelyiket újramesélte, s így egy olyan kötetet állított össze, amelyet kicsik és nagyok egyaránt élvezettel olvashatnak.

A jelen munka Johann Gottlieb Fichte remekműve, a német gondolkodás egyik csúcsteljesítménye. Mint útmutató, valóban utat akar mutatni a boldog élethez, amely Fichte felfogásában azonos a bölcseletileg átgondolt vallási életvezetéssel. Mindezt az Útmutató - amely a János-evangélium Krisztusát követve egyszerre akar út és igazság lenni - oly esztétikai szépséggel és gondolati mélységgel adja elő, hogy keresve sem találhatnánk párját a világirodalomban. E munka az ént tudásként definiálja, és a tudásnak kettős státusza van: egyszerre istentudás, vagyis a véges én abszolútumra vonatkozó ismerete, ugyanakkor Isten-tudás, vagyis Isten gondolkodása a véges énben. Miközben Fichte sorait olvassuk, gyakran érezhetjük, hogy az emberiség egyik kivételes szellemóriása szólal meg a könyv soraiban és egyben mibennünk…

Pöttömke akkora, mint egy lábujjhegyen álló katicabogár. Nem tudom, láttatok-e már lábujjhegyen álló katicabogarat?" Ha még nem láttatok, akkor olvassátok el Fésűs Éva meséit Pöttömke kalandjairól - amelyek legtöbbje most jelenik meg először könyvben; eddig csak a Gyermekrádió meseműsoraiban hangzottak el, sok évvel ezelőtt. Akik akkor hallgatták ezeket a történeteket, ma már az unokáikat lovagoltatják a térdükön - de éppen mesét is olvashatnak nekik... A Meseréten a Pöttyös utcában van a Százszorszép óvoda. Ide jár Pöttömke, amint a barátai is: a kedves, ügyes Fontoska (aki már nagycsoportos); Ugri és Bugri, az ikrek; Pirinyó Piroska és a többiek... A szeleburdi manógyerek csínytevéseit az egész óvodai évben és még a nyaralása alatt is követhetjük. Gyerekek és felnőttek egyaránt jól fognak mulatni rajtuk. A kötetet Rékassy Eszter csodálatos rajzai illusztrálják.

Andersen a dán irodalom világszerte legismertebb alakja. Írt verseket, regényeket, novellisztikus történeteket, útirajzokat, hírnevét mégis az általa kezdetben kevésbé becsült meséivel vívta ki. Meséi mellett azonban a felnőtteknek szóló elbeszélései is világszerte ismertek, ám itthon az utóbbi évtizedekben kevésbé kerültek az olvasóközönség elé. A kötet ezeket a mára már kissé elfeledett elbeszéléseket adja közre, melyek időn és határokon túl hirdetik: a szeretet mindig győzedelmeskedik a világ összes szenvedése, baja és kilátástalansága felett.

A szerző, aki kétségkívül rendelkezik azzal a ritka adottsággal, hogy a tudományos igazságokat közérthetően tárja az olvasók elé, két szálon közelít az utolsó vacsora és a kereszt misztériumának témájához: miközben feltárja Jézus szavainak és tetteinek ószövetségi és zsidó gyökereit, megosztja velünk a protestantizmusból a Katolikus Egyházba vezető személyes útjának tapasztalatait is. A végeredmény egyfajta detektívtörténet - izgalmas és kalandos utazás, amely örökre megváltoztatja az Eucharisztiáról alkotott elképzeléseinket.