Szenzár Könyvek

„A görög világba való megérkezésekor a kép összetettnek tűnik, amelyben az asztrológia különböző formái jelentek meg, némelyikük naturalista, mások mágikusak. [...] Emiatt az 1. századra az asztrológiának két változata alakult ki, és mindkettő megtalálhatta a helyét a platóni tanításokban. Az egyik a horoszkópok olvasását igényelte a múlt, a jelen és a jövő pontos részleteinek megállapításához. A másik theurgikus volt - a theurgia szó szerinti jelentése: 'isteni munka' -, és a léleknek a csillagokhoz való felemelkedését hangsúlyozta. Mindkettő gyakorlati jellegű volt, és semmiképpen sem zárták ki egymást; a theurgia felhasználhatta a horoszkópokat, de nem feltétlenül.” Bár az asztrológia világszinten a reneszánszát éli, ennek ellenére kevés szó esik több évezredes történetéről, gyökereiről és kulturális beágyazottságáról. Nicholas Campion hiánypótló műve az ősidőktől kezdve mutatja be a nyugati asztrológia mágiához, valláshoz, filozófiához és a korabeli tudományokhoz fűződő kapcsolatát, és azt a hatást, melyet nemcsak az emberi szellemre, de a politikára is gyakorolt. Campion vizsgálódása kitér az asztrológia bölcsőjének tartott mezopotámiai csillagjóslásra is, mely vélhetően Egyiptom közvetítésével került a görögökhöz, és vált a horoszkopikus asztrológia kiindulópontjává. A szent iratokban - mint például a babülóniai Enúma elisben vagy a Bibliában - említett égi jelenségek mint jóslatok mellett az asztrológia a Föld-központú hierarchikus világképen alapult, mely meghatározta a sztoikusok, neoplatonisták, majd később számos középkori filozófus gondolkodásmódját is. A Campion feltárta összefüggések rámutatnak arra az eddig szinte figyelmen kívül hagyott tényre, hogy az ősi és az antik (nyugati és közel-keleti) világ hite, gondolkodásmódja, létszemlélete az asztrológia nélkül nem érthető meg a maga teljességében.

Tinódi Lantos Sebestyén, a polgársorból származó, majd krónikási-énekmondói érdemei révén nemessé avanzsált deák 1555 novemberében Nádasdy Tamáshoz érkezik Sárvárra, hogy Cronica című művét felajánlja a nádornak. A vár ura azonban nem tartózkodik otthon, így rá várakozva a híres lantos belefog, hogy elmesélje kalandos élettörténetét egy Mári nevű szolgálólánynak. Tinódi száján életre kel a három részre szakított ország minden nyűge-baja, elbeszéléseiben, verses dalaiban megelevenednek az urak és jobbágyok hétköznapjai, a végvári kapitányok dicső győzelmei, a magyar vitézek törökverő portyái és párviadalai. Magyarhon históriáját felidézve Sebestyén deák személyes élményeit, a fehérnéppel való pajzán kalandjait is bele-beleszövi megemlékezéseibe - mindezt Cselenyák Imre a korabeli beszédmódhoz igazított, kifinomult stílusában. 

Tibetet a nyugati világ egy nomád, pásztorkodó életmódot folytató nép hazájának ismerte, amelyet kolostorokban élő, buddhista szerzetesekből álló spirituális közösség – élén a Dalai Lámával – vezet. Ez az idillikus kép a „világ tetején” elhelyezkedő, megközelíthetetlen és misztikus országról azonban pillanatok alatt romba dőlt, amikor a kínai kommunista hadsereg 1950-ben „felszabadította a feudális elnyomás alatt élő” tibeti népet, és megszállta az országot. A tibetiek azonban már sejtették, hogy mire számíthatnak, mivel az 1930-as években, amikor Mao Ce-tung vörös hadserege a kínai polgárháborúban a tibeti fennsíkra menekült, a kiéhezett katonák Ngabában kifosztották a kolostorokat, és megették a lisztből és vajból készült Buddha-szobrokat. A határ menti város a későbbiekben a tibeti ellenállás fészke lett – 2008-ban a kínai katonaság itt lőtt a tüntetőkbe, de ez az a hely, ahol egy évre rá egy szerzetes fölgyújtotta önmagát az elnyomás és a Dalai Láma száműzetése ellen tüntetve. Barbara Demick könyve, mely számos tibetivel készült riport alapján készült, ezt a XX–XXI. századi modern, deszakralizált Tibetet mutatja be leplezetlen őszinteséggel, amelyben mára a központi kérdéssé az vált, hogy a buddhista erőszakmentességből kiindulva elfogadják-e a kínai megszállást, és együttműködjenek-e az elnyomókkal, vagy harcoljanak a függetlenségükért.

Minden focista palánta Messi akar lenni, az ő meze a legkeresettebb mind az öt kontinensen, az ő videói a legnézettebbek az interneten – játékával emberek millióit tette és teszi boldoggá. Jordi Puntí, az elismert katalán író és mindhalálig Barça drukker 22 rövid fejezetben járja körbe a „Messi jelenség” titkát, amely talán minden idők legzseniálisabb focistája páratlan életútjának első 33 évén alapul. Puntí futballtörténeti tárlatvezetése a mitikus argentin kezdetektől a nemzetközi színtér rivaldafényéig tart, melynek leírására már külön jelző is született: „messzis”. Rajongásával átszőtt sorait olvasva szinte újraéljük azokat a feledhetetlen pillanatokat, amelyek új szintre emelték a modern labdarúgást, Messi művészetét és megszállottságát pedig Mozartéhoz vagy Picassóéhoz tették hasonlatossá. Mindeközben szó esik a Cristiano Ronaldóval folytatott versengésről és a csapattársaival való kapcsolatáról is, hogy a végén csak egyetlen kérdés maradjon: milyen lesz a futball a Messi-éra után…

Bruce Lee-t, a 20. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb harcművész mesterét, népszerű kung-fu filmek sztárját szinte mindenki ismeri. Azt azonban már nem mindenki tudja, hogy Lee kimondottan filozofikus alkat volt, és erőteljesen vonzódott a kínai bölcseletekhez és a taoizmushoz. Számára a harcművészet sokkal több volt, mint egyszerű küzdősport – olyan életforma, amelyben megvalósíthatja az intellektuálisan megértett alapelveket, törvényszerűségeket. Ezek az alapelvek azonban nemcsak a harcművészetekre, hanem az élet más gyakorlati területeire is átültethetők. Bruce Lee lánya, Shannon – aki a legautentikusabb képviselője Lee szellemi hagyatékának – fejezetről fejezetre veszi a „légy víz!”- filozófia tanításait, azt, hogy a víz folyékonyságát, megfoghatatlanságát, alaktalanságát felhasználva hogyan legyünk erőteljesebbek, hatékonyabbak a mindennapi életünkben, és hogyan kerüljünk egyre közelebb esszenciális belső természetünkhöz, az igazi szabadság forrásához.

914-et írunk. Agacs százados elégedett a világgal. Vagyont, hatalmat szerzett, rá kell azonban jönnie, hogy ott, ahová emelkedett, nagyon erős ragadozók küzdenek egymással. Hatalmas ellenségeket szerez, és mindent elveszít, ha nem tesz valamit.  Új uralkodója van a Keleti Frank Királyságnak, Konrád, akinek trónra lépése után háborúk törnek ki a germán törzsek között. A király elveszíti Lotaringiát, majd véres határvitába keveredik a szászokkal. A zűrzavart kihasználva fellázadnak a svábok, és Arnulf, bajor herceg is harcot indít a független királyságáért. Tarkacsu nagyfejedelem, a kiváló politikus követek útján próbál szövetséget kötni, de egyben éket is verni a hercegségek és Konrád király közé. Ötven lovasíjász élén Arnulfhoz küldi Agacsot és Kadosát. Bizánci zsoldosnak álcázva, harcban kell bizonyítaniuk a mogyeri harcosok értékét, hogy meggyőzzék a herceget a szövetség hasznosságáról. A csavaros eszű Agacs természetesen ennél jóval többet tesz. Életveszélyes játszmába kezd Arnulf herceggel és a sváb hercegségre törekvő Erchanger palotagróffal.

TYSON ÖNÉLETRAJZA UGYANOLYAN ÜTŐS, MINT A STÍLUSA A RINGBEN"Iron Mike" Tyson Brooklyn legszegényebb és legveszélyesebb gettójában nőtt fel. Jamaicai apját alig ismerte, anyja pedig az alkohol és a kábítószer rabjaként kevés figyelmet fordított legkisebb gyermekére. Már egészen fiatal korában belecsöppent az egymással harcoló suhancbandák kíméletlen világába. Pályafutását, saját szavaival élve, piti bűnözőként kezdte, aki kapható volt mindenre, csak hogy megmeneküljön a pár évvel idősebb ""nagymenők"" állandó terrorizálásától. Megjárta a javítóintézetet és a fiatalkorúak börtönét is, mígnem egy váratlan találkozás gyökeresen megváltoztatta egyre kilátástalanabb sorsát. Cus D'Amato, a neves bokszedző védőszárnyai alá került, aki fiaként nevelte, és megállíthatatlanul repítette a csúcsra, bár Mike világbajnoki címét már nem érhette meg. Tyson szókimondó önéletrajzi művében valóban felfedi az igazságot: nem szépít, nem magyarázkodik, nem köntörfalaz - hamisítatlan gettóstílusban mutatja be az életét: a ringben elért sikereit éppúgy, mint magánéleti problémáit, kicsapongó életmódját és számtalan személyes konfliktusát.

A Keleti Frank Királyság nem feledi csúfos pozsonyi kudarcát. Az öt germán törzs újra összeszedi minden erejét, hogy szétzúzza a fiatal mogyeri államot. A bajorok, élükön Gyermek Lajossal és a mögötte álló egyházi hatalommal, birodalmat építenének. Tarkacsu nagyfejedelem széthúzó mogyeri nemzetségfőkkel vitázik, saját hatalmának korlátai ellen küzd. Agacs, az ifjú felderítő a nagyfejedelem utasítására hírszerzőként érkezett bajorföldre, hogy segítséget nyújtson Kadosa ott rekedt sebesültjeinek. Szemtelen ötlettel eléri, hogy Arnulf bajor herceg nemessé tegye fogadott húgát, Ingét, ha a lány harminc harcost küld a seregébe. A mogyeri katonák gyepűvidéki gyilkosoknak álcázva, Kadosa vezetésével indulnak az augsburgi táborba. Kadosa megalázó beosztást vállalva keresi az ellenség gyengéit. Mulatságos és életveszélyes kalandokat átélve gyűjti a szükséges tudást... Urbánszki László lebilincselően fordulatos, kalandozás kori regényciklusának harmadik kötetében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.

Még tíz év sem telt el a honfoglalás óta, ám a magyar hadak folyamatos harci készültségben állnak. Kalandozásként elhíresült megelőző hadjáratokkal lepik meg a keleti frankokat és a bajorokat, hogy ezáltal védjék meg régi-új hazájukat, a Kárpát-medencét. Agacs, a szabadként, de nehéz sorba születő, szilaj avar még gyermek, amikor elhagyja a szülői házat. Menekül a szegénység, a nyomor elől, mert „szívébe írva a gyönyörű üzenet": a világon élni csak a nagyfejedelem dicső harcosaként érdemes. A seregbe vezető út azonban igen rögös - Agacsnak nem csak Patkánytól, a hírhedt rablóvezértől kell megszabadulnia, hanem a fegyveres kézitusát és a lovasíjászatot is el kell sajátítania. Kiképzőnek nem is talál kiválóbb tanítót, mint Böngért, a mester-harcost. Vajon sikerül-e a furfangos, betyárlelkületű kis csibésznek képzett harcossá válni, és a nagyfejedelem századának tagjaként nyeregbe szállni a germánok ellen? Urbánszki László lebilincselően fordulatos, kalandozáskori regényciklusának első részében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.

Caesar meggyilkolása után Róma ismét a polgárháború küszöbére sodródik. A Caesarhoz hű erők - élükön Marcus Antonius consullal, a későbbi imperatorral és Caesar örökösével, Octavianusszal - felveszik a harcot a köztársaságpártiakkal, vezetőik pedig Lepidusszal megalakítják a második triumvirátust. A lázadók leverése után fokozatosan ellentét alakul ki a hatalmában megerősödött két triumvir: Antonius és Octavianus között. Kettejük viszálya mögött Antonius újsütetű felesége, a rejtélyes Kleopátra, Egyiptom királynője áll...

Decimus Junius Brutust, Julius Caesar rokonát, korábbi hadvezérét és legközelebbi bizalmasát Octavianus parancsára foglyul ejtik Galliában, ahol fogva tartója fiának, Artixesznek mesél Caesarról. Decimus Brutus szubjektív visszaemlékezéséből ismerhetjük meg Caesar felemelkedését, növekvő hatalmát és személyes varázsát, amellyel nemcsak a legiók hűségét, de a nők rajongását is elnyerte. Massie történelmi hitelességgel, de emberközeli módon mutatja be Róma egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb államférfiját, akinek végzetében Decimus Brutus is kulcsszerepet játszott i. e. 44. március idusán. 

Mindannyiunk vágya, hogy boldogok legyünk és értékes, kiteljesedett életet éljünk. Őszentsége a Dalai Láma spirituális gyakorlatok segítségével mutatja be, hogyan induljunk el a megvilágosodás útján, amely elvezet bennünket a hőn áhított boldogsághoz. Őszentsége az értékes élet elméleti alapjaitól fokozatosan, lépésről lépésre vezeti az olvasót az összetettebb lelki gyakorlatok felé, melyek az erkölcsösségen, a koncentrált meditáción és a bölcsességen alapulnak, hogy végül a tantrában, ebben a különleges jógagyakorlatban összegződjenek.

Még tíz év sem telt el a honfoglalás óta, de a magyar hadak folyamatos harckészültségben állnak. Kalandozásként elhíresült megelőző hadjáratokkal lepik meg a keleti frankokat és a bajorokat, hogy megvédjék régi-új hazájukat, a Kárpát-medencét. Agacs, a nagyfejedelem ifjú harcosa, miután ép bőrrel és tisztes zsákmánnyal hazatért első hadjáratából, a családi birtok megszervezésébe fog, majd részt vesz a felderítők embert próbáló kiképzésén. Frissen szerzett képességét, a germánoknál szerzett tapasztalataival kiegészítve, már egy éles bevetésen is kipróbálhatja: az újoncok Makó százados vezetésével prédálni indulnak délre, a horvátok földjére. Az élelmes Agacs, miközben küldetésük sikerén dolgozik, nem feledkezik meg a Bene vitéz falujában élő, leendő nemzetségének érdekeiről sem... Urbánszki László lebilincselően fordulatos, kalandozáskori regényciklusának második kötetében a 10. századi magyar történelem első évtizede elevenedik meg.

„Az élet nem más, mint egy szakadatlan cserefolyamat a világegyetem és azon parányi atomocska között, amelyet valahol mindannyian képviselünk. A kozmikus élet behatol az emberbe, aki azt saját kiáradásaival átitatva visszaküldi az univerzumba. Majd ismét magához veszi ezt az életet, amelyet ismételten vissza is ad. Ezt az ember és a világegyetem között zajló folyamatos kommunikációt nevezik táplálkozásnak, légzésnek és szeretetnek is. Adok-kapok kapcsolatot kell tehát kialakítanunk a földdel ahhoz, hogy a fizikai síkon élhessünk, a vízzel, hogy az asztrális síkon (szív), a levegővel, hogy a mentális síkon (intellektus), a me­leggel és a fénnyel, hogy a szellemben és a lélekben élhessünk. Egy napon pedig, amikor már tudatosul bennünk ez a cserefolyamat, úgy kezdjük majd érzékelni a világegyetemet, mint egy végtelen szimfóniát." - Omraam Mikhaël Aivanhov

Omraam Mikhaël Aivanhov (1900-1986) bolgár származású francia filozófus és pedagógus 1937-ben kezdett el Franciaországban tevékenykedni. Annak ellenére, hogy életművében a Beavatási Tudomány számos eleme helyet kap, ő maga felhívja figyelmünket arra, hogy a saját fejlődése érdekében mindenkinek magának kell dolgoznia azzal a feltétellel, hogy nem kizárólag saját magáért, hanem az egész közösség javára teszi azt. Egy közösség ez által fog átalakulni testvériséggé. A testvériség tehát egy olyan közösség, amelynek összetartó ereje abban rejlik, hogy minden egyes tagja azáltal, hogy a saját maga javára cselekszik egyszersmind tudatosan szolgálja a többiek javát is. A legcsodálatosabb hatalmat, amit Isten adni képes, a szellem kapta adományként. S mivel minden egyes gondolat át van itatva a szellem erejével, amely létrehozta őt, nyilvánvalóan hatni képes. Ennek tudatában mindegyikük az emberiség jótevőjévé válhat: a téren át a legtávolabbi régiókig elküldhetik gondolataikat, akár a hírvivőket, az isteni fénylényeket, akiket azzal bíznak meg, hogy segítsék, vigasztalják, gyógyítsák az embereket, és világítsák meg a tudatukat. Aki tudatosan végzi ezt a munkát, lassanként behatol az isteni teremtés nagy arkánumaiba.

Omraam Mikhaël Aivanhov (1900-1986) bolgár származású francia filozófus és pedagógus 1937-ben kezdett el Francia országban tevékenykedni. Annak ellené re, hogy életművében a Beavatási Tudomány számos eleme helyet kap, maga felhívja figyelmünket arra, hogy: A saját fejlődése érdekében mindenkinek magának kell dolgoznia azzal a feltétellel, hogy nem kizárólag saját magáért, hanem az egész közösség javára teszi azt. Egy közösség ez által fog átalakulni testvériséggé. A testvériség tehát egy olyan közösség, amelynek összetartó ereje abban rejlik, hogy minden egyes tagja az által, hogy a saját maga javára cselekszik egyszersmind tudatosan szolgálja a többiek javát is. Szokják meg, hogy mindennapi életükre a kötelezően elvégzendő cselekedetekre, a mindennapjaikban megtörténő eseményekre, valamint azokra az emberekre, akikkel az életüket megosztják, vagy akikkel mindennapjaik során találkoznak tekintsenek úgy, mint valamiféle alapanyagra, amelyet meg kell munkálniuk, át kell alakítaniuk. Ne elégedjenek meg azzal, amit kézhez kapnak, s ne csak elszenvedjék mindazt, ami Önökkel megtörténik. Ne legyenek passzívak, hanem gondoljanak mindig arra, hogy mi az, amit hozzá tudnak tenni ehhez az anyaghoz, hogy az életre keljen, szellemivé váljon. Ugyanis az igazi szellemi munka nem más, mint képessé válni arra, hogy minden egyes cselekedetünkbe belevigyünk egy olyan elemet, amely aztán katalizátorként az adott tevékenységet egy magasabb szintre vetíti ki.