Vámbéry Polgári Társulás

Válassz utat és célt, képességeidnek és értelmednek megfelelőt ... , és én őrizlek és vezetlek azon az úton!" - alighanem így valahogy szólt Tóth Elemérhez annak idején a mindenható tündér. Hogy tündérünk jól választott Tóth Elemér előző gyermekverskötetei - Csillagrózsa, Csillagménes, Tegnapelőtt, kiskedden, Őszi kert, Szivárvány, Pitypang stb. - maradéktalanul igazolják-bizonyítják, hiszen, ahogy azt már-már precíziós pontossággal Szeberényi Zoltán megfogalmazta: "Tóth Elemér verseiből nem a tudálékos felnőtt szól leereszkedő fölénnyel és oktatólag a gyermekhez, hanem az ihlet perceiben ismét gyermekké váló, a gyermeki világba beépülő, a gyermek szemével és tudatával a világra rácsodálkozó költő hangját halljuk. Gyermeklíránkban általa nyert ismét polgárjogot a gyermeki észjárás, a pajkos derű, a játékos hangulat anélkül, hogy erőltetett nevelés, szájbarágó fegyelmezés kísérné". Ezt az ötletekben és vidámságban gazdag, zenei és nyelvi eszközökben változatos gyermekköltészetet találjuk Tóth Elemér Dúdoló" című kötetében is. Versei, a maguk nyelvi-tartalmi sokszínűségükkel, ritmikai változatosságukkal, a gyermek számára is élvezhető humorukkal, ötletességükkel és hangulataikkal olyan élményekkel gazdagítják a gyermekeket, amelyek egész életre könyvszerető emberré teszik, tehetik a fogékony fiatal olvasót.

Zavarba ejtő foglalatosság egy életet átfogó mennyiségű, ömlesztve kapott verset (élet-lenyomatot) átböngészni, összerostálni, kiválogatni, s a megmaradtból újból összerakni valami mást, valamennyire máshogyan. Annál is inkább az, ha a versek írója igazi alanyi költő, mármint, ha csak ő bír versének hőse lenni. Ami nem feltétlenül jelent önhittséget, még kevésbé önimádatot. Mindössze (mindössze?) arról van szó, hogy Gágyor Péter, a klasszikus költői hagyományok mentén haladva, önmagán keresztül engedve vizsgálja a világot, a vele történő eseményeket. A világ természetesen nagyjából az életét jelenti, kibővítve mindazokkal az élményekkel, amelyek létezéséről olvasmány vagy érzetszinten értesül, a vele történő események pedig vagy élettörténet-szilánkok, vagy pedig kultúrtörténeti ragadványok, alkalomadtán szembesülések. A költőt rendezőként ismertem meg számos évtizeddel ezelőtt, érzékeny és invenciózus színházművészként, és sejtelmem sem volt arról, hogy a nagydarab ember, aki egyetlen hatalmas szívből tevődik össze, nem csak kacérkodik a költészettel, de műveli is azt. (Zalán Tibor)

L. Juhász Ilona jelenleg az Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvének szerkesztő munkatársa. Tudományos érdeklődése elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra, valamint a nemzeti szimbólumok, emlékjelek, a szokásváltozások és az interetnikus kapcsolatok problémaköreire összpontosul. Kutatásait az európai etnológiai szemléletmódra alapozott holisztikus megközelítés jellemzi. Az utóbbi években egy sor, korábban kevésbé vagy egyáltalán nem kutatott téma vizsgálatára hívta fel a figyelmet és végezte el úttörő jellegű feldolgozásukat (pl. fényképhasználat a temetői sírjeleken, haláljelek, halálhely-jelek, a "kopjafák"/emlékoszlopok, mint nemzeti jelképek, az internet szerepe a néprajzkutatásban, hiedelmek a 21. században, a két világháború emlékjelei stb.). Ezek eredményeit tanulmányok és/vagy monográfiák formájában adta közre. Előbbiek hazai és külföldi szaklapokban, évkönyvekben, gyűjteményes kötetekben jelennek meg magyar, német és szlovák nyelven.

Igazi ünnep olvasóinak, ha megjelenik egy újabb Z. Németh István-kötet, az pedig valóságos csemege, ha az a kötet gyermekverskötet. Egyszerűen elvarázsolnak a választékos szavak, a csengő-bongó rímek, az egyedi, változatos versformák, verseinek fűszere a szelíd irónia és a derű. Olyan szakácsa ő irodalmunknak, aki nem beszél sótalanságokat, aki mindig kifőz valami frisset, ehetőt, nem mindennapit. A versek szerzője szereti a természetet, otthonosan mozog benne. Elhiteti velünk, hogy szülőföldünk Meseország, ahová mindenkinek, minden jóakaratú olvasójának ingyenes, szabad bejárása van. A Simkó Tibor-díjas Z. Németh Istvánt ezek a versek - nem túlzás - a mai magyar gyermekirodalom élmezőnyébe repítik, felsorakozik Csukás István, Lackfi János, Kányádi Sándor vagy Nyulász Péter mellé. A gyerekeknek ezek a versek olyanok, mintha csak beleszülettek volna, mintha a költővel közösen írták volna mindazt, amitől az okoskodó felnőtteknek földbe gyökerezik a lába, égnek áll a haja. Ezek a versek szavalásra születtek, közülük nem eggyel győztesen találkozhatunk majd a szavalóversenyeken, vetélkedőkön. AzAranyeső, ezüsthó szervesen illeszkedik Z. Németh István eddigi gyerekkötetei - Hétre hét, hóra hó; Hócompóc bohócai; Gyerkőce; Tündérvirág; Hemperkőc; Epercsutka, fagombóc; Égimeszelő; Zengőrét meséi; Tigrisbukfenc - sorába. Egyfajta betetőzése ez művészetének. A versek távcsövei az olvasóknak, rajtuk keresztül rálátni a kincses szigetre, ami maga a gyerekszív. Fellinger Károly

A Maradék című kötetben ízelítőt kapunk Gyüre Lajos utóbbi pár évben megírt verseinek válogatásából, nyolc fejezetben. A 85. születésnapját ünneplő költő a verseiben fejezi ki a saját érzéseit, fájdalmait, s a körülötte zajló történések momentumait. Gyüre Lajos (Mokcsakerész, 1931. március 20. -) költő, író, színműíró, irodalomtörténész, tanár. 1955-ben érettségizett a kassai Felsőipari Technikumban. 1959-ben tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, majd nyugdíjazásáig Kassán lett tanár. 1986-1990 között a kassai Thália Színpad művészeti vezetője és dramaturgja volt. Verseket, színműveket és hangjátékokat is írt, illetve antológiákat, gyűjteményes köteteket állított össze.

A mai magyar közvélemény, tudományos és laikus egyaránt ismeri Vámbéry nevét. Ha van olyan magyar orientalista, aki képes volt a maga korában a tudományos mellett társadalmi hírnévre szert tenni, akkor az vitathatatlanul Vámbéry Ármin volt. Sokszor az a benyomása az embernek, hogy Vámbéry egyik legfontosabb képessége a saját maga iránti érdeklődés permanens fenntartása volt. A kétségtelenül hiperaktív személyiség állandóan képes volt a megújulásra és hajlott koráig intenzíven reagált a világ történéseire. Vámbéry Ármin kalandos és fordulatokban gazdag életének voltak kiemelkedő pillanatai, melyeket máig szinte mindenki kívülről fúj, aki kicsit is ismeri a keletkutatóéletrajzát. Az inkognitóban tett közép-ázsiai utazás és az un. ,ugor-török háború' a talán két legfontosabb esemény, mely máig meghatározza az itthoni Vámbéry-recepciót. Más jelentősebb Vámbéryhez kapcsolódó tény azonban nem annyira ismert a laikus olvasónak a jeles orientalista kapcsán. Jelen kötet azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ezen a célon változatasson. Mostani válogatásunkkal szeretnénk egy árnyaltabb és gazdagabb Vámbéry-képet az olvasó elé tárni, amely meghaladja a véleményünk szerint kissé elaggott Vámbéry-recepció képét. Akármit is gondolhatunk Vámbéry Árminról, kedveljük, nagyra tartjuk, esetleg kételkedve tekintünk életművére, mégis fontos tudnunk, hogy vele kapcsolatos nézeteink nem sokban különböznek a sztereotípiák hamis világától.

Hodossy Gyula (Dunaszerdahely, 1960) költő, irodalomstzervező, a Lilium Aurum Könyvkiadó alapító igazgatója. Minden addig címmel megjelent legújabb kötetének Zalán Tibor utószavában kitér arra, hogy "H. úr kötete teli van filozófiai gondolattal, tűnődéssel, (utóbbit én a legfontosabb emberi-szellemi tevékenységek közé sorolom), igazságok kimondásával, féligazságos hitelessé avatásával; mindezt teszi a teljes költői eszköztára bevetésével, érzéki-érzelmi-gondolati törések/töredékek, útmutatások és útvesztések mentén... s zajlik mindeközben egyfajta különös templomépítés. H. úrban (űrben) mindig addig, éppen. Nem mintha bánná(m)."

"A szerző kötetének alapját a Csallóköz regionális hetilapban megjelent riportsorozat adta, amelyben egyedi módon a rákbetegségből felgyógyultakat szólította meg. Nem volt könnyű dolga, mert egy rendkívül érzékeny témához nyúlt. A betegek hosszú, kínzó, fájdalmas kezeléseken és állapotokon, rettenetes, embert próbáló időszakokon mentek keresztül. Nehéz számukra beszélni erről, hiszen testileg és lelkileg egyaránt meggyötörte őket a rák. Sokan nem is vállalták a felkérést. Akiket azonban sikerült megszólítani, történetük elmesélésével nagyon sokat segíthetnek sorstársaiknak vagy azok hozzátartozóinak. Útmutatásként szolgálhatnak ezek az igaz történetek, és reményt kelthet a kötet azok számára, akiket így vagy úgy érint ez a rettentő kór." (Póda Erzsébet)

Az olvasó figyelmébe ajánlott jelen gyűjtemény nem pusztán a legújabb, sorrendben negyedik a szerző verseskötetei közül, hanem egy általa válogatott és összeállított áttekintés az eddig megjelent és az újabb termésből. A hasonló válogatásokban szokásos időrendi, valamint tematikus, illetve ciklikus csoportosítás mellőzése azt is jelzi (csupán a kötetcím utal az összefoglaló szándékra), hogy nem kíván sem hivatkozni, sem építeni a korábbi publikációkra. A szövegeknek újra és ezúttal is, itt is helyt kell állniuk magukért, akár egy bemutatkozó kötetben." (Balla Kálmán)

"A diófa meséi című kötet írásai önéletrajzi ihletésűek, anyai, tanítói tapasztalatokkal átszőve. Az események a való világban játszódnak, mindig idealizálva a helyzetet. A diófa pozitívan szemléli a világot. Az élet szépségeire hívja fel a figyelmet. A kert, fái, virágai emberi tulajdonságokkal felruházott szereplők. [... ] A gyermek megtudhatja, tavasztól tavaszig mi történik a növényekkel. Eközben önmagára, szüleire, testvéreire, barátaira ismerhet. Megoldást, választ kaphat egy-egy élethelyzetre. [...] A gyermeki realizmust, a mágikus világképet, a kreativitást, az iontelligenciát egyaránt tetten érhetjük a mesék olvasása során. Ezért 4 éves kortól 104 éves korig ajánlom olvasásra, továbbgondolásra a diófa történeteit." (Lengyel Piroska Noémi)

"Kis könyv arról, hogy milyen lábakon jár, szalad, forog vagy ugrabugrál a vers." 1990-ben a Móra Kiadónál megjelent a szerző hasonló című könyve, amely hézagpótló verstani írásokat tartalmazott. Évtizedek alatt megvalósította régi álmát, és olyan verstant írt, amely szórakoztató alakban viszi közel a gyermek és a felnőtt olvasóhoz a poétika alapfogalmait, azokat a dolgokat, amelyekből minden klasszikus és a legjobb magyar vers, dráma, próza építkezik. Jambus, trocheus, daktilus, anapesztus...

Z. Németh István (Komárom, 1969) felvidéki költő, író, színműíró, szerkesztő, pedagógus, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának választmányi tagja. 1992 óta számtalan verseskönyve, gyermekkönyve, novelláskötete, regénye jelent meg. Mostani kötete húsz új novellát tartalmaz. Komoly, sokakat érintő, időszerű témákat dolgoz fel. A horror, a krimi, az irónia, a játék, az abszurd és a meglepetés eszközeit bőven felhasználva, a témákat gyakran a humor enyhet adó köntösébe öltöztetve tart kíméletlen tükröt világunk elé. A címadó írás 2019-ben elnyerte a SZMÍT Arany Opus díját.