Vámbéry Polgári Társulás strana 2 z 3

Ravasz József versei ugyanazon középpotban születtenek, a létezés(e) szívverései, lélegzetvételei, pulzálnak, hatnak, mindkét irányba, kötnek - kötődnek s elszakadnak, hogy visszatérhessenek...

A gazdagon illusztrált versfüzér nem más, mint verses napló arról a tizennyolc évnyi embertelen küzdelemről, amelyet a költő a hőn szeretett felesége életéért a néma kórral, a rákkal és a Sátánnal folytatott – ahogy ő maga írja a kötet egyik emlékezetes szonettjében.(S e mondatban nagyon helyén van az a „hőn szeretett” kifejezés is, amelytől minket, a többséget már annyira elszoktatott a kor.) A költő úgy érzi, ha az asszonyában pusztító kórt próbálja legyűrni, a Sátánnal is küzd, mert a Mindenhatóról nem tudja feltételezni, hogy ilyen kegyetlenül bünteti a bűntelent. („Uram, miért?” – kérdi az Istentisztelet című befejező zsoltáros szövegében.) S a tizennyolc év heroikus küzdelmét és részleges sikereit éppen ez a rendíthetetlen hit magyarázza, s tulajdonképpen ebből a hitből nyeri erejét, alapenergiáját a költő és, mi több, a versek formája is: a kötet tizenöt opusában csak négy kötött verset (négy gyönyörű szonettet) találunk, a többi tizenegyet prózába tördeli a szenvedés és a fájdalom. Szóval Koncsol szövegeiben megtörténik a csoda: versei egy-két fáradt hasonlatot leszámítva szinte eszköztelenül emelkednek a költészet régióiba.”

Magyar Zoltán könyve Petőfi életének azon bő évtizednyi időszakát dolgozza fel, melyet 1838-48 között a történeti Felvidék területén töltött el, nemegyszer kulcsfontosságú események résztvevőjeként. A szerző személyesen is végigjárta a kötetben szereplő helyszíneket - a vonatkozó szakirodalom számbavételén és az itt felsorakoztatott új adatokon túl -, ez adja a könyv stílusának megkapó üdeségét. Mint irodalomtörténeti munka, a Petőfi-kutatás tán utolsó adósságát törleszti, s mint olvasmány, egyaránt ajánlható mind az irodalomtörténet szerelmesei, mind pedig a szélesebb olvasóközönség figyelmébe. A "felvidéki" Petőfit bemutató kötetünket rendkívül gazdag, szemléletes képanyag teszi élményszerűvé.

Aki találkozott már Zengőréti Talizmánnal, a gyűrűjével varázsolni tudó bohóccal, annak ebben a mesekönyvben ismerős lesz az apró kis házikó a Százszorszép Sziromrét közepén, a ház körül a csodálatos tulipánoskert, de még a ház lakói s a kert szorgos gondozói, Mimi és Momi is. Hiszen Talizmán másról se regélt a Zengőrét meséiben, mint a két lányról, a kertjükről és a házikóról. Nos, a csodás kertben a bohóc mesélése óta is zajlik az élet. Hol egy szomorú csacsi, hol egy majom, egy kerékpározó macska vagy éppen egy hencegő óriás téved a kertbe, hogy segítséget kérjen vagy a segítségét ajánlja, rásózni akarjon valamit a két lányra, esetleg csak beszélgessen velük. Mimi és Momi megérti, segíti vagy éppen észhez téríti a furábbnál furább látogatókat. Mígnem az egyik, egy pökhendi borzas zöld manó nem másért kopogtat be hozzájuk, mint hogy a házukat és a csodás virágoskertet lefoglalja magának...

A XIX. Nemzetközi Vámbéry Konferencia előadásai

Húzzuk fel lábunkra a hétmérföldes csizmát, csapjuk fejünkbe karimás kalapunkat, vegyük kezünkbe a vándorbotot, és ha tarisznyánkból nem hiányzik a hamuban sült pogácsa, s kulacsunk is színültig töltve az örök fiatalság vizével, vegyük nyakunkba az országutat, csatangoljunk egy nagyot őseink földjén. Fellinger Károly előző gyermekverskötetei hatalmas siker arattak a kisebbek, a nagyobbak, és bátran mondhatjuk, hogy a felnőttek körében is. Fellinger Károly falujáró verseinek összefoglaló kötetét tartja kezében az olvasó, amely a szlovákiai járások magyarlakta falvaiba és városaiba visz el bennünket, megismerhetjük jellegzetességeiket, műemlékeiket, hiedelmeiket, híres szülötteiket. Nagy-nagy derű és szeretet sugárzik a sorokból, a szülőföld végtelen szeretet, Balázsy Géza parádés rajzai pedig még nagyszerűbbé teszik az olvasás élményét kicsinek és nagynak egyaránt.

Bettes István (Rimaszombat, 1954) felvidéki magyar költő. Most megjelent kötetének címadó verses meséjének története után a Mártír szentek legendáriumát olvashatjuk. A könnyed beszédre alkalmas, a pátosztól távolságot tartó, a közösségi hagyományt újramondó költészet a szentek életútját, illetve a szentté válásukhoz vezető életeseményeket közvetítő középkori irodalom hagyományának a folytatója. Bettes István könyvműve egyszerre rokona a vértanúaktáknak, a szenvedéstörténeteknek és a kortárs költészet legendáriumainak, miközben továbbra is a "legközérthetőbb és legegyszerűbb" marad.

"Kis könyv arról, hogy milyen lábakon jár, szalad, forog vagy ugrabugrál a vers." 1990-ben a Móra Kiadónál megjelent a szerző hasonló című könyve, amely hézagpótló verstani írásokat tartalmazott. Évtizedek alatt megvalósította régi álmát, és olyan verstant írt, amely szórakoztató alakban viszi közel a gyermek és a felnőtt olvasóhoz a poétika alapfogalmait, azokat a dolgokat, amelyekből minden klasszikus és a legjobb magyar vers, dráma, próza építkezik. Jambus, trocheus, daktilus, anapesztus...

Z. Németh István (Komárom, 1969) felvidéki költő, író, színműíró, szerkesztő, pedagógus, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának választmányi tagja. 1992 óta számtalan verseskönyve, gyermekkönyve, novelláskötete, regénye jelent meg. Mostani kötete húsz új novellát tartalmaz. Komoly, sokakat érintő, időszerű témákat dolgoz fel. A horror, a krimi, az irónia, a játék, az abszurd és a meglepetés eszközeit bőven felhasználva, a témákat gyakran a humor enyhet adó köntösébe öltöztetve tart kíméletlen tükröt világunk elé. A címadó írás 2019-ben elnyerte a SZMÍT Arany Opus díját.

Fellinger Károly (Pozsony, 1963) felvidéki magyar költő, helytörténész. Bálint Mariann rajzaival illusztrált harmadik, svéd típusú gyermekverseiben őszinte , frappáns gyerekmonológokat olvashatunk. Ha felnőtt, ha gyerek, legalább egy-két versben biztosan megtalálja önmagát. S ha ezt valamelyik felnőtt olvasó mégsem lesz hajlandó bevallani, a legkevesebb, ami érheti: sok derűben lesz része, és maga is meghökken, mi minden jár a gyerekek (gyerekei?) fejében, amire érdemes lenne odafigyelni.

Igazi ünnep olvasóinak, ha megjelenik egy újabb Z. Németh István-kötet, az pedig valóságos csemege, ha az a kötet gyermekverskötet. Egyszerűen elvarázsolnak a választékos szavak, a csengő-bongó rímek, az egyedi, változatos versformák, verseinek fűszere a szelíd irónia és a derű. Olyan szakácsa ő irodalmunknak, aki nem beszél sótalanságokat, aki mindig kifőz valami frisset, ehetőt, nem mindennapit. A versek szerzője szereti a természetet, otthonosan mozog benne. Elhiteti velünk, hogy szülőföldünk Meseország, ahová mindenkinek, minden jóakaratú olvasójának ingyenes, szabad bejárása van. A Simkó Tibor-díjas Z. Németh Istvánt ezek a versek - nem túlzás - a mai magyar gyermekirodalom élmezőnyébe repítik, felsorakozik Csukás István, Lackfi János, Kányádi Sándor vagy Nyulász Péter mellé. A gyerekeknek ezek a versek olyanok, mintha csak beleszülettek volna, mintha a költővel közösen írták volna mindazt, amitől az okoskodó felnőtteknek földbe gyökerezik a lába, égnek áll a haja. Ezek a versek szavalásra születtek, közülük nem eggyel győztesen találkozhatunk majd a szavalóversenyeken, vetélkedőkön. AzAranyeső, ezüsthó szervesen illeszkedik Z. Németh István eddigi gyerekkötetei - Hétre hét, hóra hó; Hócompóc bohócai; Gyerkőce; Tündérvirág; Hemperkőc; Epercsutka, fagombóc; Égimeszelő; Zengőrét meséi; Tigrisbukfenc - sorába. Egyfajta betetőzése ez művészetének. A versek távcsövei az olvasóknak, rajtuk keresztül rálátni a kincses szigetre, ami maga a gyerekszív. Fellinger Károly

A Maradék című kötetben ízelítőt kapunk Gyüre Lajos utóbbi pár évben megírt verseinek válogatásából, nyolc fejezetben. A 85. születésnapját ünneplő költő a verseiben fejezi ki a saját érzéseit, fájdalmait, s a körülötte zajló történések momentumait. Gyüre Lajos (Mokcsakerész, 1931. március 20. -) költő, író, színműíró, irodalomtörténész, tanár. 1955-ben érettségizett a kassai Felsőipari Technikumban. 1959-ben tanári oklevelet szerzett a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, majd nyugdíjazásáig Kassán lett tanár. 1986-1990 között a kassai Thália Színpad művészeti vezetője és dramaturgja volt. Verseket, színműveket és hangjátékokat is írt, illetve antológiákat, gyűjteményes köteteket állított össze.

L. Juhász Ilona jelenleg az Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvének szerkesztő munkatársa. Tudományos érdeklődése elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra, valamint a nemzeti szimbólumok, emlékjelek, a szokásváltozások és az interetnikus kapcsolatok problémaköreire összpontosul. Kutatásait az európai etnológiai szemléletmódra alapozott holisztikus megközelítés jellemzi. Az utóbbi években egy sor, korábban kevésbé vagy egyáltalán nem kutatott téma vizsgálatára hívta fel a figyelmet és végezte el úttörő jellegű feldolgozásukat (pl. fényképhasználat a temetői sírjeleken, haláljelek, halálhely-jelek, a "kopjafák"/emlékoszlopok, mint nemzeti jelképek, az internet szerepe a néprajzkutatásban, hiedelmek a 21. században, a két világháború emlékjelei stb.). Ezek eredményeit tanulmányok és/vagy monográfiák formájában adta közre. Előbbiek hazai és külföldi szaklapokban, évkönyvekben, gyűjteményes kötetekben jelennek meg magyar, német és szlovák nyelven.

Válassz utat és célt, képességeidnek és értelmednek megfelelőt ... , és én őrizlek és vezetlek azon az úton!" - alighanem így valahogy szólt Tóth Elemérhez annak idején a mindenható tündér. Hogy tündérünk jól választott Tóth Elemér előző gyermekverskötetei - Csillagrózsa, Csillagménes, Tegnapelőtt, kiskedden, Őszi kert, Szivárvány, Pitypang stb. - maradéktalanul igazolják-bizonyítják, hiszen, ahogy azt már-már precíziós pontossággal Szeberényi Zoltán megfogalmazta: "Tóth Elemér verseiből nem a tudálékos felnőtt szól leereszkedő fölénnyel és oktatólag a gyermekhez, hanem az ihlet perceiben ismét gyermekké váló, a gyermeki világba beépülő, a gyermek szemével és tudatával a világra rácsodálkozó költő hangját halljuk. Gyermeklíránkban általa nyert ismét polgárjogot a gyermeki észjárás, a pajkos derű, a játékos hangulat anélkül, hogy erőltetett nevelés, szájbarágó fegyelmezés kísérné". Ezt az ötletekben és vidámságban gazdag, zenei és nyelvi eszközökben változatos gyermekköltészetet találjuk Tóth Elemér Dúdoló" című kötetében is. Versei, a maguk nyelvi-tartalmi sokszínűségükkel, ritmikai változatosságukkal, a gyermek számára is élvezhető humorukkal, ötletességükkel és hangulataikkal olyan élményekkel gazdagítják a gyermekeket, amelyek egész életre könyvszerető emberré teszik, tehetik a fogékony fiatal olvasót.

Bottka Mária 1944-ben született, Révkomáromban él. Minden írói indíttatás távol áll tőle, ezt a művét mint társszerző adja ki. A könyvvel szeretett nagyapjának állít emléket. Bárczi László naplója az 1914 és 1920 között Szibériában töltött hadifogság rövid emlékezését és hazatérését jelentő két hónapos hajóútleírását tartalmazza. A naplót Bottka Mária elő- és utószavával egészítette ki, hogy szerzőjének a fogságon kívüli életét is bemutathassa. A mű kiadásának idejében jómaga is rég nyugdíjas, és boldogsággal éli meg, hogy így emlékezhet szeretett nagyapjáról, Bárczi Lászlóról, s átadhatja e művet az utókornak emlékezésül és okulásként.