Vámbéry Polgári Társulás strana 3 z 3

Vámbéry Resid efendi-ként dervisruhában járta végig Perzsia, Afganisztán és Közép-Ázsia számos térségét (Tebriz-Teherán-Kungráde-Khiva-Buhara-Szamarkand- Karsi-Herat-Meshed-Teherán). Érdemes megemlíteni, hogy az álruhára nem azért volt szükség, mert Vámbéry frengi, azaz európai volt hiszen számos európai utazó járt már őelőtte is azon a vidéken, hanem azért, mert az európai hatalmak elsősorban Oroszország és Anglia folyamatosan beavatkoztak, hol fegyveresen, hol csak anyagi támogatással, kém- és lázítótevékenységgel a térség kisebb-nagyobb fegyveres konfliktusaiba. Ezért fajulhatott odáig a helyzet, hogy a helyiek minden európait potenciális kémnek tekintettek, s az elfogott európai örülhetett, ha jókora summáért a családja kiválthatta. Utazásainak tapasztalataiból többek között Londonban és Párizsban is számos előadást tartott, s a számos nyelven írt tanulmányai révén európai hírű tudóssá vált. 1865-ben kinevezték a Pesti Egyetem tanítójává, de csak 1870-ben lett a keleti nyelvek tanszékének tanára, miután a zsidó hitről áttért a református vallásra. Az MTA 1876-ban választotta rendes taggá, 1893-tól tiszteletbeli, rá egy évre igazgató tag. 1894 őszén a szultán engedélyével az 1896. évi millenniumi kiállításra történő anyaggyűjtés céljából bebocsátást nyert a kincstárba. Huszonöt év a jelen korban gazdagabb különféle és rendkívüli változásokban, mint a mult idők egész századai. Ami Középázsiában a lefolyt harmincz évi időtartam alatt történt, az a fentebbi megjegyzésnek fényes bizonyítéka. Ott, hol egykor nyomorúságos dervisruhába öltözve, kitéve a szomjhalál és agyonüttetés állandó veszélyének, lihegő tevén barangoltam be a borzalmas, térdig érő homokpusztákat, ott a mai utazót, ki a vasuti kocsi bársony vánkosain pihen, a dübörgő vasparipa annyi óra alatt szállítja rendeltetési helyére, mint ahány napra vagy hétre azelőtt szükség volt. A turkomán emberrablóktól és a vérszomjas zsarnokoktól való félelem teljesen megszűnt, kéjvonatok mennek Párisból Bokharába, a féktelen vakbuzgóság egykori székhelyébe; Szamarkandban, Timur büszke városában párizsi szinházak és Café chantant-ok találhatók, sőt keleti Turkesztán egykori pusztaságai és a Pamiri fensík geografiai kutatók és politikai kalandorok tartózkodási helyévé lettek.

Hol lelhető fel a szótalan víz? Igézés ellen királylányoknak, hiszen csak az lehet hatásos. Természetesen az Óperenciás-tengernél, ahol az ég a földdel dörzsölődik össze. Ám a dolgok nem ilyen egyszerűek, még a mesében sem. Kell hozzá egy kis iszap és tizenkilenc egymás mellett álló fűzfáról való gallyak, egyebekről nem is beszélve. PI., hogyan lesz a hallgatásból arany. Miért potyognak cigány gyerekek az égből, ha egyszer a gólya hozza őket is? És hol van az a hely, ahol a hétfejű sárkány fél a vihartól? Vagy tűzokádás helyett felcsap tűzoltónak a faluban. Hol hall nagyot a táltosanyó? Hol nem szeret mosakodni a legkisebbik démon? Hát ahol pálinkás szép jó napot kívánnak egymásnak az emberek. Hol, vagyis hol nem, valahol a Csallóközben, vagy épp Mátyusföldön. Legalábbis Fellinger Károly élvezetes mese könyve szerint. Egytől kilencvenkilenc éves korig szeretettel ajánlom az Olvasóknak! Hiszen azt is megtudhatják belőle, miért értékes az aranykukac, és miért kell a nyulat vagy a boszorkányt megpatkolni. Jó szórakozást! Jász Attila - Csende Toll, költő, szerkesztő, esszéíró